Gen. 24:1-27: Izsák „párválasztása”

Ma a párválasztásról lesz szó. DE vigyázat, mert első sorban nem a mi párválasztásunkról, hanem Izsák párválasztásáról. Amit most olvastunk, az nem egy recept, nem előírás, hanem csupán egy leírás. Amikor a Bibliát olvassuk, mindig különbséget kell tennünk a között, amit a Biblia leír és a között, amit a Biblia előír. Így nézzük végig Izsák párválasztását, aki egy egészen más kultúrában, egészen más korban élt, mint mi, az akkori szokások és az itt leírt történések nem alkalmazhatóak mechanikusan a mi saját helyzetünkre és így most bennünket elsősorban az érdekel, hogy milyen az az Isten, aki Izsáknak feleségről gondoskodott.

És hogy az Úr időzítése mennyire pontos, az abból is kiderül, hogy valószínűleg nem véletlenül van az, hogy mostanában a vasárnapi istentiszteleteken is a házasságról és a társkérdésről van szó. Érdekes egybeesés.

Nézzük meg tehát, hogy mit tanulhatunk meg mi ma élő emberek ebből a történetből arról a hatalmas Úrról, aki az ő szeretett, választott gyermeke számára feleséget szerzett. Mert ugyanez a hatalmas szerető mennyei Atya fog gondoskodni egy hozzánk illő segítőtársról a mi esetünkben is. Nekem Izsák példája egy újabb megerősítése annak, hogy Isten egy hűséges Isten. Hogy amit megígért, azt mind be is teljesíti a rendelt időben. Isten egykor megmondta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” (2:18). Hát Izsáknak szerzett, valóra váltotta az Ígéretét. Nézzük, hogyan történt mindez.

Mik voltak az előzmények?

Múlt alkalommal arról olvastunk, hogy Izsák édesanyja, akit minden bizonnyal igen szeretett, meghalt. A fejezet azzal a megállapítással indul, hogy Ábrahám is megvénült. Vagyis az üdvtörténet egyik igen fontos szakasza (Ábrahám életútja) hamarosan lezárul. Izsák nem sokára az édesapjától is búcsút kell, hogy vegyen és akkor már csak egymaga marad. Egyedül fogja képviselni a választottak vonalát. Az ígéret úgy szólt, hogy annyi utódja lesz Ábrahám magvának, mint égen a csillag. Izsáknak azonban még felesége sincsen, nincs aki által az ígéretek beteljesülhetnének. Ábrahám, mint felelős apa tehát Isten ígéreteibe kapaszkodva a tettek mezejére lép és megpróbál gondoskodni a fiáról.

Előhívja hűséges szolgáját (valószínűleg Eliézert) és egy küldetéssel bízza meg: elküldi, hogy Izsáknak feleséget szerezzen.  

Ábrahám megeskedteti az öreget, hogy „nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom. Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.” (3,4) – tehát csak a saját fajtánkból vehetsz feleséget, a környező népek lányaiból nem, mondja Ábrahám.

Mit jelent az a kifejezés, hogy „Tedd a kezed a tomporom alá” ?

Csak itt és a 47:29-ben fordul elő ez a kifejezés.  Akkor ez volt a szokás. Bevallom nektek, nem sikerült kiderítenem azt, hogy miért pont a csípőre tették kezüket az esküt tevők.

Mit mond a szolga?

„Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? ” (5) – Mi van, ha nem tudok magammal hozni feleséget a rokonság közül? Tipikus, ma is gyakori kérdés! Mi van, ha a hívők részéről elutasítás ér? Mi van, ha nem találok hívő társat? Mi van ha nem járok sikerrel a hívők között? Próbálkozzak abban a világban, ahonnan kihívott az Úr? Menjek a hitetlenekhez? Keressek egy hitetlen feleséget/férjet?

A szolga egy kompromisszumot ajánl fel sikertelenség esetére. Mit mond erre Ábrahám?

Szó sem lehet róla! „Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.” (6,7) – Az Úr fog gondoskodni Izsáknak feleségről, te ne aggódj e miatt. Az az Isten, aki az ígéreteket tette az utódokra vonatkozóan és a kezdetek kezdetén a hozzáillő segítőtársra vonatkozólag is,  be fogja teljesíteni ezeket az ígéreteket. Nem kell tisztátalan eszközökhöz, kompromisszumos megoldásokhoz folyamodnunk! – mondja Ábrahám.

