A Pentateuchos Mózesi szerzõsége mellett szóló bibliai érvek
Számos, a Szentírás szavahihetõségét megkérdõjelezõ “tudományos” érvet termelt ki eddig a liberális bibliakritika. A XIX. sz - ban különösen is felkapottá vált az, hogy Isten Kijelentését hitetlen bibliakutatók egyszerûen boncasztalra helyezik és ízekre boncolják. Amit tudományosan nem lehet igazolni, azt egyszerûen elvetik, vagy betoldásnak minõsítik. (“Mitológiátlanítsuk a Bibliát!” - Bultman.) Már nem az Ige a hit és az élet zsinórmértéke, viszonyítási alapja, hanem a Bibliát kritizáló személy. A kísértõ, “ama régi kígyó” legelsõ alattomos és sikeres kísértése a következõ kérdéssel kezdõdött: “Csakugyan azt mondta az Isten?”. Ma ugyanez a kérdés csendül ki a liberális (negatív, Ige és hitellenes) bibliakritikából: “Csakugyan hat nap alatt teremtette Isten a világot?”, “Csakugyan kettéválasztotta Mózes a Vörös tengert?”, “Csakugyan vizet fakasztott Mózes a sziklából?” és még sorolhatnám az ehhez hasonló kérdéseket.
Az utóbbi évtizedekben központi teológiai kérdéssé vált a Pentateuchos mózesi szerzõsége. A tudományosnak mondott kutatási eredményekre hivatkozva egyre elterjedtebbé sõt természetesebbé vált az a nézet, hogy nem is Mózes írta a Mózes könyveit. Ezt azonban, érdekes módon sem a zsidó hagyomány, sem hitvalló elõdeink nem vitatták mintegy 1900 évig (a liberális bibliakritika megjelenéséig). De még Jézus Krisztus és Pál apostol is Mózest nevezte meg szerzõnek. A liberálisok szerint ugyanis a mózesi iratok a babiloni fogság során keletkeztek (K. e. 600 körül), annak hatására, hogy az elnyomás alatt élõ nép fokozatosan egyre erõsebb öntudatra ébredt. S mint a fogságban sínylõdõ népet egyé kovácsoló hitvallás, született meg a Mózesrõl elnevezett írásgyûjtemény. Tehát szerintük Mózes könyvét nem Mózes írta és nem is Mózes idejében (K. e. 1500 körül) íródott.
Mivel én is az Igével összhangban vallom, hogy “a teljes Írás Istentõl ihletett” (I. Tim 3:16), és hogy “az írásban egy prófétai szó sem támadt saját magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (II. Pét 1:21,22), vagyis mivel az írott Ige garantáltan megbízható a számomra, ezért szeretném az alábbiakban a Szentírás ide vonatkozó tanításait ismertetni, melyek hitem szerint meggyõzõ bizonyítékként szolgálnak a Mózesi szerzõséget illetõen. Mielõtt ezt megtenném, egy fontos megállapítást kell tenni. A Biblia ugyan nem állítja kifejezetten azt, hogy a Pentateuchost a maga egészében Mózes írta, de nem is tagadja! A mózesi szerzõségre vonatkozó utalások alapján azonban nem lehet kétséges a hívõ ember számára, hogy valóban Mózes a szerzõ. A kérdés csak az, hogy kinek hiszek én, kinek a szava számít, kinek a szava a meghatározó az én életemben...? Lássuk most az ide vonatkozó fontosabb bibliai helyeket kronológikus sorrendben.
A mózesi szerzõséget igazoló igeszakaszok az Ó szövetségbõl
Józsué korában (K. e. 1500 körül) már a Mózes-i iratokra hivatkoznak úgy, mint amiket Mózes írt.
Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében... És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az (Mózes) írt vala Izráel fiai elé. (Józs. 8:31,32)
Nem volt egy íge sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elõtt... (Józs 8:35)
Legyetek azért igen erõsek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre. (Józs 23:6)
Dávid idejébõl (K. e. 1000 körül):
És õrízd meg az Úrnak a te Istenednek õrizetit, hogy az õ útain járj, és megõrizzed az õ rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében... (I. Kir 2:3)
De a gyilkosok fiait nem ölte meg, a mint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, a melyben az Úr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg. (II. Kir 14:6). Itt Amásia kirájról van szó, aki K. e. 800 körül élt, és egy a Mózes 5. könyvében szereplõ rendelet szerint járt el (V. Móz. 24:16). Tehát már a bibliakritikusok által leginkább vitatott V. könyv is Amásia rendelkezésére állt, azaz létezett már akkor, és még hol vagyunk a babiloni fogságtól!
