Gen. 18:16-33: Az Úr megjelenti Ábrahámnak Sodoma vesztét, Ábrahám közbenjárása

A múlt alkalommal arról volt szó, amikor Isten meglátogatta Ábrahámot két angyal kíséretében. És Sárával is közlik az ígéretet, valószínűleg azért, mert Ábrahám „elfelejtette” elmondani azt neki.

Láttuk azt is, hogy mind Ábrahám, mind Sára hitetlenkedve fogadták az ígéretet, mind a ketten nevettek rajta. S milyen jó azt látni, hogy Isten nem az ő hitüktől tette függővé az ígéret beteljesülését. Mindezek ellenére megkapják a megígért gyereket, mert Isten üdvtervében ez benne volt. Milyen jó, hogy nem Sára vagy Ábrahám hitére nézve születik meg Izsák. Tudniillik akkor nem született volna meg Izsák soha és nem lenne Izrael, nem jönne el Jézus, elakadna az üdvterv és nem lennénk megváltva. Az Úr Isten a mi megváltásunkat biztosabb alapokra helyezte, mint az emberek hite. Az Úr Isten a mi megváltásunkat az ő örök tanácsvégzésére helyezte. Ennél alább az Úr Isten nem adja. Milyen jó!!!

Tehát nagyon fontos az, hogy nem a hitünkért kapunk valamit Istentől. A hitünk sem érdem! Hanem amit az Úr az ő tanácsvégzésében számunkra elkészített, azt hit által mi átvehetjük, elfogadhatjuk és imádságban elkérhetjük Tőle! Ugye érzitek a különbséget? Isten mindent teljesen ingyen kegyelemből ad, a mi érdemeinktől vagy éppen érdemtelenségünktől függetlenül és ugyanakkor Ő formálja ki bennünk még azt a hitet is, amellyel átvehetjük az ő ajándékait.

Miután az Úr elvégezte Ábrahámmal való beszédét, felkelt és kíséretével együtt elindult Sodoma felé. Ábrahám pedig elkísérte őket (egy darabig).

Miért jöttek a mennyei lények?

Meglátogatni Ábrahámot és elmondani Sárának is az ígéretet, elpusztítani Sodomát és megmenteni Lótot. Ez a mennyei terv, melyből az első pont már teljesült.

Útközben egyszer csak így szólt az Úr: „Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.” (17-18)

Ebben benne van az egész üdvtörténet! Hol van itt az üdvtörténet?

Istennek az egész emberiséggel terve van, amit Isten Ábrám és az ő utódai által fog véghezvinni! Isten Ábrámon és az ő utódain keresztül fogja kiárasztani az ő áldását az egész földre! Isten arra választotta ki Ábrahám leszármazottait, hogy rajtuk keresztül ismertesse meg magát minden néppel. Ábrahám utódai azok, akik hisznek, méghozzá a Messiásban. Mit mond a Gal. 3:13, 14: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk… Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Mi köze van Ábrahámnak Sodoma és Gomora elpusztításához? Miért kell, hogy tudjon Ábrahám Isten Sodomával kapcsolatos tervéről, lévén, hogy nagy néppé lesz, meg hogy megtanítja az ő utódainak az Isten tiszteletét? Mi az összefüggés Sodoma meglátogatása és Isten Ábrahámmal való terve között?

Sodoma (és a környező városok) elpusztítása Isten igazságosságának megmutatása volt! Annak szemléltetése, hogy milyen sorsra jutnak az istentelenek, hogy Isten egy nap könyörtelenül megbünteti az istentelenséget és ezt jól meg kellett jegyeznie Ábrahámnak, hogy erre is meg tudja tanítani az ő leszármazottait. Hogy így annál fényesebben ragyoghasson fel Isten kegyelme az ő választottjai, az ő szövetséges népe iránt. Isten szemléltető pedagógiájának része Sodoma megbüntetése. Ezt Ábrahám tovább kell, hogy adja az utódainak, amikor majd Isten félelmére, tiszteletére, szeretetére tanítja őket. Ezért is avatja be Ábrahámot Isten Sodoma megítélésének tervébe.

