Gen

Gen. 15:1-21: Szövetségkötés Ábrámmal

Egy nagyon fontos fejezethez érkeztünk. Isten egy olyan szövetséget köt Ábrámmal, amely mind a mai napig érvényben van. Óriási horderejű eseményről van szó, ezért nagyon fontos, hogy jól értsük az itt leírtakat. A Noéval kötött szövetségnél elmondtuk azt, hogy a Biblia nem kettő, hanem öt szövetségkötésről ír, amely tulajdonképpen egyetlen nagy szövetség, melyet Isten köt az emberrel, és amelynek célja a kegyelem biztosítása a bűnös, megváltásra szoruló emberek számára. Ez az öt szövetségkötés az Ádámmal, Noéval, Ábrámmal, Mózessel és Jézuson keresztül az egész világgal kötött szövetség. Most a 2. szövetségkötésről fogunk beszélgetni.

Hol hagytuk abba múlt alkalommal?

Ábrám leverte Kedorlaomer győztesen hazafelé vonuló seregét, a zsákmányt és Sodoma lakosságát kiszabadította a hadifogságból és visszavitte Sodomába. Ekkor lépett a színre ez a titokzatos személy, Melkisédek, a magasságos Isten paja és Sálem, azaz békesség királya, aki ellátta Ábrámékat borral és kenyérrel és megáldotta Ábrámot a magasságos Isten nevében. Láttuk azt is, hogy míg Ábrám feltétel nélkül elfogadott mindent az Istentől és az ő papjától, Melkisédektől, addig a leghatározottabban visszautasította Sodoma, számára felajánlott kincseit. Ábrámnak minden kellett Istentől, de semmi sem kellett neki Sodoma züllött erkölcsű királyától. Ö egyedül az Istentől várt minden áldást, gazdagságot és jutalmat.

Azonban volt még ebben a felajánlásban valami más is. Ábrám annak idején azt az ígéretet kapta Istentől, hogy neki fogja adni Kánaán földét (12:7, 13:15). Ábrám óriási lehetőség előtt áll. Sodoma királya felajánlja neki a teljes zsákmányt, mely bizony egy jó kiindulás lehetne Isten ígéretének Abrám által történő beteljesítésére. Azáltal, hogy Abrám felszabadította Sodomát és még néhány kánaáni királyságot, abba a pozícióba került, hogy akár el is kezdhetné a honfoglalást. Ábrám emberileg egy karnyújtásra áll az ígéret beteljesedésétől. Ábrám azonban Istenre bízza az ígéret beteljesítését és ezért nem fogad el semmit Sodoma királyától.

Közvetlenül ezután jelenik meg az Úr ismét Ábrámnak, méghozzá nappali látomás formájában. Az egész fejezet tehát ennek a látomásnak a leírása. Mivel indít az Úr?

Egy bátorítással: "Ne félj Abrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges" (1.)

Na, erre Ábrám kibukik. Eddig azt láttuk, hogy úgy szép csendesen megy és engedelmeskedik az Úrnak, de most, mintha elpattanna benne egy húr. Már ki tudja milyen idős, az Úr már harmadszorra ígér neki hatalmas dolgokat, bőséges jutalmat és mindez ideig semmi sem történt. Még hogy a jutalmam igen bőséges! És mit kezdek én azzal a nagy bőséggel, ha nincs kinek továbbadnom! Hát még gyermekem sincs! Van egy szolgám, a damaszkuszbeli Eliézer, kénytelen leszek mindenemet ráhagyni, mert te nem adtál nékem gyereket. Mit mond Ábrám?

Uram, ne hitegess tovább, ne ígérj olyan dolgokat, amiket már úgysem nyerhetek el! Vagy miért ígérsz olyat, amit aztán nem adsz meg? Mire jó ez a "játék"? Miért csinálod ezt velem? - Most nagyon sarkítva fogalmaztam, de megpróbáltam érzékeltetni Ábrám lelkiállapotát. Ábrám itt tart hitbelileg. Ez már sok. Mit csinál?

Elmondja Istennek a "B" tervet, amit ő dolgozott ki a jövőjére vonatkozólag. Mit mond erre az Úr?

"Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd" (4.)

Isten tehát kerek perec megmondja, hogy nem úgy lesz, ahogyan te gondolod, hanem úgy fog történni minden, ahogyan én elterveztem. Vagyis mintha Isten azt mondaná, hogy Ábrám, nekem van egy tökéletes tervem a te életeddel. Tudom, hogy mit miért csinálok, hogy mikor minek van itt az ideje, és hogy hogyan akarom véghezvinni az én tervemet. Ez egy olyan terv, amely nem fog kudarcot vallani, még akkor sem, ha most úgy látod, hogy minden körülmény ellene szól. Tudd meg Ábrám, hogy nincs szükségem a te tervedre. Nem szorulok a segítségedre. Én meg fogom dicsőíteni magamat abban, hogy véghez viszem ezt a tervet. És akkor újra megerősíti Isten a korábbi ígéreteit:

"És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod" (5.)

