Életrajzi adatok

• 1937. január 3-án született a Brassó megyei Keresztvár (Teliu) községben. Édesapja Olosz Ferenc, tanító, édesanyja Bartha Irma. A képzőművészeti tehetséget anyai ágról örökölte. Édesanyja iparművészi szinten szőtt és kézimunkázott, Károly nagybátyja amatőr festő volt, anyai dédanyja, a márkosfalvi Barabás Mária (1836-1938) révén rokonságban voltak a festő Barabás Miklós családjával.
• 1940-ben a bécsi döntés után hazaköltöznek a Dél-Erdélyben maradt Keresztvárról Kovásznára, édesapja szülőhelyére. 1950-54-ig Sepsiszentgyörgyön tanul a Leányközépiskolában. Ott tűnik fel művészi tehetsége.
• 1954-ben sikertelenül felvételizik, majd
• 1955-61 között elvégzi a Ion Andreescu nevét viselő kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil és dekoratív művészeti szakát magyar tagozaton. Évfolyamvezető tanára: Ciupené Király Sarolta, a festészetet Mohy Sándor, a szobrászatot Szervátiusz Jenő, a dekoratív rajzot Debreczeni László tanította. A szövészetbe Szentimrei Judit vezette be, aki egyben felébresztette népművészet iránti szeretetét. Kiváló eredményeiért érdemdiplomát kap.
• 1957 után több, a Tudományos Akadémia szervezésében lebonyolított néprajzi gyűjtőúton vesz részt a mezőségi Széken, a Barcaság keleti peremén, valamint a Kászoni medencében.
• 1960-ban bebarangolja a magyar népi kultúra legarchaikusabb rétegét továbbéltető tájegységet, a Csángóföldet (Moldva).
• 1961-ben férjhez megy Gazda József magyar nyelv és irodalom szakos tanárhoz, aki műkritikával és dokumentum-irodalommal is foglalkozik. Házasságukból négy gyermek született.
• 1961-64-ig a nagyenyedi Bethlen Gábor Középiskola óvónő- és tanítóképző tagozatán rajzot és kézimunkát tanít.
• 1964-1990-ig a Kovásznai Líceum, illetve az általános iskola rajz- és kézimunka tanára.
• 1969-től néhány évig műhelymunkaként szövőkört vezet, ahol tanítványaival elsajátíttatja a népi szövészet alapelemeit, s kompozíció-készítésre tanítja őket. A műhelyükből kikerült - a naiv művészet értékeinek számító - darabok az ország határain túl is ismertté válnak.
• 1970-1979-ig hat alkalommal tesz tanulmányutat előbb Nyugat-Európába (Franciaország, Itália, Anglia, Spanyolország, Svájc, Német Szövetségi Köztársaság), Görögországba majd Közel- és Közép-Keletre (Törökország, Szíria, Egyiptom, Irak, Irán, Pakisztán, Afganisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán), Oroszországba. Az 1970-es és 80-as években számos meghívásnak tesz eleget és a legkülönbözőbb jellegű érdeklődők előtt vetítettképes előadásokat tart főleg ázsiai úti élményeiről, Kelet művészetéről, népi kultúrájáról.
• 1975-től betiltásáig (1985) a Kovásznai Nyári Tárlat néven országosan ismertté vált képzőművészeti kiállításokat szervezi.
• 1982-ben meghiúsul az Indiába, majd két évvel később a Mongóliába és Kínába tervezett útja.
• 1986-ban jelenik meg szokatlanul nagy példányszámban az enciklopedikus értékű Kézimunkázók könyve című munkája.
• 1990 márciusától Az Ige című lap grafikai szerkesztője. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alapító és vezetőségi tagjaként szerepet vállal a város kőzművelődési életének irányításában. Szeptember elsején nyugdíjba vonul.
• 1992-ben komoly szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára rendezett kovásznai ünnepségek s azon belül a Csoma-emlékkiállítás megszervezésében. 1992-ben II. díjat nyer a "SALTO KFT" és a KRIZA JÁNOS Néprajzi Társaság a budapesti világkiállítás erdélyi pavilonja megtervezésére kiírt pályázatán. Augusztusban fedezik fel súlyos betegségét. Szőni többet már nem tud, utolsó erejével könyvek szerkesztését végzi.
• 1993. február 7-én halt meg.