Mit kell látnunk ebből? Azt, hogy amikor valaki Istent akarja bemutatni az embereknek, amikor valaki hittant tanít, bibliaórát tart stb., vigyáznia kell arra, hogy soha ne egy egyoldalú képet mutasson Istenről, ne csupán egy nagy, hatalmas szerető Istenről beszéljen, hanem arról is, hogy ez a szerető kegyelmes Isten szent, bűnt gyűlölő és igazságos is egyben, aki ellen nem lehet következmények nélkül vétkezni, akinek a szeretetével, hosszútűrésével, irgalmával nem lehet játszadozni és aki nem fogja elnézni az istentelenek bűnét az utolsó ítéletkor!

Hogyan értsük a 20, 21. verset: „Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.” – A romlottságuk ítéletért, mennyei igazságszolgáltatásért kiált, csak úgy, mint a Gen. 4:10-ben az Ábel vére. Égbekiáltó gonoszság zajlik Sodomában és Gomorában. Lemegyek – mondja az Úr, hogy megvizsgáljam, valóban ennyire súlyos-e a helyzet. Az ítélet alapjának alapos kivizsgálását hangsúlyozza itt az Ige, csakúgy, mint a Bábel tornya esetében, amikor Isten szintén alászállt, hogy megnézze, mi rosszban mesterkednek az építők (10:5).

Isten ítélete megalapozott lesz, e felől nyugodtak lehetünk. Senki sem fog tudni felhozni majd  egyetlen dolgot sem az ő mentségére az utolsó napon. Emlékeztek a királyi mennyegzőre? Mit mond a Király a mennyegzői ruhával nem rendelkező hívatlan vendégnek: „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 22:12,13)

Az Úr tehát bejelenti, hogy Sodomával és Gomorával nagy baj van és hogy elmegy, hogy személyesen is megvizsgálja a sodoma-gomorai helyzetet. A két férfi el is indul Sodoma felé, Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt áll.

Nem azt mondja az Úr, hogy azért megy Sodomába, hogy elpusztítsa, hanem azért, hogy megvizsgálja azt. Ezzel mintegy lehetőséget ad Ábrahámnak a közbenjárásra. Abban a pillanatban, mikor ezt meghallja, egy gondolat hasít belé: Sodomában lakik Lót, az unokaöccse! Ábrahám ismeri annyira a sodomaiakat, hogy ha az Úr Isten ott vizsgálatot tart, akkor annak egy dolog lehet a vége: ítélet. És ekkor elkezd könyörögni az Úrhoz.

Mit akar elérni Ábrahám? Miért könyörög?

Hogy ha egy mód van rá, akkor ne pusztítsa el Sodomát az Úr. Érdekes, hogy csak Sodomáért könyörög, Gomoráért nem, hiszen Sodomában lakik Lót. (Ábrahám a szíve mélyén valójában Lót megmentéséért könyörög. Ha nem így lenne, akkor nem csak Sodomáért, hanem Gomoráért is közbenjárt volna.)

Arra apellál, hogy Isten nem egy szeszélyes, könyörtelen, kíméletlen despota, aki kiírtja a rengeteg gonosszal együtt azt a néhány igazat is, akit közöttük talál. Hanem abban bízik, hogy Isten az igazak miatt megkönyörül majd a gonoszokon is. Az igazak kiirtása a gonoszokkal együtt egyszerűen nem férhet össze Isten igazságos természetével! Azt mondja: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (25)

Hol volt Sodoma?

A mai Sós-tenger területén volt. Akkoriban még nem volt ott a Sós-tenger, hiszen az Sodoma elpusztításakor keletkezett. Ókori méretekkel mérve ez egy nagy város volt (10-40000 lakosa lehetett a régészek szerint).

Mit mond Ábrahám? Hogyan jár közben Istennél?

