Gen. 16:1-16: Ábrám engedetlensége Hágárral

Múlt alkalommal azt láttuk, hogy Isten egy feltétel nélküli szövetséget kötött Ábrámmal és újra megerősítette a neki tett ígéreteket. Isten a szövetségkötési aktus során egy csodálatos dolgot jelentett ki Ábrámnak. Mi volt ez a dolog?

Azáltal, hogy Isten ment át Ábrám helyett a kettévágott állatok között, azt juttatta kifejezésre, hogy Ábrám helyett Ő maga veszi magára az átkot Ábrám szövetségszegései, engedetlenségei miatt. Ha Ábrámnak kellett volna átmennie a tetemek között, akkor az azt jelentette volna, hogy amint az első szövetségszegést elköveti, ketté kellett volna őt vágni. Milyen jó, hogy Isten előre gondoskodott az ítélet alóli felmentésről, különben Ábrám története már a 16. fejezettel befejeződött volna.

Nézzük meg, miben vált engedetlenné Ábrám?

Isten nem azonnal adja meg azt, amit megígér. Ma sem. Ő ugyanis meg akar tanítani bennünket várakozni. Minden keresztyén embernek meg kell tanulnia várni az Isten áldásaira, ígéreteinek beteljesedésére. Isten megígérte, hogy szerez a férfinek hozzáillő segítőtársat, ezért én most pl. erre várok. Na meg egy Tőle való munkahelyre. Ezzel persze teljesen ellentétes az, amit a világ mond. Mit mond a világ?

Szerezd meg, vedd el minél előbb, amire vagy akire vágysz, akit kinéztél magadnak. Gyerünk, rajta, mire vársz! Hozzá szoktunk ahhoz, hogy amit akarok, azt megszerzem magamnak. A keresztyén ember életére azonban az a jellemző, hogy ő mindent kap. A legtöbb keresztyén, amikor megtér, egy nagyon fontos dologgal nem számol, méghozzá azzal, hogy a megtéréssel én tulajdonképpen alárendeltem magamat a mennyei menetrendnek. Ez pedig nem egészen egyezik az enyémmel, nem hogy a világéval. Ez az, amihez olyan nehezen törik hozzá az akaratunk és az eszünk. Ezt persze még nehezebbé teszi az, hogy ha a körülöttem levőknek sorra (viszonylag rövid időn belül) megadatik az, amire én már egy jó ideje várok. Semmi baj, tudom, hogy Isten tökéletes ajándékot készített számomra.

Az egyik ilyen csapda, mellyel a sátán nagy előszeretettel kísérti meg a frissen megtért fiatalokat, a "hívő párválasztás„. Sokan azt gondolják, hogy a megtérés után a következő legfontosabb lépés, hogy találjunk magunknak egy hívő társat. Hú, mennyi keresztyén fejvadász jár a gyülekezetünkbe, el sem tudjátok képzelni! Sajnos, én is beleestem ebbe a csapdába. Az ilyenek elfelejtik, hogy a megtérésükkel teljesen alárendelték magukat a mindenható Istennek és most már nem az fog történni az életükben, amit ők akarnak, hanem amit az Úr. Erre vállalkoztunk, nem, amikor megtértünk? Na, ennek a komolyan vételére  akar megtanítani bennünket is az Úr. Úgyhogy készüljetek föl erre ti is. Nem úszhatjátok meg ezt a kiképzést ti sem. Természetesen, vannak akik könnyebben tanulnak és vannak akik nehezebben.

Higgyétek el, jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig! Komolyan mondja az Úr, hogy ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre (akik megszerzik maguknak, amit akarnak), hanem az Úrnak félelmében légy egész napon, mert ennek bizonyos vége van, a te várakozásod nem vall szégyent (Péld. 23:14).

Mi a helyzet Ábrámmal?

