A szolgálatról
A mai alkalommal a szolgálatról lesz szó. Óriási ez a téma és rengeteg kérdést vet fel. Nem tudom, hányan adták már át az életüket Jézus Krisztusnak közületek, de az biztos, hogy akinél ez megtörtént, az szeretne valami módon hasznossá válni az Ő számára. Szeretné magát hasznosítani valamilyen területen vagy tevékenységben. Mert szolgálat az van bőven! “Az aratni való sok, a munkás kevés” (Mt 9:37) és igaz az a mondás, hogy Isten országában nincsenek munkanélküliek csak munkakerülők. Én őszintén remélem, hogy vannak közöttetek, akik valóban szeretnének szolgálatba állni és talán olyanok is akik már végeznek valamilyen rendszeres szolgálatot.
Azt hiszem, a szolgálatról mindig könnyebb beszélni, mint azt csinálni, méghozzá jól csinálni. El kell, hogy mondjam azt mindjárt az elején, hogy én sem tudok úgy szolgálni ahogy kellene és lehetne. Én is sokszor elbukom, az is előfordul, hogy félreértem Isten vezetését, elkedvetlenedem stb., de a szívemben mégis mindig ott van az, hogy szeretném jól csinálni és azt csinálni, amit az Úr rám bíz. Hogyan lehet tehát jól szolgálni és hogyan nem lehet? Hol kell nekem szolgálnom és mikor mehetek szolgálni? Hogyan értem ezt meg? Mire vagyok alkalmas és mire nem? És egyáltalán mi az, hogy szolgálat? Mit jelent szolgálni az Úrnak?
Mint minden egyéb területen, így a szolgálat kérdésében is a Szentírást, mint egyedüli megbízható mércét fogjuk használni és az Ige mentén tájékozódva próbálunk majd a kérdésekre választ találni. Egy-két személyes illetve más emberek életéből vett példát is el fogok mondani, de nem ez lesz a mérce. Mert a viszonyítási alap itt is egyedül Isten Igéje lehet! Az más dolog, hogy nagyok az elvárások és néha lehetetelennek, teljesíthetetlennek tűnnek azok a “követelmények”, amelyeket Isten támaszt azokkal szemben, akik készek az Úr szolgálatába állni.
Mi tehát a szolgálat?
Most ahelyett, hogy elkezdenénk felsorolni konkrét szolgálati lehetőségeket, olvassuk el az I. Kor. 12:12-27-et és a 4,5,11 verseket (a Rm 12,5-11-et is ide lehet venni):
“A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr... De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (I Kor 12:4,5,11-27)
Hihetetlenül gazdag ez az igeszakasz. Szinte minden mondatáról külön igemagyarázatot lehetne tartani. Én azonban most csupán néhány részletét emelném ki a szolgálat fogalmának tisztázása érdekében.
A fenti igerész szerint a megtérésünkkor beletagolódunk Krisztus testébe a Lélek-keresztség által. Tehát testvérekké válunk, azaz nem vagyunk többé egymástól függetlenek! Nem különálló harcosok vagyunk, hanem testvérek, akik egymással és a Fejjel összhangban kell, hogy tevékenykedjünk. Nagyon fontos a gyülekezetben a rend! (ld. Izrael törzseink fegyelmezett rendben történő pusztai vonulását IV. Móz 1-4. fej.) A test képénél maradva én a következőképpen fogalmaznám meg a szolgálat definícióját:
A Test tagjaként, a kijelölt helyemen, a többi taggal összhangban, a vérkeringésbe bekapcsolódva feltétel nélkül végrehajtani a Fej utasításait.
Ezek közül pedig talán a legfontosabb: “a vérkeringésbe kapcsolódva”. Lehetsz te a Test tagja és mégis haszontalan vagy (nem töltöd be a funkciódat), ha nem Jézus véréből táplálkozol. Az, hogy bekapcsolódsz a vérkeringésbe két dolgot jelent:
· Amiképpen a vér az egyes testrészek tápellátását biztosítja, úgy kell nekünk is rendszeresen az Ige által táplálkoznunk (naponta).
· A vér jelenti Jézus Krisztus értünk kiontott vérét is. Nekünk az Ő értünk és helyettünk elszenvedett áldozatából kell nap mint nap táplálkoznunk. Ilyen nagy dolgot tett értem az Úr (hogy az élete árán megváltott), ezért én hálából ezt és ezt teszem. Jézus szeretete, az Iránta érzett hála kell, hogy “hajtson” minket. Az Ő értem kiontott vére kell, hogy a szemem előtt lebegjen, miközben Őérette járok követségben.
De nem csak a Fejjel, hanem egymással is közösségben és egységben kell lennünk. Ugyannak a testnek vagyunk a tagjai, szerves részei. Fontos, hogy Krisztus újászületett gyermekeként tartozzak valahová, egy gyülekezetbe, egy keresztyén közösségbe. Szükségünk van testvérekre, bajtársakra, akik segítenek, vígasztalnak, felemelnek és megfeddenek, helyre igazítanak, ha éppen arra van szükségem! A Jézus Krisztusnak végzett szolgálat nem egyszemélyes vállalkozás! Amiképpen pedig ha egy testrészben a vérellátás megszűnik vagy akadozik, akkor az a testrész helytelen működéséhez, elsorvadozásához és végül amputációjához fog vezetni. Így mi sem fogjuk tudni elvégezni a ránk bízott feladatokat, Jézus számára használhatatlanokká válunk, ha elhanyagoljuk az igeolvasást, vagy ha nem hálából szolgálunk. Mert Jézus vére elvesztette a jelentőségét. Olyan sok a “vérszegény” keresztyén ma is.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy egyedül az Isten iránti hálából lehet szolgálni és nem kötelességből! A szolgálat válasz kell, hogy legyen Isten szeretetére. Ha még nem értetted meg, mit tett érted Jézus és mégis szolgálni akarsz, akkor egy idő után szárazzá, izzadtságossá, görcsössé fog válni a szolgálatod. Akkor csak “izomból” fogod tudni csinálni. Nyűggé fog válni a szolgálat. Megunod, abbahagyod, feladod.
Egy idős testvérem így definiálta a szolgálatot: “A földi életutamra Istentől rendelt feladatok elvégzése.”
Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a szolgálat a keresztyén ember fő hivatása. Jézus Krisztus a munkaadónk. Az életünk célja: mások felé felmutatni az Úr szeretetét, ennek eszköze: a szolgálat.
Öröm az is, hogy a szolgálatom során emberi életeket láthatok megváltozni
Legnagyobb öröm az Úr méltatása (korona, “jól van hű szolgám”...)
Öröm a sok áldás, amivel az Úr közben engem és a környezetemet ellátja
Öröm, hogy az Úrnak szolgálhatok, ami a legnemesebb, legkiváltságosabb feladat a világon (de egyben a legfelelősségteljesebb is!)
