Vajdasági Magyar Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL II. évf. 19. szám
2004. március 24.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Matuska Márton:
Keressük a konszenzust!
Egypárti tanácskozás és egy másfajta vélemény a távlatainkról
Kíváncsian várom, milyen lesz a március 20-án, Tóthfaluban tartott tanácskozás Zárónyilatkozata. A meghívóból ugyan arról értesülhettünk, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség valamint a Tóthfalusi Egyházközség szervezi, a lényeget tekintve azonban a három szervező közül kettő éppen úgy csupán bokrétának volt szánva a VMSZ politikai kalapja mellé, akárcsak azok a meghívott személyek, akik nem tartoznak a párt hatáskörébe és irányítása alá. A hasonlatot el is mondta a tanácskozáson részt vevő dr. Gubás Jenő. A zárónyilatkozat még nem vehető kézbe, azért várom kíváncsian, mert abból kiderül, hogy a bokrétának szántak véleménye jelent-e valamit. Azok ugyanis mást is kifejtettek, mint a hivatalból felkért szónokok. Alább a saját véleményemet fejtem ki tömören.
Több mint tíz éve, hogy folytathatunk önálló, magyar nemzeti politikát, s visszatekintve megállapíthatjuk, hogy néhány súlyos stratégiai és taktikai hibát elkövettünk.
Beavatkoztunk a szerbség saját ügyeibe. Azáltal, hogy:
1. Milošević parancsára elküldtük magyar képviselőnket Koszovóra az albánokkal szemben tárgyalni.
2. A szerb érdekeknek megfelelően saját, magyar nemzetiségű politikusunk írta alá Milošević kiadatását a hágai törvényszéknek.
Téves célokért küzdve fecséreljük az erőnket, mert:
1. A Vajdaság autonómiáját akarjuk küzdelmeink célpontjává tenni a magyar autonómia helyett.
2. Egypárti nemzeti tanácsot hoztunk létre ahelyett, hogy a teljes itteni magyarság által választotta volna meg.
3. Akadályozzuk a Magyarországon szerzett egyetemi diploma honosítását.
Mulasztást követtünk el, mert:
1. Nem léptünk fel egységesen a szerb menekültek betelepítése ellen.
2. Nem irányítjuk közösségünk figyelmét az elkobzott magyar közvagyon visszaszerzésére és a kártalanításra.
Az anyaország irántunk tanúsított politikája is több szempontból hibáztatható:
1. Tőkés László, Kovács Miklós, Pasza Árpád, Bugár Béla – azoknak a határon túli magyar politikusoknak a névsora, akiknek az anyaország kormányának külpolitikájával szemben lényegi kifogásaik vannak. Természetesen hozzátehetjük a miénket is: Ágoston András.
2. A szerb miniszterelnök idehaza kinyilatkozza, hogy nincs kifogása a kettős állampolgárságunk ellen. Miután elmegy Budapestre, attól kezdve mást mond.
A hasonló, súlyos hibák elkerülése végett javasolom egy általános értekezlet megtartását, amelyen elfogadnánk azokat a politikai célkitűzéseket, amelyek tekintetében megvan az egyetértés. Szerintem ezek a következők:
1. Szervezett munkára van szükség a létszámunk további csökkenésének megakadályozására.
2. Fel kell készülni az elkobzott vagyon visszaszerzésére.
3. A jövőben ne nevezzük magunkat kisebbségnek, hanem a területen élő őshonos lakosságnak.
4. A kettős állampolgárságot megvalósíthatónak és szükségesnek tartjuk
5. Megmaradásunk legfőbb eszköze a magyar autonómia.
Megjegyzendő, hogy a magyar autonómia kieszközlése tekintetében tárgyalási pozíciónk eddig sosem volt ilyen kedvező, hiszen Szerbiának Magyarország most az egyik legkiszámíthatóbb partnere.
Magyar Örökségdíj Illés Sándornak
A Magyar Örökség díj bírálóbizottsága Magyar Örökséggé nyilvánította a 91 éves Illés Sándor írói, újságírói tevékenységét.
Gratulálunk és jó egészséget kívánunk a temerini származású alkotónak.
Egyházi iskola Tóthfaluban
Épül az első vajdasági egyházi és tehetséggondozó általános iskola a Magyar Kanizsához közeli Tóthfaluban. A millennium alkalmából létrehozott épületegyüttest bővítő iskola alapkövét nagyszabású ünnepség keretében Szabó Vilmos, határon túli magyarokért felelős politikai államtitkár helyezte el. A tóthfalusi Római Katolikus Egyházközösség és a helyi közösség tanácsa által szervezett ünnepségen megjelent Bálint-Pataki József a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is. Az alapkőletételen a VMDP képviseletében Zolcer István a VMDP adai szervezetének elnöke és Györe Béla vezetőségi tag vett részt.
