Gen. 17:1-27: Szövetségkötés Ábrámmal folyt.
Be kell, hogy valljam nektek, hogy egy nagyon nehéz részhez érkeztünk. Ha az Úr meg nem könyörül rajtunk, nem fogjuk tudni megérteni az itt leírtakat. Hamarosan meg fogjátok látni, hogy miért mondom ezt. Egy döbbenetes megállapítással indul a 17. rész: „Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda…” (1) – Miért mondom ezt?
Hány év telt el a Hágárral való engedetlenség óta?
14 esztendő! Az engedetlenség után 14 évig nem szólt az Isten Ábrámhoz (legalább is az Ige nem írja, hogy Isten beszélt volna Ábrahámhoz). Ez azért nem semmi! Mondtam már múltkor is, hogy az mindig egy nagyon rossz jel a hívő ember életében, ha hallgat az Úr. Láttuk, hogy már a Hágárral való ügyeskedésnél sem szólt közbe Isten, szó nélkül hagyta, hogy Ábrámék a saját emberi eszük után menjenek. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy amit Ábrámék nagy okosan összekutyultak, azt az Isten kigobózta. Megszületett Ismael, az engedetlenség gyermeke, Ábrám engedetlenségének gyümölcse, Isten azonban róla is gondoskodik.
Ábrám minden bizonnyal meg van győződve a felől, hogy Ismael a megígért utód, hiszen Isten azóta nem mondott mást. Nyilván megszerette őt, mint egyetlen fiát s miközben ő ilyen reményeket dédelgetett magában, egyszer csak az Úr hosszas hallgatás után beleszól az életébe: „Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes!” (1)
Miért ezzel kezdi az Úr a beszédét?
1. Mert olyan dolgokat fog neki kijelenteni, melyek az ő mindenhatóságát bizonyítják (Sára elhalt testéből fog származni az utód - 19)
2. Ábrám Isten előtt már megigazult a hit által (15:6), úgy állt Előtte a Hágárral való házasságtörés után is, mintha soha egyetlen bűnt sem követett volna el. Mit mond itt Isten Ábrámnak?
Ábrám, te nagyon jól tudod, hogy én már igaznak nyilvánítottalak téged. Szent, azaz bűntelen vagy a szememben, azért légy is szent, légy is igaz, viselkedj az állapotodhoz méltón! Ne vétkezz! Nagyon bánt a Hágárral való engedetlenséged, ne forduljon elő többet ilyen!
Nagyon fontos dologról van itt szó. Hiszen hajszál pontosan így viszonyul hozzánk is az Úr, akik már újjászülettünk. Egyfelől azt mondja, hogy megszenteltettünk, megigazultunk a Jézusba vetett hit által, másfelől azt parancsolja, hogy legyünk is szentek. Ti szentek vagytok, ezért legyetek is szentek! Nem azt mondja az Úr, hogy ha vétkezel ellenem, miután megtértél Jézushoz, akkor nem is vagy szent többé, akkor nem is vagy Isten gyermeke, nem is tértél meg, nem foglalkozom többé veled, hanem megfedd, de te továbbra is szent maradsz. Jézus Krisztus áldozatáért te továbbra is úgy állsz az Isten előtt, mintha nem követtél volna el egyetlen bűnt sem. Ez a kegyelem! Mi is hányszor megszomorítjuk a Szentlelket, Isten mégsem taszít el magától, ha egyszer már gyermekévé fogadott. Ez egy óriási örömhír!
Miért mondja az Úr, hogy megköti a szövetséget Ábrámmal? Hát nem azt olvassuk a 15. rész végén, hogy szövetséget kötött az Úr Ábrámmal (15:18)?
Mondhatnánk úgy is, hogy most működésbe léptetem a veled kötött szövetséget. Elkezdem valóra váltani a szövetséges ígéreteket. Erre utal az ősi szöveg. Megerősítem a veled kötött szövetséget.
