Gen. 1: 26-31: Az ember teremtése
„ Mikor látom egeidet, te újjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt. Úrrá tetted őt kezeidnek munkáin, mindent lábai alá vetettél. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is. Az ég madarait és a tengernek halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.” (Zsolt. 8:4-9)
Alapkérdés: Hogy szól az emberre vonatkozó használati utasítás? Milyen céllal, mire teremtette az embert Isten? Miért vagyok én ezen a földön?
Mi mindent parancsol Isten a megteremtett ember számára? Mi a mi feladatunk?
Szaporodjatok: alapítsatok családot, töltsétek be a földet, tehát ne gyűljetek egy helyre, tessék szétoszlani a Földön! Nem jó, hogy több ezer km2 földterület teljesen lakatlan és lakhatatlan, nem egyenletesen oszlik el az emberiség. Néhol óriási területen nagyon kevés ember él, máshol meg igen kicsi területen nyomorognak az emberek. Hajtsátok uralmatok alá, ismerjétek meg, derítsétek föl a földet! Uralkodjatok a teremtett élővilágon, de ne egymás fölött. Vagyis, őrizzétek meg az isteni rendet, kormányozzátok ezt a világot Isten akarata szerint! Zöldséget, gyümölcsöt egyetek.
Cél: Isten számára, Istennel együtt és Isten akarata szerint élni. Ez a boldogság.
Mi a különbség az angyalok és az ember között?
Az angyalt szolgaságra, az embert uralkodásra teremtetett! Angyalokat fogunk ítélni (I. Kor. 6:3), Jézussal fogunk uralkodni odaát is: „A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel. 3:21).
Mit jelent az, hogy „teremtsünk”,( többesszám)?
(Hányan teremtették az embert, és ha többen akkor kik azok?)
Különös előkészületek előzték meg az ember teremtését. Olyan ez, mintha a teremtés folyamatában egy megállásnyi szünet következne. Mintha egy pillanatnyi hatásszünetet tartana Isten, mert most nem akármi következik. Mindenki lélegzet visszafojtva figyel. Most valami hihetetlenül értékes, becses, tökéletes és csodálatos élőlény teremtésébe kezd bele hamarosan az Úr. S miután magával megtanácskozta és magában elvégezte, hogy megteremti a világ legcsodálatosabb teremtményét, munkához lát, és amit kigondolt és gondosan megtervezett magában, azt a saját kezével meg is alkotja. Tehát nem csupán szól, hogy legyen ember, mint a többi teremtmény esetében, hanem a saját kezével formálja meg őt a föld porából. Eddig azt mondta: „Legyen fű, fa, legyenek ilyen olyan madarak, legyen oroszlán, őzgida stb.”, de most valami egészen más, valami fenséges következik, amit Isten maga fog megformálni, hogy majd az ember soha el ne felejtse, hogy milyen becses a Teremtője számára, hogy milyen drága Neki. És ez így van ma is, minden egyes ember, minden egyes kisbaba születésekor! Az Isten formálja teremti ma is az embert. Minden egyes új élet egy újabb csoda:
„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mint egy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet és könyvedbe ezek mind bevoltak írva: a napok is melyeken formáltatni fognak holott egy sem volt meg közülük.” (Zsolt. 139: 13-16)
Vagy ahogy Jóbnál olvassuk: „Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem és ismét porrá tennél engem? Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. Életet és kegyelmet szereztél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.” (Jób 10:8-12)
Vagyis, ma is ugyanilyen gondosan, tudatosan előre eltervezve teremt, formál Isten minden egyes újszülöttet. Így teremtett téged is és engem is. Se te, se én nem a véletlen műve vagyunk, hanem Isten gondosan, előre eltervezett alkotása. Minden teremtménynél drágábbak vagyunk, akikért még az ő saját Fiát se sajnálta odaadni. Nem véletlenül teremtett téged Isten olyannak, amilyen vagy! Kezditek érteni, hogy milyen hihetetlenül fontosak vagyunk Isten számára?! Nem tudom, hogy ki adott már hálát azért, hogy egyáltalán megszülethetett?