Nincs kompromisszum! „Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.” (8) – Ebben két dolog van benne: egyrészt az, hogy Izsák nem hagyhatja el az ígéret földjét, még a leendő feleségéért sem, másrészt pedig az, hogy ha a lány nem akar eljönni a szolgával a rokonság közül, akkor sem hozhat a szolga idegen lányt. Akkor majd az Úr megoldja valahogy a helyzetet. A fiam el nem mehet Kánaánból! A pogányok közül semmiképpen sem hozhatsz feleséget!

Ez aztán az egyenes beszéd! Tudjátok, ki tud ilyen határozottan állást foglalni egy-egy ilyen kérdésben? Aki már megtapasztalta azt, hogy mi az eredménye annak, amikor valamit hívő emberként magától, kompromisszumos úton, segédeszközök alkalmazásával akart megoldani és mi volt az eredménye annak, amikor teljesen Istenre bízta a megoldást.

Ábrahámnak már volt egy Hágárja! Annak idején Ábrahám be akart segíteni Istennek. Láttuk milyen keserű következményei lettek. Ugyanakkor azt is átélte, hogy milyen az, amikor Isten mindenféle emberi ügyeskedés nélkül beváltja az ígéretét, ld. Izsák születése. Ábrahám már nagyon sok csodát átélt ahhoz, hogy holmi kompromisszumos megoldásokhoz folyamodjon az ígéretek beteljesedését illetően. Isten megígérte, hogy sok-sok leszármazottja lesz Ábrahámnak. Már tudta azt is, hogy ez az ígéret Izsák által fog beteljesülni. Izsáknak azonban még nincsen felesége. Nosza, rajta, nézzünk körül a saját rokonságunk körében, Istenben bízva, hozzá könyörögve egy hozzáillő segítőtársért! Aztán vagy ad az Úr hozzáillő, saját fajtabeli segítőtársat, vagy nem ad, de akkor pogány lány sem kell!  Én azonban szívből hiszem, hogy Ő adni fog, mert megígérte! – Így gondolkodott Ábrahám.

Ah, de jó lenne fiúk-lányok, ha ti is már most eltökélnétek a szívetekben, hogy nem köttök kompromisszumot ezen a téren (sem) a világgal. Lehet Isten szeretetében, jóságában, ígéreteiben bízva könyörögni hozzánk illő segítőtársért az Úrhoz, de a szívem legmélyéből kérlek benneteket, hogy soha de soha ne vegyetek el hitetlent, soha de soha ne menjetek hozzá hitetlenhez!!! „Ne legyetek hitetlenekkel  felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?  vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?”  (II. Kor. 6:14,15)

A szolga megesküszik, kiválaszt néhány ajándéknak szánt tevét és útnak indul.

 „Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.” (10,11)

Nézzük meg akkor egy kicsit alaposabban ezt a párválasztást. Érdekes egybeesést fogunk látni az előző alkalom témájával. Miről is volt szó múlt alkalommal? A jelkérésről (Földvári Tibor tartotta, nem az Ábrahám sorozat keretében). Ni csak, itt is egy fajta jelkérésről van szó!

A szolga a következő jelet kéri Istentől: „Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.”  (12,14) – a szolga tehát maga kitalál egy jelet és arra kéri Istent, hogy hadd érthesse meg ennek a jelnek a beteljesülése által azt, hadd bizonyosodjon meg ezáltal a felől, hogy ki az Izsáknak rendelt feleség. Helyesen cselekedett-e a szolga vagy sem?

Abban biztos, hogy helyesen járt el, hogy imádkozott, mielőtt lépett volna. Látjuk, hogy az egész párválasztás egy imádságos légkörben zajlik. Ez mindenképpen jó dolog.

Na, itt kezd előjönni különösen is az, amit az elején mondtam, hogy különbséget kell tennünk a Biblia leírásai és előírásai között. Azért mert a Biblia itt leírja azt, hogy a szolga jelet kért a párválasztáshoz, nem jelenti azt, hogy nekünk is jelet kell kérnünk. Semmiképpen sem szabad mintának vennünk ezt az esetet, ebből a szempontból. Izsák esetében jelkérés segítségével történt a választás, és úgy tűnik, Isten engedett a szolga kérésének, azonban a mi esetünkben egyáltalán nem biztos, hogy ez beválik.