Van ún. “alkalmi” szolgálat és lehet a keresztyén embernek egy ún. “fő” szolgálati területe (a szolgálatok csoportosítására később még visszatérünk). Én hiszem és vallom azt, hogy Isten minden gyermeke számára egy egészen személyes szolgálati területet és életutat rendelt. Mindannyiunknak küldetésünk van ezen a világon! Van egy Istentől rendelt feladatunk, amire minket Isten eltervezett, amire rendelt. Nem véletlen az, hogy milyen lelki és teseti adottságaim vannak és hogy milyen lelki ajándékokat kaptam az újászületéskor. Csak akkor leszünk boldogok, ha mi is belesimulunk ebbe az isteni tervbe, vagyis ha betöltjük a küldetésünket! Ez pedig újabb kérdéseket vet fel:
Erre azt tudom válaszolni, eddigi bibliaismeretem alapján, hogy legtöbbünknek szüksége van egy bizonyos felkészülési időre, melynek során Isten felkészít bennünket a küldetésünk, vagyis a fő szolgálatunk megkezdésére, elvégzésére!
Nézzünk meg egy-két bibliai példát:
Jézus Krisztus 30 évet készült a szolgálata megkezdésére, és csak ezután kezdte el az Atya által rendelt küldetést végrehajtani.
A tanítványok 3 évet voltak Jézus mellett és ezután indultak el a misszióba
József is 30 évesen lett Egyiptom második főembere, 13 év kemény kiképzés (fokozatos terhelés és felelősségvállalás) után
Mózest 80 évesen hívja el az Úr, és állítja szolgálatba (addig Mózes emberileg akarta véghez vinni az Úr akaratát és meg is lett az eredménye)
A presbiterek sem véletlenül a gyülekezet vénei (bár ott van Timótheus, ki fiatal létére gyülekezetvezető lett), de nem csupán az életkor számít, hanem a hittapasztalat, a hitbeli érettség (aki hitben “vén”). Tehát frissen megtért ember ne legyen vezető (tanító), a közösség ügyeibe befolyásos személy, mert több kéretik számon egy vezetőtől, hogy hova is vezette a rábízott nyájat (Jakab 3:1)!!
Ez nem jelenti azt, hogy a felkészülési idő teljes tétlenségben telik el. Ekkor is ad az Úr szolgálati lehetőségeket. Ezek során válik majd nyilvánvalóvá, hogy mi a számunkra és a közösség számára is hasznos feladatunk, milyen adottságaink, lelki ajándékaink vannak. A felkészülési idő során végzett alkalmi szolgálatok során megtapasztalt áldások, sikerek, kudarcok, bukások által forrunk ki és formál bennünket az Úr az Ő alkalmas eszközeivé. (Ha túl sok a bukás és a kudarc, az jelenthet valamit. Pl. lehet, hogy nem a nekem szánt szolgálatot végzem. Jó azért ilyenkor ismét az Úr elé vinni, hogy csakugyan a helyemen vagyok-e.).
A szolgálat tehát nem feltétlenül a szószéken vagy a nyilvánosság előtt kezdődik. Hanem például ott, hogy szép csendben felmosok, elmosogatok, kitakarítom a templomot, meglátogatom a nagymamát, egy idős nénit az öregotthonban, stb. Ezek “apró” szolgálatnak tűnnek, de nem azok. Ezek is nagyon fontosak! Az ezekben való helytállásból kiderülhet a te számodra is, hogy mennyire tudod teljes szívvel, felelősséggel, kitartással, hűségesen végezni a rád bízott teendőket.
Vajon el tudja–e mondani az Úr a te eddigi szolgálatod alapján, hogy: “kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután”(Mt 25:21)?
Ahogy növekszel a hitben , egyre komolyabb feladatokat bíz majd rád az Úr, ha “apróbb”, kevésbé felelősségteljes dolgokban hűnek talált.
Te hűségesen végzed –e azokat a szolgálatokat, amiket mostanában végzel? Vagy többet és komolyabbakat akarsz végezni, de a mostani szolgálatodban sem vagy hűséges? Engedd, hogy az Úr “adagolja” a szolgálatokat, és te csak mindig azt a “keveset” végezd el becsülettel, amivel éppen megbíz. Mindennek rendelt ideje van!
Nekünk, hívő embereknek annyival “nehezebb dolgunk van”, hogy nekünk ebben a világban is helyt kell állnunk a hitetlenekkel együtt. Tehát nekünk is vannak világi kötelezettségeink és emellett egy az Úrtól kapott feladatunk. Nekünk is az orcánk verejtékével kell végezni a munkánkat, keresni a kenyerünket, és ezen felül, emellett vagy eközben kell a szolgálatunkat is becsülettel elvégezni! A suliban vagy a munkahelyen is helyt kell állni, leckét megírni, keményen tanulni, dolgozni és közben (nem helyett!) meglátogatni az idős nénit, segíteni a templomban, vagy az ifiben, végezni a szolgálatomat. Nem mehet egyik se a másik rovására!
Pl. Valaki Isten gyermekeként lóg az órákról, igazolatlanul hiányzik, ellinkeskedi a tanulást, megbukik valamiből, nem végzi megbízhatóan a munkáját és közben imaalkalmakat szervez, ifiket vezet. Előfordult-e már ilyen? (Szívesebben mentél-e bibliaórára tanulás helyett? Veszélyes csapda lehet ilyenkor a rossz időbeosztás és a lustaság!)
Valahol az is egyfajta szolgálat, hogy becsülettel elvégzed a világi kötelességeidet. Ezzel is bizonyságot tehetsz mások előtt, nem csak szóval. Borzasztó, ha egy ápoló nem látja el a betegeit, csak evangelizál a betegágyak mellett.
A hozzáállásomat tekintve, mikor mehetek szolgálni? Mitől függ, hogy elvállalhatok-e egy szolgálatot?
Amikor engem felkértek ennek az alkalomnak a megtartásásra én is ugyanezt a kérdést tettem fel Istennek. Uram, mehetek–e? Elválalhatom-e ezt a szolgálatot “A szolgálatról”? Kb. egy hét gondolkodási időt kaptam, és reméltem, hogy az Úr bizonyossá fog majd tenni ez alatt az idő alatt emgem arról, hogy valóban nekem kell–e ezt az alkalmat megtartanom vagy sem. Buzgón kutattam az Igét. A napi Igéből tájékozódva, imádságban elcsendesedve próbáltam megérteni, hogy mi Isten akarata ebben a kérdésben. Akkoriban éppen Móz. III. könyvének az elején tartottam, ahol a különböző áldozati formákról, az áldozatokkal kapcsolatos száraz, részletekbe menő rendelkezésekről volt szó. Hadd olvassak fel egy-két részt ezekből a fejezetekből:
“És tegye kezét az égôáldozat fejére, hogy kedves legyen ô érette, hogy engesztelést szerezzen az ô Számára. És ölje meg a tulkot az Úr elôtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, És hintsék a vért köröskörűl az Oltárra, a mely a gyülekezet Sátorának Nyílásánál van... Azután vonja le az égôáldozat bôrét, azt pedig vagdalja el tagjaira. És az Áron pap fiai gerjeszszenek tüzet az Oltáron, És rakjanak Fát a tűzre. Azután Rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet És a kövérjét a Fára, a mely az Oltáron lévô tűzön van. A belét pedig És Lábszárait mossa meg Vízben, És füstölögtesse el a pap az egészet az Oltáron egészen égôáldozatúl. Ez a Tűzáldozat kedves Illatú az Úrnak...” (III. Móz. 1: 4,5,6-9)
Ezek ismétlődnek fejezetről fejezetre. Hogyan kell megölni azt a szegény kecskét, juhot, tulkot. Hogyan kell kibelezni, ízeire szedni, a vérét szétfröcskölni, elégetni a belső szerveket stb. Elképzelhetitek, hogy komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy ebből én hogyan kapok választ az én legsürgetőbb kérdésemre: elvállalhatom-e a szolgálatot?
