Gen. 25:19-34: „Jákóbot szerettem Ézsaút pedig gyűlöltem”
Izsák családjának, azon belül is, két fiának történetéhez érkeztünk. Van egy különös kijelentés a Bibliában, amely előtt sokan értetlenül állnak és amely nagyon sok hívőt meg szokott botránkoztatni. Ez a különös kijelentés így hangzik: „Jákóbot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem” (Mal. 1:2,3, Rm. 9:13) Pál apostol a Római levél 9. részében Isten eleve elrendeléséről, feltétel nélküli, örök kiválasztásáról beszél és ezt az emberi ésszel felfoghatatlan tanítást többek között Ézsaú és Jákób példáján keresztül mutatja be nekünk. Vannak, akik a fogukat csikorgatják, amikor ehhez a részhez (Rm 9.) érnek, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mást hozzanak ki ebből az Igéből, mint amiről az valójában szól, s hogy ezáltal próbálják meg csillapítani felháborodásukat és a bennük keletkezett indulatokat. Ismerek olyan embereket is, akik, ha tehetnék, úgy ahogy van, kigyomlálnák ezt az Igét (és az egész 9. fejezetet) a Bibliából, mert az nem lehet, az egyszerűen képtelenség - mondják, hogy Isten valakit gyűlöljön!
Ha valaki nem ismeri Ézaú és Jákób életét, az könnyen erre a következtetésre juthat, az valóban megbotránkozik a fenti kijelentésen és mindazon, amiről a Róma 9 tanít. Ezért arra kérlek titeket, hogy miközben végigmegyünk majd Ézsaú és Jákób életén, tartsa mindenki szem előtt ezt a fenti kijelentést. Az elkövetkezendő alkalmak során arra fogjuk majd keresni a választ, hogy vajon mi lehetett az oka, mi lehetett az alapja annak, hogy Isten Jákóbot szerette, Ézsaút pedig gyűlölte. Vajon mivel szolgáltak erre rá? Valóban döbbenetes ez a kijelentés, de vajon mi az, ami olyan döbbenetes benne? Ha Isten segít minket, akkor ezekre a kérdésekre mindnyájan meg fogjuk kapni a választ és szép fokozatosan, a szemünk láttára fog kibomlani az a csodálatos lelki üzenet, amely el van rejtve ebben a kijelentésben. Ez a kijelentés ugyanis, mint ahogy Ézsaú és Jákób története Isten érthetelen kegyelmét hirdeti nekünk. Mi ezt a kegyelmet szeretnénk kikutatni. (Szenzációs prédikációt olvashatunk erről Spurgeontől: C. H. Spurgeon, Üdvösség Isten ingyen kegyelméből (válogatott prédikációk), Evangéliumi Kiadó, 1994, 94. old.)
Izsák családjának története egy korábbról már ismerős motívummal indul. Mi ez?
Az Ige röviden összefoglalja az eddig leírtakat (Izsák születése, házassága - 19, 20), aztán elkezd arról beszélni, hogy Rebeka, Sárához Ábrahám feleségéhez hasonlóan meddő volt. Felmerül bennünk a kérdés: Ez egy általános jelenség a választottak vonalán (ld. később Jákób szeretett felesége, Rákhel meddőségét – 29:31)? Ezt vehetjük törvényszerűségnek, hogy a választottak ilyen nehezen kapják meg Isten ajándékait? Vajon miért nem ad gyereket mindjárt Izsákéknak sem az Úr? Mi lehet a célja ezzel az Úrnak? Mi volt a célja Istennek ezzel Ábrahámék esetében?
Meg kellett tanulniuk azt, hogy Isten ajándékai ígéretből születnek, nem a testi indulataikból, nem a vágyaiknak megfelelően, hanem kegyelemből adatnak a rendelt időben, és nem automatikusan járnak nekik. Azokat nem lehet Istentől kierőszakolni, azokat nem tudják megszerezni, mert az adatik, ahogy már korábban is utaltam rá: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá.” (Jak. 1:17).