Negatív példa: Volt egy szimpatikus lány az ifiben, akivel kapcsolatban azt mondtam az Úrnak, hogy ha többször is összefutok vele ifin kívül, akkor abból arra fogok következtetni, hogy ő az, akit nekem szánt. Többször, sőt már-már zavarba ejtően sokszor összefutottunk egymással ezután a kérésem után, melynek hatására én borzasztóan belelkesültem… és óriási bukás lett belőle. Sőt egy másik fiú vette el feleségül. Ebben az esetben nem működött a jelkérés.

Pozitív példa: Egy kedves, lelkész barátom még teológusként prédikált egy kis vidéki gyülekezetben, ahol feltűnt neki egy kedves lány. Annyira megdobogtatta a szívét ez a találkozás, hogy azt mondat az Úrnak, hogy ha valamikor még egyszer úgy alakul, hogy valamelyik szolgálata során  összetalálkozik ezzel a lánnyal, akkor ő ebből arra fog következtetni, hogy ő a neki rendelt segítőtárs. Azt tudni kell ehhez, hogy egy teológust ritkán szoktak az öt év alatt ugyanabba a gyülekezetbe osztani. Ez a barátom elhatározta, hogy teljesen a tanárjaira fogja bízni, hogy őt hova osztják be, ő ebbe ezután nem szeretne beleszólni. Láss csodát, néhány hónapon/éven belül egy másik gyülekezetben ismét összefutott ezzel a lánnyal, akinek hamarosan meg is kérte a kezét. Nála ez működött. Máig (immár kb. 10 éve) boldog házasságban élnek.

Mi az, amire bíztat bennünket az Úr?

Pál azt mondja, hogy: „változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm. 12:2) – Pál nem arra bíztat, hogy bizonyos mechanikus jeleket kérjünk Isten akaratának megértéséhez, hanem hogy használjuk az Úrtól kapott megújult értelmünket. Az utóbbi persze sokkal nehezebbnek tűnik…

Nézzük csak meg egy kicsit jobban, mi alapján döntött a szolga?

„És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet,  ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.” (15) – Éppen hogy csak befejezte az imádságot a szolga, máris feltűnik az első jelölt. Persze, azt csak nekünk mondja el a Szentíró, hogy ki is pontosan ez a lány, a szolga még semmit sem tud róla. Próbáljuk meg beleképzelni megunkat a szolga helyzetébe!

Könyörög az Úrhoz, hogy hozza elé a Tőle rendelt társat. Még be sem fejezte az imádságot, máris feltűnik egy lány, vállán az itató korsóval. A szolga szíve elkezd hevesebben dobogni. A lány feltűnően csinos, ráadásul még hajadon is (ezt bizonyára valamilyen külső jelből lehetett látni). Na, gyerünk, akció indul. Gyorsan odaszalad a lányhoz és elkezdi alkalmazni azt a jelet, amelyben az Úrral „megállapodott”: „Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.” (17)

A lány készséggel engedelmeskedik (18). Eddig minden stimmel. A szolga szíve majd kiugrik a helyéről, hiszen most fog eldőlni a dolog. Vajon eszébe jut-e a lánynak magától az, hogy megitassa a tevéket is, vajon beteljesedik-e az a jel, amit az Úrtól kért? Vajon meghallgatja-e az Úr a szolga kérését? Láss csodát, a lány mindent hajszál pontosan úgy cselekszik, ahogy azt a szolga előre kérte az Úrtól: „sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.” (20) – Ez döbbenetes! Ilyen nincs! Hihetetlen!

Mi lenne erre a ti rekciótok? …

Mi erre a szolga reakciója?

„Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.” (21) – Miért, hát nem elég, hogy a jel beteljesült? Min kell még itt gondolkodni? Nem borul kitörő lelkesedéssel a lány karjaiba. Kiderül, hogy a szolga még sem bízott annyira az általa kért jelben, hogy az elegendő lett volna neki ahhoz, hogy meggyőződjön Isten akaratáról. Látjuk, hogy nem volt elég a szolga számára az, hogy a jel beteljesedett! Még mindig nem tudta azt, hogy vajon ő-e az, akit az Úr szánt Izsáknak. Kellett neki még valamilyen más bizonyíték is! Hát ennyit a jelkérésről.