Tudjátok, Istennek a ti életetekre vonatkozólag is van egy tökéletes terve. Lehet, hogy ti is kaptok majd elképesztő ígéreteket. Lehet, hogy ti is fogjátok majd úgy érezni magatokat, mintha az Isten elfelejtkezett volna rólatok. Jönnek majd olyan helyzetek a ti életetekben is, amikor meginog majd az Istenbe vetett hitetek, amikor nem fogjátok érteni, hogy miért történik mindaz veletek, ami történni fog. Ezért véssétek jól a szívetekbe, hogy az Isten tökéletes terve a ti életetekben is végbe fog menni, az meg nem hiúsulhat! Isten nem csak Ábrám életének és körülményeinek, hanem a ti életeteknek is szuverén Ura és amit Ö kigondolt, azt véghez is fogja vinni. Ez nagyon nagy támaszunk a nehézségek idején. Az Isten nem hibázik. Hiszitek-e ezt?

Ezt majd nagyon nehéz lesz komolyan venni, amikor majd talán néhányan közületek huszon- vagy akár harmincegynéhány évesen is még társ nélkül lesznek, holott Isten azt ígérte, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, szerzek néki hozzá illő segítőtársat. Vagy ha hasonló helyzetbe kerültök, mint Ábrám, akinek nem lehetett gyermeke. Én is meg vagyok győződve arról, hogy lesz állásom, de most mégsem látszik semmi az egészből. Nem könnyű higgadtan és helyesen várakozni. Vagy amikor valamilyen tragédia ér. Pl. elveszted a hitvestársadat, vagy akit a legjobban szeretsz. Ismerek ilyen hívő embereket. Ismerek olyan hívő embert, aki 30 évesen egyik pillanatról a másikra deréktól lefelé lebénult. Véletlen? Miért pont vele történt ez? Miért engedte meg az Isten? Miért csinálta ezt vele az Úr? Kinek volt ez jó? Talán tévedett? Vagy mégsem tudott kellően odafigyelni rá? Ezek nagyon nehéz helyzetek és nagyon nehéz kérdések. Mi azonban az Igébe kapaszkodunk. Mi abból kell, hogy erőt merítsünk. Innen kell, hogy helyesen ismerjük meg a mi mennyei Atyánkat.

Mit olvasunk ezután? Mi Ábrám reakciója?

"És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. " (6.) - Ábrám nem tudja, nem érti, hogy hogyan fog végbemenni Isten terve, de igazat ad az Istennek.

Hadd kérdezzem meg most tőletek mi alapján üdvözültek az ÚSZ-ben élő emberek. vagyis azok. akik Jézus előtt éltek?

"Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne. " (ApCsel. 10:43) - az ÚSZ-ben is hit által igazultak meg az emberek Isten előtt! Na de mi volt Ábrám hitének a tartalma?

Az ÚSZ-ben élő emberek, köztük Ábrám is, mind az eljövendő Messiásban hittek, vagyis az eljövendő Messiásra vonatkozó ígéretek formájában hittek Jézusban.

Azzal, hogy szövetséget kötött vele, méghozzá nem is akárhogyan. Nézzük meg ezt a szövetségkötést.

Isten megismétli Ábrámnak az ígéret földjére vonatkozó ígéretét: "Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e jöldet, örökségedűl. " (7)

Ábrám azt mondja: " Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?" (8) - Ezt nem hitetlenségből kérdezi Ábrám, hanem arra vágyik, azt kéri ezáltal, hogy Isten megpecsételje valamivel az ígéretét. (ld. szűz Mária az angyalhoz intézett kérdését - Lk. 1 :34)

Ekkor Isten kiadja a parancsot a szövetség előkészületeinek megtételére. Ábrám feldarabolja és elrendezi az állatokat Isten parancsa szerint. A madarakat nem vágta ketté (ld. áldozati szertartás rendelkezései - III. Móz. 1: 17).

Itt egy tipikus, akkori szövetségkötési formulát látunk (ld. még Jer. 34: 18-20). Egy nagyobb hatalommal bíró uralkodó kötött ilyen szövetséget egy kisebb, gyengébb ország uralkodójával mondván, ha hűséges maradsz hozzám, akkor én megvédelek és megsegítelek téged.

Kettévágták az állatokat és ezután került sor a feltételes önelátkozásra! Vagyis, a kisebbik hatalommal bíró királynak a szövetség elfogadásának megerősítése végett át kellett mennie a ketté vágott állattetemek között és meg kellett fogadnia, hogy ha megszegi a szövetséget, akkor úgy bánjanak vele, mint ezekkel az állatokkal, vágják ketté.

"És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Abrám elűzi vala azokat. n (ll.) - az ellenség (az ördög) ragadozóó madarak képében megpróbálta meghiusítani a szövetségkötést, de Ábrám elűzte ezeket a madarakat.