A körülöttük élő asszonyok talán már 3-4-5 gyereket is szültek, miközben Rebeka meddő volt. Telt múlt az idő és sehol az utód. Izsák és Rebeka is egyre idősebbek. Kísértetiesen hasonló helyzetbe kerülnek, mint egykor a nagyszülők. De jó, hogy Ábrahám még élt, aki már kitaposta előttük (és előttünk is!) ezt az utat, és aki bizony mélyen együtt érezhetett a fiatalok kűzdelmeivel, s aki segíthette, bátoríthatta, erősíthette őket. Óriási ajándék lehetett Izsákéknak Ábrahám atyai vigasztalása és jelenléte.
Nekünk is milyen jó tud lenni, amikor egy-egy nehéz helyzetben valaki idősebb tapasztaltabb hívő társunk mellénk áll, aki már végigharcolta azt a harcot, amelyet mi éppen vívunk. Ez óriási segítség! Van azonban olyan is, amikor „egyedül” maradunk egy nagyon nehéz, s talán kilátástalannak tűnő helyzetben és hiába nézünk körül, nem találunk olyan hívőt, aki ugyanazokat a harcokat már végigharcolta volna.
Két dolog kell, hogy mindenképpen eszünkbe jusson egy ilyen helyzetben: 1. nem vagyok egyedül, ott van velem az Úr Jézus 2. Nem véletlen, hogy ilyen próbatételek érnek, lehet, hogy azért kell ezeken nekem végigmennem, mert az Úr majd engem is fel akar használni más, hasonló helyzetben hánykódó testvérem/barátom/ismerősöm lelkigondozásában. Soha nem értelmetlen a nehézség, megpróbáltatás! Valami nagyon nagy dolgot akar kihozni belőle Isten, valami nagyon nagy áldást készít elő, csak győzzük kivárni.
Mibe kapaszkodhatott Izsák és Rebeka?
Azt olvassuk, hogy „ könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala” (21) – Milyen alapon könyörgött Izsák ezért, mi alapján remélte azt, hogy az Úr nekik is ad majd gyermeket?
Az Ábrahámnak korábban tett ígéretek alapján! Hogy nagy néppé fogja őt tenni az Úr, annyi utóda lesz, mint égen a csillag, hogy az ő utódainak adja ezt a földet stb. Izsáknak tudnia kellett, hogy ezek az ígéretek őrá és az ő utódaira vonatkoznak, nem szakadhat meg a választottak vonala Izsáknál. Ezért könyöröghetett bátran Izsák utódért.
Mi az amit mindenképpen meg kell tanulnunk az eddigiekből?
Az Úr mondta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, ő szerez nékünk hozzá illő segítőtársat (2:18). Az Úr látja ezt a szükségünket és megígérte, hogy ő maga fogja betölteni azt. Hogy mikor, az titok, de megígérte. Mi a helyzet a lányokkal? Ez már nem olyan magától értetődő, de az biztos, hogy akinek Isten az egyedüllét ajándékát adta, azt nem fogja kínozni az egyedüllét érzése egy egész életen át, az meg fog nyugodni ebben az állapotban, ha valóban erre teremtette őt az Úr. Erről az Úr gondoskodni fog. Akiben pedig nem akar csillapodni az évek múlásával sem ez a „nem jó az embernek egyedül” érzés, azt meg azzal lehet bátorítani, hogy az Úr ezt látja, nagyon jól tudja és ő az, aki gondoskodni fog arról, hogy ezt a szükségünket betöltse, vagy hogy kivegye ezt a gyötrő érzést a szívedből.
A munka is Isten akarata (3:19, II. Thessz. 3:10-12), bátran imádkozhatok tőle való munkahelyért! Sőt Isten azt akarja, hogy kitartóan könyörögjünk bizonyos dolgokért és meg ne restüljünk (Rm. 12:12)!
Mennyi ideig kellett könyörögniük?
Izsák 40 évesen vette el Rebekát (20), vagyis 3 évvel Sára halála után (23:1) és 60 éves volt, amikor Rebeka gyermeket szült neki (26). Nekik „csak” 20 évet. Ábraháméknak legalább 60-at!
Mit nem csinált Izsák ezalatt a 20 év alatt?