És gondviselõket állíta Jójada az Úr házába, a lévitai papok által, a kiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égõáldozatokkal az Úrnak, a mint a Mózes törvényében megíratott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint. (II. Krón. 23:18) - Joás király idejében járunk, K. e. 860 körül.
Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt. (II. Krón. 34:14) - Jósiás király ideje, K. e. 640 körül.
...hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták..(II. Krón. 35:12)
Babiloni fogság (~600-530) és az azt követõ idõszak
És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében. (Ezsd. 3:2)
És rendelék a papokat az õ osztályaik és a Lévitákat az õ rendjeik szerint Istennek szolgálatára Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint, (Ezsd. 6:18)
Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (õ, a ki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala) (Ezsd 7:6) - nem egyébrõl, mint a Mózes-i könyvek Istentõl ihletettségérõl van itt szó! Tehát nem a néptõl lett a Pentateuchos, hanem Istentõl Mózes által.
Csatlakozának atyjokfiaihoz, elõljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, a mely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki(Neh 10:29) - tehát Isten Mózessel iratta le, amiket az Õ népének parancsolt.
A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! (Dán 9:13) - a babiloni fogság vége felé járunk.
Mielõtt az Új szövetségben található ide vonatkozó szakaszokat is felsorolom, szeretnék egy-két megjegyzést tenni az eddigiekre vonatkozóan. Világosan kiderül a fenti szakaszokból, hogy a Mózes után közvetlenül színre lépõ Józsué már a Mózes által leírt Isten-i rendeléseket olvassa és aszerint próbálja meg berendezni a nép életét is. A Mózes után élt királyok és próféták is egybehangzóan Mózest nevezik meg a Pentateuchos szerzõjének, vagyis a törvénykönyvre mindig úgy hivatkoznak, mint Mózes törvénykönyvére! Tudjuk azt is, hogy a zsidók Bibliája 3 fõ részbõl áll és állt: TÖRVÉNY, PRÓFÉTÁK, ZSOLTÁROK (ld. pl: Lk 24:44). A “Törvény” alatt pedig a Mózes által írt 5 tekercset/könyvet értik a zsidók mind a mai napig. Nézzük meg ezek után az Új szövetség bizonyságtételét is a Mózes-i szerzõségrõl.
A mózesi szerzõséget igazoló igeszakaszok az Új szövetségbõl
Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra... (Mt 12:19, Lk 20:28) - a Sadduceusok állítását, (Mózes irta a törvényt) Jézus jóváhagyja.
Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni... (Mt 8:4) - vonják kérdõre Jézust.
A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében...(Mk 12:26) - kérdezi Jézus a Sadduceusokat.
Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem. (Lk 24:44)
Jézus tanítványai is a “Mester véleményén voltak” a Mózes-i szerzõséget illetõen:
Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felõl írt Mózes a törvényben... (Jn 1:46)
Következzen most a legszebb bizonyságtétel Jézus Krisztus szájából:
"Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt õ. Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?" (Jn. 5:45-47)
Azt hiszem elég világos és rendkívül komoly figyelmeztetés ez minden mai negatív bibliakritikus számára. Jobban tennék, ha komolyan vennék a Mózesi szerzõséget és ha hinnék mind azt, amit Mózes leírt, mert lám maga Jézus köti össze mindezt a Benne való személyes hittel. Vagyis ha már az alapok sincsenek rendben, ha már az ÓSZ-et illetõen megkérdõjelezzük Isten szavahihetõségét, akkor Jézusban és Jézusnak sem fog hinni az ilyen ember! Érdemes megnézni az élõ példákat! Mennyire igaz ma is, amit Pál apostol mond: mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre ! (II. Kor 3:15) Ez a lepel pedig csak akkor fog lehullani, csak akkor gyúlik igazi Világosság az Ige ellenségeinek szívében is, ha megtérnek Jézus Krisztushoz (ld. 16. vers)!
Jézus mégegyszer nyomatékosan nekünk szegezi a kérdést:
Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? (Jn 7:19)
Még az elsõ vértanút, Istvánt vádoló hamis tanúk is vallják a mózesi szerzõséget:
...a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes. (ApCsel 6:14)
István szavait idézem:
Ez ama Mózes... a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal és a mi atyáinkkal: ki élõ igéket võn, hogy nékünk adja. (ApCsel 7:37)
Pál is igazolja a Mózes-i szerzõséget:
Mert Mózes a törvénybõl való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által (Rm 10:5)
Láthattuk tehát az eddigiekbõl, hogy Jézus és az Apostolok is egyhangúlag vallották azt, hogy Mózes írta le a Törvényt. Akinek azonban ezek sem lennének elég meggyõzõek, azok számára jöjjenek most a Mózes-i szerzõséget igazoló igeszakaszok magából Mózes könyveibõl. Így válik teljessé a kép.