Ábrám arcra borul és így hallgatja az Urat. Isten megismétli az ígéretét: „népek sokaságának atyjává teszlek téged”, nagyon sokan fognak származni tőled. Isten ennek megerősítéseként új nevet ad Ábrámnak (a magasztos atyának). Ábrahám, azaz „sokaság atyja”. Isten mintegy ezzel a névválasztással pecsételi meg a szövetséget és az ígéret beteljesítését. Most már valami történni fog.
Ez egy örökkévaló szövetség, amelyet Isten Ábrámmal és az ő utódaival kötött (7). Kánaán örökre Ábrám utódaié lesz (8). Ez meg mit jelent? Most is a zsidókat illetné meg Kanaán földe? Mégis jogosan irtják a palesztinokat a Szent Földön?
Rm. 4:13: „Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.” – Kánaán csak az ígéret első zsengéje, az egész földet öröklik Ábrahám utódai.
Ezek után rendeli el az Úr a körülmetélkedést Ábrámra és az ő utódaira nézve: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.” (10, 11)
Ez a körülmetélkedés volt nem csak a szövetség jele, hanem annak pecsétje, hogy Ábrám már hit által megigazult! „És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.” (Rm. 4:11,12)
A körülmetélés mindig akkor volt igazi, ha a szív körülmetélése, megtisztítása társult hozzá. Erre a lelki megtisztulásra utalt, azt hivatott jelképezni a körülmetélkedés (V. Móz. 10:16, 30:6, III. Móz. 26:41, Jer. 4:4, Ez. 44:7). Vagyis pontosan az jut ebben kifejezésre, amit fentebb mondtam, az Isten tisztának nyilvánít engem, ezt a testi körülmetélkedés által nyilvánítja ki számomra, amit az kell, hogy kövessen, hogy a szívem is körülmetéltessen, vagyis, hogy tiszta szent Istenhez és az állapotomhoz méltó életet éljek. Szentek legyetek, mert szentek vagytok! Nem üdvözült senki az ÓSZ-ben, aki csak testileg metéltetett körül. Isten tehát mindazoktól, akik körülmetéltettek, egy szent, tökéletes életet várt el, vagyis azt, hogy tartsák meg a szövetséget, amelyet az Úr velük kötött.
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Rm. 2:26-29)
Kiket kellett körülmetélni?
Ábrahám és az ő háznépe közül való minden férfi, akár háznál született, akár pénzen vásárolt. Minden 8 napos fiú gyermeket. Tehát nem csak Ábrahám utódait, hanem azokat is, akik nem az ő utódai közül valók, de hozzátartoznak a háznéphez. Vagyis Ábrahámon keresztül Ábrahámmal és az ő háznépével köt szövetséget az Úr! Ebben is Isten szeretete mutatkozik meg Ábrahám iránt. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy Isten mindig háznépben gondolkodik. Vagyis, ha egy embert a családban igaznak nyilvánít, újjászül, megment, akkor számítani lehet arra, hogy annak az embernek az egész családját meg fogja áldani azért az egyetlen igaz családtagért. Említettem már, hogy nálunk odahaza is pontosan így történt minden: először én születtem újjá, majd nem sokára a testvérem és édesanyám, most apu van soron (nem sokára már másodszorra is kiolvassa a Bibliát!) Emlékszünk még rá, hogy hol terjesztette ki még így Isten az ő irgalmát egy emberre és az ő háznépére?
Noé esetében.
Figyeljünk csak, Ábrahámnak is van ám azért ebben némi szerepe. Micsoda? Neki Isten parancsának és ígéreteinek engedve körül kellett metélnie minden férfit az ő házanépéből, vagyis tovább kellett adni a pecsétet. Tudatni kellett az utódaival és a háznépével az áldást és az ígéreteket. Neki kellett kifejezésre juttatnia azt, hogy milyen kapcsolatban van Isten a háznépével. Ennek kifejezése volt a körülmetélkedés. És nekünk is hajszál pontosan ez a feladatunk, ha ugyan Isten gyermekeivé lettünk. Add tovább a családodnak az örömhírt, tudasd velük az ígéreteket, mondd el odahaza, hogy Isten az ő szövetségébe fogadott téged és a te családodat!!! A többit bízd az Úrra. Ja, és rád is érvényes a parancs, akit már Isten megigazított, hogy „Járj énelőttem és légy tökéletes”! Élj úgy, ahogy Isten gyermekéhez illik, miközben bizonyságot teszel Róla! Ez nagyon fontos.
