Gen. 19:26-38: Lót felesége hátratekint, Lót lányainak fajtalankodása

A múlt alkalommal láttuk, hogy Isten elpusztította Sodomát, végrehajtotta rajtuk a megérdemelt ítéletet. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy megmentette Lótot, amelyet a Lót a legkevésbé sem érdemelt volna meg. Beszéltünk arról is, hogy Sodoma elpusztítása egyfajta előképe volt Isten eljövendő ítéletének, melyet egyetlen módon kerülhetünk el, ha megtérünk Jézus Krisztushoz. Sodoma és a környező városok elpusztulása és a helyükön kialakult Holt-tenger egy nagyon komoly figyelmeztetés számunkra, hogy amiképpen Sodma számára egyszer lejárt a kegyelmi idő, úgy e világ számára is le fog járni egyszer a kegyelmi idő, le fog súlytani Isten ítélete, e felől semmi kétség sincsen.

Lukács evangéliumából idézek egy részt:

“Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. Az nap, a ki a háztetőn * lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. Emlékezzetek Lót * feleségére! Valaki igyekezik * az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.” (Lk. 17:28-33)

Miről beszél itt Jézus?

Azt mondja, olyan gyorsan, váratlanul és hirtelen fog visszajönni Jézus, és olyan hirtelen és váratlanul következik majd be az ítélet, hogy még annyi időnk sem lesz, mint Lótnak, a menekülésre. Lót feleségét állítja elénk figyelmeztetésként, azt mondja: “Emlékezzetek Lót feleségére!”- véssétek jól az eszetekbe azt, ami Lót feleségével történt.  Na nézzük akkor, mi történt Lót feleségével?

“És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.” (26)

Ugyan úgy hangzott az angyalok figyelmeztetése, mint Jézusé: “hátra ne tekints” (17.). Lót felesége nem veszi komolyan az angyalok figyelmeztetését és hátranéz.

Mi van ebben a hátranézésben?

A szíve Sodomába húz, sőt szívében Sodomához tartozik. Valójában nem képes elszakadni lelkileg Sodomától, hiába jött onnan ki fizikailag. Erősebb a világ iránti vonzalma, mint az istenfélelme és az ítélettől, az elpusztulástól való félelem! Sokkal erősebben kötődik Sodomához, mint Istenhez. Rá is megy erre a kötődésre az élete.

Lót felesége nem azért veszett oda, mert hátranézett, hanem azért mert a szívében ő is inkább Sodomához kötődött, s ez a rejtett kötődés ugyanúgy nyilvánvalóvá vált azáltal, hogy hátranézett, mint ahogy a sodomaiak romlottsága az által, hogy meg akarták szerezni maguknak a két férfit. Úgy is mondhatnánk, hogy nem volt kész arra lelkileg, hogy elhagyja Sodomát! Nem úgy van az, hogy majd az utolsó pillanatban megtérek, addig pedig szeretném még kiélni magamat. Ezzel csak 2 nagy probléma van: 1. Nem tudod, mikor jön el az utolsó pillanat, 2. A kiélésben annyira a szívedhez nő a világ, hogy a kritikus pillanatban, amikor mindent el kell majd engedned, nem fogsz tudni elszakadni tőle és a világgal együtt fogsz te is elpusztulni.

Honnan volt Lót felesége?

Nagy valószínűséggel Sodomából. Itt említi először az Ige. Micsoda kegyelem, hogy nem fordította el Lótot teljesen az Úrtól és hogy Lót nem veszett oda a feleségével együtt. És így már az is érthető, hogy miért kaptak olyan neveltetést Lót lányai, amelynek az lett az eredménye, hogy Sodomában maradtak.

Lót felesége arra is példa, hogy nem lehet egy istentelen embert erőszakkal rávenni arra, hogy bízzon Istenben, hogy mentse az életét, hogy hallgasson az Úr Jézusra, az ő figyelmeztetésére. Nem lehet erőszakkal megmenteni senkit! Csak azok fognak megmenekülni, akikben az Úr kimunkálja azt, hogy maguk is akarjanak menekülni. Ez a romlott természetünkből fakad.

