Gen. 25:1-18: Ábrahám második házassága, halála és temetése
Ábrahám életének végéhez érkeztünk. A fejezet egy meghökkentő eseménnyel indul. Ábrahám úgy nevezett második házasságáról olvasunk, amely rögtön azt a kérdést kényszeríti ki belőlünk, hogy Ilyen öregen? Sokaknak okoz fejtörést ez a rész, de ha tüzetesebben megvizsgáljuk az itt leírtakat, a rejtély meg fog oldódni.
Ha felületesen olvassuk a Bibliát, akkor azt gondolhatjuk, hogy Sára halála után történt mindez. A Biblia szövegében azonban erre semmi nem utal. Mi minden utalhat arra, hogy itt egy korábbi eseményről van szó?
Majd jön az első felsorolás, amely Ketúrah fiait és unokáit tartalmazza. Röviden érintsük néhányat közülük (2-4).
Médán és Midián: ők még szerepelni fognak a Bibliában, tőlük származnak a midiániták, akiknek később Józsefet eladták a testvérei, ld. 37:28,36-ban. A midiániták egy nomád törzs, akik még nagyon sokat fognak ártani Izráelnek. A bírák korában egy alkalommal le is rohanják Izráelt és nagyon nagy pusztítást végeznek. Itt látjuk azt, hogy Ábrahámnak ez az akkori pogány szokásnak való hódolása (2. félrelépése) később a választottakra nézve végül is mekkora tragédiával járt.
Suakh: Ő is előfordul később: Jób egyik barátja, Bildád suakhita volt. Ő a Jób 2,11-ben szerepel.
A többi név további története, azok leszármazása kevésbé ismeretes, és nem is szeretnék ebbe belemenni. Az egész Ketúrah féle vonalról összefoglalóan annyit érdemes elmondani, hogy az arab-izraeli rokonságot támasztja alá. Tehát az arabok ilyen szinten rokonságban vannak a zsidókkal. Miért olyan fontos ez?
Ábrahámot az arabok szintén ősatyjuknak vallják. Ők is Ábrahám atyától származnak, de szerintük ők a kiválasztottak. Egyébként a Korán tud Izsákról, Jákób-Izráelről, Józsefről stb. A Koránban szereplő nevek zsidó kölcsön nevek. A Szulejmán pl. Salamon megfelelője. Elismernek ők mindenkit, még Jézust is, aki nagy próféta volt, de Mohamed nagyobb, mert ő van a kiválasztás vonalán, mondja az iszlám és ezzel érvel. Maga a Korán azonban egy elrontott Ószövetség. Nem tesznek többet az arabok, mint áthelyezik a kiválasztás vonalát. Nagyon fontos, éppen ezért, az iszlámmal szemben hangsúlyozni, hogy a kiválasztás vonala a kijelentés szerint nem Ketúrah fiain és nem is Hágár fián (17:21), Ismaelen keresztül folytatódik tovább, hanem Izsákon keresztül. Tehát maga az iszlám theológia fals alapokra épül. Ábrahámnak ez a bizonyos Ketúráhval kötött házassága szolgáltatta ezt a fals alapot.
Ebből is annyi tanulságot levonhatunk, hogy a hívőknek a félrelépései, hűtlenségei, az isteni rendtől való eltérései ma is további bűn lavinát indítanak el és ezzel a választott nép, a gyülekezet életét megnehezítik.
Aztán azt hangsúlyozza az 5. vers, hogy valamilye volt Ábrahámnak, azt Izsáknak adta. Miért? Mert Izsák a választott. „Izsákról neveztetik a te magod.” (21:12) - mondta az Úr. Az összes többi gyerek csupán ágyasok fiai. Tehát Ketúráh is ágyas, itt is van rá egy utalás. Nem rendes feleség. Az ágyasok fiai is kapnak valami ajándékot, de az örökség egyetlen fiúé, Izsáké. Mindegyik kap valamit, de mindenkit elküld Ábrahám Izsák mellől, mert a szolganép fiai nem örökölhetnek. Csak és kizárólag Izsákra vonatkoznak az ígéretek, Izsáké és az ő leszármazottaié az ígéret földje, őrajta folytatódik tovább a választott vonal.
