Gen. 2: 18-25. Nem jó az embernek egyedül! (Párválasztás vagy csak pár felismerés?)
Fő kérdés: Mi a házasság rendeltetése, célja? Mire adta nekünk Isten a házasságot?
Mitől jó egy házasság? Mi a jó házassági kapcsolat alapja?
Először mondja Isten a teremtés során valamire azt, hogy „nem jó”! Mi nem jó?
1. Nagyon jól tudja Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Isten az embert (férfit) nem egyedüllétre teremtette. Társas lények vagyunk, ez teremtettségi adottságunk.
2. Mivel ezt Isten nagyon jól tudja, ezért megígéri, hogy
a – szerez nekünk
b – hozzánk illő
c – segítőtársat.
Mit jelent ez?
a) – Nem én szerzek magamnak, hanem kivárom míg az Isten szerez nekem. Nem
nekem kell görcsölnöm a párválasztás kérdésében, mert azt mondja az Úr, hogy azt ő fog szerezni nekem. Mi az amit nekem kell tennem?
b) – Mivel tudom, hogy Isten nálam is jobban ismer engem, és Ő azt is tudja, hogy milyen leszek tíz, húsz, ötven év múlva. Ő a jövőmet is ismeri, tudja hogy hol leszek és mit csinálok, mivel fogok foglalkozni majd az életem során. Ezért csak Ő tudhatja azt, hogy milyen lány illik hozzám és milyen az a lány, aki tíz, húsz, ötven év múlva is hozzám illő lesz. Csak Ő tudhatja azt, hogy milyen társra van nekem szükségem, aki egy egész életen át elkísér. Én ezt nem tudhatom. Lehet, hogy valakiről azt hiszem, mert eleinte úgy tűnik, hogy milyen jól kiegészítjük egymást, milyen jól összeillünk, de néhány év után kiderül, hogy nem tudunk kijönni egymással hosszú távon.
Ha hagyom, hogy az Úr szerezzen nekem hozzám illő társat, akkor nem fog ilyen meglepetés érni az évek múlásával sem!
Vigyázat! Nem minden lány illik minden fiúhoz! Sőt, nem minden keresztyén lány illik minden keresztyén fiúhoz! Hiába mondják sokan azt, hogy az a lényeg, hogy mind a ketten hívők legyünk, a többi majd kialakul… Ez nagyon sok esetben csak önáltatás.
c) – Isten azt ígéri, hogy segítőtársat szerez nekünk = tehát nem csak egyszerűen egy élettársat, nem egy partnert, nem is egy koloncot a nyakunkba és nem is házisárkányt, hanem egy valódi segítséget, aki lényegileg hasonló hozzám (ami az állatok egyikéről sem mondható el).
3. Vagyis úgy van megteremtve a férfi, hogy szükségre van egy segítőtársra, rá van utalva az asszony segítségére, aki őt kiegészíti! (Olyan ez, mint az olló két ága, csak együtt működik.) Bizony, rászorulunk erre a segítségre! Ez pedig nem csak a férfit kell, hogy alázatra indítsa, hanem ez bizony az asszony méltóságát is növeli.
Mihez kellett a férfinak a segítőtárs?
Valahol tehát mindketten csupán félemberek a másik nélkül! „Mindazonáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.” (I. Kor. 11:11,12) – ilyen szorosan, rejtélyesen és egymásra utaltan fonódik össze a két nem.
4. A férfiúnak van szüksége segítőtársra, nem a nőnek. A nő van a férfiért, és nem fordítva! „Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.” (I. Kor. 11:9) – de sokan próbálják meg ezt megfordítani és a szomorú az, hogy sok férfi ezt engedi is!
5. Isten az állatokat Ádámhoz viszi, hogy elnevezze azokat.
Mit fejez ki az elnevezés?
6. Amikor Isten az állatokat Ádámhoz viszi, Ádám bizonyára mindegyikükben talált valami kedves, szimpatikus, hasznos tulajdonságot, mindegyikbe tetszett neki valami. Milyen kecsesen ugrál az a gazella! Milyen erős, zömök az az orrszarvú! Milyen gyorsan fut az a gepárd! stb. Valószínű, hogy mindegyikben más volt kedves, megfelelő Ádámnak, de valahogy egyik sem tetszett neki igazán. Valahogy egyiket sem tudta volna elképzelni hozzá illő segítőtársként!
