Beteljesedtek az Ábrámnak, a szövetségkötéskor tett ígéretek: nagy néppé lett Ábrám magva, a nép fogságban van.
A rabszolgaság 400 éve alatt a zsidó nép megfelejtkezett az ő Istenéről, ezért Isten most bemutatkozik nekik: Én vagyok a ti atyáitoknak, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Nem felejtkeztem el rólatok és nem felejtkeztem el a szövetségről, melyet Ábrahámmal és az ő utódaival kötöttem. Ez a szövetség továbbra is érvényben van. És most meg fogjátok látni azt, hogy hogyan foglak titeket megszabadítani az egyiptomi fáraó kezéből és hogyan viszlek be titeket arra a földre, amelyet Ábrahámnak a szövetség kötésekor megígértem. Nézzétek és lássátok, hogyan viszem véghez a szövetségi ígéreteket.
Úgy fogtok megismerni engem, mint szabadító, kegyelmes, könyörülő Istent, mint aki hűséges az ő ígéreteihez és az ő szövetségéhez!
Tudjuk, hogy Isten valóra váltotta az ígéreteit, Izrael csodálatos módon megszabadult Egyiptomból (úgy küldték őket, csak menjenek már).
Most egy nagyot ugrunk. Izrael a Sínai pusztában táborozik. 3 hónapja jöttek ki Egyiptomból és közvetlenül a szövetségkötés előtt vagyunk.
Mózes felmegy a hegyre és az Úr megszólítja őt: Mózes, menj és mondd meg a népnek, hogy „Emlékezzetek vissza az én irgalmas cselekedeteimre, hogyan szabadítottalak meg titeket Egyiptomból, hogyan hordoztalak titeket sas szárnyakon. Ha továbbra is rám hallgattok, akkor minden nép közül ti lesztek az én legkedvesebb legáldottabb népem. Akkor különleges kapcsolatban maradok veletek, olyan kapcsolatban, amilyenben semelyik más néppel sem ezen a világon!”
„Bár enyém az egész föld!” – mondja az Úr. Isten minden nép fölött szuverén Úr, minden nép az övé. Neki az egész világra gondja van, de a zsidó néppel, Ábrahám test szerinti utódaival különleges kapcsolatban van, velük szövetséget köt, pontosabban megerősíti az ősökkel kötött szövetséget. (Mindjárt meg fogjuk látni, hogy mi volt ezzel a célja az Úrnak és hogy mire választotta ki a zsidó népet minden nép közül.)
Mózes tehát lemegy a hegyről és a nép elé tárja az Isten kegyelmét, irgalmát. Ezzel kezdi, nem a törvénnyel. A nép egy emberként válaszol: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!” – fogadkoznak össze-vissza, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy köszönjük szépen ezt a meg nem érdemelt kegyelmet. Ez az a fogadkozás, amit nem engedett meg az Úr egykor Ábrámnak.
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: 3 nap múlva megjelenek az egész nép szeme láttára, sűrű felhő formájában leszállok a Sínai-hegyre. Úgy fogok veled beszélni, hogy az egész nép hallja, hogy majd ezen túl higgyenek nekem. Mondd meg a népnek, hogy mindenki készítse elő magát az Úr fogadására. Szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat, asszonyhoz ne közeledjenek! Senki meg ne próbáljon majd felmenni a hegyre, amelyen megjelenek, aki hozzáér, meg kell halnia!
Egy óriási dolog fog történni. A nép az élő Istennel fog találkozni. Olyan eseménynek lesznek fül- és szemtanúi, amelyre nem volt példa a világtörténelemben! Szerintem ez a Szentírás legizgalmasabb része!
Milyen világra szóló szenzáció volt 1969-ben: ember a Holdon! Hadd mondjak egy még nagyobb eseményt: Isten a Földön!
A végtelenül Szent, hatalmas Isten megjelenik a végtelenül romlott, bűntől szennyes világban. A Szent és a szentségtelen találkoznak itt. Meg is érzi ezt a föld! A teremtett világ szinte beleroppan a hatalmas teremtő Isten megjelenésébe. Ez is azt mutatja, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, nem bírja még a bűnös világ romlott szagát sem. Nem szenvedheti Isten a romlottságot. Szinte kiérződik ebből a jelenetből, hogy mennyire meg kell tartóztatnia Istennek magát, hogy el ne törölje a földet.
