Gen. 19:1-25: Lót megmentése, Sodoma elpusztítása

Egy eseményekben gazdag, ugyanakkor döbbenetes fejezetet olvastunk.

Előzmények: Lótot senki nem küldte Sodomába, magától ment oda. Látjuk, hogy nem is tudott áldássá lenni azon a helyen. Senki sem tért meg Sodomában, mert Lót nem világított. Sőt nagyon is belemerült Sodoma életébe.

Amikor a két angyal megérkezik Sodomába, azt olvassuk, hogy Lót Sodoma kapujában ült. Mire lehet ebből következtetni? A városkapuban történt a bíráskodás, jövevény létére tehát sokra vitte, amolyan tanácstag, valamiféle főember, képviselő lehetett. Igen komolyan belefolyhatott a közéletbe. Lótnak felfelé ívelt a karrierje, emberileg nézve (de nem az Isten küldte oda).

Lót is nagyon vendégszerető volt, de az angyalok már máshogy reagálnak az ő invitációjára, mint azelőtt Ábraháméra. Távolságtartóak, nem akarnak mindjárt bemenni a Sodomában lakó Lóthoz. Inkább kint akarnak aludni a szabad ég alatt. Lót unszolására azonban végül mégis bemennek a házába. Ugyanazzal kedveskedik nekik, mint Ábrahám (pogácsa). Vacsora után lefekvéshez készülődnek. Ekkor egyszer csak kopogtatásra és kiáltozásra lesznek figyelmesek. A város férfiai körülvették a házat és követelik Lóttól, hogy szolgáltassa ki nekik a frissen érkezett vendégeket mondván, hogy hadd ismerjék őket.

A sodomiták nagy többségben homokosok vagy biszexuálisok voltak, innen ered ez az elnevezés. A legelképesztőbb fajtalankodásra is képesek voltak. „Hű, új férfiak jöttek a városba, gyerünk, had ismerjük őket!” – Közösülni akarnak az angyalokkal!

Lót érzi, hogy baj van. Gyorsan kisiet és megpróbál hatást gyakorolni a tömegre. Hát nem sok sikerrel teszi ezt. Nem a homokosságot, meg a züllött erkölcsöt kárhoztatja, hanem a vendégszeretetre apellál és megpróbálja lebeszélni a tömeget arról, hogy ezt az undokságot elkövessék.

Miért nem tud Lót határozottan felszólalni a homoszexualitás ellen? Mert Lót is ott él közöttük. Nem ítélheti el a züllött erkölcsöket, mert akkor el kellene költöznie onnan. Ha elítélné, vagy megpróbálna kikelni ellene, már rég elzavarták volna őt onnan, vagy megkérdezték volna, hogy mit keresel itt? Sőt, bizonyára a törvényhozó, városvezetői testületből is kizárták volna már rég, ha kikel a sodomai erkölcsök, szabadosság ellen. Vagy elnézi a fajtalankodást, szemet huny felette, vagy elköltözik. Lót élete kompromisszumok sorozatából állhatott. Mindig meg kellett alkudnia a sodomai értékrend és az ő vallásos értékrendje között, ha jól akart élni Sodomában. Neki megérte ezt a lelki vívódást az, hogy anyagilag jól ment a sora, még ha a lelke éhezett is.

Támad egy „korszakalkotó” ötlete. Példamutató apa! A bűnt másik bűnnel akarja orvosolni. Felajánlja a lányait, tegyenek velük, amit csak akarnak. Csakhogy a homokosoknak nem egy nagy csábítás a két lány, ők a férfiakat akarják. Ezzel pedig az ítélet végrehajtására küldött angyalok számára is nyilvánvalóvá válik a sodomaiak romlottsága, hogy tényleg méltóak az ítéletre.

Jövevény létére ez szabja nekünk a törvényt? – mondják. Bele mersz szólni a mi szabadságunkba? Meg akarod akadályozni, hogy azt tegyünk, amit akarunk? Na majd ellátjuk a bajodat. Gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal! Azzal rárontanak Lótra és be akarják törni az ajtót.

Az angyalok azonban megmentik Lótot úgy, hogy berántják őt a házba, bezárják maguk mögött az ajtót, a sodomaiakat pedig vaksággal verik meg. Hiába keresik, nem találják meg az ajtót. Nem biztos, hogy testi vakságról van itt szó, egyszerűen nem találják az ajtót. Az érzékelés nem azonos az észleléssel. Érzékelnek, de nem észlelnek.

Bejelentik Lótnak az ítéletet, gyerünk Lót, mentsd, aki menthető. Isten nem csak Lóton könyörülne, hanem az ő családján, házanépén is!!! Lót elszalad, hogy szóljon a vejeinek, hogy gyertek, meneküljetek ki ebből a városból, mert Isten el fogja pusztítani. „De az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.” (14.) Viccel az öreg! Még hogy Isten elpusztítja ezt a várost? Hát, nincs is Isten! Ők már felvilágosult emberek, hiába beszélünk nekik ítéletről, az nekik mese! Lehet, hogy nem is hallottak még Istenről se Lóttól, se senki mástól a sodomaiak, a vői sem.