Mi van akkor, ha valaki egy erőszakos közösülésből születik? Vagy ha nyomoréknak születik? Ezeket is előre eltervezte Isten?
Ezekre nagyon nehéz válaszolni. Biztos, hogy egyetlen ember sem a véletlen műve. És az sem a véletlen műve, hogy ki hogyan, milyennek születik. Valaki egyszer azt mondta: „Egy kis hiba csúszott Isten számításába”. Az illető mozgássérült volt. Az biztos, hogy különösen nagy alázatra van szükségünk akkor, amikor ezt a kérdést boncolgatjuk. Egyet biztosan tudhatunk ezzel kapcsolatban, még pedig azt, hogy minden betegség, nyomorúság, baj a bűneset következtében tört be a világba. A „természetes” ennek alapján az lenne, hogy mindenki nyomorultul születik, azonban Isten általános, gondoskodó kegyelmének köszönhetően mégsem születik ilyennek mindenki, sőt sokkal több egészséges baba születik, mint beteg.
Mit jelent az, hogy „saját képére és hasonlatosságára”, nem pedig a majmok képére?
A két szó (kép és hasonlatosság) szinonim kifejezései egymásnak. Mit nem jelent?
Nem külsőleg hasonlított az ember Istenre, mert az „Isten Lélek” (Jn. 4:24). Nem is fizikai képességekben való kiemelkedést jelentett az istenképűség az állatokhoz képest. Az állatnak is vannak érzelmei pl. a kutya örül, ha jön a gazdi. Egy patkány is tud gondolkodni, még egy majom is. Emlékezete is van az állatoknak, pl. lehet idomítani némelyiküket. Nem is csupán szellemi képességekben való kiemelkedést jelenti, hiszen állítólag az agyunk 10%-át használjuk csupán (az egy érdekes, meg nem válaszolható kérdés, hogy vajon Ádám hány %-át használta az agyának).
Ismertek-e olyan állatokat, melyek bizonyos képességekben meghaladnak minket?
Ragadozó madarak szemfelbontása sokkal jobb az emberénél, a kutya hallása 40 MHz-ig terjed (az emberé csupán 20kHz-ig!), a gepárd futási sebessége 70km/h, stb.
Akkor mit jelent az istenképűség?
Isten azt mondja rólunk, hogy „tselem”–ek vagyunk! Ez egy héber szó, amely valaminek az árnyékát, másolatát, vetületét jelenti.
Mi volt ez a tselem, mire használták?
Az ókori uralkodók birodalmának a határjelző póznáját nevezték tselemnek. Az uralkodó erre a póznára a maga képmását faragtatta vagy kézjegyét üttette rá. Aki arra ment, megtudhatta, hogy az nem egy közönséges bot, nem apríthatom fel következmények nélkül. Ez az uralkodó tulajdona, nem lehet vele játszani. Aztán azt is megtudhatta ebből, hogy azon a póznán túl az az uralkodó uralkodik, akié ez a tselem, ezen túl az ő törvényei érvényesülnek.
Hogyan érvényes ez ránk?
Az emberi élet célja, hogy az életünk Istent ábrázolja ki (Gal. 4:19)! Továbbá az, hogy bennünk, körülöttünk, a családunkban, ahol élünk, Isten országának a törvényei érvényesüljenek. Amiképpen egy tselemmel nem csinálhattak akármit, akkor velem sem tehetnek akármit, nem bánhatnak velem sem akárhogyan, mert annak következményei lesznek. Te Isten tulajdona, képviselője vagy. Aki téged bánt, annak Istennel gyűlik meg a baja! Ezt vegyük nagyon komolyan! Az Úr bosszút fog állni helyettem!
Aki az Úr tulajdona, gyermeke, tseleme (hiszen Krisztusban visszanyerjük ezt az Isten-képűséget), azt az embert nem tudják akármire rávenni, az elkezd világítani, elkezd különbözni, az valahogy mássá válik, az olyan, mintha lenne mögötte Valaki. Sose káromkodik, nem részeg, nem él szexuális életet a házasság előtt, segíti a rászorulókat stb. Mert az ilyen ember Isten igen becses határjelző póznája. Ez a cél: Isten határjelző póznájává kell válnunk! Hiszen erre teremtett minket Isten. Ezt a státusunkat veszítettük el a bűnesetben.