Még azt is megpróbáltam, hogy beleképzeltem magamat annak a papnak vagy annak a bűnösnek a helyzetébe, aki végigcsinálta és végignézte ezt a szörnyű rirtuális vérengzést, amit engesztelésként hajtottak végre. Hát azt hiszem, hogy ha ezt minden egyes bűnöm elkövetése után végre kellene hajtani, akkor sokkal jobban meggondolnám azt, hogy elkövessem–e a bűnt. Tehát sikerült szembesülnöm azzal, hogy a bűn véres valóság, hogy vérontás nélkül nincs bünbocsánat és Isten ilyen kőkeményen számonkéri és megtorolja azt. Méginkább hálás tudtam lenni azért a helyettes áldozatért, amit Jézus Krisztus (az Isten Báránya) elvégezett helyettem, és nekem az minden bűnöm megbocsátására elég. Nagyon hálás voltam ezért a tanításért, de még mindig nem érkezett válasz a kérdésemre, az idő pedig egyre sürgetett. Egyszer csak hirtelen, - egy nappal a határidő letelte előtt - összeállt a kép! A Biblia mellett olvasom még O. Chambers: Krisztus mindenek felett című könyvét, amiben minden napra van egy-egy Ige és annak rövid magyarázata. Azon a napon a Fil.2:17 került sorra, amely így hangzik:”De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitetek áldozatául és papi szolgálatnál, örülök együtt mindnyájatokkal”. A kérdés amit az Úr nyílegyenesen nekem szegezett, egészen nyilvánvalóan következett ebből az Igéből és a hét során olvasott ÓSZ-i rendelkezésekből: Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára, kész vagy-e kiontani véredet italáldozatként másokért. És kész vagy-e mindezt örömmel tenni? Az Úr kérdésemre kérdéssel felelt. És én is ezt a kérdést szeretném nektek szegezni még mielőtt a szolgálat további részleteibe belemennék, és az azzal kapcsolatos további kérdéseket megvitatnánk. Ezt kell mindenek előtt tisztázni, s aztán majd beszélhetünk arról, hogy mit, mikor merre, hogyan szolgáljunk.
“Kész vagy-e kisebb lenni, mint egy csepp víz a vederben? Hajlandó vagy-e olyan reménytelenül jelentéktelen lenni, hogy elvégzett szolgálatoddal kapcsolatban még csak nem is emlékeznek rád? Kész vagy-e adni, felemésztődni és nem várni, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj?” (Chambers, 38. old.)
Mit jelent áldozattá lenni? Szép fokozatosan odaadni az életemet másokért. “Ha valaki én utánam akar jönni tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Mk 8:34) - mondja Jézus.
Áldozattá lenni azt jelenti, hogy feláldozom a szabadidőmet, feláldozom a figyelmemet, a hobbiaimat , az erőmet, a kefteléseimet másokért. Az én ügyeim háttérbe szorulnak, (Uram, azokat intézd Te, kérlek! Én a Te országod ügyében szeretnék mindenestől foglalatoskodni!) Használj, Uram, küldj, állok a rendelkezésedre. Ha bármit abba kell hagynom, fel kell adnom, el kell hagynom én kész vagyok rá. Egyetlen egy dolog fontos számomra , hogy azt cselekedjem, amit Te mondasz, amire Te indítasz. “De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól” (ApCsel. 20:24) El tudod-e ezt mondani Pállal együtt?
Kálvin, Luther,John Buyan (egy egyszerű üstfoltozó), Joó Sándor, Pál , a tanítványok és mind a múlt és a jelen hithősei sem csupán azért váltak ilyen hüséges szolgáivá az Úrnak, mert valamilyen különleges képességük lett volna, hanem azért mert készek voltak mindent elhagyni, veszni hagyni az Úrért. Készek voltak áldozattá lenni, szép fokozatosan az egész életüket odaadni Jézusért és az Ő evangéliumáért hálaáldozatként és örömmel. Elviselve minden megaláztatást, szenvedést, megpróbáltatást. A speciális képességek és azok kibontakozása az engedelmeségük gyümölcsei voltak!
Vigyázz, ne azt add oda az Úrnak, amiről, azt hiszed, hogy oda tudnád adni, hanem amit Ő éppen tőled kér!
További hithősök:
George Whitefield és John Wesley (methodista ébredés), Teológusok voltak, de az utcán kezdtek prédikálni,
Jonathan Edwards (amerikai ébredés)
William Carrey (egy falusi cipész,india egyik híres misszionáriusa lett),
Spurgeon nem végzett teológiát, mégis világhírű igehírdető lett belőle
Müller György árvaházat alapított
Vrede Matild, német börtön misszió
Hudson Taylor, kínai misszionárius.
Az eddigiekből tehát kiderült, hogy az én részemről egyetlen feltétele van annak, hogy használható szolgája, eszköze legyek az Úrnak: az önfeláldozás, önmegtagadás, áldozattá létel. Erre pedig csak akkor vagyok képes, ha már személyesen is találkoztam Jézussal és megértettem az Ő áldozatának a lényegét és célját. Ezért puszta hálából kész vagyok az egész életemet odaáldozni Neki a szolgálatban. Ez azonban még csak azt jelenti, hogy én készenlétben állok. Még azt a nagyon fontos dolgot is meg kell értenem, hogy Isten mikor és hova akar engem szolgálatba állítani! Mielőtt az ezzel kapcsolatos további kérdésekre is választ keresnénk nézzük meg még egyszer egy kicsit részletesebben a szolgálatok közti különbségeket:
1.
Legspeciálisabb:
Ezt a fajta szolgálatot kizárólag Jézus végzi
(pl.: helyettes áldozat, közbenjárás, gyógyítás)
2. 2. Speciális: A hívők közül azok végzik, akiket speciálisan egy adott szolgálati területre hívott el személyesen az Úr (pl.: igehírdető, presbiter, diakónus).
3. 3. Általános: Nem elhívott, de hívő emberek végzik. Szintén Isten dicsőségére (pl.: takarítás, imádkozás, templom körüli munkák, szeretetvendégségek megszervezése, stb.)
4. 4. A világ fiainak “szolgálata”: Isten szemében ez nem számít semmit (Isten országa szempontjából), mert nem az Ő nevében végzik, nem az Ő dicsőségére, hanem a maguk nevében a maguk dicsőségére! (Csak az kap jutalmat, aki Jézus nevében cselekszik: Mt 18:5, Mk: 9:41. Minden az Isten dicsőségét kell, hogy szolgálja: Jn 14:13, I Kor. 10:31)
“Aki én utánam akar jönni...”, tehát nem muszáj, de ha akarsz akkor a következő “játékszabályoknak” kell megfelelned.
Isten szempontjából mikor mehetek szolgálni? Mikor kezdhetem meg a speciális szolgálati területemet?
Attól, hogy kész vagy áldozattá lenni, nem jelenti azt, hogy meg is választhatod milyen módon és területen fogod ezt véghez vinni. Most olvassuk fel még egyszer az I. Kor. 12:12-28-at. Kiemelem:
“...Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindegyiket amint akarta...” (28.vers)
“...az Isten szerkeszté egybe a testet...” ( 24. vers)
Mindezek egy átgondolt, precíz, rendkívül tudatos tettére utalnak Istennek. Mindent Isten tervez és végez! Minden az Ő akarata szerint folyik. Kinek a legfőbb érdeke, hogy te a neked rendelt helyedere kerülj, ha nem Istenek, ha nem a Fejnek?
