Mi a szabadság?

Alapige:

„Szabadságra hívattatok....” (Gal 5:13)

            Ha a mai napon ezt üzeni nekünk az Úr, ha ma, most szabadságra hív minket az Úr Jézus, akkor mi vizsgáljuk meg azt, hogy mit is jelent tulajdonképpen a szabadság, mit szoktunk mi ezalatt a szó alatt érteni, és mit ért rajta a Biblia.

A szabadság szó jelentései:

Egy nép nagy harcok és kűzdelmek árán kivívhatja a szabadságát. Vagyis megszűnik az idegen hatalom által gyakorolt elnyomás, az elnyomott nép újra szabaddá válik arra, hogy saját maga intézze az állam ügyeit.

Egy munkahelyen a dolgozók szabadságot kapnak. Tehát megszűnik a munkaköri kötelezettségekből származó nyomás, megszűnnek a kötelezettségek. A dolgozó szabaddá válik arra, hogy a maga idejével azt csináljon, amit akar, úgy osssza be azt, ahogy akarja.

Na de mit jelent a szabadság lelki vagy erkölcsi értelemben?

Erre a kérdésre általában a következőket szokták válaszolni az emberek, és talán ez a válasz ismerősen fog csengeni: „Én akkor vagyok igazán szabad, ha magam irányíthatom a sorsomat, ha teljesen szabadon, mindenféle kötelezettségek és korlátok nélkül azt tehetek, amit akarok. Én szabad ember vagyok, az én életembe ne szóljon bele senki, se a szüleim, se a tanárok, se a pap.”

Ugye ismerősen hangzott ez? S talán sokan közületek is ilyen szabadságra vágynak. De valóban ezt jelenti a szabadság? Szabadnak lenni mindentől?

Hadd mondjak nektek erre az értelmezésre egy-két példát:

1. Amikor még kisiskolás voltam, és úgy kb. 10-11 éves lehettem, az osztályomban volt  egy  srác, aki teljesen gátlástalanul rendszeresen megette a barátja tízóraiját, egy tanítási óra alatt ellopta az összes újjonnan kapott játékkatonáját, kihajította az ablakon (a 4. emeletről) egy másik diák tornaholmiját, meghamisította a saját féléves bizonyítványát, pénzt lopott a saját szüleitől, hogy egy drága játékot megvehessen a sarki játékboltban, és még sorolhatnám. Ez a kis diák végtelenül szabadnak érezte magát, neki minden szabad volt, nem voltak korlátok. Nem kötötte semmilyen rendszabály. De a szíve mélyén valhogy mégis folyton attól félt, hogy egyszer majd mindezért nagyon megbüntetik. Ez a magát ennyire szabadnak hívő kisdiák én voltam.

2. A múlt héten a rádióban hallottam, hogy Amerikában (ahol aztán már tényleg mindent szabad) nem számít bűncselekménynek, ha valaki valamilyen módon behatol a lakásomba, és én fogom a pisztolyomat és lepuffantom. Ez teljesen normális és elfogadott dolog. Döbbenetes, nem? Ott mindenkinek lehet fegyvere, amit tulajdonképpen akkor használ, amikor akar.

3.  Otthon, Budapesten a barátaim és ismerőseim közül egyre többen válnak az alkohol és a kábítószer rabjává. Pusztítják a szervezetüket, a szüleik egyre jobban aggódnak értük, nem is beszélve a lelki sérülésekről és károsodásokról, amit a kábítószer okoz. A Pszichiátriai intézetbe naponta szállítanak be ilyen korú fiatalokat, mint ti, mert öngyilkosok akartak lenni. Ők is telejsen szabadok, nekik is mindent szabad. 

4. Magyarországon (de azt hiszem máshol is így van ez) magas beosztásban levő politikai vagy egyéb vezetők bűntetlenül lopnak, csalnak, sikkasztanak. Csak a maguk érdekeit nézik, a többiek nem számítanak.

És még sorolhatnám.

Ma ezt értik az emberek szabadságon. De hadd kérdezzem meg most őszintén tőletek:

Valóban ez a szabadság? Valóban az az igazi szabadság, ha én mindig azt tehetem, amit csak akarok, ha engem senki és semmi sem korlátoz, senki nem parancsol és közben ebbe az én szabadságomba mind én mind a körülöttem élők előbb vagy utóbb tönkremennek?

Valóban erre a szabadságra hívna ma bennünket Jézus? Ugye sejtitek már ti is, hogy itt valami másról van szó?

De ha nem ez az igazi szabadság, akkor mi? Akkor mire hív ma bennünket az Úr?