És tudjátok, mi is így vagyunk vele. Jelet kérünk egy fontos döntésünk előtt (ha 5-ször egymás után mellém ül az ifin vagy az Istentiszteleten, ha egymás után többször találkozunk suliba menet, akkor ő az…!). Aztán amikor a jel beteljesedik, mi mégsem merjük egészen rábízni magunkat, továbbra is ott marad bennünk a bizonytalanság, hogy vajon csakugyan ez lenne az Isten akarata? Tudjátok, igazi békességet egy-egy döntésünk meghozatalakor nem egy jel beteljesedése fog adni, hanem az Úr.

„És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.” (22) – Vigyázat, ez nem jegyajándék! Ezt csupán a kedvességéért cserébe kapja a lány. A szolga, látjuk, még nem biztos a dolgában.

Mi alapján dönt akkor a szolga? Miből ismeri fel, hogy ő az Istentől rendelt társ?

„És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt. Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.” (23-25) – A szolga nyíltan megkérdezi, hogy kinek a lánya ez a szépséges hajadon és ekkor tudja meg azt, hogy ő éppen abból a családból származik, amelyikhez Ábrahám küldte.

És mit csinál erre a szolga: „Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.”  (26, 27) Két kérdésem van:

1. Mi alapján döntötte tehát a szolga?

A Rebekával való személyes beszélgetés alapján. Ugyanis hiába teljesült volna be a jel, ha a beszélgetés során kiderül, hogy a lány valami idegen családnak a sarjadéka. Lehet, hogy sok más lány is megtette volna ugyanezt. Ebből a tettből maximum annyit tudhatott meg a szolga, hogy Rebeka kedves, segítőkész.

2. Szükség volt-e a jelkérésre?

Én azt gondolom az eddigiek alapján, hogy nem. Hiszen a legfontosabbat, amely alapján döntött, tudni illik, hogy Rebeka Ábrahám rokonságából való, a vele való személyes beszélgetésből tudta meg.

Fiúk-lányok, én jelkérés helyett inkább az ismerkedést javasolnám. Ugyan miért adna az Úr valamiféle rejtélyes jelet egy lánnyal kapcsolatban, ha egyszer a másik megismerése során félreérthetetlenül kiderülhet az, hogy nem illetek össze, vagy pedig éppen az, hogy összeilletek egymással.

Ha az Úr Jézus gyermeke vagy, akkor ez azt jelenti, hogy te is kaptál már egy megújult értelmet, amelyet bizony használni kellene. Én úgy gondolom, de lehet hogy rosszul látom, hogy egy fajta lelki éretlenségre vall az, ha valaki ilyen rejtélyes módon, különféle kiagyalt jelek alapján próbálja meg kideríteni egy általa szimpatikusnak tűnő lányról azt, hogy vajon Neki szánta-e őt az Úr Isten, ahelyett, hogy venné a bátorságot, odamenne hozzá és a vele való beszélgetésből próbálná meg kideríteni ugyanezt.

Végül nézzük meg, mit csinál Rebeka? Mi volt Rebeka szerepe abban, hogy Izsák feleségévé lett?

Egészen egyszerűen azt mondhatjuk, hogy Rebeka a munkáját végezte, tette a dolgát, amikor ez az óriási dolog történt vele. Lányok, ez a ti „feladatotok” a párválasztásban! Végezzétek lelkiismeretesen azt, ami most rátok van bízva és amikor majd feltűnik valaki a színen, akkor  legyetek hozzá természetesen kedvesek és legyetek iránta figyelmesek.

A fiúnak pedig tudnia kell azt, hogy mit akar. Ezért a fiúktól azt kérem, hogy ne hozzanak felelőtlen, megalapozatlan döntéseket, használják a megújult értelmüket és különösen is kérjék el imádságban az Úrtól a vezetést, a segítséget ahhoz, hogy a rendelt időben felismerjék a nekik rendelt segítőtársat. Merjetek beszélgetni a lányokkal, merjétek megismerni őket. Nagyon fontos, hogy tiszta lapokkal játszatok! Legyen egyértelmű a szándékotok! Az is, ha nem akartok semmit, csak beszélgetni szeretnétek és az is, ha komolyabb szándékkal közeledtek valaki felé. Ez azért fontos, mert ti vagytok a kezdeményezők és a lányokat is védi az, ha egy fiú egyértelmű. Ehhez kell egyfajta érettség.

Mit csinált e közben Izsák? Innen folytatjuk a következő alkalommal.