Mit kell, hogy megértsünk Jézus figyelmeztetéséből? Azt, hogy amilyen komoly volt egykor Isten Lótéknak szóló figyelmeztetése, s amennyire bizonyos, hogy Lót felesége belehalt abba, hogy nem hallgatott egykor erre a figyelmeztetésre, ugyanilyen valóságos következményei lesznek annak, ha valaki ma nem veszi komolyan az Úr Jézus figyelmeztetését.

Mit értsünk az utolsó mondaton (Lk. 17:33)?

A megoldás kulcsa abban van, hogy Jézus itt kétféle életről beszél: az evilági, földi életről, amely magába foglalja mindazt, amivel ezen a világon rendelkezem, amelyhez Lót felesége végzetesen ragaszkodott, és beszél az örökéletről. A kettőt együtt nem tarthatom meg. Nem szerethetem a világot meg az Isten országát is. Nem mehetek be az Isten országába a földi kincseimmel.

De óriási figyelmeztetés számunkra az is, hogy nem mindegy, hogy milyen párt választasz magadnak! Olyat, aki veled tart az Istennek való engedelmességben, vagy aki melletted van ugyan, de folyton hátratekintget, aki lehet, hogy talán hívőnek is vallja magát, de nem képes elszakadni ettől a világtól, mert jobban szereti azt az Isten országánál. A te párválasztásodnak hosszú távú következményei lesznek.

Mit jelent az, hogy Lót felesége sóbálvánnyá változott? 

Nem feltétlenül azt, hogy ott egyből egy só tömb lett belőle, hanem inkább azt, hogy amikor hátranézett és meghalt, az idő múlásával a Sós-tengerből kipárolgó tömény só koncentrátum hatására szép fokozatosan megkövesedett és egy ember formájú só tömbbé vált. Ma is nagyon gyorsan beborítja a Holt-tengerből kipárolgó sós levegő a környéken levő tárgyakat.

Lót tehát csodával határos módon megszabadul, de nem múlik el nyomtalanul a Sodomában való tartózkodása. Odaveszik két lánya meg a felesége, nem is beszélve a vagyonról, a jószágairól.

Lóton megkönyörül az Úr Ábrahám miatt.

“Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, ahol az Úr színe előtt állott volt. És tekinte Sodoma és Gomora felé és az egész környék füstje felé és az egész környék földje felé ; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemence füstje.” (27, 28)

Most akkor meghallgatta-e Isten Ábrahám imádságát, vagy nem?

Tulajdonképpen nem hallgatta meg az imádságát, de meghallgatta szíve rejtett kérését. Így bánik az Úr az ő gyermekeivel. Mondhatnánk úgy is, hogy noha Isten nem hallgatta meg Ábrahám könyörgését, még sem volt hiábavaló az ő imádsága! Isten mindig az ő tervének megfelelően hallgatja meg az imádságainkat és kéréseinket.

“És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót. ” (29)

Mire gondolhatott Ábrahám, mikor meglátta a füstöt?

Isten végrehajtotta az ítéletet Sodomán, tehát nem volt még 10 igaz sem abban a városban. Azt azonban nem tudhatta mindjárt Ábrahám, hogy Lót megmenekült, hogy amit valójában el szeretett volna érni, azt az Úr megadta neki. Ez velünk is előfordulhat, hogy könyörgünk valakiért vagy valamiért és lehet, hogy csak odaát fogjuk megtudni azt, hogy Isten meghallgatta a kérésünket.

Van még itt a fejezet végén egy kiábrándító beszámoló lót megmaradt családjáról.

Először is azt olvassuk, hogy “Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.” (30) – Vagyis Lót megijed az ítélet és pusztulás láttán attól, hogy Isten emésztő haragjának hevében még a végén Czoárt is elpusztítja. Ezért felszalad az egyik hegyre és beköltözik egy barlangba két megmaradt lányával együtt. Tehát végül is ott köt ki, ahová eredetileg is küldték őt az angyalok.