50-nel kezdi. Mi ez az 50 a több tízezerhez képest? Aztán 45-öt mond, majd 40, 30, 20, 10 és ekkor véget vet az Úr az alkudozásnak, Ábrahám abbahagyja a közbenjárást, az Úr elválik Ábrahámtól, Ábrahám pedig visszatér az ő sátrához. Érdekes, hogy Ábrahám nem azért könyörög, hogy ha ennyi meg ennyi igazat találna Isten a városban, akkor azokat mentse meg és ne hagyja elveszni a gonoszakkal együtt, hanem, hogy azokért az igazakért könyörüljön meg az egész gonosz városon. Isten túláradó kegyelmére, könyörületére, irgalmára apellál.

Érdemes megfigyelni, hogy milyen nagy alázattal, tisztelettel, istenfélelemmel teszi ezt: „Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.” (27), „Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok…” (30) Vajon miért pont 10-nél ér véget a közbenjárás?

Hány igaz lehetett Sodomában, ha optimisták vagyunk? Ott volt Lót és családja. Hány főből állhatott Lót családja?

Lót mégiscsak tanulhatott Ábrahámtól valami Istenfélelmet. Ez egy igaz. Lótnak ott van a felesége, ez már 2. Lótnak van minimum négy lánya (kettő, akik nem ismertek még férfiút – 19:8 és minimum kettő, akik már férjnél voltak – 19:14), az már 6 (feltéve, hogy őket is igaznak találja az Úr). Vannak Lótnak vői és fiai is (19:12), nem tudjuk mennyi, de ha minimum kettő-kettővel számolunk, akkor az összesen 10 fő. Mit jelentene ez Sodomára nézve?

Azt jelentené, hogy ha Lót valamiképpen képviseli Istent az ő családjával együtt abban a romlott városban és az összes családtag valóban „hívő”, akkor elmaradna az ítélet! Ábrahám erre épít, ebben bízik, ebben reménykedik. Azt mondta az Úr, hogy ha 10 igazat talál, akkor nem pusztítja el a várost. Igen, talán meglesz az a tíz igaz. Talán Lót megtanította a házanépét az igaz Isten tiszteletére. Talán életben maradnak! Igen, talán megkegyelmez a városnak az Úr…! Ábrahám lélegzetvisszafojtva várja a mennyei vizsgálat eredményét. Vajon meghallgatja-e az Úr Ábrahám könyörgését? Vajon megtartja-e Sodomát? Na, innen fogjuk folytatni a jövő alkalommal.

Néhány dolgot azért még el kell hogy mondjak ezzel kapcsolatban.

Jézus a mi közbenjárónk. Hűségesen könyörög érettünk az Atya előtt. Végünk lenne, ha Ő nem járna közben értünk. Hiszen mit mond a Rm 3:10? Nincsen egy igaz ember sem a földön. Ha Sodomának nem kegyelmezett, akkor ennek a hasonlóan züllött világnak sem fog megkegyelmezni. Sodoma példája mindannyiunk számára figyelmeztetés. Isten azonban nem tíz, hanem csupán egyetlen igazért, Jézusért mindazokon kegyelmet gyakorol, akik hisznek Benne. Egyetlen mentséged van Isten előtt, egyetlen módja van annak, hogy elkerüld az ítéletet, Jézus közbenjárása. Miért hallgatja meg Isten Jézus érettünk szóló közbenjárását? És miért könyörög Jézus az Isten előtt? Mit kér Jézus az Atyától, amikor értünk könyörög? Milyen alapon könyörög Jézus értünk?   

Azt kéri, hogy az ő tökéletes áldozatára nézzen, amikor minket megvizsgál és ne a mi bűneinket vegye alapul az ítélet meghozatalakor. Jézus az ő tökéletes helyettes áldozata alapján jár közben érettünk az Atyánál. Tehát nem azért könyörög, hogy Isten alkudjon meg az ő szentségében, meg hogy hunyjon szemet a bűn fölött!

Ha Isten egy város felől az ő tanácsvégzésében úgy döntött, hogy elpusztítja azt, nincs az a közbenjáró imádság, amely meg tudná változtatni Isten tervét. Sőt nem is engedi, nem is indítja az Úr az övéit arra, hogy annak a helynek a megtartásáért könyörögjenek (Jer. 7:16, 11:14, 14:11)! Akkor mire adta Isten az imádságot?

Nem a mi kívánságaink terveink megvalósítására, hanem Isten tervének véghezvitelére!