Tehát Ő az, aki neked világosan, egyértelműen meg fogja mutatni a helyedet a Testben. Az Úr az, aki elhív és szolgálatba is állít annak rendelt idejében. Nekem meg kell várnom az Úrnak hívását! Ha Ő indít megyek! De enélkül egy lépést se, mert nem fogja megáldani a–bármilyen hasznosnak is tűnő- igyekezetemet. Kíméjük meg a Fejet a magánakcióktól! Idézzük fel egy kicsit Mózes példáját. Mózes Isten választottja volt, aki együttérzett a sanyargatott néppel. Megszánta őket és valamit, puszta emberi indulatból tenni akart értük. Nem várta meg az Úr elhívását és Isten 40 évre “kivonta őt a forgalomból”. (Mellesleg gyilkossá is vált.)
Isten szemében ugyanolyan bűn az, ha az Ő gyermekeként, választottjaként (a Test tagjaként) a Fej utasítása nélkül teszek valamit, ha elhívás, felhatalmazás nélül állok egy speciális szolgálatba, mint bármely más engedetlenség. Isten munkáját, az Ő országa ügyének előrehaladását gátolom. Jer. 23:21-ben ez áll: “nem küldöttem prófétákat, de futottak, nem szóltam nekik, mégis prófétáltak”. Félelmetes! Mennyien vannak ma is így főleg a teológián! Nincs elhívás, felhatalmazás, de mennek. Mert azt, hiszik, hogy aki megtért, annak igehírdetőnek kell lenni, annak mindjárt egy ilyen speciális szolgálatba kell állnia. Erőtelen, hatástalan lesz a szolgálatuk, megunják és tehernek fogják érezni a munkájukat. Nem lesz gyümölcs. Sőt vadhajtások keletkeznek. Egész gyülekezetek mehetnek tönkre az ilyen engedetlenül tevékeny felelőtlen emberek munkája során! (Olyanokról is tudok, akik csak, azért mennek a teológiára, mert máshová nem veszik fel őket!) Ne legyetek sokan tanítók –mondja az Ige-,mert azokon sokkal több kéretik számon! (Jakab 3:1). Jézus azt mondja: “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltetek titeket arra, hogy gyümölcsöt teremjetek és megmaradjon a ti gyümölcsötök” (Jn. 15:16). A gyümölcstermés: maradandó értékeket hagyok magam után.
· Mózest az égő csipkebokorból nevén szólítja Isten (II. Móz. 3:4)
· Józsuét is (Józs. 1:1)
· Pált is (Apcsel 9:4)
· Sámuel (1Sám. 3:6)
Konkrét feladatokkal, küldetéssel bíz meg. Meghatározza a szolgálati-hatás-körödet.
· Mózes: “...eredj, elküldelek téged a Fáraóhoz...”( II. Móz. 3:10
· Józsué: “...kelj fel, menj át a jordánon arra a földre, amit én adok nektek...”(és elmondja a föld határait)
· Jeremiás: “menj azokhoz, akikhez küldelek és beszéld mindazt, amit parancsolok...” ( Jer. 1:7)
· Pál: “kelj fel, menj be Damaszkuszba és ott megmondják neked, mit kell cselkedned...” (ApCsel 9:)
Minden emberi kifogást, számítást, okoskodást elhárít az Isten, és segítségét, jelenlétét ígéri.
· Mózes nem tudott szépen beszélni. “Ki adott szájat az embernek? ...Nemde én, az Úr. Most hát eredj, én leszek a te száddal!” (II. Móz. 4:11,12)
· Jeremiás túl fiatalnak tartotta magát: “Ne mond ezt, ifjú vagyok én, hanem menj, ne félj tőlük, én veled vagyok!” (Jer. 1:8)
· Ld. még Gedeon (Bír 6), Józsué (Józs 1:1-9) bíztatását
Isten a kérdéseinkre legtöbbször válaszol, de a kifogásainkat sorra elhárítja. Az aggodalmainkat, kételyeinket, félelmeinket elveszi.
A tanítványoknak és minden gyermekének az Ő jelenlétét ígéri Jézus: “Elmenvén azért... és én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt. 28:19,20). Vagyis ha elmentek, ha engedtek az én elhívásomnak, akkor veletek leszek. Ez pedig azt jelenti, hogy a mindenható Isten lesz veled, Ő adja a hatalmat, felhatalmazást és a gyümölcstermő erőt a szolgálatra.
Ábrahámnál: “és nagy nemzetté teszlek, áldás leszel, és megáldalak téged” (I. Móz. 12:2)
Hogyan értem meg az elhívást, Isten vezetését?
Első renden Isten igéjéből! Ehhez állandó készenlét, nyitottságot szükséges, mint pl. Sámuelnél: “szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád...” (I. Sám. 3:10). Isten mindig az Ő szavával szólította meg a választottjait. Mindenütt azt olvassuk a Bibliában, hogy szólt az Úr X,Y–nak. Ma Isten szavát az írott és a hírdetett Igéből érthetem meg! Vagyis csendességeimben, igehírdetések során, stb. Ez nem feltétlenül egy Igét jelent, lehet, hogy Igék sorozatán keresztül szólít meg és hív el az Úr. Ne feledd, “a vérkeringésbe kapcsolódva”!
Az elhívást megerősíthetik a külső körülmények, adódó beszélgetések, beléd helyezett –egyre inkább kibontakozó- adottságok, képességek, belső indíttatás. De nem köthetjük meg Istennek a kezét abban, hogy kit hogyan vezet. Fontos: ne keress Isten Szaván kívül más tájékozódási lehetőségeket (pl. “jó szándékú” barátok bíztatásai), hanem tudj várni az elhívásra. Elhívás nélkül ne állj szolgálatba!!! És ne megerősítést várj az ötleteidre, döntéseidre. Az egyik legfőbb gond az szokott lenni, hogy nem szánok időt arra, hogy megértsem az Úr akaratát, hanem türelmetlenül belevágok valamibe. ( “Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja!” (Ef. 5:17).
Isten lezár bizonyos utakat. Pálék eltiltattak a Lélektől, hogy Ázsiába menjenek hírdetni az Igét. Azt olvassuk, hogy nem ereszté őket a Lélek (Apcsel. 16:6,7). Belekezdek vagy bele akarok kezdeni dolgokba és Isten megálljt parancsol, leállít. Nincs áldás öröm, nincs békesség és nyugalom. Ahogyan már említettem, a felkészülési időben is rengeteg szolgálati lehetőséggel és feladattal bíz meg az Úr. Ezekben is jó elkérni az Úr vezetését. De nem biztos, hogy mindig kapunk direkt igei vezetést, legalább is én nem mindig kaptam. Ahogy már említettem vannak olyan szolgálatok, amiket természetes, hogy elvállalok. De vannak, amelyek nem magától érthetődőek.
Hogyan derülhet ki, hogy elvállalhatok egy adott alkalmi szolgálatot? Milyen támpontjaim lehetnek akkor, ha nem kapok igei vezetést egy konkrét szolgálat elvállalására?
