Gen. 1:1-23: A világ teremtése

 

Miért kell ismernünk a kezdeteket?

 

Hogy tudjuk, honnan származunk, hogy ennek fényében helyesen értelmezhessük a jelen világot, a saját életünket, annak célját, küldetését, a szerepünket, helyünket a világban és Isten tervében. Az élethez való viszonyulásunkat alapjaiban határozza meg az, hogy hogyan gondolkodunk az élet, a világ keletkezéséről.

 

Hogyan jutott el hozzánk ez a beszámoló? Ki volt ott a világ keletkezésekor?

 

Egyedül és kizárólag a Szentháromság Isten! Az egyetlen hiteles teremtési beszámoló a szemtanúktól származó tudósítás. Ezt tartjuk a kezünkben, amikor a Biblia első fejezeteit olvassuk. Ez a leírás ugyanolyan példátlanul egyedülálló tudósítás, mint pl. az ÚSZ-ben Jézus böjtje és megkísértése a pusztában, ahol csak Jézus volt jelen, senki más rajta kívül (meg az ördög). Bizonyára onnan tudhatunk: Jézus megkísértéséről, hogy később elmondta azt a tanítványainak. Hogyan juthatott el hozzánk a teremtési beszámoló? Úgy, hogy Isten elmondta azt az embernek. Minden bizonnyal Isten fontosnak tartotta beavatni Ádámot abba a titokba, hogy hogyan lett ő és ez az egész világ, amelyben élhet, hogy így tisztában legyen azzal, hogy hogyan kell viszonyulnia ehhez a világhoz, a benne levő teremtményekhez és az őt megteremtő Istenhez. Tehát Ádámnak bizonyára első kézből származó információi voltak a világ teremtéséről. Aztán Ádám nyilván továbbadta ezeket az információkat az ő utódainak és így, szájhagyomány útján, őrződött meg hosszú évezredeken át ez a felbecsülhetetlen értékű tudósítás mindaddig, amíg a már írni is tudó Mózes papírra nem vetette mindezt.

 

Fontos leszögeznünk mindjárt az elején, hogy a bibliai teremtéstörténet nem mítosz, nem legenda, hanem történelmi dokumentum. Nincsenek benne mitikus elemek, irodalmi túlzások! Más népek mondáival összehasonlítva egyedül itt van szó a mindenható, teremtő Istenről!

 

1. vers: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”

 

·        Volt olyan, hogy kezdet és lesz az időknek vége is: "Idő többé nem lészen. "(Jel. 10:6) Isten itt "beindítja" a világtörténelmet, amely egyszer majd lezárul. A teremtett látható világ az idő folyásának van alárendelve, Isten azonban az idő felett áll. A teremtéskor            Isten megteremti az időt, ekkortól van értelme időszámításról beszélni.

 

2. vers: "A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és Isten Lelke lebegett vala a vizek felett"

 

 

3.vers: "És mondá Isten: legyen világosság és lőn világosság”

 

 

 

4. vers:és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől”

 

 

5. vers: "Nevezé Isten a  világosságot nappalnak a setétséget éjszakának”

 

Isten definiálja a napszakokat, és tudtunkra adja, mit ért Ő 1 nap alatt. Figyelem, nem a Nap megléte határozza meg az egy napnyi időtartamot, hanem a föld forgása (ekkor még nem is létezett a Nap)!

 

Mennyi idő alatt teremtette Isten a világot?

 

6 nap alatt. Nem hat időszak, nem 6 korszak, nem is hatszor ezer év, hanem 6 db 24 órás nap!

 

Ezt alátámasztó igék:

 

 

(Ennek a kérdésnek részletesebb kifejtését megtalálod az angol nyelvű "The Days of Creation" c. tanulmányban, http://stjohnsrcus.inetnebr.com/index.shtml)

 

6.-7. vers:És monda Isten: legyen mennyezet a víz között, amely elválasztja a vizeket a vizektől” - a mennyezet megteremtése és a vizek szétválasztása.

 

8. vers: "És nevezé Isten a mennyezetet égnek. " - a mennyezet nem más, mint az atmoszféra.

