Gen. 22:1-4: Ábrahám kész feláldozni egyetlenegyét
Nagyon nehéz részhez érkeztünk. Különlegesen, sőt felfoghatatlanul nehéz próbának teszi ki itt Isten Ábrahámot. Pál egy helyen azt írja: „Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.” (Rm. 15:4) – Vagyis minden olyan bibliai esemény, amely hasonlóan nehéz hitpróbákról szól, azzal a céllal lett megörökítve számunkra, hogy Isten ezekből tanítson, vigasztaljon minket, hogy így reménységet nyerjünk a nehéz helyzetekben.
Ábrahám hosszú éveken át várta, hogy beteljesedjenek az ígéretek. Vénségére nagy nehezen született egy fia, Izmael, akit, mikor már annyira a szívéhez nőtt, Isten parancsára el kellett űznie. Száz évesen végre megszületik a megígért utód, óriási örömet, vigasztalást és megkönnyebbülést szerezve Ábraháméknak. A fiú szépen fejlődik, hamarosan serdülő ifjú lesz belőle és ekkor jön a megrázó kérés Istentől: „Vedd a te fiadat (az eredetiben szerepel az is hogy "kérlek"), ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.” (2)
Amikor már úgy tűnt, hogy végre minden elrendeződött, végre szabadon, boldogan és teljes nyugalommal élvezhetik Isten ajándékát, mikor már azt gondolhatták volna, hogy túl vannak a nehezén, akkor, mint derült égből villámcsapás jön ez a szörnyű kérés. Miért? Miért pont most és miért pont őt? – kérdezhetné Ábrahám, de nem teszi.
Szerintetek miért próbálja meg így Isten ezt a szegény vénembert?
Jakab azt írja: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak. 1:3). Az ördög az, aki rosszra kísért. Ellenben Isten bizonyos időközönként megpróbálja, próbára teszi az ő gyermekeit. Az ördög kísértésének a célja az, hogy tönkretegyen, míg Isten próbáinak a célja az, hogy erősebbé, tökéletesebbé, érettebbé váljunk a próbák során. Érdekes, hogy Lótról sehol nem olvassuk azt, hogy Isten „megkísértette” volna őt. Lótot a Sátán kísértette meg Sodomával. Lót engedett a kísértésnek és bele is bukott.
Istennek nagyon nagy gondja van az övéi hitbeli fejlődésére. Nyugodtak lehetünk, hogy akiben egyszer az Úr elkezdte az ő munkáját, azt nem fogja abba hagyni. Ránk is folyamatos próbák és kísértések is várnak. Az Úr nem fogja hagyni, hogy elpuhuljunk, hogy belekényelmesedjünk az ő áldásaiba, hogy aztán pont azokba bukjunk bele. Isten azt akarja, hogy megedződjünk.
Egy nagyon fontos dolgot azért el kell, hogy mondjak nektek, még mielőtt mindenki megrémülne attól a gondolattól, hogy bennünket is nem sokára ilyen próbák fognak érni, mint ezt a szegény Ábrahámot. Isten megígérte, hogy ha meg is próbál minket, soha nem fog minket erőnkön felül próbára tenni. (I. Kor. 10:13) Egy kicsit olyan ez, mint a matek tanulás. Ha most én elkezdenék nektek az integrálszámításról, modulo osztásról, determinánsokról, komplex számokról, gyűrűkről, testekről, sztochasztikus függvényekről, meg NP teljes problémákról beszélni, mindannyian megrémülnétek és valószínűleg sokaknak elmenne a kedve (ha egyáltalán volt) a matektanulástól. Vannak viszont olyanok, akiknek már teljesen természetesnek tűnnek ezek a matematikai fogalmak, sőt nem is okoz különösebb gondot az ilyen példák megoldása. De ők is az egyszer eggyel kezdték, őket se ezekkel „riogatták” az általános iskolában.
Ha téged ez az eset megrémít, ha te úgy érzed, ezt nem volnál képes megtenni, neked ez sok, akkor az azt jelenti, hogy még nem tartasz itt, még nem érett meg ennyire a hited. Pál, mikor Jeruzsálembe ment, ahol halálos veszedelem fenyegette őt, azt mondta az őket óvóknak, hogy „én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.” (ApCsel. 21:13) – Pál ekkorra már kész volt, fel volt készítve arra, hogy akár a halált is vállalja az ő Uráért.