S mi ennek a kiválasztásnak a lényege?
Ez nem azt jelenti, hogy minden arab el fog kárhozni. Azt jelenti, hogy a kiválasztás vonalába jön el Jézus és nekünk Jézusra kell figyelnünk, nem Mohamedre. Tehát nem más vonalon jön el az Isten hírnöke. Ez perdöntő, hogy Isten küldötte hová jön el. Tehát Isten küldötte Mohamed, vagy Isten küldötte Jézus? Nem mindegy!
A Biblia itt ezért hangsúlyozza ezt annyira, hogy az ágyasoknak a fiai kapnak ugyan ajándékot, Ábrahám úgymond kistafírozza őket, de a lelki örökséget azt a választott gyerek kapja és a vagyonnak a zömét is a választott gyerek kapja. Mivel a többi is kap Ábrahámtól, mert Ábrahám tehetős volt, nem csoda, hogy ezek aztán anyagiakkal felruházva, meg eleresztve, abban az ókori szegény világban még mindig nagyon gazdagnak számítanak. A Biblia mindenütt igen gazdag népként beszél az arabokról, (de csak a földi javakban gazdagok). Ezért nem csoda, hogy a környező arab törzsekben vezető szerephez jutnak. Mert azért volt nekik mit aprítani a tejbe, s akkor is az számított, hogy kinek mi van a zsebében, mint ma. Ábrahámot Isten megáldotta és ez abban is megmutatkozott, hogy nagyon gazdag volt.
A 6. vers kiemeli, hogy az ágyasok fiai elmentek még Izsák életében napkelet felé, a napkeleti tartományokba. Tehát amerre most az arab puszták vannak. A Szentírás is tud tehát az arabokról, az arabokkal való kapcsolatról. Tud arról, hogy Ábrahámon keresztül rokonságban vannak, de tagadja, hogy az arabok között lenne a kiválasztás, és ezzel is a mi figyelmünket Jézusra irányítja. Tehát az 1. Mózes 25:6 kulcs Ige az iszlám ellen. Majd jönnek ide még iszlám dervisek. Ki tudja hova jut még az ökumenikus folyamat? Akkor majd meg lehet nekik mutatni ezt a részt.
„S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő. És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (7, 8)
Ábrahám 75 évesen költözött Kánaán földére, 100 évesen született meg Izsák, aki mostanra már 75 éves lett, tehát már ő sem volt egy fiatalember. Ábrahám 100 évig vándorolt és költözött egyik helyről a másikra az ígéret földjén és 75 évig élvezhette az áldást, Isten ígéretének első zsengéjét : Izsákot. Csak előrevetítésként annyit, hogy Izsák hatvan éves volt, amikor Ézsaú és Jákób megszületett (25:26). Ez azt jelenti, hogy Ábrahám még ismerte az ikreket tizenöt éves korukig és az ikrek is ismerték a nagypapát. Ez nagyon fontos lesz később.
Mit jelent ez a szép kifejezés: betelve az élettel?
A napokban érkezett hozzánk egy régi ismerősünk halálhíre. 51 évesen vagy öngyilkosként vagy az alkohol rabjaként halt meg (ezt még nem tudni biztosan). Az életvitelét ismerve nem vagyunk meglepődve rajta, hogy ilyen fiatalon véget ért az élete. Őrá azt hiszem, inkább azt lehetne mondani, hogy megfosztva az élettől meghalt. Az igazság az, hogy soha nem is élt, a halál állapotában vergődött, hol kicsapongva, hol adósságok közepette, de az az élet, amit élt, az már maga volt a halál. Vegetáció, így mondanám. Nem volt semmilyen kapcsolata Istennel és hacsak valamilyen csoda nem történt a halálát megelőzően, akkor ez azt jelenti, hogy örökre elszakadt az élet forrásától. Örökre meghalt, vagy úgy is mondhatnánk, hogy állandósult az a rettenetes, üres, nyomorult állapot, amelyben benne volt a halála pillanatában.
