Gen. 20:1-18: Ábrahám újabb kitérője

Két dolgot kell tisztáznunk mindjárt az elején.

1. Mintha már olvastuk volna ezt a történetet (ld. egyiptomi kitérő, Gen. 12: 10-20). Ugyanaz a  történet lenne, másik változatban?

Nem, más a helyszín, mások a szereplők, máshogy bocsátja el Abimélek Ábrahámot, mint a fáraó (Gen. 12:19,20), egy szóval sem említi, hogy azért vitette volna el Sárát a király, mert szép és kívánatos volt.

2. Akkor történt mindez, amikor a Bibliában sorra kerül? Némelyek szerint igen, némelyek szerint nem. Egy 90 éves asszony nem igen lehetett kapós akkoriban sem, vagy igen perverz hajlamai kellett, hogy legyenek Gérár királyának, vagy valami más oka lehetett a királynak arra, hogy elvitesse Sárát.

Az ősi szöveget agyagtáblákra vésték, nem volt sorrendbe téve az agyagtáblák. Ha korábbi történetről van szó, akkor lehetséges, hogy Isten Lelkének vezetése alatt Mózes ide illesztette be ezt az egyébként korábbi történetet? Akár korábbi történetről van szó, akár nem, ugyanaz a kérdés merül fel:

Miért pont ide illesztette be a Szentlélek ezt az eseményt?

Ábrahám Dél felé költözik, a Negev sík vidékére, Kádes és Súr közé, Gérárba, Gázától D-re.

’Gérár’ szójáték – azt jelenti: „lakóhely, szálláshely”

Miért költözik el?

Kevés a legelő? Fél Isten ítéletétől, mint Lót? Ennyire szégyenli, amit Lót tett a lányaival? Nem tudjuk.

Milyen óvintézkedéseket tesz Ábrahám az elköltözés előtt?

Megállapodik a feleségével, hogy magukat egymás testvéreinek fogják kiadni. Ábrahámnak húga (is) Sára, ez igaz (12). Csakhogy ez nem a teljes igazság. Megint csak bűnnel (féligazsággal) tudja megoldani a helyzetet, mert nem Isten küldte erre az útra. Ábrahám itt újra elbukik. Ha Ábrahám ennyire sejti, hogy ez fog történni a feleségével, talán érdemes lett volna kikérni az Úr tanácsát.

Két választása lehetett. Vagy meg kellett volna győződve lenni, hogy Isten küldi őt Gérárba, és akkor nyugodtan vállalhatta volna a feleségét, mert biztos lehetett volna benne, hogy Isten megvédi őket, vagy ha nem Isten küldte őt Gérárba, akkor el se kellett volna indulnia.

Ábrahám azonban úgy próbál boldogulni ezen az úton, hogy sumákol. Isten útjain ilyen azonban ilyen sumákolásokra nincs szükség!! Amikor sumákolunk, ügyeskedünk, az vagy annak a jele, hogy rossz útra tévedtünk, vagy egyszerűen nem merjük vállalni az úttal járó viszontagságokat. Ha egy úton csak ferde módon lehet megmaradni, az nem az Istentől van. Titkolózás, elhallgatás, hazudozás, csalás, ügyeskedés, sumákolás stb. Ezek biztos, hogy nem Isten szerinti eszközök.

Az a szomorú, hogy már másod ízben történik meg ez. Íme egy példa arra, hogy még a „legjobbak” is képesek nem csupán vétkezni, hanem többször is beleesni ugyanabba az engedetlenségbe. Újra és újra visszatérő bűneid vannak? Tessék, itt van Ábrahám, a hívők ún. példaképe, nem te vagy az egyedüli. És Isten nem bontja föl vele sem a szövetséget, ezért még Ábrahám nem szűnik meg Isten gyermekének lenni. Az tény, hogy nem vet rá jó fényt ez az ismételt engedetlenség.

Abimelek - „király az apám” – királyfi – tehát nem csupán egy név volt, hanem egy rangot is jelöl ez a szó.