 

A mennyezet feletti vizek valamilyen formában (talán gőzpára formájában?) voltak jelen a Föld körül. Óriási víztömeg lehetett, mely már nincs ott. A mennyezet alatti vizek a tengerekben gyűltek össze.

 

Tehát az özönvízig egyfajta üvegház hatás volt érezhető a Földön: állandó klíma, semmi szélsőséges időjárási hatás. Isten tehát megalkotta a légkört, a madarak élet- és mozgásterét.

 

9-10. vers: „És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látá Isten, hogy jó.” - A vizek egy helyre gyűjtése (tenger) és a szárazföld előbukkanása.

 

ll-l3. vers: „hajtson a föld füvet, maghozó növényeket, gyümölcsfát az ő nemük szerint.”

 

 

A 4. nap

 

14.-19.vers: „És monda Isten: legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek, és legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbiket, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a Földre. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és reggel negyedik nap.”

 

 

Mi a különbség a csillag és a bolygó között?

 

Egy csillagnak saját fénye van.

 

Itt teszi az ember számára is érthetővé Isten, hogy mit ért Ő 1 nap alatt. Isten szerint annyira fontos, hogy világosan értsük ezt, hogy 6 verset szán ennek elmagyarázására!

 

·        Ha évmilliók teltek volna el a növények és a Nap megteremtése között, ma nem lenne növényzet! Ld. Fotoszintézis!

 

(Esetleg az ufókról és az ufó hitről néhány szó: Isten tehát nem azért teremtette a bolygókat és csillagokat, hogy azokra idegen, felsőbb rendű élőlényeket telepítsen, hanem az emberre való tekintettel, hogy ezekben is Isten dicsőségét szemlélhessük! Továbbá, a Biblia angyalokról, démonokról beszél az emberen kívül, de sehol nem olvasunk "UFÓ" -król. Meggyőződésem szerint, ha valaki találkozik is ilyen "űrbeli lényekkel", akkor valójában démoni szemfényvesztés áldozatává lesz. Érdekes, hogy akik különösen nyitottak az ilyen fantasztikus földöntúli, misztikus dolgok iránt, főleg azokkal esnek meg ezek a rejtélyes találkozások. Ugyanez a helyzet az ún. Mária jelenésekkel is...)

 

Tehát nem azért teremtette Isten a bolygókat és csillagokat, hogy arra más élőlényeket tegyen, az angyalok nem a bolygókon laknak. Nem is azért, hogy odaköltözzön az ember, csupán világítótestekül, mintegy díszletként a világtörténelem vagy még inkább az üdvtörténet színpadához.

 

Az 5. nap

 

20.-23. vers: „És monda Isten: pezsdüljenek a vizek a élő állatok nyüzsgésétől, és a madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vízben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő nemük szerint. És látá Isten, hogy jó És megáldá azokat Isten, mondván: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a tenger vizeit, a madár is sokasodjon a földön. És lőn este és reggel, ötödik nap.”

 

A vízi állatok, égi madarak teremtése. Itt is az ő nemük (fajtájik) szerint teremti Isten a különböző állatokat. Hemzsegjenek a vizek és a levegő különböző állatoktól. Érdekes, hogy míg Isten rengeteg egyedet teremt az egyes állatfajokból, addig az emberből csupán egyetlen párt teremt. Nem szórja tele emberrel a Földet az Úr!

 

Itt olvassuk először, hogy megáldá Isten azokat: szaporodjatok és sokasodjatok. Áldás = szaporodási, gyarapodási, épülési erő, készség, pl. gyerekáldás. Ha megáldja az Úr a földet, akkor van termés, ha nem, akkor nincs.

 

Gyakorlati alkalmazás:

 

 

További elgondolkodtató esetek:

 

 

 

 

 

http://www.answersingenesis.org  (Kreácionista gyűjtemény)

http://www.lebendigevorwelt.de/indexeng.htm (Kreácionista múzeum)

http://www.amen.org.uk/eh/ (A Föld keletkezését érintő kérdések tárgyalása)

http://www.pages.org/bcs/ (Biblical Creation Society)

Hosted by www.Geocities.ws

1