Mit gondol rólunk Isten?

Újjászületés előtt:

• eredendő bűnben születtem (I. Móz. 5:3, Rm 5:12) – ebből következett, hogy bűnöket követtem el.
• Halott, természet szerint harag fia (Ef. 2:1-3) – Isten haragja marad rajta – Jn. 3:36
• A bűn rabszolgája voltam (Jn. 8:34, II. Pét. 2:19)
• Elveszett (Mt. 18:11, II. Kor. 4:3)
• Elkárhozott (Jn. 3:18, Rm. 5:18)
• Nem tudtam megfelelni Isten mércéjének, a törvény elvárásának (Rm. 3:10,11, I. Kor. 2:14, Rm. 8:7)
• A törvény alatt (a törvény kárhoztató ítélete alatt) voltam (Rm. 3:19, Gal. 3:23)
• Elidegenültem Istentől, Isten ellensége voltam (Kol. 1:20, Rm. 5:10)

Újjászületés után:

• Az újjászületett embernek új identitása van, melynek alapja az, hogy a Krisztusban van (II. Kor. 5:17), Krisztus énbennem van (Rm. 8:10, Gal. 2:20) – egy vagyok Krisztussal! Krisztussal egy testté váltam (I. Kor. 12:13), Krisztust öltöttük magunkra (Gal. 3:27).

• Isten megszabadított engem a a Sátán uralma alól (Kol. 1:13)
• Valósággal megszabadított a bűn uralma alól, a bűn énrajtam többé nem uralkodik (Rm. 6:7, Jn. 8:36)
• Minden bűnömet megbocsátotta (Kol. 2:13-14)
• Isten nem kárhoztat engem soha többé, semmilyen bűnöm miatt (Rm. 8:1)
• Drága áron váltott meg engem (II. Kor. 6:20)
• Megbékéltetett magával (Kol. 1:21,22, Rm. 5:1, II. Kor. 5:19)
• Gyermekévé fogadott (Ef. 1:5, Jn. 1:12, I. Jn. 3:1)
• Szeret engem (I. Jn. 3:1)
• Örököstársává lettem Krisztusnak (Rm 8:14-17)
• Meghaltam a bűnnek, élek az Istennek (I. Pét. 2:24, Rm. 6:2, 9-11)
• Isten igaznak nyilvánított úgy, hogy Krisztus igaz, szent, tiszta, tökéletes életét nekem tulajdonította (II. Kor. 5:21, Rm. 3:24, Rm. 8:30)
• Szent vagyok egyszer s mindenkorra (Zsid 10:10, I. Kor. 1:2)
• Tökéletes vagyok örökre (Zsid. 10:14)

• Egy egészen új ember jött létre, teljesen új identitás: új teremetés (II. Kor 5:17)

Mindez pedig ingyen kegyelemből van, minden múlt, jelen és jövőbeli cselekedetemtől függetlenül, kizárólag Krisztus érdeméért! (Ef. 2:8,9)

Mi történt az óemberrel?

Krisztussal együtt megfeszíttetett, meghalt, eltemettetett (Rm. 6: 4,6)! – vagyis többé nem uralkodik, jelen van, de nincs többé hatalma rajtunk, mert halott!