Isten megfenyíti álomban Abimeleket (3,7). Lám, a pogányokhoz is szól Isten. Még nyitva a kánon. Amit Ábrahámtól nem tudhatott meg, azt megmondja neki Isten. Ez nagy szégyen Ábrahámra nézve. Kapott egy feleséget az Úrtól, és nem tud, nem mer érte kiállni? Nincs a férj szerep tetőfokán. Jobban félti magát, mint a feleségét. Nem lehetett könnyű Ábrahám feleségének lenni…

Isten nagyon keményen megfeddi a pogány királyt. Ere utal a következő idézet a Zsoltárok könyvéből:

„És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik * országból a másik néphez: Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített * miattok, mondván: Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!” (Zsolt. 105:14,15)

Olyan dolgot készül elkövetni Abimélek, ami nem egyezik Isten tervével, ami Isten terve szerint nem történhet meg. Ezért a leghatározottabb módon leállítja őt az Úr. Ebből egy nagyon nagy bíztatást meríthetünk. Vannak dolgok, amiket megenged az Úr, hogy megtörténjenek velünk, de vannak olyan dolgok, olyan bajok, amelyek egyszerűen nem eshetnek meg velünk, az ő gyermekeivel!!! Ezeket a dolgokat az Úr a mi életünkben is meg fogja gátolni. Pl. nem halhatunk meg előbb, mint ahogy az Isten tervében benne van. Isten az, aki korlátot szab a bűnnek ezen a világon. Nem tehet a gonosz azt, amit akar!!!

Isten azt mondja, hogy ő nem engedte meg azt, hogy bűnt kövessen el a király Sára meggyalázása által. Hogyan gátolta meg Isten Abimeleket a vétkezésben? Nem tudjuk. Talán valamilyen betegség által, amely lehetetlenné tette a nemi aktust?

Annyira biztos kezekben vagyunk Isten kezében, amilyen biztos kezekben volt Sára. Isten jobban vigyázott rá, mint a saját férje, akire Isten őt rábízta.

Miért állítja le Isten Abiméleket?

Mert nem sokára meg fog születni Izsák és nehogy bárki is azt higgye majd, hogy Abimélektől van az ígéret gyermeke.

Abimélek megijed. A maga erkölcsi szintjéhez képest tisztázza magát (5). Elvitte a nőt, tehát nem sok erkölcsi alapja van Isten előtt. Isten azonban elismeri, hogy nem volt semmilyen hátsó szándék Abimelekben (6). A környezetéhez és az akkori kor szokásaihoz képest nem tett rosszat. Isten a tudatlanság idejét elnézi (Apcsel. 17:30)!!! Ma is így van ez. A gond ott szokott kezdődni, amikor valaki megismeri az igazságot, felismeri azt, hogy amit tesz, az bűn és mégis megmarad a hamisságban.

Mit mond Isten, miért kell kedvesnek lennie a királynak Ábrahámhoz?

- Ábrahám Próféta!!! (Itt nevez Isten először valakit az ő prófétájának) Az lett volna a feladata, hogy bizonyságot tegyen Istenről. Akkor még nem volt Biblia, nem tudtak az emberek olvasni, ezért az Isten nem Bibliát adott, hanem adott prófétákat – két lábon járó Bibliák. Ábrahám elbukik a küldetésében. Lám-lám Ábrahám sem jó bizonyságtevő egy olyan helyen, ahova nem Isten küldte, akárcsak Lót! Lót bukása után Ábrahám bukása következik. Lám ő is ugyanolyan gyarló, mint az unokaöccse. Nem véletlen, hogy pont itt van ez a rész, Lót bukása után. Mégis megkülönböztetett, meg nem érdemelt szeretettel bánik vele az Úr. Meg sem bünteti őt, miért? Mert Isten komolyan veszi azt, amit a szövetségkötéskor vállalt (Gen. 15), ti., hogy ő fogja magára venni az Ábrahám bűneiért járó büntetést.  

„mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.” (Zak. 2:8) – Isten szolgáit és szeretteit Isten különös védelmében részesíti. Különösen becses Isten szemében az ő szolgája, aki őt bántja, olyan, mintha Isten szemét próbálná kiszúrni.

- Ábrahám közbenjár Abimelekért – mondja az Úr – és akkor életben marad ő és az övéi.(7)

Itt ismét előjön a generációkban való gondolkodás. Ha Abimelek  vétkezik, meghal ő is meg a hozzátartozói, ha Abimelek eláll szándékától, megmenekül ő is meg az övéi is. A felvilágosodás kovásza a személyekben való gondolkodás. Van egy izolált egyén, amit az csinál, azért csak ő fog felelni. Csakhogy az egyén benne van egy leszármazási ágazatban. Sok mindent hozott magával, kölcsönhatásban vannak egymással a családtagok. (ld. még tízparancsolat, Ákán bűne stb.) Ha valaki vétkezik vagy meghal egy családban, az kisugárzik az egész családra.