Láthatjuk mennyi hatása van Lót bizonyságtételének, milyen ereje van Lót figyelmeztetésének! Semmi. Eddig se tett bizonyságot, eddig se szólt Istenről a Sodomaiaknak, és most már késő. Olyan ez, mint amikor valaki egy égő erdőt egy kanna vízzel akarna kétségbeesetten eloltani. Már túl nagy a tűz ahhoz, hogy oltható legyen. Nincs sok erkölcsi alapja arra, hogy beszéljen, hiszen ott él közöttük és eddig is elnézte a gonoszságot. Lót átéli, hogy azok a lányai, akik pogány sodomaiakhoz mentek férjhez, benn fognak pusztulni a városban. Ő megmenekül, de a lányain már nem tud segíteni. Nem tudja bepótolni a vallásos nevelést! Egykor elnéző volt azzal szemben, hogy a lányai romlott istentelen pogányokhoz mentek hozzá, mostanra pedig a lányai is olyanná váltak, mint a pogányok. Bennük sincs semmi istenfélelem, a férjükre hallgatnak és nem a vallásos apjukra. Most már késő. Lót kezdi tapasztalni az isten nélkül hozott döntése rettenetes, jóvátehetetlen következményeit.

De nem csak Lót bizonyságtételét fogadta ilyen reakció. Ma is ez a többség reakciója, nem? Héha úgy tűnik, hogy teljesen hiába próbálsz meg valakinek beszélni arról, hogy az ő mostani bűnös életének egyszer örökkévaló, helyrehozhatatlan következményei lesznek, hogy Isten egy nap meg fogja ítélni az egész világot, s ezt egyetlen módon kerülhetjük el, ha megtérünk a bűnből az Úr Jézushoz, süket fülekre talál.  Még meg is mosolyognak érte, ha ezt te komolyan veszed.

Marad a szűkebb családi kör. „Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelen levő két lányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt” (15) Gyerünk, ki innen minél előbb! Ha itt maradsz, el fogsz pusztulni abban az ítéletben, ami a városra lesújt. Emlékszünk, mit mond az Úr a Jelenések könyvében Babilon, a nagy parázna megítélésével kapcsolatban? Azt mondja: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból!” (Jel. 18:4) Aki Sodomában marad, aki belevegyül Sodomába, aki közösséget vállal a világgal, az a világgal együtt fog elveszni.

Csakhogy nem olyan könnyű ám elszakadni Sodomától! Nem is nagyon akarnak kimenni, mennének is meg nem is. Talán elkezdtek pánik szerűen pakolászni, legalább a legfontosabb dolgokat próbáljuk meg kimenekíteni! Totojázik Lót is, meg a felesége is. Azért próbáljátok meg belegondolni magatokat Lóték helyzetébe. Mi lenne, ha neked kéne ugyanilyen gyorsan itt hagyni Budapestet, mert Isten néhány percen belül el fogja pusztítani. Fuss, ahogy csak bírsz! Mit csinálnátok? Mit lépnétek erre. Ráadásul tudod, hogy két közvetlen családtagod nem hiszi, hogy elpusztul a város és nem akarnak veled jönni. Nagyon kemény lehetett ám ez a helyzet.

Az ítélet azonban nem várhat tovább. Ekkor megragadják az angyalok és kivontatják őket a városból „az Úrnak iránta való irgalmából”(16)! Ezt az egész fejezetet két dolog hatja át: Isten könyörtelen ítélete és végtelen irgalma. Ha Lóton múlt volna a szabadulása, Lót is odaveszett volna családjával együtt az ítéletben.   

Mit mondanak neki az angyalok?

Mentsd a te életedet! Hátra ne tekints! Meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz! Ez a keresztyén életrend! A hívő életet az ilyen hátratekintgetések szokták tönkrevágni, meg amikor meg-megállunk valamilyen hamis csábítás miatt, jön egy-egy kitérő, egy-egy engedetlenség. Az elején még a legtöbb megtért hívő élete úgy ível felfelé, mint egy rakéta. Nem érdekli semmi más az Úr Jézuson kívül. Megy egyenesen előre. Aztán idővel alább szokott hagyni ez az égő szívű lelkesedés. Ezért mondja Pál is, mint egy figyelmeztetésképpen: „egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil. 3:14) Csak így lehet élni egy hívő életet. Félgőzzel nem lehet Jézust követni, félig nem lehet megszabadulni sem.  

Mit lép erre Lót?