Itt is fontos a megújult értelem! Nézzünk egy-két meghatározó szempontot:
1. Fontos, hogy a hitben járó előljáróim felismerjék az alkalmasságomat.
2. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy van-e indíttatásom, belső késztetésem az adott feladatra?
3. Az egyéb kötelességeim teljesítése mellett tudnám-e rendszeresen, hűséggel csinálni? Kész vagyok-e erre?
4. Együtt tudnék-e működni azokkal, akikkel együtt ezt a szolgálatot végezném?
5. “Valóban úgy akarod Uram, hogy elvállaljam?” Akkor adj alkalmat rá, Te valósítsd meg a szolgálatba állásomat, te rendeld el a körülményeket, anélkül, hogy bármit is szervezkednem kéne.
6. Ha nekem abból a szolgálatból előre sejthető elönyőm, hasznom származik, az gyanús! (pl.: rám marad az örökség, enyém lesz a lakás, ezután ingyen bejuthatok bizonyos helyekre, kedvezőbben hozzájuthatok bizonyos dolgokhoz, stb.).
Saját életem példája, ahogy engem vezetett eddig az Úr a szolgálatvállalások terén:
Nekem a legtöbb alkalmi szolgálat eddig az ifi-tartás volt ill. csendeheteken való felügyelői részvétel. Egyetlen alapszabályt próbáltam betartani az első pillanattól kezdve: “...nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl!” (II. Kor. 10:18). Én soha egyetlen egy ilyen típusú szolgálatnál nem ajánlottam magamat, bár sokszor szerettem volna menni, hanem megvártam míg valamilyem módon valakin keresztül az Úr felkér. Vagyis arra vártam, hogy az Úr ajánljon engem a szolgálatra. Ez azóta is így működik. Mindig megvárom míg megkérnek. A nehezebbeknél még igei megerősítést is kérek és eddig kivétel nélkül kaptam is. Nem régiben megkértek, hogy vállajak el egy ifivezetői feladatkört, ami egy speciális tanítói tiszt/szolgálat. Ebben is az Úr világos vezetését kértem, s Ő több Igén keresztül vezetett el engem arra, hogy teljes bátorsággal és meggyőződéssel el merjem vállalni ezt a szolgálatot. Igei elhívás, vezetés nélkül nem mertem volna belevágni! Ugyan megvárakoztatott egy kicsit az Úr, de jó volt újra átélni azt, hogy Ő bizony egészen személyesen meg tudja mondani nekem azt, hogy mit kér tőlem, hogy mit kell cselekednem. Jó azzal a bizonyossággal szolgálni, hogy az Úrtól van az elhívásom, és nem egy pillanatnyi érzelmi fellángolás hatására kezdtem el ezt a szolgálatot. Nem is beszélve arról, hogy azóta is jönnek az (igei és egyéb) bíztatások.
Ha szeretem és ismerem a barátomat, önkéntelenül is rájövök arra, hogy mire gondol, mire van éppen szüksége. Jézus pedig azt, mondja, hogy: “Ti az én baráraim vagytok” (Jn. 15:14). Te is ilyen barátja vagy Jézusnak, aki érti az Ő szavát, aki tudja, mit akar Ő tőled, aki vezethető vagy?
Kulcsfontosságú kérdés továbbra is:
Kész vagy-e mindenedet odaáldozni az Úrnak, állsz-e a rendelkezésére? Mert ha igen, akkor Ő mindig egyértelműen oda fog irányítani téged, ahol Ő igénybe szeretne venni, ahol téged használni kíván. Kisebb kérdésekben is ugyanolyan bizalommal fordulhatsz Istenhez, mint az életed döntő kérdéseiben.
Ha már végzek valamilyen szolgálatot, belekezdtem valamibe, honnan tudhatom meg, hogy a helyemen vagyok-e vagy sem?
Amikor Isten valakit szolgálatba hív, akkor őt Tőle jövő hatalommal ruházza fel azon az adott szolgálati területen! Ez egy óriási lehetőség, és óriási felelősség az, hogy arra használod-e azt, amire kaptad. Áldások kísérnek utadon, határozottan tudsz dönteni dolgokban, emberek változnak meg körülötted, a szolgálataid során ajtók nyílnak meg, elintéződnek, megoldódnak bizonyos problémák, nehézségek...stb. Azt fogják tapasztalni a körülötted levők, amit Józsefről ír az Ige: “valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ô kezében” (I Móz 39:3) Ez az isteni hatalom/felhatalmazás nem más, mint a gyümölcstermő erő. Ezt egyedül Jézus Krisztustól kaphatom, úgy, hogy Ő velem van a szolgálatom során. A gyümölcstermő erő hiánya vagy elmaradása jelentheti azt, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kéne, mert ez azt jelenti, hogy Jézus sincs velem, pontosabban én nem vagyok Jézussal. Jézus mondja: “Aki nekem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám...” (Jn.12:26). Tehát Jézus megy elől mi meg utána! Ha mi külön útra, idegen területre tévedünk, Jézus megáll a határon, nem jön velünk és így az ajándékai sem (de mindvégig szemmel tart!), és csendesen, szépen megvárja, míg ráeszmélünk arra, hogy nem vagyunk a helyünkön és visszamegyünk a saját területünkre, a nekünk rendelt utunkra.
Ellenörző kérdés naponta: Uram, mit szólsz ahhoz, amit most csinálok és ahogy azt csinálom?
Mire vagyok alkalmas?
Semmire sem vagyok alkalmas! Sőt “a mi alkalmas voltunk az Istentől van, aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk” ( II.Kor. 3:5,6)! Az Ige azt mondja, hogy még imádkozni sem tudunk úgy, ahogy kellene (Rm 8:26)! Két dolgot el kell, hogy ismerjek mielőtt szolgálatba állok és miközben szolgálok:
1. Mindenestől bűnös vagyok és megváltásra szorulok.
2. Önmagamban teljesen alkalmatlan és használhatatlan vagyok mindenféle szolgálatra Isten országában.
Sokan mondják: mennyi mindent tehetnék én ezért, én jobban tudnám csinálni, én szerintem alkalmas vagyok erre, én meg tudnám ezt oldani, el tudnám ezt végezni, stb. (Mindez az “ÉN” dícsérete!) Amíg nem ismered el, hogy a legapróbb dolgok elvégzésében is alkalmatlan vagy Isten országa ügyében, addig ne akarj szolgálni! Vagy Isten kegyelméből teljesen, vagy sehogy. Istennek nem a besegítésedre, segítségedre, nem az ötleteidre van szüksége, hanem az engedelmességedre! Ő a Fej, mi Néki tagjai. Isten bárkit, bármikor alkalmassá tehet! A Lélek osztogatja a lelki ajándékokat mindenkinek külön, amint akarja (I. Kor. 12:11). De Ő vissza is veheti tőled a képességeidet, a leki adottságokat, ha méltatlanul bánsz velük! Ne felejtsd el: Isten rendelkezik veled teljesen!
“Ha elhittem magamról, hogy vagyok valaki, mindig csődbe jutottam” - monda egyszer egy kedves idős testvérem.