Lót enyhén szólva megrémült Isten ítéletét látva. Figyelitek? Amikor fogságba vitte őt Kedorlaomer és mindenétől megfosztották, gondolkodás nélkül, szívesen és örömest ment vissza Sodomába, nem hatott rá a figyelmeztetés. Most pedig, látva Isten haragját Sodoma bűne miatt, már arra is kész, hogy barlangba költözzön és feladja minden luxus igényét, csak nehogy utolérje őt is az ítélet. (Esetleg egy idézet a Jelenések-ből… mikor az emberek félnek a bárány haragjától. – Jel. 6:15-17)

Mit csinál ez a két lány?

“És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.” (31-33) – és a másik lány is hasonlóképpen cselekedett.

Honnan vették a bort?

Akkoriban a mészkőhegységekben tárolták a bort. Valószínű, hogy egy ilyen borospincében húzták meg magukat.

Miután leitatták az apjukat, minden lelkiismeret furdalás nélkül lefekszenek vele és utódot nemzetnek maguknak mondván, hogy nincs olyan férfi a földön, aki velük hálna. Sokan azzal mentegetik Lót lányainak a tettét, hogy bizonyára azt gondolták, hogy egy világégés történt és ők az egyedüli túlélők, az összes férfi elpusztult a földön. Helyes-e ez az érv?

Nem, hiszen ott volt Coár, ami megmaradt, tele férfiakkal! Ne akarjuk menteni Lót lányait. Egyszerűen előtörnek belőlük a sodomita erkölcsök és kész. (ez valószínűleg egy teljesen bevett szokás volt Sodomában, ahogy később is utal rá az Úr, amikor a különböző tilalmakat sorolja föl a Kánaánba bemenni készülő zsidóknak, hogy ne cselekedjenek a kánaániták szokásai szerint. – ld. V. Móz.) Ne feledjük el, hogy Lót lányai Sodomában születtek, és az anyjuk is nagy valószínűséggel sodomita nő volt. Egészen átitatta őket Sodoma romlottsága. Ezzel a tettükkel is bizonyítják romlottságukat. S milyen érthetetlen megint az, hogy noha ők sem voltak különbek, mint a többi sodomaiak, mégis megmentette őket az Úr.

Megfogan a két unoka: Moáb és Ammon (“az apától”, “rokonom fia”) – szemérmetlen nevek! Az elnevezésük is mutatja, hogy semmi szégyelni valót nem láttak Lót lányai abban, amit tettek.  Tudjuk, hogy később ez a két népcsoport szintén Izrael ellenségévé lett (Zsolt. 83:5-9).

“Az Ammoniták  és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké: Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és * mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged De az Úr, a te Istened nem * akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. Ne keresd az ő békességöket és az ő javokat teljes életedben, soha.” (V. Móz. 23:3-5)

“És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.” (V. Móz. 2:9,19)

A fenti igehelyeken kívül az ÓSZ nem említi többé Lót nevét. Semmit sem tudunk Lót további sorsának alakulásáról, sem haláláról. Mit gondoltok, miért nem?

Mert az üdvtörténet szempontjából csupán eddig volt fontos Lót életét nyomon kísérni. Ha jól megfigyeltétek az eddigi eseményeket, láthattátok, hogy mindig Ábrahámmal kapcsolatban, Ábrahámhoz viszonyítva, Ábrahámra nézve volt megemlítve Lót és a vele történtek. Csak és kizárólag azért foglalkozott a Szentírás Lóttal, mert valami köze volt Ábrahámhoz, akin keresztül az üdvtörténet folytatódik. Nagyon sok város, ország elpusztulását nem írta meg a Biblia, pedig azokat is Isten ítélte meg. S azért nem tudunk ezekről, mert ahogy már korábban is említettem, a Biblia nem a világ történelmét írja le, hanem az üdvtörténetet. Ezeknek a meg nem említett katasztrófáknak semmi közük nem volt sem Ábrahámhoz, sem az ő leszármazottaihoz, sem az üdvtörténethez, azaz Jézus Krisztus eljöveteléhez.

Búcsúzzunk el most tehát mi is Lóttól, és figyeljünk most már kizárólag Ábrahámra és az ő sorsának további alakulására.