„Mindenki menjen távol, ha valaki közel jön hozzám, meg kell halnia!”
A Biblia egészen kirészletezi ezt a döbbenetes eseménysort:
II. Móz. 19:16-18: Ugyanúgy jelenik meg Isten itt, mint ahogyan egykor Ábrámnak, „mint a kemence füstje” – Izrael Istene Ábrahám Istene.
19- : „A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt és Isten mennydörgésben felelt neki”
II. Móz. 20:18-21: „Az Úr dicsőségének látványa olyannak tűnt Izrael fiainak szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán.” Vagy ahogy a zsidókhoz írt levélben áll: „és olyan rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is ezt mondta: Megijedtem és remegek.” (Zsid. 12:21)
Érdekes, hogy Ádáméknak még teljesen természetes volt az, hogy ezzel a hatalmas Istennel beszélgethetnek, naponként találkoztak vele. Ilyen messzire kerültünk az Istentől, lelkileg!
Azért, hogy meglássuk, tudatosítsuk magunkban azt, hogy az Isten nem a „haverunk”, és hogy még inkább lássuk meg azt, hogy ki ez az Isten, aki velünk szövetséget köt, ki ez az Isten, aki nekünk megkegyelmez, ki az az Isten, aki megteremtett téged és aki beszél most is hozzád és veled. Ki az az Isten, akiről azt írja a Biblia, hogy emésztő tűz, akinek rettenetes dolog a kezébe esni s akinek a szava olyan, mint a sziklazúzó pöröly! Akinek a kezében mi olyanok vagyunk, mint az agyag a fazekas kezében! Azt tez velünk amit akar.
Azért részletezzük ki ezt az eseményt, hogy komolyan vegyük végre azt az intést, hogy félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert ilyen az az Isten, aki az ő végtelen kegyelménél fogva munkálja benneteket mind az akarást, mind a véghezvitelt, az ő jókedvéből!
S ha valaki odajön majd hozzánk ezután és azt mondja nekünk: „Majd akkor hiszek az Istenben, amikor saját szemeimmel látom”, akkor majd el tudjuk mondani neki azt, hogy „Barátom, te nem tudod, mit beszélsz! Ha meglátnád az Istent, te azt nem élnéd túl! Nem sok esélyed lenne a hitre jutásra! Tudod te, hogy milyen kegyelmes az Isten, hogy nem jelenik meg neked teljes életnagyságban?!”
És aztán el lehetne mondani neki, hogy van egy másik módja annak, hogy találkozz ezzel az Istennel, aki megteremtett téged, és akit a bűneiddel bosszantasz, sértegetsz. Jézus Krisztuson keresztül odamehetsz ehhez a végtelenül szent és hatalmas Istenhez. Jézuson keresztül megláthatod Őt. Jaj neked, ha bármilyen más úton akarsz találkozni Vele! Az az életedbe fog kerülni! Az örök életedbe.
Térjünk vissza a szövetségkötéshez: II. Móz. 24:12,18
Tehát csak Mózest engedte magához egészen közel jönni Isten. Negyven nap múlva Mózes megkapja a szövetség dokumentumát, a Tízparancsolatot, melyet Isten a saját ujjával írt a 2 kőtáblára.
Tehát miután a nép átélte az Isten szabadítását, átélte az Isten kegyelmét, szeretetét, miután megtudta, hogy ez az Isten milyen hatalmas ígéreteket adott nekik és hogy milyen bensőséges kapcsolatban van velük és miután meglátták azt, hogy milyen hatalmas és szent az az Isten, aki őket ennyire szereti, na ekkor kapják meg a Tízparancsolatot (és az egész törvényt). Ami hogy kezdődik?
„Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről, a szolgaság házából, ezért te” ezt és ezt cselekszed.”
Előbb felragyog a kegyelem, ezzel indít az Úr. Mit tett értetek az Isten, és csak ezután jön a törvény! (Előbb az indikativusz aztán az imperativusz)
Ugyanaz: a szombatnap – II. Móz. 31:13-16. A szombatnap megszentelése arra kell, hogy emlékeztesse a szövetség népét, hogy az Úr az, aki megszenteli őket.