A szolgálat buktatói, akadályai és veszélyei
1. Nem Isten dicsőségére szolgálok! Hogyan dicsőíthetem Istent a szolgálatommal? Úgy, hogy becsületesen elvégzem azt, amit rám bíz. Jézus ezt mondja: “Én Dicsôítettelek téged e földön: elvégeztem a Munkát, a melyet Reám Bíztál, hogy végezzem azt.” ( Jn. 17:4). Nagy buktató lehet az, hogy nem az Ő nevének, hanem a magam nevének akarok dicsőséget szerezni! Vagy ha csak egy kicsit is szeretnék lecsippenteni Isten dicsőségéből. “Dicsőségemet másnak nem adom”(Ésa 42:8) - mondja az Úr. Ne légy elbizakodott! Ne légy büszke egy szikrányit se arra, amit végeztél, mert nem te végezted azt, hanem az Istennek veled való kegyelme! (I Kor. 15:10) Tudsz–e a háttérben maradni?
2. Emberi elismerésre, méltatásra (népszerűségre) vágyok! Ennek egyik jele az, hogy ha nem dícsérnek meg, ha nem veregetnek vállon, rosszul érzem magam. De ugyanakkor az is a mi feladatunk, hogy bátorítsuk, bíztassuk a munkatársunkat, ha szükséges.
3. A szolgálatért élek-halok és nem Jézusért! “Mindene volt a szolgálat, a szolgálatért élt” - hallani sokfelé. Meghalt 45 évesen, szívinfarktusban... A szolgálatért élsz vagy Jézusért? Ha a szolgálatért, akkor a szolgálati vágyad hajt és nyakló nélkül mindent el fogsz vállalni, ami csak eléd kerül! Ha Jézusért élsz, fogsz tudni nemet mondani is, nem fogsz begőzölni. Abba fogod tudni hagyni, ha az Úr megálljt parancsol, leállít, mert esetleg egy másik területen szeretne használni és félre fogsz tudni állni. Nem leszel féltékeny arra, akit az Úr az addigi szolgálati helyedre állít.
4. Túl akarom lépni a kijelölt tevékenységi körömet! Mindegy, hogy jó szándékból, elégedetlenségből, engedetlenségből, stb. követünk el határátlépést. Minden esetben helytelen! Isten szabja meg a szolgálatunk határát. Eddig tart a te hatásköröd, ezen belül tevékenykedhetsz. Így nem roppansz bele, nem leszel túlterhelt! Erre adok erőt, felhatalmazást! Eddig és ne tovább! Ha túlléped, magadnak is rosszat teszel és azokkal is, akik helyett kezdesz el szolgálni. Ők visszafejlődnek, elkényelmesednek, elsatnyulnak, szolgálat képtelenné válnak. Nehéz lesz újra visszaállniuk a helyükre!! Ha nem a helyeden vagy mások is szenvednek miattad, a határátlépésed miatt. A Test példájánál maradva, ha mindig mindent a jobb kézzel csinálok, a bal ügyetlenné válik! Ha nem használom a lábamat, előbb-utóbb tolószékben kell közlekednem, mert elsorvad a lábizmom! (Vannak kivételes esetek, mikor például az egyik munkatárs lebetegedik Ilyenkor természetes, hogy a többieknek kell átvenni egy időre az ő szolgálatát is, de ez nem azonos azzal, ha a test egészséges tagjai nem végzik el a feladataikat, mert henyélnek!) Egy egszerű példa: Reggeli beágyazás. Otthon, ha reggel rögtön a felkelés után nem ágyaztam be, akkor mindig édesapám ágyazott be helyettem, ahelyett, hogy hagyta volna, hogy magam is rászokjak ennek az egészen hétköznapi, egyszerű kötelességnek az elvégzésére. Mivel ő ezt mindig megcsinálta helyettem, ő “túlterheltté vált” (két ágyat kellett reggelente beágyaznia egy helyett) én pedig szépen elkényelmesedtem és ez az egyszerű feladat is nehézséget jelentett a későbbiekben, ami másnál egy teljesen természetes dolog volt! Édesapámnak nem szabadott volna automatikusan beágyaznia helyettem, hagynia kellett volna, hogy én végezzem vagy ne végezzem azt el, és ha hirtelen vendégek jöttek volna, és látják a rendetlenséget, a saját bőrömön tapasztaltam volna meg a trehányságom, lustaságom következményét...! Mindenkinek meg kell egyszer tapasztalnia azt, hogy ha nem végzi el a feladatát, akkor azt más sem fogja elvégezni helyette és annak esetleg az iménti példánál súlyosabb következményei lesznek! Hagyjuk, hogy a munkatársunk kibontakozzon a maga szolgálatában. Isten mindannyiunkat a nekünk megfelelő mértékben akar terhelni, és mindenkire szüksége van! Együtt kell végezni a szolgálatot, egymást kiegészítve, és nem egymás helyett!
Istennek nem az a célja, hogy a lehető legrövidebb idő belül beleroppanj! Hanem az, hogy minnél tovább hasznára légy a gyülekezetnek és hogy minnél több ,maradandó gyümölcsöt teremjél, hogy a futásodat elvégezd, hogy betöltsd a neked szánt küldetést!
5. Nem vagy pótolhatatlan! Nincs olyan, hogy lefoglalok, kisajátítok magamnak egy szolgálatot. Ha Jézusért élek, menni fog. Ha a szolgálatért, akkor nem! Mikor az egyik gyülekezetben meghalt a lekipásztor, ilyen kijelentéseket lehetett hallani gyülekezeti tagoktól: “Összedőlt a gyülekezet taróoszlopa! Most mi lesz velünk?” Hát nem Jézus Krisztus a gyülekezet taróoszlopa? Hát nem Ő helyez vagy mozdít el lelkipásztorokat egy-egy gyülekezetben? Hát nem Ő adta-é annak az elhúnyt lelkipásztornak a szolgálatot és az ahhoz tartozó képességeket, lelki ajándékokat? Hát nem tudja az Úr pótolni az elhunyt lelkészt? Valóban nagy veszteség lehet egy hűségesen szolgáló, átadott életű lelkipásztor halála egy gyülekezet számára, de nem pótolhatatlan! Egyedül Jézus Krisztus pótolhatatlan a Gyülekezetben! Ő pedig mindörökre megmarad és azt ruház föl az Őajándékaival és hatalmával akit akar!
6. Komoly akadálya lehet a szolgálatodnak, ha nem engedsz a tanácsnak, ha nem vagy kritizálható! Pál Timótheust rengeteg tanáccsal, útbaigazítással látta el a szolgálatával kapcsolatban! Ezeket Timótheus ha akarta elgogadta, ha akarta, megvetette.Tanácsolható vagy-e? A szolgálat halála, ha semmi kritikát vagy véleményt sem fogadsz már el, mert gőgössé, büszkévé és túlságosan érzékennyé váltál! Nyilván az sem mindegy, hogyan mondja meg valaki a véleményét. Nagyon fontos, hogy aki kritizál, “az igazságot szeretetben” mondja (Ef 4:15)! E pedig légy mindig kész arra, hogy meghalld a néha fájó igazságot!
7. Nem az Úrnak végzed a szolgálatot! Hanem embereknek akarsz tetszeni.“Az Úrnak szolgáljatok!”- mondja az Ige. (Rm. 12:11) Ő adja az utasítást, a vezetést, nem az emberek, nem a körülmények! Ő jelen van, amikor szolgálunk, lát minket, figyelemmel kíséri amit csinálunk, és Ő is fogja számonkérni rajtunk azt, amit ránk bízott, hogy hogyan végeztük el azt és nem az emberek. Ő a mi Főnökünk, Ő a mi Munkaadónk! Te kinek végzed a szolgálatodat? Szüleidnek, tanáraidnak, ifivezetőidnek, lelkészeidnek, esetleg a barátodnak/barátnődnek akarsz tetszeni, nála akarsz “jó lenni”?