Nem próbált besegíteni az Úrnak úgy, mint egykor Ábrahám. Izsáknak nem volt Hágárja! Talán ez is Ábrahám atyai intésének köszönhető, és az Úr kegyelmének, amely megőrizte őt egy ilyen zsákutcától. Számunkra is ilyen fékként szolgálhat az a hívő, tapasztaltabb testvérünk, aki már végigharcolt egy hasonló harcot. (Pl. az ifivezető) Adjunk hálát egy ilyen testvérért!
A terhesség vége felé Rebeka fájdalmai igen megnövekedtek, annyira, hogy szinte már elviselhetetlenné váltak. Bizonyára nem volt túl gyakori akkoriban az ikres szülés. Lehet, hogy Rebeka körbeérdeklődött a körülöttük élő asszonyoknál is arról, hogy csakugyan ilyen borzasztó fájdalmakkal szokott járni egy terhesség. S miután tőlük nemleges választ kapott és kiderült, hogy csakugyan rendkívüli fájdalmakat él át, elment és megkérdezte az Urat (22). Lehet, hogy csak ekkor tudta meg azt, hogy ikrek vannak a méhében, akik meglehetősen összeférhetetlenek. Innen e különös fájdalom.
Kiderült azonban egyúttal az is, hogy nagyobb áldást kapott, mint amiért könyörgött. Valószínűleg egy utódra számított és Isten egyszerre kettőt ajándékozott neki. Ilyen bőkezű Urunk van! Ő még annál is nagyszerűbb ajándékot tartogat számunkra, mint amilyet mi az imádságunk közben el szoktunk vagy el merünk képzelni! Gondoljunk Rebeka imameghallgatására, amikor könyörgünk valamiért.
Az más kérdés, hogy hogyan viszonyulnak majd a szülők a nekik ajándékozott gyerekekhez. Hamarosan meg fogjuk látni, hogy a szülők felelőtlen magatartása miatt az áldás átokká lesz.
„És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” (23)
A prófécia később beteljesedett: Izrael és Edom lett a két nép. Az Edomitáknak már javában királyaik és hercegeik voltak és már népcsoporttá alakultak (36:1-43), miközben az izraeliták közel 70 fővel 12 családdal Egyiptomba mentek és a szolgaság igája alatt több százezres néppé alakultak 400 év alatt. Később, Dávid idejében az izraeliek leigázták az edomitákat és adófizetőjükké tették (II. Sám. 8:14). Edom végső leigázásával kapcsolatban ld. még Abdiás próféciáját (Abd. 1:18-21).
„És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.” (24, 25) – Ézsaú = szőrös, bozontos, nyers, durva. Ő lett az elsőszülött.
„Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.” (26) – Jákób = Sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép.
Ézsaú – vadász, testi ember, Jákób – kegyes (kegyességet tanuló), jámbor, otthon ülő. Két ellentétes természet. (27)
Figyeljük csak a szülők viszonyulását a gyerekekhez: „Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.” (28) – Na ilyet nem szabad csinálni! Döbbenetes felelőtlenség. Ez az egyik gyökere a fiúk későbbi, egymás közti ellenségeskedésének. Izsák tipikus férfi: szereti a hasát. A hasa után ítél. Az eddigiek alapján nem ezt vártuk volna tőle. Egy jó kis sülttel le lehet venni a lábáról, ezt használta ki Ézsaú. Jákób, aki meg állandóan otthon volt, az anyuka kedvencévé vált.
Izsákot, mint istenfélő családfőt óriási felelősség terheli e miatt! Ráadásul Izsák pont azt a fiút részesíti előnyben, akit Isten az ő végzése szerint a másik mögé, alá helyezett. Izsák teljesen figyelmen kívül hagyja Isten a fiúkra vonatkozó kijelentését, és a későbbiekből (a fiúk megáldása) is az fog kiderülni, hogy mintha el is felejtkezett volna arról, ha egyáltalán elmondta neki azt a felesége. Rebeka, aki tudott a két fiú jövőbeni sorsáról, szintén saras volt (amint majd látni fogjuk), mert hiszen neki sem szabadott volna kivételezni egyik gyermekével sem. Keserű következményekkel kell majd szembenézniük.
És most következik a hírhedt jelenet: a csaló elköveti első csalását. Figyeljük meg jól a két fiú viselkedését.
„Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.” (29, 30) – Jákób épp főzeléket főzzött magának, amikor Ézsaú hulla fáradtan bezuhan az ajtón és megkívánja Jákób főztjét. Jákób, a kegyes, szelíd istenfélő ember csúnyán visszaélve a helyzettel a következőket mondja:
„Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.” (31) – Elsőszülöttség = az atyai örökség kétszerese a testvérére szálló részhez képest, a testvérek közötti elsőbbség, a testvérek fölötti uralom, az atyai áldásra való feljogosultság (27:27-29), Isten áldásának és ígéreteinek elnyerése, Kánaán földjének megöröklése és Isten Ábrahámmal és utódaival kötött örök szövetsége (28:3,4). Jákób, lelki ember lévén, tisztában volt azzal, hogy a tét óriási. Tudja, hogy Ézsaú nem egy lelki ember, nem jelentenek túl nagy értéket neki az olyan dolgok, mint elsőszülöttség, az azzal járó áldások, Isten szövetsége. Ráadásul fáradt, éhes, kimerült. Ki tud ilyenkor lelki dolgokkal törődni! Az ördög is ilyenkor szokott támadásba lendülni, amikor fizikailag kimerültek vagyunk, amikor nem nagyon tudunk lelki dolgokra koncentrálni (bibliaolvasás), sem hosszútávon gondolkodni (kísértésnek ellenállni).
Jákób tehát elérkezettnek látja az időt arra, hogy elkezdje bebiztosítani magának azt a jövőt, amit Isten kijelentett felőle Rebekának, és amit bizonyára az anyja egy bizalmas pillanatban felelőtlenül kikotyogott neki. Jákób, igen aljas módon, megpróbál besegíteni Istennek. Na, ez az a Jákób, akit Isten szeretett. Megérdemelte? Aligha! Meg fogjuk látni, hogy Isten Jákób trükközése, csalásai, hamissága ellenére is be fogja teljesíteni azt, amit ígért az ő életére vonatkozólag és az iránta tanúsított szeretete is végig változatlan marad.
Mielőtt nagyon sötétnek látnánk Jákóbot, hadd kérdezzem meg, mi nem szoktunk ilyeneket csinálni? Isten megígéri, hogy velem lesz a dolgozatírásnál, én meg a biztonság kedvéért azért készítek egy puskát. Isten megígérte, hogy szerez nekem társat, én meg ahelyett, hogy türelmesen kivárnám, össze-vissza flörtölgetek. Nekem is meg kell tennem a magamét! –mondják sokan és még sorolhatnánk. Mi vajon megérdemeljük Isten feltétel nélküli szeretetét? Aligha.
Nézzük Ézsaút: „És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.” - Minden nap életveszélyben vagyok a vadak között, bármelyik pillanatban meghalhatok, mit számít nekem az elsőszülöttség?! Mi hasznom van nekem az ilyen hosszútávú, lelki dologokból, ha egyszer azt sem tudom, hogy megélem-e a holnapot. Ézsaú meggyőződéses materialista. Ma legyen meg mindenem, ma tudjak mit enni, inni, a holnap meg nem érdekel. Na, adj ennem abból a főzelékből!
„S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.” (34) – Innen látszik, hogy tényleg teljesen hidegen hagyták őt ezek a dolgok, hiszen sem most, sem később nem mutatja semmi jelét a megbánásnak, megszomorodásnak. A Zsidókhoz írt levél szerzője így ír Ézsaúról: „Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.” (Zsid. 12:16). Ézsaú megvetette Isten csodálatos áldásait, ígéreteit, Isten szövetségét és ettől az ézsaúi lekülettől, ettől az istentelenségtől, lelki paráznaságtól, közönytől óv bennünket a levél írója. Erről az Ézsaúról mondja azt az Ige, hogy Isten gyűlölte őt. Megérdemelte? A legteljesebb mértékben. A döbbenetes tehát nem az, hogy Isten Ézsaút gyűlölte, hanem az, hogy Jákóbot, aki ugyanúgy Isten gyűlöletrét érdemelte volna, szerette. Szerette, mert a világ teremtése előtt úgy döntött, hogy szeretni fogja őt, ingyen kegyelemből. Gondolkodjatok el ezen. Innen folytatjuk a következő alkalommal.