Aki nem metélkedik körül – mondja az Úr, azt meg kell ölni, mert az ezáltal felbontja a szövetséget, amelyről Isten azt mondta, hogy örökké való és ezért fel nem bontható.
(Miért csak a férfiakat metélték körül?
Azért, mert a férfi feje a feleségének. Ő képviseli kettejüket Isten felé, ahogy arról a teremtéstörténet során már beszéltünk. Az asszonyok sincsenek tehát kirekesztve a szövetségből.)
Ezután jelenti ki Isten azt, hogy az ígéret gyermeke nem az, akire Ábrahám gondol, nem az, akit ő ügyeskedett össze magának isteni parancs nélkül, hanem az lesz a megígért utód, aki Sára elhalt méhéből fog származni. Ennek megerősítéseképpen Szárai nevét is megváltoztatja az Úr. Szárai (fejedelmi nő) -> Sára (hercegnő). Hiszen királyok fognak származni tőle.
Mit tanulhatunk ebből?
Isten nem áldja meg az ügyeskedéseinket 14 év elteltével sem. Csak egy példát hadd említsek. Ismerek olyan magukat hívőknek mondó embereket, akik hívő létükre engedetlenül egy hitetlen házastársat választottak maguknak. Már az elején érezni lehetett, hogy valami nem stimmel a házasságukban. Aztán jött a gyerek, ami még jobban egymáshoz kötötte őket és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy mindmáig, évekkel az esküvő után sincs áldás a házasságukon. Ami nem az Úrtól van, arra mi ne várjunk áldást. Nem kényszeríthetjük bele Istent abba, hogy a saját útjainkat, engedetlenségeinket majd az idő előrehaladtával megáldja. Hiába tartunk ki évekig egy engedetlen választás mellett, remélvén, hogy előbb vagy utóbb majd az Úr is beleegyezik a dologba, tönkre fogunk menni bele! És ez nem csak a helytelen párválasztással van így, hanem minden féle engedetlenséggel.
Hogyan reagál Ábrahám Isten kijelentésére?
Kineveti az Istent és ragaszkodik a saját elképzeléséhez, engedetlensége gyümölcséhez, Izmaelhez. Óh, Uram, ugyan fogadd már el Izmaelt örökösnek. Már 13 éves, lassan felnő, már úgy a szívemhez nőtt. Minek adnál helyette valaki mást? Nem is beszélve arról, hogy már mind a ketten olyan idősek vagyunk, hogy nem lehet gyerekünk, de hisz ezt te is nagyon jól tudod. Ábrám megpróbálja helyre tenni Istent. Döbbenetes, nem? Több, mint 14 éve nem szólt hozzá az Úr és ez lett az eredménye. Erős visszafejlődés a hitben. Ábrahám megint, vagy továbbra is vízszintesen tájékozódik, a láthatókra az elképzelhetőkre, a lehetségesekre néz.
„És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.” (18.)
Isten azonban elég határozottan magára irányítja Ábrahám tekintetét és nem megy bele Ábrahám javaslatába, mert Neki más terve van.
„Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utána. Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt. Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.” (19-21) – Így lesz és kész, punktum! Nevess ahogy akarsz Ábrahám, akkor is véghez fogom vinni mindazt amit elterveztem felőled és meg fogom dicsőíteni magamat a te életedben függetlenül attól, hogy te hogyan viszonyulsz a kijelentéseimhez. A te fiadat Izsáknak fogod hívni, amely azt jelenti nevetés, hogy majd mindig eszedbe jusson róla, hogy nevettél az én ígéreteimen. Mert „én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat” (Ézsa. 46:9-10)
Tudd meg, hogy Izmaelről sem felejtkeztem el, őt is meg fogom áldani és meg fogom sokasítani, nagy nemzetté teszem őt is. (Ábrahám nem tudja, hogy ami Izmaelnek és utódainak áldás, az az ígéret gyermekeinek átokká fog válni. Igen valószínű, hogy csak Hágár tud a két népcsoport majdani ellenséges viszonyáról.)