"És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Abrámot, és imé rémülés és nagy setétség szálla ő reá." (12.) - Az Ábrám utódaira váró egyiptomi nagy nyomorúságot vetíti előre ez a félelmetes sötétség. Ez egy félelmetes, nyomorúsággal teli időszak lesz, amelyet előre kijelent az Úr:

"Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a jöldön, mely nem övé, és szolgálatra szoritják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig." (13.) - A II. Móz. 12:40- ben 430 esztendő szerepel: "Az Izráel fiainak lakitsa pedig, amig Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala.". Nincs itt valami ellentmondás? Nincs. Ugyanis vagy prófétai nyelvezetről van szó, vagy, és ez a kézenfekvőbb magyarázat, a 430 éves egyiptomi tartózkodásból a nyomorgatás mindössze 400 évig fog tartani - mondja az Úr. Tudjuk jól, hogy eleinte nagyon is jó dolguk volt a zsidóknak Egyiptomban, amely jólét csupán 30 évig tartott.

Majd így folytatja: "De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én [II. Móz. 6:11], és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal [II. Móz. 12:31-36]. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben [I. Móz. 25:7,8]. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be." (14-16)

Figyelitek? Az Isten-i igazságszolgáltatás titkaiba kapunk itt bepillantást. Az emoreusok, akik a legerősebb kánaánita törzs voltak, ebben próféciában az összes, 19-21 versekben felsorolt kánaánita népcsoportot jelképezik (Józs. 24:15, Bír. 6:10.). Isten elmagyarázza Ábrámnak, hogy azért nem foglalhatja még el az ígéret földjét, mert a rajta élő népek még nem értek meg az ítéletre.

Isten kegyelmes és hosszútűrő Isten, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Az emoreusok számára még nem járt le a kegyelmi idő. Egy nagyon komoly figyelmeztetés érte most őket Kedorlaomerék támadása által, de még nem pusztította el őket az Úr. Még nem telt meg a harag pohara. (Nem is beszélve arról, hogy még nincs izraeli nép, nincs, aki birtokba vegye a földet, csupán Ábrám és családja élnek ekkor.)

Bizony Isten ma is ugyanígy vár arra, hogy az emberek megtérjenek. Ugyanígy tartóztatja vissza haragját és ítéletét az emberek gonoszsága miatt. És ma is van olyan, hogy valakinek az életében lejár a kegyelmi idő és Isten végrehajtja az ítéletet. Ezért mondja szinte könyörögve az Úr saját engedetlen, gonosz, elfordult szívű népének és mondja most is nektek: "Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ez. 18:30-32)

"És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között." (17.)

Isten megy át az állatok között, pedig Ábrámnak kéne átmennie. Isten azonban ezt nem engedi meg neki. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten nagyon jól ismerte Ábrámot, tudta előre, hogy milyen szövetségszegéseket fog még elkövetni. Ezért mintegy azt mondja neki, hogy Ábrám, te ne fogadkozz, ne esküdözz, mert úgysem tudnád megtartani!

Az első alkalommal, amikor hűtlenné válik a vele kötött szövetséghez, szét kellett volna őt vágni! (Gondoljunk csak a Hágárral való engedetlen ügyeskedésére, amelyről rögtön a következő fejezetben olvasunk!)

Isten azonban ezáltal a szimbolikus tette által azt adja tudtára Ábrámnak, hogy Ő lesz az, aki magára fogja vállalni az Ábrám és utódai által elkövetett szövetségszegésekért járó büntetést, vagyis a szövetségi átkokat Ábrám és utódai helyett, méghozzá úgy, hogy Ő ebbe bele. fog halni helyettük! Mi már tudjuk, hogy ez az ígéret Jézus Krisztusban valóban be is teljesedett. Mivel Isten magára veszi/vette Ábrám és utódainak minden bűne büntetését, ezért ők Isten előtt úgy álnak, mintha soha egyetlen egy bűnt se követtek volna el. Ezt jelenti igaznak lenni Isten előtt. Erre való tekintettel nyilvánította Isten igaznak Ábrámot.

Megint azt látjuk, az Isten kezdeményez. Nem Ábrám lép oda Istenhez, hanem fordítva. Ismét egy feltétel nélküli szövetségről van szó. Nem azt mondja az Úr, hogy Ábrám, mit szólnál ahhoz, ha szövetségre lépnék veled, mit szólnál ahhoz, ha egy óriási tervet vinnék véghez általad? Nem! A mindenható Isten úgy dönt, hogy Ábrám és az ő utódai által egy különleges tervet fog megvalósítani és velük, ennek érdekében egy különleges kapcsolatra lép.

Mindent az Isten ad, mindent az Isten készít el, mindent az Isten vállal, Ábrám és utódai csupán elfogadják mindezt. Ilyen hatalmas, kegyelmes Istenünk van.

"E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. " (18.)