Az európai fórumokhoz is eljuttatják a Székelyföld autonómiatervezetét
A Székelyföld autonómiatervezetét két héten belül eljuttatják az európai fórumokhoz, közölte csütörtökön Ferencz Csaba, az Székely Nemzeti Tanács alelnöke. A döntés azt követően született, hogy a Képviselőház közigazgatási bizottsága szerdán elutasította a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet.
Az SZNT eljuttatja a tervezetet az Európai Parlamentnek és az Európa Tanácsnak, mondta Ferencz Csaba. Tulit Attila, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke.
Forrás: Vajdaság Ma
Canak – Kasza 5:1
Canak pártja helyi szervezetének kezdeményezésére a Bácstopolya közelében levő település 2500 lakosa az Ómoravica, 500 viszont a VMSZ által patronált Bácskossuthfalva elnevezést szeretné véglegesíteni. A vita még nem fejeződött be, de a lakossági véleménynyilvánítás eredménye politikai szempontból nagyon tanulságos. Ha leszámítjuk a vita által kiváltott indulatokat, akkor is marad a tény, hogy Canak támogatottsága ebben a szinte színmagyar közegben ötször nagyobb, mint Kaszáé.
Az ügy politikai vonatkozásait bizonyítja, hogy Fehér István, VMSZ vezető, a Magyar Szó kommentátora is kesereg. Névtelenül kárhoztatja Canakot, amikor megállapítja:
„A délvidéki magyar nemzeti közösség többségében, legyen mégoly nyitott és liberális is, van azért már annyira érett, hogy felismerje: a polgári értékek nálunk nem mást, mint holmiféle általánosítást jelentenek, és ezekben az általánosításokban legfeljebb díszként kaphat helyet a kisebbségi érdekvédelem, a kisebbségi intézményrendszer, a kisebbségi gondok világa. Kárt okozni azonban így is tudnak. Önmaguknak sokat már nem árthatnak, hiszen a hiteles magyar pártoktól elrabolt szavazatokkal nem pótolhatják a szerb nemzeti közösségben elveszített támogatást. Csak annyit érhetnek el, hogy nehezebb helyzetbe sodorják magyarságunkat, belső feszültségeket gerjesztenek, és arra kényszerítenek bennünket, hogy a külső fenyegetések helyett önmagunkkal foglalkozzunk. A kihívást azonban nem kerülhetjük el, nemcsak válaszolnunk kell az alattomos rombolási szándékra, a magyar választópolgárok elorzására irányuló próbálkozásra, hanem arra is rá kell mutatnunk, hogy amennyiben túlságosan nagy teret engedünk az úgymond polgári szerb pártocskáknak, ha túlzásba visszük a kompromisszumkészséget, a végén nemcsak ők tűnnek el a politikai színtérről, hanem hiteles magyar érdekvédelmi szervezeteinket is magukkal rántják.”
Helyes. Ez a VMDP hosszú évek óta hangoztatott véleménye is. Jó lenne, ha a keserű tapasztalat a VMSZ-t arra ösztökélné, hogy a jövőben inkább a magyar pártok összefogását szorgalmazza semmint az eddigi természetellenes koalíciókat.
Dokumentumok:
VMDP közlemény, 2004. március 21. (A Magyar Szó mellőzte.)
Kosovo mint Bosznia?
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nagy figyelemmel kíséri a javaslatokat, amelyek a kosovoi helyzet rendezését célozzák.
A napokban a szerb lakosság az etnikai tisztogatás-szerű átmozgatásával Kosovoban új helyzet állt elő. Az 1999-ben bekövetkezett NATO-bombázázás után a tartomány belsejében még megmaradt szerbek mára csaknem teljes számban Kosovo északi, szerblakta részekben találtak menedékre. Visszatérésük eredeti lakhelyükre teljességgel bizonytalan.
Várható, hogy a nemzetközi közösség több évi költséges és nagyrészt eredménytelen beavatkozása után, mielőbb szeretné lezárni a Kosovo-dossziét. Meg is teheti, mert a szerbek óriási többsége Kosovoban jól behatárolható helyen van, ami lehetővé teszi a reális, legkevésbé fájdalmas megoldást.
A sok megoldási formula évek óta vita tárgyát képezi, főleg a politikai pártok körében, ritkábban a félhivatalos megbeszéléseken.
A szerb állami szervek részéről eddig nem volt tárgyalási alapnak tekinthető hivatalos megnyilatkozás. Az idevágó ENSZ határozatra való hivatkozás mindkét érdekelt táborban inkább a minél jobb tárgyalási rajtpozíció elfoglalását célozta. Ebbe a körbe tartoznak a jól ellenőrzött nacionalista megmozdulások, sőt a magyar nacionalizmus jelenlétét bizonyítandó, a temerini, aligha a belügyi szolgálatok tudtával a vasárnap reggelre megjelent „falfirka” is.