Na, ennek az ellenkezőjét jelenti az, amit itt Ábrahámmal kapcsolatban olvastunk. Neki nem véget ért az élete, hanem betelt, kiteljesedett, s a halála pillanatában kezdődött csak el igazán. Tartalmas, értékes, értelmes élete volt, mert élő kapcsolata volt a mindenható Istennel. Annyira szoros bensőséges kapcsolat volt ez, hogy egy helyen azt írja Ábrahámról az Ige, hogy „Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2:23). Ez nem jelenti azt, hogy gondtalan, minden bajtól, problémától és nehézségtől mentes lett volna az élete. Láttuk, mennyi gyarlóságot elkövetett és ennek következtében milyen feszültségek keletkeztek a családjában. Gyarlón, esendően, sokszor hitetlenkedve, visszacsúszva, maga választotta utakra térve lépdelt előre a hit útján, láttuk az ő hullámzó életét, sokszor magunkra ismertünk benne, de mégis azt írja róla az Ige, hogy betelt az élettel, hogy teljes életet élt, mert Istenben bízott, a Benne való hitből és az ő meg nem érdemelt kegyelméből táplálkozott.
„A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (I. Ján. 5:12).
Én nem tudom, hányan vannak ma itt közöttünk, akik élnek és hányan vannak olyanok, akik élő halottként vegetálnak. Ezt egyedül az Úr Isten és te tudhatod magadról, hogy élsz, vagy halott vagy. Én csupán életjeleket látok rajtatok vagy a halott állapototok megnyilvánulásait. De tudjátok azért jött el az Isten Fia és azért adta az ő életét halott bűnösökért, mert ő látta, tudta, hogy milyen súlyos, reménytelen az állapotunk és tudta azt is, hogy ha ő nem megy a keresztre, akkor örökre ebben az elveszett állapotban, a halál állapotában fogunk maradni, Isten igazságos, izzó haragjától gyötrettetve az örök kárhozatban.
Jézus Krisztus ugyanazt a teljes életet hozta el nekünk, amelyben Ábrahámnak is része lehetett: „én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” (Jn. 10:10) – Jézus Krisztus bővölködő, gazdag, teljes életet szerzett a kereszten, és ezt ígéri mindazoknak, akik Őbenne hisznek, vagyis akik teljesen kiszolgáltatják magukat Neki, akik mindent tőle várnak és nem saját magukban, a saját jócselekedeteikben bíznak az üdvösségük elnyerése érdekében.
„és takaríttaték az ő népéhez” – Ez is egy érdekes kifejezés. Ezt meg hogy értsük?
Nem csupán azt jelenti, hogy eltemették őt arra a helyre, ahol az ő népét temették, hiszen abban a sírban (Makpela barlangjában), csupán Sára holtteste feküdt. Ha szó szerint értelmeznénk ezt a mondatot, akkor Ábrahámot el kellett volna vinni arra a helyre, ahol az ő népét, vagy népe előző tagjait eltemettették (pl. Mezopotámiába). Itt ennél többről van szó. Van, aki azt állatíja, hogy a Biblia nem tud a lélek hallhatatlanságáról, az Ószövetség nem tud róla. Gyökössy Endre szerint ez idegen tanítás a Bibliától. A lélek megsemmisül, ezt mondják a Jehova Tanúi, ezt mondják az adventisták. Most főleg az Ószövetséget bombázzak. Na most itt van egy tanítás megint arról, hogy igenis a lélek tovább él. A lelkek tartózkodási helye az ÓSZ szerint a Seol (Zsolt. 6:6, 49:16, Hós. 13:14), és csak úgy lehet érteni ezt a kifejezést, ahogy a 15,15-ben is olvastuk, hogy meg fogsz térni atyáidhoz - mondja neki Isten. Hova temetik el Ábrahámot? A testét nem az atyáihoz, nem Mezopotámiába, tehát lélekben tért meg az ő népéhez a Seolba. Arról a hitéről tesz bizonyságot itt a szentíró, hogy a halállal nem ér véget az ember élete, hogy igenis van élet, van létezés a túlvilágon. Erről a hitéről tesz bizonyságot Dániel (Dán. 12:2) és Jób is (Jób 19:26), aki pedig jóval Ábrahám előtt élt. A helyes fordítás így hangzik: „gyűjteték az ő népéhez”, vagyis ő is odagyűlt elhalt ősei lelkéhez.