Precízebben végzed a munkádat, ha tudod, hogy a Főnök jelen van, vagy mindig úgy szolgálsz/dolgozol, mintha jelen lenne?
8. A legnagyobb akadály: az engedetlenség! (hitetlenség!) “...Aki hisz a Fiúban örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta...”(Jn. 3: 36) A hitnek nem a hitetlenség az ellentettje, hanem az engedetlenség! Milyen engedetlenségekről lehet szó a szolgálatom végzése során?
n engedetlenség a szolgálati területemen (nem akarom végezni, vagy nem úgy végzem, ahogy az Úr elvárja)
n engedetlenség az élet egyéb területein (pl.: világi kötelességeim elvégzésében)
n titkos, rejtett engedetlenségek, bűnök, amikről nem is tudok (pl.: okkult bűnök) (19. Zsolt. 12)
9. Nincsenek rajtunk a Lelki fegyverzetek! Hiányos a menetfelszerelésem. Útközben, vagy egy korábbi kűzdelmem során elhagytam valamelyik fegyveremet. Naponként el kell kérni azokat az Úrtól, és fel kell erősíteni magunkra újra és újra. Ezek sorra: az igazlelkűség öve, az Igazság páncélja, a békesség evangéliumának sarúja, a hit paizsa, az üdvösség sisakja és a Lélek Kardja. (Ef. 6:11-17)
10. Rutinból szolgálunk! Ha igei szolgálatról van szó, tessék felkészülni becsületesen minden egyes szolgálatra lélekben, imádsággal, segédanyag gyűjtéssel, stb. Ha kell hangosan felmondani a szolgálatot, hogy ne nyúljon túl hosszúra, ne szaladjak ki az időből. Aki teológiát végez annál különösen is nagy kísértés ez. A teológián ugyan megtanítanak szépen, folyékonyan beszélni, de ez nem elég! Az aktuális mondanivalót mindig el kell kérni az Úrtól! Tessék időt szánni a felkészülésre!
11. Az ellenkező nem befolyása!! Lányok! Vigyázat, fiúk a láthatáron! Fiúk, vigyázat, lányok a láthatáron! Isten azt ígérte nekünk, hogy: “szerzek néki hozzáillő segítőtársat” ( I. Móz. 2:18). Mi a célja Istennek a segítőtárssal, miért adja őt az Úr? Első renden, az én meggyőződésem szerint azért, hogy segítőtárs legyen az Isten-képűség kiábrázolásában és az Istentől rendelt küldetésem betöltésében. Nagyon komoly gátja lehet a szolgálatodnak a fenti Ige alapján:
ha nem Isten szerzi neked a társat, hanem te magad
ha nem hozzád illő
ha nem segítőtárs
Egy ilyen társ nagyon könnyen elvonhat téged Istentől és a neki való hűséges szolgálattól. Eltéríthet a küldetésedtől. Gyengíti, erőtlenné teheti a szolgálatodat. Nyűg, teher lesz az, ami egykor boldogságot, örömet jelentett. Talán ez a legtámadhatóbb pontja a frissen megtért vagy frissen szolgálatba állított (Krisztusért) égő szívű, lelkes keresztyén fiataloknak. Vigyázat! Nem minden keresztyén fiú illik minden keresztyén lányhoz! Nem vagyok benne biztos, hogy elegendő az az egyetlen kritérium a jövendőbelimmel szemben, hogy “az a lényeg, hogy hívő legyen!”.
12. Irigység, féltékenység ( I. Kor. 12: 15-17) Elkezdek Irigykedni más szolgálatára, és az abban jelentkező áldásokra. Ez főként akkor jelentkezhet:
n ha nem vagyok a helyemen,
n ha valamilyen engedetlenség, vagy bármi más miatt éppen nincs áldás az életemen, a szolgálatomon, miközben a másikén meg van. A testvérem “sikeres”, szinte szárnyal, én meg a kudarcaimmmal szenvesülök, a sebeimet nyalogatom. Csakúgy, mint egy házasságot, egy szolgálatot is megmételyezhet az egymás iránt érzett féltékenység! Ilyenkor jön az, hogy “Csak azért is megmutatom, hogy én is tudok ám így szolgálni!”, és elkezdünk erőből szolgálni. A bizonyítási vágy, a versenyszellem hajt minket ilyenkor. Ne adj teret az ilyen indulataidnak! Inkább kérdezd meg az Urat, hogy mit csinálsz esetleg rosszul, mi a baj? Tekintsd ezt a helyzetet egy komoly jelzésnek Isten részéről, és engedd, hogy Ő beszéljen veled az állapotodról.
13. Hanyagolod a saját lelki életedet! Elsőként magunkra kell gondot viselnünk! Magunkat kell tisztába tennünk és renben tartanunk lelkileg. Azért, hogy ezután másokra is gondot tudjunk viselni. Hagyj időt Istennek arra, hogy beszéljen veled, hogy tisztába tegyen! Ne hanyagold el a csendességeidet a szolgálatod miatt! Az utóbbi nem pótolja az előzőt! Sőt minél több és komolyabb szolgálatot végzel, annál nagyobb szükséged van a lelki életed ápolására! Nézzük csak, mit olvasunk erről az Igében. “Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra!”(Apcsel 20:28) “Gondot viselj magadról és a tudományról“ (I. Tim. 4:16) - inti Pál Timóteust.
Ha az orvos beteg, nem műthet, mert megfertőzi a beteget! Őrizd a lelki egészségedet!
14. Nem vagy élő, lelki közösségben a szolgáló testvéreiddel! Vagyis nincs imaközösség, nem hordozzátok egymás tehét, nem tudtok együtt örülni, bánkódni. Ha égő gallyként kikerülsz a lángoló máglyarakásból, csak parázslani fogsz és hamarosan kialszol. Szánj időt az együtt imádkozásra és a közös igetanulmányozásra, a munkatársaiddal való lelki közösség ápolására.
15. Hiányzik az alázat és a szelídség! Jézus azt mondja:“Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok...” ( Mt. 11:29) Az Istentől rádruházott hatalom e kettővel kell, hogy párosuljon. Ez nem tutyi-mutyiságot jelent! A szelídség az az erő, az a hatalom, ami szűntelenül hozzáférhetővé tesz bennünket mások számára.