Nagy horderejű újdonság a Kosovoval kapcsolatos politikai fronton az a konkrét javaslat, amellyel Kostunica utazik március 23-án Brüsszelbe.
Ennek lényege, hogy a nemzetközi közösség alakítsa át Kosovot is Bosznia-Hercegovina-szerű állammá, amelyben csakúgy, mint Boszniában, lenne egy szerb entitás is.
A javaslatban az az újdonság, hogy Szerbia elfogadja Kosovo felosztását. Ez a megoldás stratégiailag nem zárja ki a leendő kosovoi szerb entitás odacsatolását Szerbiához. Sőt, a daytoni szerződés módosítása után a boszniai szerb entitás csatlakozását is.
Vannak persze ellenérvek, de az esélyek latolgatása nem vajdasági magyar ügy.
A mi érdekünk az, hogy a magyarok ne keveredjenek bele az esetleges fegyveres összecsapásokba, s az, hogy végül ne maradjunk tényleges politikai autonómia nélkül. Erre van lehetőség, hisz a dél-szerbiai albán községekben élő albánok helyzetét a vázolt megoldás nem érinti. Szerbia nem kaphat zöld fényt az amúgy is csak albán konszenzussal megvalósítható tervére, ha nem tudja hitelesen bizonyítani saját belső demokratikus berendezését. Ennek feltétele pedig, hogy a szerbiai magyarok, albánok és a bosnyákok is fejlett politikai autonómiára tegyenek szert.
De, ne legyenek illúzióink! Mindebből csak akkor lehet valami, ha a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseik érvényesítésében számíthatnak a magyar diplomácia hathatós segítségére is.
Ma van a NATO bombázások kezdetének öt éves évfordulója. Közöljük a VMDP elnökének és alelnökének akkori állásfoglalását.
A VMDP állásfoglalásai a bombázásokról
1. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint a NATO olyan erőt képvisel, amelyet katonailag nem lehet legyőzni. Ezért mindenki, országunk számára is az a legjobb, ha a vitatott kérdésekben megegyezésre jut a nemzetközi közösség képviselőivel. Ha időben megegyezésre jutunk, elkerülhettük volna a bombázást.
2. Most az a legfontosabb, hogy elkerüljük az inváziót. Ezt a célt akkor érhetjük el, ha eleget teszünk a bombázás megszüntetésére szabott feltételeknek. Ha engednénk, akkor még megvalósítható lenne az, amit elmulasztottunk a bombázások előtt.
3. Az invázió után semmi sem maradhat a régiben.
4. A fenti megállapítások egy nem emocionális megközelítést jeleznek. Más megközelítés, az emocionális is lehetséges: az, ami nálunk most érvényesül.
5. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a jelenlegi körülmények között arra törekszik, hogy a magyarok és a szerbek között ne kerüljön sor vérontásra. Azt, hogy Magyarország tagja a NATO-nak, ebben a helyzetben kedvező körülménynek tartjuk. Magabiztosabbak vagyunk, nem menekülünk fejvesztve, mint 92-93-ban. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a vajdasági magyarok ellen, megfélemlítésük céljából nem folyik lélektani hadviselés. Mi soha sem hittük, hogy a félkatonai alakulatok a hatalom egyetértése nélkül tevékenykednek. Nem hisszük ezt ma sem. Azt, hogy a VMSZ, a hatalom politikai partnere ijesztget bennünket, alacsony kockázati szintű tényként értékeljük.
6. Az észszerű megközelítés arra késztet bennünket, hogy a jelenlegi helyzetben ne zárjuk ki a katasztrófa, a szerbek magyarok iránti támadásának lehetőségét. Számolunk ezzel a változattal, de nem tartjuk sem racionálisnak, sem pedig reálisnak. A már említett okokból kifolyólag nem hiszünk a „zabolátlan hordák fékevesztett garázdálkodásában”, amivel a VMSZ vezetői ijesztgetnek bennünket. Meggyőződésünk, hogy a számunkra katasztrofális változat veszélyeit a szembenálló felek elég éretten mérlegelik.
7. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt egy másik, reális változatban gondolkodik: a szerbek és a magyarok egyenjogú, demokratikus együttműködésében, nemcsak Temerinben, hanem a Vajdaságban is. Elsősorban azért, mert ez a racionális megközelítés, de azért is, mert ez ellen emóciókra alapuló érveket sem lehet felhozni.
Temerin, 1999. 04. 23. Ágoston András s.k. Csorba Béla s.k.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.