Azt hiszem, Ábrám még csak-csak bírja valahogy ezt a várakozást, de úgy látszik, mégsem elég erős ahhoz, hogy megálljon a kísértésben. Azt olvassuk, hogy Szárai az, aki bekattan. Ő az, aki nem bírja tovább ezt a feszültséget. Isten Ábrámnak tett és újra megerősített ígérete után bizonyára nagy lelkesedéssel próbálkozott újra ez az idős házaspár a gyereknemzéssel, de minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. És ekkor jött a mentő ötlet!

Hogyan gondolkodik, hogyan dönt Sára?

Szára gondol egyet, körülnéz, hogyan is csinálják ezt a körülöttünk levő pogányok, hogy gyerekük legyen. Leveszi az Úrról a tekintetét és vízszintesen kezdi el keresni a megoldást. Akkoriba nem volt olyan, hogy mesterséges megtermékenyítés, meg lombikbébi program, a klónozásról nem is beszélve. Hanem egyszerűen azt csinálták ilyen esetben, hogy a férj fogta az egyik szolgálót és az ő segítségével nemzett utódot magának, amelyet jogilag a házaspár gyermekeként ismertek el. Sára is ezt a módszert javasolja.

Na de mi van a családfővel?

Szó nélkül beleegyezik a felesége ötletébe. Vajon, miért megy bele ebbe az akcióba Ábrám, holott Isten nem parancsolja meg neki? Miért nem áll a sarkára, mint családfő? Látjuk, hogy ugyanazt a hibát követi el Ábrám, mint egykor Ádám, amikor hallgatott a feleségére. Meglátjuk majd, hogy mindkét engedetlenségnek egészen máig érezhető következményei lettek.

Honnan került a családba ez a Hágár?

Ábrám egyiptomi engedetlensége során került bele a családba. Az egyiptomi kitérő során szerezte be Ábrám ezt a pogány nőt. A fáraótól kapta, mikor szégyenletes módon el kellett hagynia Egyiptomot. Hágár tehát egy engedetlen útról visszamaradt vadhajtás. Sajnos, sok baj forrása lesz még az ő személye.

Miben hitt Ábrám? Hogyan szólt az ígéret?

„aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.” (15:4) – Arról még nincs szó, hogy Sára elhalt testéből is fog származni ez az örökös, csak arról van szó, hogy Ábrám elhalt testéből fog származni az utód. Ezzel tehát elvileg nem hágnak át semmit, ha nem Sárától, hanem Hágártól lesz a gyerek – gondolják ők, hiszen ez a bevett népszokás.

Azonban a hívő ember soha sem a többség után megy, soha sem a népszokásra figyel, hanem az Isten vezetésére. Ábrám itt, Sára javaslatára belemegy egy házasságtörésbe. Feleségül vette Hágárt és vele hált. Meg lehet nézni a következményét. Sokan gondolkodnak úgy, hogy valamit összehoznak maguknak, aztán várják rá Isten áldását. Áldd meg Uram, kérlek, amit kitaláltam! Az Isten azonban nem áldja meg azokat a szokásainkat, beidegződéseinket, mindennapi gyakorlatainkat, ügyeskedéseinket, amelyek előtte utálatosak, még akkor sem, ha mindenki azt csinálja. Az Úr teljes, feltétel nélküli bizalmat vár el az övéitől.

Ábrám levette a szemét Isten ígéretéről és hagyta, hogy felboruljon a rend a házasságában, Szárai vette át az irányító szerepet, Ábrám pedig passzív maradt. Ábrámnak, mint fejnek szeretettel rendre kellett volna utasítania a feleségét.

Ha felcserélődnek a női és férfi szerepek, annak mindig döbbenetes következménye van. Olyan ez, mint amikor egy számítógépet nem rendeltetésszerűen használunk. Lehet, hogy nem azonnal, de előbb-utóbb el fog romlani. Először működési rendellenességet fogsz tapasztalni, aztán egyszer csak bemondja az unalmast. Ezért csak nagyon kevés embernek jut eszébe az, hogy szándékosan hosszú időn át rosszul használja a gépét. Milyen érdekes, hogy egy párkapcsolattal vagy házassággal kapcsolatban már nem vagyunk ilyen óvatosak. Megy ez így is, majd megszokjuk. Nagyon sokan beleugranak egy kapcsolatba, anélkül, hogy figyelmesen elolvasnák a „használati utasítást”, azaz a Bibliát. Fogalmuk sincs arról, hogy mi Isten célja a házassággal, mire alkotta meg azt (a szövetség kiábrázolása – Péld. 2:17, Mal. 2:14), kinek, mi a szerepe egy házasságban stb. Meg se kérdezik az Urat, hogy egyáltalán kit szánt nekik házastársul. És akkor csodálkoznak, hogy nem működik a dolog.