16. Ha csak akkor akarsz (próbálsz) Isten jelenlétébe, az Istennel való közösségbe belépni, mikor szolgálatot végzel, ne csodálkozz, ha csapnivaló munkát fogsz végezni! Ha azonban az életed minden pillanatát az Istennel való élő közösségben éled meg, ha szűntelenül, tudatosan Isten jelenlétében (Isten félelmében) éled az életed és ebből a közösségből lépsz egy-egy szolgálatod során az emberek elé, akkor áldott lesz a szolgálatod. Egyszerűbben fogalmazva, ne akkor igyekezz az Istennel élőbb szorosabb közösségbe kerülni, amikor szolgálat előtt állsz, hanem élj napról-napra szorosabb közösségben az Úrral és így végezd a szolgálatodat! Példa: Ha valaki nap mint nap a maga ügyes bajos dolgaiba van belemerülve, a világi teendőivel van elfoglalva és emiatt alig jut ideje, ereje az Úr előtt történő napi elcsendesedésre, s csupán csak akkor akarja “gyorsan” újra elmélyíteni az Istennel való kapcsolatát, amikor valamilyen szolgálatra vállalkozik, ne várja, hogy az Úr megáldja a szolgálatát. Ha azonban valaki rendszeresen ápolja, mélyíti, gondozza az Úrral való kapcsolatát és a hétköznapjait is tudatosan a Vele való közösségben éli meg, ha szinte együtt lélegzik Jézussal, akkor (ezt én is többször átéltem már), még ha kevés ideje, ereje maradna is egy-egy, mondjuk igei szolgálatra való felkészülésre, (például egy hirtelen jött szolgálati lehetőség adódik), az Úr mégis megáldja a szolgálatot, kipótolja a hiányosságokat, jó gondolatokat ad, Ő fog beszélni az illetőn keresztül és ezt a hallgatóság is meg fogja érezni. Az előző esetben azonban csupán egy monológot fog elmondani a szolgáló, erőtelen és hatástalan lesz a szolgálata. (Mert az Urat és a vele való mély közösséget nem lehet csak úgy egyszerűen “levenni a polcról”!)
17. Végül nagyon alattomos akadály lehet még A világ szeretete! “A Világ Barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e Világ Barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jak 4:4) Nem váltál-e időközben világias keresztyénné? Nem engedtél-e az ördög kísértésének és nem hagytad-e magad elcsábítani újra a világ csillogásától? Nincs-e olyan területe az életednek, amit még nem adtál át az Úrnak, ami még téged ehhez a világhoz köt? Nem akarsz-e világias dolgokat, elemeket becsempészni a szolgálatodba, vagy a szolgálók közösségébe? Nem vert-e gyökeret benned újra a titkos vágy Egyiptom “húsos fazekai” iránt, Egyiptom “póréhagymái, vöröshagymái, fokhagymái” iránt, mert valahogy ráuntál a Mannára (az Igére), mint egykor Izrael népe a pusztában? “szemünk elôtt nincs egyéb mint manna!”- így kesergett egykor a választott nép (IV Móz. 11:1-6).
A fentieken kívül még biztosan számos buktatója lehet a szolgálatunk végzésének, én csupán megpróbáltam a leggyakoribbakat összegyűjteni ezek közül.
Befejezés
Sok mindenről szó esett eddig a szolgálat témakörével kapcsolatban, és még közel sem merítettük ki a témát. Még azt is megtehetnénk (és egészen biztos, hogy nagyon hasznos és tanulságos lenne), ha megnéznénk azt, hogy hogyan szolgált Jézus vagy Pál apostol. Én azonbam még mielőtt befejeznénk, szeretnék egy kicsit visszatérni az áldozathozatal még mindig megkerülhetetlen, égetően fontos kérdésére. Szeretnék felolvasni egy részt Máté Evangéliumából a 19: 27,29 –ig terjedő verseket, kiemelve:
“Felevén Péter monda néki (Jézusnak): Íme mi elhagytunk mindent és követtünk téged, mit kapunk hát cserébe? ( új fordítás szerint: Mi lesz hát a jutalmunk?)”, amire Jézus azt feleli: “aki elhagyta Házait, vagy fitestvéreit, vagy nôtestvéreit, vagy Atyját, vagy Anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy Szántóföldjeit az Én nevemért, mindaz Száz annyit vészen, És örökség szerint nyer örök életet.”
Mit gondoltok milyen volt Péter, hogy ilyen direkt, tapintatlan kérdést mert feltenni Jézusnak?
Talán bátor, merész, tapintatlan, haszonleső volt? Megéri vajon ez az egész nekünk?- kérdezi Péter. Nem! Először is ekkor még nem halt meg érte Jézus! Másodszor Péter nagyon is őszinte volt! És ugyanezt az őszinteséget várja el ma tőlünk is Jézus. Merjetek tőle bátran kérdezni ti is! Jézus világos, egyértelmű választ ad Péter feleletére, megmondja, mi lesz a jutalmuk és hogy mi lesz a mi jutalmunk! Bizony jó tudni azt, hogy mi vár rám már itt a földön és mi vár rám az út végén! Mennyi új testvérem lett, mióta az Úré az életem. Mennyi rokonom, mennyi barátom stb! És vár rám odaát a mennyei örök boldogság, az örökélet, az örök közösség az én megváltómmal, Jézussal, akinek ez sokkal de sokkal többe került, mint nekem az, hogy Őt követhetem!
Ha egy kicsit jobban elgondolkozunk ezen az áldozathozatalon, áldozattá lételen, meglátjuk, hogy tulajdonképpen nem is olyan rettenetes, félelmetes, rendkívüli dologról van itt szó. Hiszen nézzetek körbe a világban! Mindenki feláldozza, odaszánja valamire az életét, családját, erejét, idejét...mindenét. Ha másnak nem is, de önmagának, önmaga céljaira biztosan. A saját életére, jövőjére! De vannak, akik emberek szolgálatába vagy egy ügy szolgálatába állnak és ott töltik el az életüket. Egy elnök titkára, beosztottja, tanácsadója, az elnöknek adja életét (ld. pl. Chuck Colson). Vagy egy kutató, egy tudós a tudománynak, a kutatásnak szenteli oda magát. Sem a családja, sem a barátai nem látnak belőle semmit, szinte csak aludni jár haza. De neki megér ennyit az ügy. Teljesen önerőből, a saját képességeire utalva küzd egy bizonytalan célért. Hisz az elnököt bármikor leválthatják és akkor ő is repül. A kísérlet és a kutatás kimenetele is bizonytalan. Lehet hogy eredménytelenül zárul, és akkor több év elfecsérelt idővé válik. És ha sikerrel végződnek is ezek a próbálkozások, mit kaphatnak cserébe ezek az odaszánt életű emberek? Pusztán emberi elismerést, sok pénzt, kitűntetést, evilági, földi jutalmat.
Mi is oda fogjuk szánni az életünket valamire és valakinek. Mennyivel inkább megéri Istennek áldozni mindenünket! Mert ami ránk vár, az a mennyei jutalom, az minden elképzelésünket felülmúlja: “A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, azt készítette el Isten az ôt szeretôknek.” (I Kor. 2:9). A százszorosát kapom vissza mindannak, amiről lemondok Jézus Krisztusért és örökké Vele leszek. Ez egészen bizonyos. Biztos a cél, nincs ellfecsérelt idő: “Azért szerelmes Atyámfiai erôsen álljatok, mozdíthatatlanúl, buzgolkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti Munkátok nem Hiábavaló az Úrban.” (I Kor 15:58) Isteni elismerés, dícséret, jutalom, mennyei korona vár rám! “Végezetre eltétetett nékem az Igazság Koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ô megjelenését.” (II Tit 4:8) Mindennek az előízét már most is érezhetem az életemen, az Istentől kapott áldásokban. Ez a szolgálat legnagyobb öröme! Ennyire szeret minket az Úr.
Kész vagy-e a küzdelemre? Kész vagy-e erre a szolgálatra? Kész vagy-e áldozattá lenni Jézusért? Azt már meg sem kérdezem, hogy megéri–e?
1999. III. 13.
Suhai György