Ahhoz, hogy megértsük a szabadság lényegét, most egy rövid időutazást kell tennünk vissza a történelemben a világ kezdetéig, egészen odáig, amikor Isten az első emberpárt megteremtette. Isten ugyanis az embert valóban szabadnak teremtette. Mi mindent jelentett akkor ez a szabadság? Egyszerűen szólva, a mennyei Atya annyira szerette az embert, hogy az egész teremtett földet neki adta, hogy az ember azt tegyen vele, amit kedve tartja, az Isten teljes szabadságot adott az embernek a földön, csupán egyetlen aprócska dolgot tiltott meg neki, méghozzá azt, amit mindannyian jól ismertek, hogy a jó és rossz tudásának fájáról egyen. Az ember teljesen szabad volt arra, hogy engedelmes maradjon az Istennek, aki őt ennyi csodálatos ajándékkal elhalmozta és nap mint nap gondot visel rá, de szabad volt arra is, hogy azt az egy dolgot, amit Isten megtiltott, megtegye és ezzel az ő szerető Atyja ellen föllázadjon. Tehát szabadon dönthetett a jó és a rossz között. Sajnos azonban ő inkább a rossz mellett döntött, evett a fa gyümölcséből, és ezzel egy olyan rettenetes dolgot követett el, aminek a következményeit még ma is mindenki a saját bőrén érzi és tapasztalja. Ezzel a tettével ugyanis az ember átadta az élete felett való uralmat egy végtelenül gonosz hatalomnak, a sátánnak, akiről a Biblia világosan tanítja, hogy embergyilkos volt kezdettől fogva. Azóta, bármilyen megdöbbentően is hangzik, az egész emberiség az ördög, a bűn rabszolgájává vált, és csak az Isten szerinti rosszat tudja tenni, amit az ördög belesugall az ember szívébe. Mi tehát elvesztettük az igazi szabadságunkat. Az Ördög pedig annyira ravasz, hogy képes elhitetni az emberrel (velem is és veletek is), hogy szabadok vagyunk és nincsen semmi probléma. Hiszen azt teszel amit akarsz, érezd jól magad ezen a világon, igyál csak nyugodtan, kábítószerezzél csak, ne is törődj a holnapi nappal,  mindenki ezt csinálja, nézheted a tévét is, amennyit csak akarod, nincs szükséged korlátokra, főként nem egy istenre, aki mindenbe bele akar szólni, és meg akar téged fosztani ettől a vidám boldog és felszabadult élettől, minek olvasnád te a Bibliát, azt az elavult könyvet?

És közben pedig észre sem vesszük, hogy ebbe a nagy felelőtlen szabadságba mind én mind a környezetem szépen lassan mind lelkileg mind testileg teljesen tönkre megy. Családok bomlanak szét, házasságok mennek tönkre, fiatalok züllenek le, lesznek öngyilkosok, ahogy az előbbi példákból is láthattuk, de biztos vagyok benne, hogy sajnos, ti is tudnátok most példákat hozni erre.

Ha pedig mi rájövünk arra, hogy ez valóban nem jó, és változtatni szeretnénk az életünkön, akkor rá kell, hogy döbbenjünk arra is, hogy nem megy. Nem tudom azt tenni, ami az Isten előtt kedves (szeresd ellenségeidet, tegyél jót azokkal, akik téged gyűlölnek, szeresd és tiszteld a szüleidet, ne paráználkodj stb.). De nem tudom végleg abbahagyni azokat a dolgokat, szenvedélyeket sem, amik engem és esetleg a szüleimet barátaimat is tönkre teszik. Mert én sem vagyok szabad.  

A Róma 6:20-ban a következő Ige áll:

„Mert mikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok.”

Ez pedig azt jelenti, hogy létezik egyfajta „halálos” szabadság, mert aki Isten nélkül akar élni, az teljesen szabaddá is válik az Isten törvényeitől a saját és környezete vesztére, így hát nem marad más, mint a bűnnek szolgálni.

Az Isten pedig pontosan azt a szabadságot kínálja fel ma neked is, azt a szabadságot szeretné visszaadni, hogy újra képesek legyünk a jót tenni és annak, ami engem rossz irányba visz ellenállni. Hogy megszabaduljunk az ördög fogságából, és képesekké váljunk úgy élni, hogy magunknak és másoknak is javára és hasznára váljunk.

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek...., azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8:34,36)

Ha tehát őszintén odafordultok Jézushoz és elkéritek tőle ezt a szabadítást, akkor meg fogjátok tapasztalni, hogy Ő valódi szabadságot ad nektek. És hogy mi minden jár még ezzel a szabadsággal, arról még a mondandóm végén beszélni fogok.

Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy ez az új fajta szabadság, amire Jézus hív ma minket, nem jelenti azt, hogy én ettől kezdve azt csinálok, amit akarok. Talán furcsán fog hangzani, amit most mondok, de az Úr az Ő Igéjében számunkra a mi védelmünket biztosító korlátokat adott, amelyek között mi valóban szabad életet élhetünk, amelyek között mi biztonságban vagyunk.