Pontosan így vagyunk mi is a párválasztással! Nézegetjük a lányokat, ismerkedünk, próbálkozunk, beszélgetünk velük. Mindegyik jelöltben találunk valami szimpatikus tulajdonságot, valami megnyerőt (akár testi, akár lelki tulajdonságot), de egy idő után mindegyikről sorra kiderül, hogy valahogy mégsem ő az igazi, nem illünk igazán össze. Ha megkérdeznének minket, nem tudnánk szívből kimondani – egészen őszintén – hogy igen, ő az, akit egy egész életre el tudnék képzelni a segítőtársamnak!
Amikor Isten odaviszi Ádám elé a neki teremtett, neki készített, neki szánt, neki szerzett, hozzá illő segítőtársat, a férfi így kiált fel: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test, ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.” (23) – ez egy örömteli, boldog felismerés. Igen, ő az! Ő az igazi! Megtaláltam, akit kerestem, akire szükségem van! Efelől teljesen bizonyos vagyok! Tudom, hogy ő az Istentől nekem készített segítőtársam! Efelől immár semmi kétségem sincs! Ő az én felem. Ő az, aki engem tökéletesen kiegészít! Vele le tudnám élni az életem. Hitem szerint ez a felismerés és meggyőződés elengedhetetlen a jó házassághoz. Nagyon fontos, hogy bizonyosak legyünk abban, hogy összeillünk, hogy Isten bennünket egymásnak teremtett.
Ádám olyan társat kapott, akiről nem is álmodott! Érdemes volt kivárnia az Úr által elkészített társat. Mennyire boldog lehetett, amikor Évát megismerte, hogy nem érte be az oroszlánnal vagy a rozmárral, vagy a kenguruval! Megéri várni az Úr választására.
7. Isten a nőt a férfiból teremtette. A férfi részét képezte valamikor a nő. Őt nem a földből formálta. Vagyis, a saját részét kell, hogy megtalálja, felismerje férfi a feleségében. A nő tehát elválaszthatatlan életközösségre, egységre teremtetett a férfival! Ez a titokzatos testi-lelki egység áll helyre az Istentől rendelt házasságban.
8. Mint ahogy a férfi méltóságát az adja, ha Istennel együtt betölti a küldetését, úgy a nő méltóságát is az adja, ha ő is betölti a saját Istentől rendelt küldetését, vagyis ha segítőtársa lesz a férfinak! Mindketten tehát, csak akkor lesznek boldogok, ha betöltik az Istentől rendelt küldetésüket.
9. A boldogtalanság egyik legfőbb oka a házasságban vagy a párkapcsolatban az, ha a felek nincsenek tisztában a küldetésükkel, vagyis az Istentől rendelt szerepükkel; vagyis ha a férfi akarja a segítőtárs szerepét betölteni, a nő meg a vezető tisztet! A férfi a fej: „Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyházának, és ugyanő megtartója a testnek.” (Ef. 5:23), „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, Krisztusnak feje pedig az Isten.” (I.Kor. 11:3). Ő a családfő, ő vezeti a családot, a felelősség nagyobbik része az ő vállán van. Az asszony a segítőtárs, ő az engedelmességre teremtetett. A férfin az kéretik számon, hogy helyesen töltötte-e be a vezető, a fej szerepét a feleségével, családjával kapcsolatban, az asszonyon pedig az, hogy engedelmeskedett-e a férjének. A bűn megrontotta a házasságot is és így két szélsőség alakult ki:
10. Van egy bizonyos teremtettségbeli függőség, kötődés, ráutaltság az asszonyban a férfi iránt! Ezt jó, ha a fiúk szem előtt tartják, amikor lányokkal ismerkednek! Bizonyos szempontból a lányok érzelmileg kiszolgáltatottabbak, mint a fiúk. Innen érthető Pál férfiakhoz intézett felhívása, hogy a férfi úgy szeresse a feleségét, mint a tulajdon testét, hiszen belőle van. Az asszony pedig engedelmeskedjen neki, mint az Úrnak, hiszen az ő számára teremtetett! (Ef. 5: 22-33, I Kor. 11: 1-16, I. Pét. 3: 1-7 stb.) Mindkét fél segítse a másikat abban, hogy örömmel tölthesse be a szerepét!
A jó házasság alapja tehát Isten részéről az, hogy szerez nekünk hozzánk illő segítőtársat!
Mi a jó házasság feltétele az ember részéről, ha már az előző feltétel teljesült?
11. Elhagyás, ragaszkodás, egy testté létel.
Mit jelent a szülők elhagyása?