A mózesi szerzõséget igazoló igeszakaszok a Pentateuchosból
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe... (II. Móz 17:14)
Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét...(II. Móz 24:4,7)
És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. (II. Móz 34:27)
Megírá pedig Mózes az õ kijövetelöket az õ szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére. (IV. Móz 33:2)
És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. (V. Móz 31:9)
Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait... Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait. (V. Móz 31:19,22)
Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe: Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul. (V. Móz 31:24-26)
Az eddigi idézetekbõl azt hiszem, világosan kiderül, hogy a Szentírás semmi kétséget nem hagy a felõl, hogy Mózes öt könyvét maga Mózes írta, méghozzá isteni parancsra, Istentõl jövõ ihletés hatására. Aki a fenti igen komoly bibliai érvek ellenére is tagadja ezt, az tulajdonképpen a Szentírás szavahihetõségét, megbízhatóságát, hitelességét és organikus összhangját kérdõjelezi meg. Erre az álláspontra helyezkedve jogosan merül fel az a logikus kérdés, hogy ha a Mózesi szerzõség kérdésében a fenti igeszakaszok ellenére sem megbízható számomra Isten szava, vagyis sem az apostolok, sem a próféták, sem magának Jézusnak a tanítása, akkor milyen alapon bízzak én a Szentírás egyéb kijelentéseiben? Egyáltalán biztos az, hogy aki Jézusban hisz annak örök élete van? Vagy hogy Jézus Krisztus valóban meghalt értünk, és hogy fel is támadt, stb?
Milyen alapon választja ki egy, pl. a mózesi szerzõséget tagadó bibliakritikus, hogy melyek ezek után a Szentírás valóban megbízható és Istentõl ihletett kijelentései, és melyek azok, amelyek megbízhatatlanok, amelyek csak betoldások, hamisítások, legendák, mítikus elemek, emberi vélemények stb. ?
Mit ér az az emberileg nézve magasztos tudomány, ami a hitünk alapjait rombolja szét?
Még egyszer meg kell ismételnem tehát a bevezetõben feltett kérdést. Az állítólag tudományos megalapozottságú érvek, melyek a mózesi szerzõség ellen szólnak, s melyek közül számos érv már amúgy is megdõlt (ld. pl. a híres Wellhausen tanait: Izrael egyisten-hite is evolúció eredménye, a politeizmusból fokozatosan monoteizmus lett...), vetekedhet-e az Írás örök Isten-i tekintélyével? Vagyis elfogadható-e az az állapot a bibliakritika területén, hogy a Szentírásban elénk adott objektív, Istentõl ihletett (kilehelt) kijelentés helyett, a bibliakritikát végzõ személy, annak szubjektív véleménye válik viszonyítási alappá teológiai kérdésekben?
Természetesen nem vitatom a bibliakritika létjogosultságát. Csupán szeretném világosan elkülöníteni a hitünk alapjait romboló, az Írás és a Világteremtõ Isten tekintélyét aláásó negatív bibliakritikát a pozitív, keresztyén hitet és az életet építõ, a Kijelentést világosabbá, érthetõbbé tevõ vizsgálódási módszerektõl. Az elõbbi esetben a kindulási alap a tudós és az általa mûvelt tudomány, az általa feltett alapkérdés pedig így hangzik: “Csakugyan azt mondta az Isten, hogy...?” (és ide a mózesi szerzõségen kívül rengeteg egyéb dolgot be lehetne helyettesíteni!). Ezzel szemben a pozitív bibliakritikában az alap az, hogy a teljes Írás Istentõl ihletett, az elsõ szótól az utolsóig, vagyis azokon a területeken, amiket a Biblia érint, megbízható információkkal szolgál az ember számára. Az ezen az alapon álló tudós alapkérdése az, hogy mit akar az Isten mondani, mit ért ez és ez alatt a kijelentése alatt. Vagyis hogyan tehetõ még érthetõbbé az Ige üzenete, tanítása.
A bibliai érveken kívül természetesen számos egyéb régészeti, irodalmi, szövegkritikai, történészeti stb. érv szól Mózes szerzõsége mellett, melyekrõl bõvebben olvashatunk többek között az alábbi könyvekben. 1. Sipos István: A Református Teológia Védelme. 2. Így keletkezett a Biblia, 1995 Evangéliumi Kiadó. Most csak említésképpen felsorolok egy-két ilyen érvet:
Szilárd meggyõzõdésem tehát, hogy Mózes írta a Pentateuchost K. e. 1500 körül.
Azonban akinek a Szentírás érvei önmagában nem meggyõzõek, az jobban teszi, ha megvizsgálja, hogy tulajdonképpen milyen alapra is építette az életét!
1998. III. 26.
Suhai György
ref. gyülekezeti tag
Szabadság tér