A magunk választotta utak

- Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, de annak vége halál. (Péld. 14:12) -

Mikor hetekkel ezelőtt megtudtam, hogy én fogom tartani a mai alkalmat, arra gondoltam, hogy a bűnesetről fogok beszélgetni veletek. Ez érlelődött bennem heteken át, de vasárnapra megváltozott a program. Ma azért küldött ide az Úr, hogy megkiáltsa a mi engedetlenségeinket. Az Apcsel. 27-ből fogom felolvasni az Igét és a magunk választotta utakról fogok beszélni nektek.

Alapige: Apcsel. 27:6-27

Szeretném mindjárt az elején elmondani azt is, hogy úgy vagyok itt közöttetek, mint megváltott bűnös a megváltott bűnösök között, mint testvér a testvérek között. A felolvasott igeszakasz az engedetlenné válás 6 fázisáról beszél. Úgy fogok beszélni ezekről, mint aki végigjártam és keservesen végigszenvedtem mind a hatot. Melyek ezek:

1.      Mérlegelés

2.      Eltévelyedés

3.      Külső, belső viharok (Isten figyelmeztetései), vagyis a tévút velejárói

4.      Az engedetlenné vált ember megoldásai

5.      Az Isten megoldása

6.      Az ember felelőssége az Isten megoldásában

Az előzményekről néhány szó. Pálék elindultak Izraelből Itáliába. A korábbi versekből kiderül, hogy eddig sem volt zökkenőmentes ez a hajóút. Nagyon nagy szélviharba keveredtek és nagy kínkeservesen tudtak csak elvergődni eddig a bizonyos Szépkikötőig, mely Kréta szigeténél volt. Ezzel pedig elérkeztek egy olyan pontig, ahonnan ha tovább hajóznak, az akár az életükbe is kerülhet. A kérdés, hogy tovább hajózzanak-e vagy sem?

Milyen érvek szólnak a tovább hajózás mellett és milyenek ellene?

(*) Abban az időben mindenki számára köztudott volt az, hogy szept. 14-e után a halyózás veszélyessé vált a Földközi-tengeren. November 11-től szüneteltették. Mire Pálék elérték Szépkikötőt, már a böjt is elmúlt (vagyis az engesztelés napja), mely akkor szeptember-október fordulójára esett. Tehát már a veszélyes időszakban járunk.

Fordítsuk le mindezt a gyakorlatra. Az egyszerűség kedvéért vegyük a párválasztást. Nekem is könnyebb erről beszélnem, hiszen amit most elmondok azt én is átéltem. A példák, amelyeket hallotok majd, többségében személyes példák lesznek.

A kérdés, hogy belevágjak-e egy adott párkapcsolatba? Vagy: Folytassuk-e az együtt járást. Talán eddig sem volt zökkenőmentes a dolog, eddig sem volt egy sima ügy, de most egy olyan ponthoz érkeztünk, ahonnan már az életünk forog kockán, ha rosszul döntünk. Jön a mérlegelés:

Bizonyára ti is érzitek a különbséget a között, mikor valaki úgy gyűjt érveket és ellenérveket egy adott döntéshelyzetben a különböző lehetőségek mellett és ellen, hogy már elfogult az egyik lehetőséggel szemben és aközött, amikor még teljesen nyitott minden lehetőségre.

Isten előre figyelmeztet, előre megmondja a Páléknak a veszedelmes út következményeit: „Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.” (10) – mondja Pál.

Vigyázz, ha tovább mész, rá fogsz menni testileg, lelkileg! Nagyon nagy veszteségek fognak érni! Rá fog menni az életed! Kikészülsz, beleroppansz ebbe az engedetlen vállalkozásba! De nem csak te fogod meginni a levét, hanem veszélybe fog kerülni az egész hajó (vagyis az összes olyan közösség, ahol építenek rád, ahol fontos szereped van. Az ifi, a család, ahol szolgálsz). Messze nem magánügy a te engedetlenséged! Mások is hajótörést szenvedhetnek a te felelőtlen döntésed miatt!

Ha eddig még nem figyelmeztetett volna téged senki, akkor most hadd figyelmeztessen téged ez az Ige: VIGYÁZZ! Rettenetes dolog Isten akaratával szembe szegülve beleugrani valamibe és azt végig is csinálni! (Mert van olyan, hogy végig kell: felemás igában kötött házasság, zabigyerek)

„De a százados inkább hisz vala a kormányos mesternek és a hajótulajdonosnak, hogy nem annak, amit Pál mond vala.” (11)

És elhangzik a félelmetes mondat: Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindultak… (13)  - Lehet, hogy ezt nem mondod ki ilyen nyíltan, de a szíved mélyén ez fogalmazódik meg. Tudom, mit csinálok, és meg vagyok győződve róla, hogy helyes az, amit csinálok. Ura vagyok a cselekedetemnek. Döntöttem és azt véghez is viszem. Természetes, hogy az a helyes, amit én akarok tenni. Az Isten is ezt akarja, hiszen mennyi minden összevág. Íme, itt a déli szél.