Egyedül az Úr tudja, hogy hol tartasz hitbelileg! Egyre nehezebb próbák várnak rád, efelől nyugodt lehetsz. S mikor majd azt hiszed, hogy ennél nagyobb megpróbáltatás már nem érhet, akkor jön majd egy még nehezebb. De te ne félj előre a próbáktól. Te csak bízd magadat egészen az Úrra, és meríts bátorítást az ő Igéjéből. „Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.” (Jób 22:21)
Mikor a parancs elhangzik, Ábrahám már kész feláldozni a fiát. Isten már előkészítette őt erre a hatalmas próbatételre. Na, de mi van ebben a próbában? Mit akar kideríteni az Úr Izsák feláldozása által?
Mond, te tudod-e, hogy mindent az Úrtól kaptál? Mindened az Úré és ő akkor kéri vissza, amikor akarja. Vannak dolgok, amelyekhez jobban kötődünk és vannak, amelyekhez kevésbé. Vannak, amik (vagy akik) nagyon drágák nekünk (családtagok, udvarlóm/kedvesem), annyira, hogy fenn forog a veszélye annak, hogy az Úrnál is drágábbá, kedvesebbé válnak a számunkra. Nekem ilyen volt egy lány. Annyira kedvessé vált, hogy amikor már világosan értettem, hogy nem az Úr szerint való ez a kapcsolat, én a lelkem mélyén mégis tusakodtam érte az Istennel. Nagyon kemény időszak volt ez. Az ellenségemnek sem kívánom. Kérlek titeket, soha ne tusakodjatok tudatosan az Istennel szemben!
Nekünk úgy kell élni az életünket, hogy minden pillanatban kész legyünk arra, hogy visszaadjuk az Úrnak azt, ami az övé.
Te kész vagy-e egészen az Úr kezébe tenni a jövődet? Jaj, lesz-e vajon párom? Találok-e munkahelyet? Lesznek-e gyermekeim? Kész vagy-e ezeket a kérdéseket az Úr kezébe letenni? Vagy inkább magad szeretnéd ezeket elrendezni minél előbb? Még nehezebbet kérdezek: Kész vagy-e minderről lemondani, kész vagy-e lemondani a jövődről Isten szeretetéért?
Ti hogyan reagáltatok volna erre az Istentől jövő kérésre Ábrahám helyében?
Ha olyan parancsot kapunk az Úrtól, ami nem tetszik, akkor el szoktunk kezdeni agyalni és akkor jönnek az észérvek:
És még sorolhatnánk a logikusnak tűnő észérveket. Elég meggyőzőnek tűnnek, ugye?
Tudjátok, mi a döbbenetes? Az, hogy Ábrahám még annyit sem kér az Úrtól, hogy legalább egy jelet adjon megerősítésként, vagy jelentse ki még egyszer, hogy csakugyan ezt akarja-e tőle. Az Úr egyszer elmondja a parancsot, Ábrahám számára világos a feladat. Nem tanácskozik testtel és vérrel, hanem megy és azonnal engedelmeskedik a mennyei parancsnak. Nem érti az egészet, fel sem tudja fogni, hogy mire ez az egész, de nem is azt kérte tőle Isten, hogy értse meg, hanem hogy tegye meg.
„Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.” (3)
Miért engedelmeskedik Ábrahám szó nélkül, miben reménykedik? Ti miben reménykednétek ebben a helyzetben?
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. (Zsid. 11:17-19) – Ábrahám szilárdan hitte, hogy ha meg is kell ölnie a fiát, Isten képes arra, hogy újra életre keltse és így teljesítse be az ígéreteket. Isten számára Izsák halála sem lehet akadálya annak, hogy beteljesítse, amit megígért.
Miért nem mondja el a dolgot senkinek? (Nem lehetett könnyű magába fojtani azt, amit érzett.)
Nem valószínű, hogy bárki is megértette volna és helyesen reagált volna rá. Vannak Istennek olyan furcsa kérései, amelyeket nem érdemes másnak elmondani, mert a reagálásával és a fentiekhez hasonló féltő, óvó elmés jó tanácsaival igen csak megnehezítené az Úrnak való engedelmességet. (Saját példa: Világosan megértettem, hogy el kell jönnöm az előző munkahelyemről. Mindenki, akinek erről beszéltem azt kérdezte, hogy hol fogok dolgozni, ha eljövök onnan, mert nyilván úgy akarok eljönni, hogy már van másik munkahelyem. Éppen eleget vívódtam ezen a kérdésen magamban én is. Hiszen nem volt még új munkahelyem és azt értettem meg, hogy ettől függetlenül el kell hagynom a céget. Amikor ezt mások megtudták, na akkor jöttek az elmés tanácsok, hogy nem akarhatja Isten, hogy ne dolgozzak, meg hogy legyek egy kicsit józanabb és várjam meg, míg lesz egy új munkahelyem és csak aztán lépjek ki. Valaki nyíltan megmondta, hogy nem vagyok normális. Ezek mind nagyon nehézzé tették az engedelmességet, de mivel meg voltam győződve arról, hogy az Úrtól lett ez a dolog, ezért kiléptem a „semmibe” és teljesen az Úrra bíztam a továbbiakat. Egy csodálatos időszak következett. Az Úr ugyanis azért hívott el erről a munkahelyről, mert egy nagyon komoly feladatot akart rám bízni. Egy nagyobb lélegzetvételű tanulmányt kellett írnom a kegyelemről. Felejthetetlen időszak volt napi 10 órát csak az Ige tanulmányozásával tölteni! Mikor elkészültem, megcsörrent a telefon és a mostani főnököm keresett a jelenlegi munkahelyemről. Most ott dolgozom addig, míg az én Uram mást nem mond. Ez persze így szépen hangzik, de messze nem volt ilyen egyszerű ez az időszak.)