Mond csak, te tselem vagy, vagy csak egy bot?
Az ember a feleségével együtt tölti be együtt ezt a szerepét. A házasságról azonban majd később lesz szó.
Tehát az elsőrendű cél, hogy az Isten hatalmát, rendjét, uralmát megvalósítsuk, fenntartsuk ebben a világban és ezt megőrizzük! Hogy Isten akarata szerinti módon folyjon az élet a földön. Ezt bízta Isten az emberre. Ezt csak úgy tudta volna teljesen és mindvégig megvalósítani, ha Istennel állandó, lelki közösségben, szüntelen kapcsolatban, beszélő viszonyban marad. Természetesen ehhez Isten az embernek megadta a képességet, méltóságot, tartást és hatalmat! A teremtett világban pedig megadta a többi teremtménynek, hogy engedelmeskedjenek az embernek. Akkor még nem volt az állatoknak olyan tulajdonsága, hogy megtámadják az embert, prédául ejtsék, széttépjék. Az oroszlán is az embernek engedett. Az állatok kezdetben növényevők voltak (30. v.). Az emberben sem volt gyilkos indulat, pusztítási vágy a társával és az élővilággal szemben. Kezdetben valóban Isten törvénye érvényesült.
Mit evett az ember?
Eredetileg növényevő volt (29. v) Erre enged következtetni a vakbél: régen ennek az elcsökevényesedett szervünknek is lehetett valami szerepe. Az ember belének a hosszúsága is ugyanerre enged következtetni.
Ezzel szemben ma, a bűneset után meg lehet nézni, hogy milyen farkastörvények uralkodnak mindenütt az állatvilágban, ld. pl. tápláléklánc: az egyik élőlény halálától függ a másik fennmaradása, élete. A halál tartja fenn az életet! Bizonyos élőlényeknek el kell bomlaniuk, el kell halniuk ahhoz, hogy a föld teremhessen, hogy szerves tápanyag legyen a termőföldben. Mi már ehhez vagyunk hozzászokva, ez számunkra teljesen természetes. Nem döbbenetes?
Mit mondanak azok, akik megpróbálják összeegyeztetni Darwin elméletét a teremtés történettel? Azt, hogy Isten a fennmaradásért folytatott küzdelem során teremtette vagy őrizte meg a fajokat. Világos azonban, hogy a Szentírás arról beszél, hogy a bűn következménye volt az, hogy a már megteremtett élőlények elkezdték ölni egymást. Fajok haltak és halnak ki. Ez a folyamat ellentétes azzal, amit Isten parancsolt az élővilágnak: „ szaporodjatok és sokasodjatok”.
Befejezés: Milyen jó tudni azt, hogy egyszer majd el jön az az idő és az a békesség, amely a paradicsomban volt. Méghozzá Jézus eljövetelével. Mert Ő ennek a földnek a teljes jogú ura, a Sátán csak ideiglenesen bitorolja azt. S ha Jézus eljön, akkor át fogja venni a hatalmat és megmutatja azt, hogy milyen lett volna ez a világ és milyen lett volna ezen a világon élni úgy, ha nem szakadtunk volna el Őtőle és ha az emberiség megőrizte volna azt a rendet és azokat a törvényeket, amelyeket Ő adott neki. Jézus meg fogja mutatni, hogy milyen lett volna, ha mindannyian megmaradtunk volna Isten tselemnjeinek. „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek és egy kis gyermek őrzi azokat. A tehén és a medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a bazilikus lyuka felett terjengeti kezét” (Ézs. 11:6-8)
„A farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör szalmát eszik és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, így szól az Úr ” (Ézs. 65:25) – Hogy mindez pontosan hogyan és mikor fog megvalósulni, az még egy rejtély.
A világ teremtése tehát befejeződött. Isten az embert tette a föld urává, hogy Őt képviselje a teremtett világban. „És látá Isten, hogy amit teremtett igen jó” (31) - nincs benne semmi gonosz, rossz, tökéletlen.