De valahol a lelked mélyén mégsem hagynak nyugodni azok a csendes kezdeti figyelmeztetések Isten részéről és a hívő testvéreid részéről, akik már az elején szeretettel intettek téged.

Isten megengedi, hogy engedetlenné válj, megengedi, hogy tovább menj, megengedi, hogy véghez vidd a megcsalt, félrevezetett szíved elhatározását.

Itt egy hitetlen, pogány századosról van szó, mennyivel súlyosabb felelőtlenség az, amikor egy hívő, önmagát keresztyénnek valló ember vág bele ilyen merészen és vakmerően egy-egy hasonlóan veszélyes vállalkozásba.

Isten figyelmeztetései

„Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.” (14)

Hirtelen megváltozott a szélirány és óriási vihar tört ki. Még neve is volt: Euroclydon. Tehát még számíthattak is rá. A kormányosmester előre tudhatta, hogy nagy valószínűséggel elkapja majd őket ez a név szerint is ismert vihar.

Hirtelen megváltoznak a körülmények. Egyre nagyobb problémákkal, szinte leküzdhetetlen nehézségekkel találjuk szembe magunkat. Jönnek a külső, belső viharok:

Külső: egyre ingerültebb leszek, egyre többször összeveszek a párommal és olyan emberekkel is, akikkel azelőtt sohasem veszekedtem, sorozatos kudarcok érnek a munkahelyen, suliban, otthon. Fontos dolgokról felejtkezem el (elfelejtettem bezárni a templomot, mikor polgári szolgálatos voltam, elfelejtettem elhozni a konfirmációi emléklapokat), egyre nyugtalanabbul alszom éjszaka és ezért napközben is egyre fáradtabb, dekoncentráltabb vagyok, (beleszaladtam az előttem levő autóba, rátolattam a mögöttem levőre) Fizikailag is kezdek leépülni. – meglátszik ám egy hívő emberen, ha kitart az engedetlenségben.

Belső: fokozódó belső nyugtalanság, békétlenség. Egyre kevesebb örömömet lelem a másikban és az egész párkapcsolatban, amelybe belevágtam, vagy akármi másban, amely azelőtt örömet jelentett nekem (szolgálat, igeolvasás, az ifi közössége). A hitéletem is meggyengül. Repedezik, akadozik az Istennel való kapcsolatom. És talán a legfélelmetesebb, hogy Isten szép fokozatosan elkezdi visszavonni a tőle kapott lelki adottságaimat, szellemi képességeimet, azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyeket a megtéréskor kaptam.

Teljesen nyilvánvaló, hogy azért vonja vissza, mert Ő nem erre az  útra és nem a magam választotta segítőtárshoz adta ezeket az ajándékokat. Rettenetes volt számomra ezt átélni. Arra mindenképpen alkalmas volt ez az időszak, hogy meglássam, mit érek az Isten ajándékai nélkül. Egy rakás szerencsétlenség, egy csődtömeg voltam. Borzasztó volt szembesülni ezzel.

Van azonban egy másik jele is annak, amikor valami nincs rendben az életemben. Van hogy nem viharok jönnek, hanem egy hirtelen kezdődő, hosszan tartó, vészt jósló csend áll be az életembe. Hallgat az Isten. Ld. pl. Ábrahám példáját. Addig nem szólt hozzá az Úr, amíg vissza nem tért Egyiptomból, amíg nem rendezte az engedetlenséget, amíg vissza nem tért ahhoz a ponthoz, ahol letért az Istentől rendelt útjáról. Sokszor nekünk is vissza kell mennünk az elágazásig ahhoz, hogy újra helyreálljon az Istennel való kapcsolatunk. (Országutas példa)

Na de most itt a viharokról van szó.

Az ember megoldásai

Hogyan küzd az engedetlenné vált ember a viharok ellen?

Azt mondja, hogy a problémák azért vannak, hogy leküzdjük őket. Nem vagyunk a meghátrálás emberei. Jön tehát az ördögi félrevezetés: Isten figyelmeztetéseire mi azt mondjuk, hogy azok próbatételek! Azért adja ezeket az Isten, hogy edződjünk, hogy formáljon, alkalmassá tegyen (ez esetben pl. a házasságra). És akkor még jobban nekiduráljuk magunkat és megkezdődik egy gigászi küzdelem. Nagyon szemléletesen írják ezt le a 15-17 versek.

Azonban a vihar csak nem akar elmúlni. Nem tudjuk leküzdeni a problémákat. Olyan ez, mint egy hétfejű sárkány. Egy fejét levágom, nő helyette két másik.

Mi a következő megoldás?

„Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák; És harmadnap tulajdon kezeinkkel hánytuk  ki a hajó  felszerelését.” (18, 19)

Hirtelen eszünkbe jut egy megváltó gondolat. Lehet, hogy valamilyen bűn terhel minket. Elkezdjük buzgón kutatni azt, hogy melyek lehetnek azok a  dolgok, amelyek megterhelnek minket, amelyeket ki kéne hánynunk az életünkből, amelyekkel le kéne számoljunk. Igen, biztos a rejtett bűneim miatt van rajtam ez a vihar! Nem, az  úttal nincs semmi baj! Az biztos, hogy helyes! Az apróbb bűnöket kell elrendeznem. És akkor elkezdődik egy nagytakarítás. Lehet, hogy valóban akadnak majd meg nem vallott bűnök, amelyek lehet, hogy éppen ennek az engedetlenségemnek az egyenes következményei.

Azonban egy beteg fát nem gyógyítok meg azzal, ha leszedem róla a romlott gyümölcsöket.

Előbb utóbb rá kell, hogy jöjjek arra, hogy nem a beteg gyümölcsökkel van a baj.

A vihar nem hogy nem csillapodik, hanem egyre vadabbul tombol. És egyszer csak eljutok egy olyan pontig, amikor már nem bírom tovább. Minden elképzelhető eszközt megpróbáltam, de mind csődöt mondott. Ott állok teljesen tehetetlenül, külsőleg, belsőleg kiégve, kifosztva, megtépázva, teljesen kimerülten. Már szeretni sincs erőm a másikat. Teljes kilátástalanság. Erről az állapotról ír a 20. vers:

„Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől.” (20)

Ez az az állapot, amikor már csak úgy sodortatunk. Minden mindegy, már semmi nem számít. És ekkor lép közbe az Úr!

Az Isten megoldása

A hajó utasai olyan lelkiállapotba kerültek, hogy most már fogékonyak az Isten szavára. Ezeken mind keresztül kellett menniük ahhoz, hogy lehessen velük végre beszélni. Pál, tudva ezt, előáll és a következőket mondja nekik:

„Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk.” (21-26)

Újra szól az Isten! Ez az Isten megoldása: a meg nem érdemelt kegyelem! Hogy bár konokul és vakmerően, az Istennel szembefordulva belevágtam ebbe a párkapcsolatba, ami miatt talán mások életét is megkeserítettem, Ő mégsem mondja azt, hogy edd meg, amit főztél, hanem szabadulást hirdet. Kijelenti az Úr, hogy Ő úgy döntött, hogy megmenti a hajón levőket. Neki ugyanis más terve van, Neki nem az a terve, hogy az ő szolgája belevesszen az engedetlen utakba. Pálnak Isten terve szerint a császár elé kellett állnia. Jónásnak Ninivébe kellett mennie, hogy megkiáltsa az ő bűneiket és az Isten ítéletét. Ábrahám nem maradhatott Egyiptomban, mert örökölnie kellett az ígéret földjét.  Te sem veszhetsz bele az engedetlenségbe!

Istennek más terve van veled. Azt egyedül ő tudja, hogy mi ez a terv.  És tudjátok, Isten tervét senki és semmi sem húzhatja keresztül. Még a mi engedetlenségeink sem. Az Isten ennél sokkal hatalmasabb.

De vigyázat, mert nekem is óriási felelősségem van!!! Nekem el kell jutnom a teljes összetörtség állapotába és el kell, hogy ismerjem, hogy tévedtem. Hogy vétkeztem az Úr ellen. Az egész út, már az elejétől kezdve engedetlenség volt. Ezt a legnehezebb beismerni Isten, de még inkább az emberek előtt. E nélkül azonban nincs szabadulás.

Figyelem! Nem mondja azt az Úr, hogy nem lesznek veszteségek, károk. Sőt, lehet, hogy lesznek olyan dolgok, amiket már nem lehet rendbe hozni, amiket már nem lehet visszacsinálni, nem lehet meg nem történtté tenni (a hajó minden felszerelése a hajóval együtt odaveszett). De itt az életed forog kockán, és ez az, amire az Úrnak ígérete van, hogy megtartatik!

Lehet, hogy úgy fogsz megmenekülni, mint egy partra vetett hajótörött, lehet, hogy úgy, mint egy félholt, de megmenekülsz, mert az Úr kiragad a halál torkából.

Az ember felelőssége az Isten megoldásában

„A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.” (30-32) – Neked kell elvágnod a köteleket. Ezt az Isten nem fogja helyetted megtenni.

Befejezés

Néhány kérdéssel és egy Igével szeretném lezárni ezt az alkalmat:

• Ki a te életed hajójának kormányosa? Kire hallgatsz? Kinek a véleménye a mérvadó számodra?
• Vajon nem azért vannak-e viharok az életedben (amelyek miatt mások is szenvednek), mert magánakcióba kezdtél, mert egy magad választotta úton jársz?

Vigyázz! Ne menj tovább ezen az úton! Fordulj vissza! Hagyd abba az engedetlenséget!

Végül a Jelenések könyvéből szeretném felolvasni az Úr figyelmeztetését.

„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy… nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel. 3:1-3)

„az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel. 2:4,5)