Visszatérve Ábrahámhoz, bizonyára Sára sem tudná ép ésszel feldolgozni ezt a mennyei kijelentést. Ki tudja, talán elbújtatná a fiát, vagy elhajtaná otthonról, ahogy később Rebekka tette azt Jákobbal, hogy nehogy baja essék odahaza. A szolgák meg lehet, hogy lefognák az öreget és szintén meggátolnák Ábrahámot abban, hogy véghezvigye tettét. Lehet, hogy azt gondolnák, megőrült az öreg. Izsákról nem is beszélve, aki meg lehet, hogy elfutna előle, Ábrahám meg vénember, nem érné utol. És akkor Ábrahám mehetne az Úr elé, Uram, hát ott fut a gyerek, most mi legyen. Látod, Uram, hogy én megpróbáltam, de hát nem sikerült. Ábrahám sejtette, hogy ez nem tartozik másra. Ezt a terhet egyedül kellett hordoznia. Így is éppen elég nehéz volt engedelmeskedni, nem akart még magyarázkodni is. Látjuk, hogy Ábrahám minden csapdát kikerül. Ábrahám tehát útnak indul. Az úti cél Mórija földje. Hol található ez a hely?
Nem más ez, mint Jeruzsálem és környéke. (ld. A térképen)
A térképen jól látható, hogy kb. 75km a távolság légvonalban Beérseba (itt táborozott Ábrahám) és Mórija földje között. Az Igében azt olvassuk, hogy Ábraháméknak ennek az útnak a megtétele három napba tellett. Ez arra enged következtetni, hogy bizony Ábrahám már messze nem volt ereje teljében. Neki ez az út nagyon megerőltető lehetett.
(A II. Krón. 3:1 szerint Salamon a Mórija-hegyen, a jebúszi Ornán szérűjén építette fel a jeruzsálemi templomot, ahol Dávid a népszámlálás miatt kitört dögvész elmúltával áldozatot mutatott be az Úrnak (2Sám 24,25). Az ÓSZ a két helyet nem azonosítja, csak a későbbi Zsidó hagyomány tekinti egynek (Josephus Flavius zsidó történetíró Zsidó régiségek c. műve, I,224; VII,333) Izsák oltárra tevésének és a jeruzsálemi templom megépítésének a helyét.)
Vajon miért küldte el az Úr ezt a vénembert ilyen messzire? Nem lett volna elég valahol a környéken megáldozni Izsákot?
Lehet, hogy Isten meg akarta óvni Ábrahámot attól, hogy egy hirtelen fellángolásból származó döntést hozzon, amit azután megbán. Három nap alatt igen csak végig tudta gondolni, hogy valóban kész-e az engedelmességre. Ez a hosszú út is a próba részét képezte. Leírhatatlan, egyszerűen nem lehet szavakba önteni, amit Ábrahám érezhetett, miközben Mórija földje felé közeledett, hol a fiára tekintett, hol a sivatag homokjába révedt bele a tekintete. Így lépdelt egymás mellett apa és fia.
Azonban bizonyára volt még egy prófétai jelentősége is annak, hogy miért pont itt kellett feláldoznia az egyetlenegy fiát Ábrahámnak. Ahogy fentebb már utaltam rá, már maga a hely is előre mutat a későbbi áldozati kultuszra, mely pedig Jézus megáldoztatását vetíti majd előre, nem is beszélve magáról Izsák feláldozásáról, amelyből, nemsokára látni fogjuk, szinte kizendül az Evangélium.
Mikor messziről megpillantották a helyet, Ábrahám egy nagyon érdekes dolgot mond a szolgáinak: „És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.” (5) – Hazugságot szólt, próféciát mondott, vagy tényleg ennyire bízott abban, hogy vissza fognak térni mind a ketten? Ennek tisztázásával fogjuk kezdeni a következő alkalmat.