Megtudjuk, hogy időközben mindenki meddővé vált Abimélek női házanépéből (18). És nem tudják, miért történt ez. Ábrahám pedig hallgat.

Kiderül, hogy ezek a pogányok nem is olyan rossz emberek, mint amilyennek Ábrahám gondolta. Tévesen ítéli meg a környezetét. Képzelt dolgoktól fél. És megint, még mindig jobban félti magát, mint a feleségét!!

Behivatja őt a király (9,10). Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen – mondja Ábrahám (11), de kiderül, hogy ezek a géráriak nem olyan romlottak, mint a sodomaiak. Bennük legalább van Istenfélelem. (Emlékszünk, hogy nem sok foganatja volt a sodomaiknál Lót figyelmeztetésének). Gérár királya legalább megretten. Ábrahámban hamis előítéletek voltak.

Már idehaza, Magyarországon sincs istenfélelem.

Mielőtt szántott-vetett, imádkozott a magyar ember, azért volt valamiféle istenfélelem a század elején. Aztán jött a közöny, mára pedig már istengyűlölet van sokakban. Ennek megfelelően züllik le a nép is.

Ábrahám magyarázkodik, ahelyett, hogy beismerné bűnét (benne is ott van az ádámi természet). Egy féligazságot mond, amely egyenlő a hazugsággal. Húgom is ő, de a feleségem – ebben egyeztek meg annak idején egymás között, hogy akárhova mennek, ezt fogják mondani (13.). Ebből pedig megtudjuk azt, hogy Ábrahám nem fütyörészve indult el annak idején Ur-kaszdimból, hanem félt. És ezért előre elhatározott magában valamit, bebiztosítva magát (a feleség meg nem számít???). Erről a félelméről, azonban nem Istennek beszélt, és nem Tőle kért segítséget, hanem Sárával és Sárától kért segítséget.

Abimélek elbocsátja Ábrahámot feleségével együtt és szabad letelepedést biztosít nekik (14,15). Az ezer ezüstpénz bűnbánatra utal Abimélek részéről (16). Elégtételi ajándék. Azért adja, hogy  mindenki szemet hunyjon afelett, ami történt. Mindenki úgy kell, hogy tekintsen ezek után Sárára, mint aki továbbra is érintetlen. A pénz Sára tisztaságát bizonyítja, egy megszeplősített lányért nem adtak volna ennyi pénzt akkoriban.

Ábrahám könyörög Istenhez, és Isten Ábrahám könyörgésére elveszi a bajt Abimélek házanépéről. Abimelek felesége és szolgálólányainak meddősége Ábrahám könyörgésére megszűnik!!! Ábrahám felesége pedig eközben még mindig meddő! Ez azért elgondolkodtató. Ábrahám egészen világosan megláthatja, hogy Isten képes bezárni és megnyitni az anyaméhet! Látjuk ugye, hogy miért pont itt szerepel ez a rész a Bibliában. Mintegy előkészítése ez a történet a 21. részben lezajló eseményeknek, Izsák születésének, amikor majd Isten Sárának is megnyitja a méhét.

Nem lehetett ez könnyű helyzet Ábraháméknak. Itt kifejezetten Isten parancsolja meg Ábrahámnak, hogy könyörögjön annak a feleségéért, aki az ő feleségét erőszakkal elvitte. És azt kell, hogy lássa, hogy Isten azonnal meghallgatja a könyörgését, miközben Sára továbbra is meddő. Ez egy szemléltetés, megerősítés, bátorítás Isten részéről Ábrahámék felé.

Isten később ugyanígy, Mózes könyörgésére gyógyította meg Mirjámot (IV. Móz. 12:13), és Jób könyörgésére szűnt meg Isten haragja Jób barátai iránt (Jób. 42:7-9). 

Mi szól még amellett, hogy nem itt történt az, ami történt. A betegség fajtája. Szülésig több hónap telik el, sokáig nem ment a szülés, aztán ki is kellett derülnie annak, hogy újra szülnek az asszonyok - ez hosszú idő.

Látjuk, Isten egy pillanatra sem szakad el Ábrahámtól. Megengedi, hogy megtörténjen ez az eset, egy kicsit megropogtatja őt az Úr, de soha de soha nem hagyja el, akár milyen bűnt kövessen is el. Legyen ez bíztatás számunkra is. Naponként Isten kegyelmére szorulunk. Ez különösen hangsúlyossá válik, amikor a visszatérő bűnökkel kell szembesülnünk.