Most nem olvassuk fel a Tízparancsolatot, mert azt hiszem, azt mindannyian jól ismerjük. Még egyetlen egy fontos dolgot kell tisztáznunk.
Mire adta Isten a mózesi törvényt? Mennyiben érvényes ránk ez a szövetség? Van-e valamilyen szerepe a törvénynek a mi életünkre vonatkozólag?
III. Móz. 18:5, Neh. 9:29, Ez. 20:11,13,21, Rm. 10:5: „Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, él azok által” (Csakúgy, mint ahogy egykor Ádám is az engedelmesség által élt) – a törvény életre van! Isten nem vitte lejjebb az örök élet elnyerésének mércéjét azért, mert az ember lelkileg „alázuhant” és képtelenné vált annak átugrására. Ádám még képes lett volna az Istennek engedelmeskedni. A Biblia élet fogalma alatt mindig örök életet kell értenünk.
Mit csináltak a zsidók a törvénnyel?
Megpróbálták tényleg betartani, méghozzá azért, hogy ezáltal megigazuljanak Isten előtt és hogy örök életet nyerjenek. És el is hitték magukról, hogy meg tudnak felelni ennek a magas mércének!!! -> A Hegyi Beszédben Jézus még magasabbra teszi a mércét, hogy eszméljenek végre!
Nem! Hanem rá kellett volna döbbenniük a zsidóknak arra, hogy olyan magas ez a mérce, amit nem lehet emberi erőlködésből átugrani! Ami azt jelenteti, hogy teljesen méltók a szövetségi átkokra (ld. V. Móz. 27,28. fejezet), nem nyerhetik el az örök életet és ezért kimondhatatlanul várniuk kellett volna a Szabadítót, akiről a próféták folyamatosan jövendöltek, s aki megszabadítja majd őket ettől a rettenetes lelki tehertől azáltal, hogy meghal helyettük és eleget tesz a törvény előírásainak (betölti azt) helyettük! A szent sátor berendezési tárgyai, az áldozati kultusz elemei és rendelkezései mind-mind az eljövendő Messiást hirdették. Ott volt bennük az Evangélium. A zsidók nagyon jól ismerték a 22. Zsoltárt vagy az Ésa. 53-at, amely az Úr érettük szenvedő és meghaló szolgájáról, a mészárszékre vitetett áldozati Bárányról szólt!
1. Rm. 3:20: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” – tükör – nem a megigazulásunkra adatott, hanem a bűn felismerésére! Nem tudjuk betartani, magasak az elvárások -> csak arra vagyunk képesek, hogy folyamatosan megszegjük a szövetséget, méltán súlyt tehát bennünket a szövetségi átok (akár a noahida szövetség átkára is gondolhatunk), méltók vagyunk az ítéletre.
2. Gal. 3:24: „a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké vált” -> Krisztushoz hajt bennünket, aki helyettünk betöltötte és a szövetségszegéseinkért járó átkot magára vette, ezért Isten előtt teljesen igazakká lettünk: „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (II. Kor. 5:21)
3. V. Móz. 4:5-8, Jer. 13:11: Azért adta Isten a törvényt, hogy a többi népek látva azt a rendet, ami Izraelben van, elkezdtek volna érdeklődni Izrael Istene iránt és megláthatták volna azt, hogy milyen hatalmas gondoskodó Istenük van ezeknek az izraelieknek. Tehát bizonyságtételi céllal adta Isten a törvényt. Nem véletlenül volt ott Kanaán földje, ahol volt! Igen fontos kereskedelmi utak keresztezték egymást az ígéret földjén. Mindenkinek át kellett mennie Izrael földjén, mindenkinek, aki kereskedelmi útra indult, találkoznia kellett volna az Isten rendjével Izraelben! (Nem tudom kivel, vagy mivel találkoznak azok, akik feljönnek a lakásunkra?)
Ha Krisztus betöltötte a törvényt, akkor azon kívül, hogy Jézusban hiszünk, van-e még valamilyen szükségünk a törvényre?