Ismael és Izsák, két legkedvesebb fia temette el Ábrahámot az ígéret földjének azon darabján, azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám annak idején az Isten ígéretébe vetett hitből horribilis pénzekért vett meg s azóta is az ő tulajdonában volt. (9, 10) Izsák és Izmáel, akik eddig feszült viszonyban lehettek egymással, mert Izmáel nevetett és elzavarta Izsák miatt Sára őket a háztól - ugye ő Hágárnak a fia - feltehető, hogy itt megbékélnek egymással az apjuk temetésekor.
És végül még egy mondat az iszlámhívőknek: „Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.”
Az egykor ingyen kegyelemből Ábrahámnak ajándékozott áldás Izsák vonalán öröklődik tovább. Nem azért, mintha megérdemelné, hanem azért, mert Isten úgy döntött, hogy megáldja őt ingyen kegyelemből, minden cselekedetére, érdemére, érdemtelenségére való tekintet nélkül.
Végül ejtsünk még néhány szót Ismael nemzettség táblázatáról. Miért fontosak ezek a nevek? Egyrészt azért, mert a korabeli asszír és arab feliratokban, mondákban is megtalálhatóak ezek a nevek. Ezzel lehet azt bizonyítani, hogy ezek az írások abból a korból származtak, és Mózes ezt később, nyilván Isten Szentlelke hatására bele vette Mózes az első könyvébe. Nyilván ezek okmányok voltak, amiket Mózes beledolgozott. Úgy mondják ezt, hogy ezek bizonyos újlenyomatok a Biblia régisége mellett. Vannak benne mózesi újlenyomatok, amiket csak Mózes írhatott. Ezek a nemzettségtáblák meg még régebbi újlenyomatok, amelyek Mózes elé kerülhettek, nem tudjuk milyen formában, valószínűleg bizonyos agyagtáblákon. Ezt hagyományozta tovább a választott nép. Az özönvíz történetét és valószínűleg a teremtés történetét is hagyományozták. (Vagy Isten kijelentette Mózesnek a Hóreben!) aztán Mózes Isten inspirációjának hatására ezek közül bele vette azt, ami Istennek tetsző, ami nem, azt meg nyilván nem vette bele. Az, hogy voltak korábbi nemzetségtáblázatok, az kétségtelen.
Nebájót - Ő az elsőszülött, tőle származnak a nabaateusok (arab népcsoport). Gyakori név és van is egy ilyen arab törzs. Az Ésa. 60:7-ben említi az Ige Nebajót kosait.
Kedár – Szintén egy arab népcsoport, az arab nyelvet zsidó írók gyakran nevezik Kedár nyelvének. A Bibliában később is előfordulnak, ld. Ésa. 21:13-17 – ítélet Arábia felett, Én. 1:5.
Théma - Jemen és Szíria közti kereskedelmi útvonnalon egy jelentős állomás volt. Ma már nem tudják pontosan, hogy hol volt. Nyilván ez a leszármazott gyerek ott ütött tanyát. Tudniillik itt a 16. vers azt mondja, hogy „Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint.” (16) - Pontosan úgy, ahogy azt az Úr előre megjövendölte (17:20). Amit falvaknak fordítanak, az nem egészen azt jelenti, mint a mi faluink. A nomád népeknél ez zárt települést jelentett, ahonnét a környéket uralták. Ismáel leszármazottai törzsfőnökök lettek. Erre utal a „nemzetségök szerint” kifejezés. „Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása.” (18) – Az új fordítás szerint: „Szembeszálltak a testvértörzsekkel is” úgy, ahogy azt az Úr szintén előre megjövendölte (16:12). És akkor most már értjük, miért került be ide Ismael nemzettség táblája. Isten két újabb Ábrahámnak tett ígéretének beteljesedéséről van itt szó, amely így Ábrahám életének végén ismét arra a hatalmas, gondviselő, hűséges Úrra irányítja a figyelmünket, aki maradéktalanul beteljesítette minden Ábrahámnak tett ígéretét és aki a nekünk tett ígéreteit is ugyan ilyen pontosan és maradéktalanul be fogja teljesíteni. Erre mérget vehetünk! Ennyire szavahihető, ennyire megbízható Istenünk van. Nyugodtan Rá bízhatjuk magunkat és nyugodtan megbízhatunk az ő drága Igéjében is.