Elkezd alkudozni. Ne a hegyre, hanem hadd menjek inkább abba a kis városba (Czoár - kicsi). Milyen kegyelmes és hosszútűrő az Úr, ezt is megengedi neki. Pedig, kioktatja az Urat. Figyeljétek, mit mond: „nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak. Imhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd meneküljek kérlek oda, lám kicsiny az és én életben maradok.” (19,20) Hát csak tudja már az Úr Isten, hogy mit fog elpusztítani. Hát csak el kéne már hinnie Lótnak azt, hogyha az Úr azt mondja, hogy a hegyen biztonságban van, akkor az úgy is lesz! Milyen türelmes az Úr! És mit mond Lótnak?

„Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, amelyről szólottál. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (21) – Ez döbbenetes, nem? Lót, azaz egyetlen igaz miatt megkönyörül Czoáron, pedig valószínűleg az is ítéletet érdemelt volna. Látjátok ugye, ezt az éles kontrasztot Isten az ő ellenségei és Lóttal való bánásmódja között? És ugye az is világos itt, hogy míg a sodomaiak az ítéletben azt kapják, amit érdemelnek, addig Lót a legkevésbé sem érdemli meg Isten kegyelmét, mégis azt adja neki az Úr. Lótról azt mondja az Ige:

„megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét)” (II. Pét. 2:7,8)

Miért volt igaz Lót?

Azért, mert Isten annak nyilvánította őt az ő szuverén akarata szerint, függetlenül Lót életétől. Felőle úgy döntött, hogy megkegyelmez neki, noha egyáltalán nem érdemli meg. És ez a kegyelem lényege. Akik felől Isten örök időknek előtte úgy döntött, hogy megkegyelmez nekik, azok meg fognak menekülni az ítélet alól, noha az életüket végignézve ők is ugyanúgy rászolgálnának az ítéletre, mint azok, akiknek Isten nem kegyelmez meg, hanem azt adja, amit érdemelnek. Isten az ő választottjai felől ugyanis úgy döntött, hogy az ő őrökkévaló szeretetével ajándékozza meg őket minden érdemükre vagy érdemtelenségükre való tekintet nélkül és nem az ő haragjával, gyűlöletével. Isten nem a sodomaiakkal bánik „igazságtalanul”, hanem Lóttal, ugye világos. De Lótnak meg az a feladata, az a felelőssége, hogy siessen, fusson abba a városba és mentse az életét ahogy csak tudja!  

Mikor Lót biztos menedékbe ért, eleredt a kénköves tüzes eső és néhány óra leforgása alatt elpusztult Sodoma. „És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.” (25) Érdemes arra a szóra felfigyelnünk, hogy az Úr elsüllyesztette azokat a városokat. Ugyanis ahogy már említettem, ezeknek a városoknak a helyén alakult ki a Holt-tenger, amelyben azóta a régészek valóban megtalálták Sodoma romjait, s amelyben azóta sincs semmi élet. S tudjátok ez ma is élő figyelmeztetés az oda látogatók számára! Mit hirdet a Holt-tenger az odalátogató turistáknak?

Isten egy napon meg fogja ítélni az emberek minden gonoszságát. Ha meg nem tértek, ti is hasonlóan fogtok elveszni, mint Sodoma és Gomora. A büntetés hosszan tartó lesz, egy örökkévalóságig fog tartani (szerintem fel sem tudjuk fogni, hogy ez mit jelent), mint ahogy a Holt-tengerben sincs élet azóta sem és nem is lesz többé soha. De erről az isteni igazságszolgáltatásról beszélnek a hasonlóan züllött és hasonló körülmények között elpusztult Pompei városának mai (feltárt) maradványai.

Vigyázz, hogy bele ne merülj a világba, rá ne engedj az értékrendjére, meg ne alkudj vele, meg ne szeresd azt, ami e világban van, nehogy életcéloddá váljék valamilyen e világi dolog megszerzése, amit az Úr csupán eszközként szánt, mert e fölött a világ fölött is ott lebeg az ítélet! Ott gomolyognak felette a kénköves, tüzes esőfelhők. Egy nap rázúdul majd Isten haragja erre a földre, nem viccelek, bár lehet hogy az én szavamnak is csak annyi foganatja van sokszor, mint Lótéknak, és mindazok oda fognak veszni akik inkább szerették a sötétséget, a gonoszságot és ezt a világot, mint Jézust és az Isten országát.

Ezért életbevágóan fontos, hogy tisztázd az értékrendedet. Mihez vagy kihez igazodik a te értékrended? Mi a fontos számodra? Mi határozza meg az életedet? Magadat keresztyén embernek vallva belevegyülsz ebbe a világba, otthon érzed magadat benne, elnéző vagy a világ értékrendjével szemben és elfogadod azt, amit a világ ad, úgy mint Lót és családja? Vagy elütsz ettől a világtól és világítasz benne? Nem mindegy! Egy nap (és nem tudjuk, mikor fog eljönni az a nap) az életed múlik majd ezen!