Azonban a veled kötött szövetséget csak Izsákkal fogom megerősíteni, akit Sára egy év múlva fog megszülni, Izmaellel nem. Vagyis Izsák vonalán fog folytatódni az üdvtörténet, az a választottak vonala. Amiképpen Kánaán az ígéretek beteljesedésének első zsengéje, ugyanígy Izsák is csak az első a közül a megszámlálhatatlanul sok utód közül, akik Ábrahámtól fognak származni.
Azt mondja az Úr Sáráról: „és megáldom, hogy legyen népekké” – Tehát már ebben is benne van az, hogy nem csak egy nép anyja lesz Sára, hanem többé, azaz nem csak a zsidóké, hanem a pogány nemzeteké is. Ez fog majd szépen kibomlani előttünk fejezetről fejezetre. Valahol erre utal az is, hogy nem csak a vér szerinti utódokat kellett körülmetélni, hanem az idegeneket is. Ez pedig az idegenek szövetségbe fogadását vetíti előre.
Minden itt elhangzó ígéretnek van tehát egy fizikai, közeljövőre vonatkozó és egy lelki, távoli jövőre utaló jelentése.
„És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.” (22)
Ábrahám még aznap körülmetélte háznépe férfi tagjait beleértve Izmaelt is, aki ekkorra már 13 éves volt. Csak érdekességképpen említem meg, hogy bizonyára ezért van az, hogy az araboknál mindmáig sokkal később 5 és 13 éves kor között metélik körül a fiúkat.
Mi közöm van nekem az Ábrámmal kötött szövetséghez, meg az állatok széttrancsírozásához?
Azt írja az Ige, hogy Isten Ábrámnak tett ígéretei a mieink és a mi gyermekeinké. Miket ígért Ábrámnak Isten, milyen ígéretekben hitt tehát Ábrám?
Ha hiszed, hogy ezek rád nézve is igazak, ha hiszed, hogy ezek Jézusban teljesedtek be, vagyis ha hiszel abban a Jézusban, akire nézve Ábrám az ígéreteket kapta és akiben Ábrám is hitt, akkor te vagy az, akivel Isten szövetséget kötött, mert akkor Ábrám utóda vagy, akkor te is azok közé tartozol, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülnek!
Hogyan vette magára az Úr a te szövetségszegéseidért járó átkot? Hogyan biztosítja számodra a szövetség áldásait, az ő üdvözítő, megőrző speciális kegyelmét?
Gal. 3:13, 14: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” - Krisztus maga lett átokká érettünk, mert meg van írva, hogy átkozott az, aki fán függ (V. Móz. 21:23). Jézus eleget tett a szövetségszegéseidért.
Mi volt a célja Istennek ezzel a szövetségkötéssel?
Nem az csupán, hogy téged megáldjon, hogy neked örökéleted legyen, hanem ennél sokkal több! A veled kötött szövetség által akar másokat is megáldani! Neked tovább kell adnod az áldást! Neked áldássá kell lenned mások számára! Neked másoknak is beszélned kell Jézusról, mert Istennek a körülötted élő emberekkel is terve, célja van, ő másokat is meg akar menteni általad!! Te egyszerűen nem hallgathatsz!
Micsoda kiváltság, hogy éppen téged akar felhasználni az Úr ebben a csodálatos munkájában! Nagyon gyanús számomra az, aki képes hallgatni az Úr Jézusról és arról, amit Ő elvégzett az életében, amikor kényes kérdéseket tesznek fel neki! Mikor lehetősége lenne bizonyságot tenni Róla másoknak is! Vallom azt, hogy az igaz megtérés egyik jele, hogy nem tudok hallgatni Jézusról és mindenkivel meg szeretném osztani az örömömet, hogy az Isten gyermeke vagyok, mert a szívem ilyenkor csordultig van hálával. Ne tartsd vissza ezt az áldást a környezetedtől. Ne feledd, nem neked kell megtéríteni másokat, hanem Isten az aki el akar érni másokat általad! Ő az, aki szabadít, Ő az, aki ment általad!! Azért te ne hallgass!