Hogyan? - kérdezheted most. Hát akkor még sem vagyok teljesen szabad?

Hadd tegyem érthetővé egy-két példával mindezt:

1.  A hal egy zárt közegben: a vízben él, ott érzi magát igazán szabadnak, ott van igazán elemében. Ha kikerül, a szabad levegőre, hamarosan megfullad.

2. Ebben a világban az Isten által teremtett fizikai törvényszerűségek, törvények működnek. Ezek létezése nem kérdéses. Ha valaki mégis azt gondolja, hogy márpedig ő fel akar menni a ház tetejére és szabadon akar repülni, mint a madár, nem törődve a gravitációval, bizonyos, hogy rögtön lezuhan és legrosszabb esetben szörnyet is hal. Ha azonban figyelembe vesszük ezeket a fizikai törvényeket, olyan repülőgépet építhetünk, amellyel még akár a Földet is körberepülhetjük.

3. Vagy: biztosan láttatok már hegyi autóutak mentén vaskorlátot. Az is azért van az út szélére építve, hogy az autósokat megvédje a szakadékba zuhanástól. De gondolhatunk a kresztáblákra is, amelyek szintén az autóval utazók biztonságos közlekedését teszik lehetővé.

Ugyan ilyen szerepe van az Úr rendeléseinek, parancsolatainak, melyeket ha figyelemmel betartunk, és hallgatunk rájuk, akkor boldog, kiegyensúlyozott, biztonságos életet élhetünk, és nem fog elmaradni az öröm és az áldás sem a mi életünkből. Így leszünk csak igazán szabadok.

Remélem, hogy sikerült megértenetek, hogy mit ért Isten Igéje szabadság alatt, és hogy milyen szabadságot kínál Jézus Krisztus ma is végtelen szelídséggel és szeretettel neked.

Mert

„Aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett...., az boldog lesz..” (Jak 1:25)

Azonban úgy érzem, hogy nem lenne igazságos tőlem, ha itt most abbahagynám a mondandómat, hisz egy dologgal még tartozom nektek. Most mondhatnád azt, hogy „Jó-jó, ez lehet, hogy szép meg jó, és azt is sejtem, hogy sok mindent fel kéne adnom, és abba kéne hagynom az életemben, de mit kapok én személy szerint ehelyett?” A kérdés teljesen jogos, hadd olvassak fel nektek egy nagyon szép részt a Bibliából, amihez még egy két dolgot szeretnék hozzáfűzni.

„Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Rm 8:32)

Az Isten tehát nagy árat fizetett a mi szabadságunkért. A Fiát adta értünk és a fiával együtt mindent nekünk ajándékozott. S hogy mi ez a minden, ami ezzel az új szabad élettel együtt jár, azt hallgassátok meg az alábbi válaszokból, amelyeket veletek egykorú gyerekek adtak, akik befogadták Jézus Krisztust az ő szívükbe:

„Tudom, hogy, mostmár soha többé nem leszek egyedül, mert Ő mindig mellettem marad, Ő mindig velem lesz.”

„A körülöttem levők is megtértek, és a szüleim is teljesen megváltoztak, nem veszekesznek többé és olyan nyugalom és békesség van a csládunkban, amilyen azelőtt nem volt. Öröm hazamenni.”

„Tudom, hogy nagy baj nem történhet velem, mert az Úr véd, akárhol legyek is”

„Olyan jó, hogy nem egyedül kell megbírkózni a nagy gondokkal, az Isten mindig megoldja a problémáimat és ő irányítja az életemet, nem kell aggódnom a jövőm felől”

„Az imádságaimat mindig hálaadással kezdhetem azért a sok-sok jóért, amivel naponta eláraszt Isten.”

Én is mindezeket megtapasztaltam, tudom hogy az én jövőm is Isten kezében van. Ő tette lehetővé, hogy a műszaki egyetemre kerülhessek, ő szerzett nekem munkalehetőséget az egyetem évei alatt is, és Ő egyengeti az utamat az egyetem utáni munkahelyet illetően is.

De nagyon sokan el tudnák mondani azt is, hogy amióta megtértek, az Úr megajándékozta őket egy olyan párral, vagy házastárssal, akivel nagyon boldogan élnek, s akit Jézus nélkül biztos, hogy nem találhattak volna meg, hisz egész más utakon keresték.

Ti nem vágytok minderre? Nem kívánjátok ezt a szabadságot? Én bátran mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy egyszer elkértem az Úrtól ezt a gazdag ajándékot. Higgyétek el, tényleg megéri átadni az életemet és engedelmeskedni az Úr Jézus Krisztusnak.

Suhai György

1997.X.21.    Kárpátalja, községi csendesnap.