Mi lesz az eredménye Szárai döntésének?

Hágár teherbe esik. Hoppá! Ezek szerint Száraiban van a hiba. Ez óriási szégyent jelentett akkoriban egy asszonyra nézve, hogy nem lehetett gyereke. Ezért mondja az Ige: „ez pedig amint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az asszonyának őelőtte.” (4.)

Szárai kétségbe esik. Nem értem, hogy miért, hiszen pontosan az történt, amit Szárai eltervezett: végre megfogant az utód. Odaszalad a férjéhez, elsírja neki a panaszát (most már nem olyan határozott, jön a gyengéd nőiesség). Jaj-jaj, mit tettem! Elvesztettem a becsületemet a szolgálóm előtt (aki közben Ábrám felesége lett), most mi legyen? Jól összekutyulta Szárai a dolgokat. Tudhatta, hogy Hágár esetleg teherbe fog esni és akkor ő elveszti a becsületét. Most mégis teljesen oda van.

Hogyan reagálja le az ügyet Ábrám?

Ismét a gyengeségéről tesz bizonyságot. Ábrám, mint családfő, nem éppen volt a hivatása csúcsán.

Ti mit tettetek volna Ábrám helyében?

Nem egy könnyű helyzet. Neki azonban kötelessége lett volna védelmébe vennie Hágárt és valahogy bölcsen kezelni ezt a két nő között keletkezett feszültséget. Neki kellet volna megfékeznie Szárai gyűlölködését és ugyanakkor letörnie Hágár gőgjét, büszkeségét is. Ezzel szemben mit csinál Ábrám?

Kiszolgáltatja a védtelen, terhes asszonyt a becsületében megalázott úrnőjének: „És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz.” – Azt mondja Hágárra, hogy „a te szolgálód”, nem azt, hogy „az én feleségem”. Előre lehet sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége. Ő nem akar beleszólni a dolgokba. Lerázza magáról a felelősséget. Ábrám nem akarja viselni a tettei következményét. Nem akar foglalkozni a problémával, pedig most aztán pláne neki kéne a tettek mezejére lépni! Így viselkedik a „magasztos atya” (ezt jelenti az Ábrám). És hogyan viselkedik Szárai, miután szabad kezet kap Hágárral kapcsolatban?

„Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őtőle.” (6.) – Kiutálja a házból, kiutálja a családból. Hát ez sem vet jó fényt a zsidók magasztos ősanyjára. Úton van a várva várt utód, erre Szárai elzavarja azt, aki megszülné őt. Ki érti ezt az asszonyi logikát? Íme az emberi megoldás következménye. Kezd összejönni, amit elterveztünk és összeügyeskedtünk, de az eredménye: feszültség, békétlenség, idegeskedés, veszekedés és szomorúság. Micsoda légkör lehetett odahaza?! Nem csoda, hogy ez a szerencsétlen rabszolga elmenekül otthonról. Ábrámnak kéne megvédenie, ő lenne az egyedüli ember a családban, akire számíthatna Hágár, de ő csak csendben nézi, amint egyre jobban elmérgesedik a viszony a két nő között. Ábrám nem avatkozik bele, csendben nézi az egészet. Ez óriási mulasztás egy családfő részéről.