Gal. 3:25, I. Kor. 9:21: Nem vagyunk ugyan a törvény alatt de nem vagyunk törvény nélkül valók! – Jézus az ő áldozatával eltörölte ugyan a ceremoniális és polgári törvényeket, de az erkölcsit nem. Isten azt kéri tőlünk ma is, hogy éljünk az ő törvénye szerint, de ne azért törekedjünk a törvény betartására, hogy örök életet nyerjünk általa, mert azt már Jézus megszerezte nekünk! Hanem éppen azért, mivel örök életet szerzett nekünk az Úr, hálából Neki tetsző életet kell élnünk. Ha megvallottad bűneidet, ha már újjászülettél, akkor szabad vagy! De vigyázz nem arra szabadított fel az Úr, hogy ezután akármit csinálhass, mert az neked úgy sem árt, hanem arra, hogy képes legyél végre az ő törvényének engedni, képes legyél Neki tetsző módon élni!
Mégis csak elkeserítő az, amikor valaki arra használja a keresztyén szabadságát, hogy ő kénye-kedve szerint összeszűrje a levet hitetlen lányokkal mondván, hogy neki ezt szabad! Arra vagy szabad, hogy most már megtaláld és felismerd az Istentől rendelt hívő társadat!
Tudjátok, én nem hallottam még egy olyan dologról, ami úgy meg tudná változtatni az embert, mint a kegyelem! Ezt kell keresnünk az Igében naponként, szüntelen! Ezt kell folyamatosan tudatosítani magunkban. Az Isten szövetséget kötött velem, magára vette a nekem járó átkot, örök élettel ajándékozott meg, gyermekévé tett, teljesen megtisztított és soha többé nem büntet meg a vétkeim miatt, soha többé nem haragszik rám, mert Jézusra töltötte ki a haragját. Ezen én még a bűneimmel sem változtathatok! Amilyen lehetetlen volt elnyernem a kegyelmet a jócselekedeteimmel, olyan lehetetlen elveszíteni azt az én bűneimmel. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez (Ef. 2:8)!
Isten úgy határozott, hogy megáld, hogy teljesen érdemtelenül rám árasztja az ő áldásait (Ez nem egy parancs, hanem egy feltétel nélküli ígéret). Ő megáld a bűneim ellenére. Sőt még a bűneim nyomorúságos következményeit is áldásomra fordítja. (Saját példa: a Filemonban végzett szolgálatomat megáldotta az Úr az engedetlenségem, alkalmatlanságom ellenére is). Ő megáldotta Ábrámot a Hágárral való ügyeskedése ellenére, megáldotta Jákobot a ravaszságai, álnokságai ellenére. Mi mindig az Isten áldásaiba bukunk bele, nem igaz?
Mondd csak, mi motivál téged a hívő életed során? Esetleg egy példa: Olvasd még többet a Bibliát, imádkozz még keményebben, még kitartóbban és rendbe fogsz jönni lelkileg. – Cselekedetek általi megigazulás! Vagy: Az Isten megígérte, hogy rendbe fog hozni, nem taszít el magától, helyre fog állítani, az Isten gyermeke vagy, Ő örök szövetséget kötött veled, ezért te ne hagyd abba az Igeolvasást, kapaszkodj az ő ígéreteibe, ne a te cselekedeteidbe!!! Ugye érzitek a különbséget a kétféle motiváció között?
|
„humanista” keresztyén |
Újjászületett keresztyén
|
|
Azért teszem (vagy nem teszem), hogy megfeleljek Istennek, a Jézus-i normáknak és kivívjam az Isten (és emberek) helyeslését, tetszését, jóindulatát. |
Azért teszem (vagy nem teszem), mert Isten tisztának, szentnek nyilvánított és gyermekévé fogadott. |
|
Jézus első renden a példaképem (Szeretnék lenni mint Ő, alázatos, szelíd…) |
Jézus első renden az én megváltóm és az életem Ura |
|
Célom: az életvitelem a Jézus-i életmintához igazodjon |
Jézus élete valósuljon meg, teljesedjen ki bennem, amely a megtérésemkor kezdődött el. |
Gal. 3:1-3: „Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”
Jaj neked, ha a törvény cselekedetei által akarsz megigazulni, ha a jócselekedeteid által akarsz jó lenni az Isten előtt, ha azok által akarsz kicsikarni tőle valamit!
Ha azonban hiszel az Úr Jézusban, vagyis ha látod már a bűneidet, látod már, hogy nem tudsz eleget tenni a törvény előírásainak, és hiszed, hogy Jézus ezt helyetted elvégezte, akkor örök életed van! És akkor nem jöttél el hiába erre a hétvégére.