Mit jelent a ragaszkodás?
Pl. 1. : Ha nincs ott a társam egy helyzetben, akkor is őt képviselem, akkor is úgy szólok, teszek, döntök, mintha ő ott lenne.
Pl. 2. : Ha a szülők olyat kérnek tőlem, amellyel a társamat megbántanám, ami neki rosszul esne, amivel ő nem értene egyet, ami neki nem tetszene, inkább a társamnak engedek, mint a szüleimnek! (Pl. I. Sám. 19: 11-18) Tehát, elsőrendű érzelmi kötődésről van !
Benne van-e a Bibliában, hogy Isten kizárólag a házasságon belül tartja helyesnek a szexet? Vagy csak a papok találták ezt ki?
„Lesznek ketten egy testté” a férfi és a felesége! „ Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem ismerni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen és minden asszonynak tulajdon férje.” (I. Kor. 7: 1,2.) „És ezt mondá: annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.” – tehát nem hárman lesznek egy testté. A Biblia monogámiát ír elő (az más kérdés, hogy vannak olyan hívő bibliai szereplők, akik ennek ellenére több feleséget vettek maguknak. Majd meglátjuk, hogy nem is nagyon volt áldás a házaséletükön.)!
Mi következik ebből?
Eddig beszéltünk az igazi, boldog, áldott, tartós házasság alapjairól, melyek a következők:
Erre ígéri az Úr az áldását! Ha bármelyik hiányzik, pokollá (vagy legalább is nagyon nehézzé) válhat a házasság!
Mi a házasság végső célja?
A Krisztus és az egyház viszonyát kell, hogy kiábrázolja!!! (Ef. 5: 22 – itt a keresztyén házasságról van szó). Ez természetesen csak hívő társsal lehetséges. (megj.: Mit ábrázol ki akkor az a házasság, ahol az egyik fél nem hívő? Krisztus és a népegyház viszonyát…)
Aztán azt olvassuk, hogy mindketten mezítelenek voltak és nem szégyelték magukat egymás előtt (25). Mit jelentett ez?
Abban a biztos tudatban éltek, hogy a másik engem teljesen elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Egy jól működő házasságban két dolognak kell egyszerre teljesülnie:
Ádámnak könnyű dolga volt a párválasztásnál – mondják. Nem volt sok választása. Nekünk már sokkal nehezebb… Valóban? De hiszen ugyanaz a feladatunk, mint Ádámnak volt: várni az Úrtól rendelt segítőtársra! Tudsz-e, mersz-e várni az Úrtól rendelt párodra? Hiszed-e, hogy ha te először az Isten országát (akaratát) keresed, akkor minden egyéb – így a párod is – megadatik neked („Keressétek először az Isten országát és az Ő igazságát és minden egyéb megadatik nektek” Mt 6:33)? Végezd mindig azt a feladatot, amit az Úr rád bízott és bízd az Úrra azt, ami meg az ő feladata.
Mi a feladata/szerepe a fiúnak és a lánynak egy párkapcsolatban/házasságban?
Fiú: Feszülten figyel Istenre, miközben végzi mindennapi feladatait. Ha Istentől indíttatást/vezetést kap, kezdeményez. A fiú a kezdeményező és vezető, ő a fej (I. Kor. 11: 1-16).
Lány: Végzi a mindennapi teendőit és csendesen várja a fiú kezdeményezését! Nem provokál, nem incselkedik, nem szervezkedik, nem próbálja sugallni a fiú felé, hogy na mi lesz már! Nem próbálja megszerezni magának a kiszemelt fiút! Csak semmi női praktika! A keresztyén lányoknak erre különösen figyelniük kell.
Az Úrtól rendelt társ mellett mélyül, kiteljesedik az Istennel való kapcsolatom, egyre közelebb kerülök Hozzá. A magam választotta pár azonban egyre távolabb vezet Istentől, eltávolít Tőle! És eltávolíthat az Istentől rendelt küldetésemtől is! Szokták azt is mondani, hogy míg egy nem az Úrtól rendelt társ megfelezi a férfi/nő erejét, addig az Úrtól kapott társ megduplázza. Az Úr óvjon és őrizzen meg titeket a nem hozzátok illő társtól!
Figyelem! A mostani engedetlenségemnek életre szóló következményei lehetnek! Lehetnek olyan dolgok, amit egy életre elronthatok!
További megbeszélésre ajánlott kérdések:
Hogyan ismerhetem meg a másik nemet, anélkül hogy járnánk?