Milyen jó, hogy az Úr ezt ilyen leplezetlenül mutatja be nekünk. Milyen jó látni, hogy az Úr ilyen emberekkel kötött szövetséget, mint ez az Ábrám meg ez a Szárai. Tudta előre, hogy mi mindent fog még Ábrám elkövetni és ennek ellenére megkötötte vele a szövetséget. Sőt, korábban még azt is megígérte neki, hogy meg fogja őt áldani (12:2). Egy ilyen embert??? Igen, egy ilyen embert. Ez a kegyelem! Az a kegyelem, hogy noha mi sem vagyunk különbek Ábrámnál (vagy Szárainál), Isten mégis úgy döntött felőlünk, hogy megáld minket, hogy feltétel nélküli örök szövetséget köt velünk. Az engedetlenségeink, súlyos mulasztásaink és minden bűnünk következményét magára vette, hogy kiáraszthassa ránk az ő áldásait.

Ábrám nem játszhatta el még ezekkel a sorozatos engedetlenségeivel sem az Isten áldását!!! Mert nem is az ő jócselekedetei miatt árasztotta ki rá egykor Isten az ő kegyelmét!!! Hadd mondjam nektek így: Legalább olyan lehetetlen eljátszania egy újjászületett embernek az Isten kegyelmét a bűnei által, mint amilyen lehetetlen a jó cselekedetei által elnyerni azt. Mert bennünket az Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre (I. Pét. 1:5).

Mi lett Hágárral?

Hágár sorsának további alakulásából is Isten végtelen kegyelme ragyog fel. Hiszen azt látjuk, hogy Istennek erre a megalázott terhes asszonyra is gondja van. Amit Ábrám összegobózott, azt az Isten kicsomózza. Abban mutatkozik meg Isten kegyelme, hogy még a nyomorúságból, engedetlenségből is áldást hoz ki az Úr.

Árulkodó jel, hogy egészen eddig hallgat az Isten. Hagyja, hogy véghezvigyék Ábrámék mindazt, amit kigondoltak magukban Isten nélkül. Egy újabb leckének vagyunk itt szemtanúi.

Hágár elszalad a pusztába, ahol kap egy csodálatos ígéretet és egy parancsot Istentől. Ígéret: „Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.” (10.). Megmondja azt is az Úr, hogy a testvére(i) ellensége lesz ez a nagy nép, amely vad, harcias emberekből fog állni (12.). Vajon melyik népről beszél itt az Úr?

Hágár az arabok ősanyja és bizony ugyanaz az Ábrám az ősatyja az araboknak, mint a zsidóknak. Az a máig tartó gyűlölködő ellenségeskedés a két népcsoport között, melyről naponként hallunk a Híradóban, Ábrámnak erre az egykori engedetlenségére vezethető vissza! Azért ez nem semmi! Legyen ez egy intő példa számunkra! Mi sem tudhatjuk, hogy milyen kihatása lesz, vagy lenne egy-egy engedetlenségünknek!

Nem mondta Isten, hogy nem fogja megengedni soha, hogy néha-néha a saját bőrünkön érezzük egy-egy bűnünk evilági következményét. Ezt azért engedi meg az Úr, hogy ezáltal is tanítson bennünket, s hogy így a saját hibáinkból tanulhassunk. Jézus Krisztus áldozata a bűneink túlvilági következményeit törölte el egészen. Az a szomorú, hogy Ábrám bűnének az ő utódai isszák meg a levét. Ha nincs Hágár, nincs a zsidóknak ellensége s akkor ki tudja, milyen híreket kapnánk most Jeruzsálemből. Jó lenne, ha komolyan vennénk azt az Igét: „Ami hitből nincs, bűn az.” (). Hogyan szólt a parancs? „Térj meg a te asszonyodhoz és alázd meg magad az ő kezei alatt.” (9.) – Nagyon nehéz parancs, de volt mibe kapaszkodnia: Isten hatalmas ígéreteibe. Hágár hallgatott az Úr szavára és visszament úrnőjéhez, vállalva annak minden következményét. „Ábrám pedig nyolczvanhat esztendős vala, amikor Hágár Ismaelt szűlé Ábrámnak.”

Aki nem tud várni az Úr megoldásaira, az Úr ígéreteinek beteljesedésére, az nem fog tudni kitartani a későbbi nehézségek közepette sem.