Gen. 14:13-24: Ábrám kiszabadítja Lótot és találkozik Melkisédekkel
A múlt alkalommal ott hagytuk abba a történetet, hogy Lótot utolérték rossz döntésének következményei. Eljött Kedorlaomer a szövetségeseivel együtt és kegyetlenül megtorolta az ellene szított lázadást. Lótot minden szerzeményével együtt fogságba hurcolták. Ez volt az első (Istentől jövő) figyelmeztetés Lót és az összes többi Sodomában élő istentelen ember számára.
Egy szökevény, akinek sikerült a fogságból megmenekülnie, megjelentette a történteket Ábrámnak, akinek ugyancsak voltak szövetségesei: Mamré, Eskol, Áner, akik egymásnak testvérei voltak. Amint meghallotta Ábrám, hogy az unokaöccsét is foglyul ejtették, bár nem kapott rá isteni parancsot, ő mégis gondolkodás nélkül (rokoni kötelességének tekintve) az unokaöccse segítségére sietett. Összehívta a 318, házában nevelkedett, harcra edzett szolgáját és szövetségeseivel együtt (24. vers) a megszálló, hazafelé tartó csapatok nyomába eredt.
Feltűnik-e nektek valami? (Mindig nagyon fontos, hogy próbáljátok meg beleélni magatokat a történtekbe és az egyes szereplők helyzetébe.)
Az összes szolga szó nélkül engedelmeskedik Ábrámnak! Egyetlen ellenkező embert se találunk. Senki sem mondja, hogy mit képzelsz Ábrám, mire mennénk ennyien Kedorlaomerék ellen?! Az istenben bízva nekiindul a kicsiny csapat, hogy megvívjon a hatalmas hadsereggel. Nem is beszélve Ábrám szövetségeseiről, akiknek aztán végképp nem fűződött semmilyen érdeke ehhez a „felesleges” és igen kockázatos katonai akcióhoz. Hacsak nem érezték ők is veszélyben magukat egy esetleges második lerohanástól tartva.
Képzelhetjük, hogyan vonult hazafelé a győztes csapat. Talán lerészegedve, mulatva, mámoros állapotban, magukat teljesen elbízva tarthattak hazafelé, amikor hirtelen hátba támadta őket Ábrám csapata és egészen Dánig üldözték őket, ahol Ábrám több csapatra osztotta a vele levőket és az éj leple alatt lerohanta és megverte a Dánban tábort vert sereget, majd egészen Hóbáig űzte őket, mely nem messze volt Damaszkusztól. Tehát kicsiny csapatával (amely a szövetségeseivel együtt csupán néhány száz esetleg néhány ezer főből állhatott) teljesen kiűzte az ország területéről Kedorlaomerék óriási, talán több tízezres seregét. Minden jószágot visszaszerzett, kiszabadította a foglyul ejtetteket és így tért vissza Kedorlaomer leveréséből. Lótot is kiszabadította és így ő is visszatérhetett Sodomába.
Ábrámban láthatóan nincs semmi tüske az egykori összekülönbözések miatt, meg a miatt, hogy a fiatalabb Lót a gazdagabb legelőket választotta. Ő őszinte, feltétel nélküli szeretetből megy és megmenti az unokaöccsét. Pedig mondhatta volna Lótnak, vagy a szökevénynek azt, hogy Lót maga kereste magának a bajt, ő akart Sodomába menni, egye meg, amit főzött.
Éreztek-e valami változást Lót viselkedésén? Hogyan hatott Lótra a fogság?
Tudjuk, hogy Lótra nem hatott ez a figyelmeztetés sem (ahogy nem hatotta meg a hajdani egyiptomi kaland sem), ő szívesen és gondolkodás nélkül visszament Sodomába. Lótnak nem volt új szíve, amely eszmélhetett volna Isten figyelmeztetésére, amely irtózott volna Sodomától. Lótra is igaz a példabeszéd szava:
„Foganatosabb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.” (Péld. 17:10)
Mi játszódhatott le Lótban sodomai tartózkodása során? Teljes nyugalomban élt Lót Sodomában?
Talán egy kicsit erkölcsösebben próbált élni, mint a sodomaiak, talán zavarta is őt az ottani romlottság, valószínűleg el is határolódott a sodomita szokásoktól: „És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét)…” (II. Pét. 2:7,8).- Gyötrődött ugyan Lót (akit az Ige igaznak mond, vagyis Isten előtt, Krisztus érdeméért, kegyelemből, Isten örök végzése szerint, minden érdemre való tekintet nélkül megigazítottnak) az őt körülvevő gonoszság és romlottság miatt, azonban a pénz és a gazdagság szeretete ezeknél a „gyötrő” ellenérzéseknél sokkal erősebbnek bizonyult. Lót egyszerűen nem tudott elszakadni Sodomától. Ezért bizonyára nagyon örült annak, hogy az ő rokonának köszönhetően újra visszatérhetett oda és folytathatta azt az életet, amit elkezdett. Vannak ma is ilyen nyomorultul megkötözött emberek. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon hány emberre hatott a szept. 11-i isteni figyelmeztetés, hányakat józanított ki a pénz szeretetének mámorából és hogy hányan vannak, akik szept. 11-e után is ugyanazt a pénzhajhász életet élik tovább, mint azelőtt. Jaj annak, aki nem eszmél a figyelmeztetésekre, mert meg van írva: „Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul.” (Péld. 29:1)
Mi az, ami hiányzott Sodomából?
Sodomában nem volt senki, aki az élő Istent tisztelte volna, akivel Lót együtt imádkozhatott volna ehhez az Istenhez. Sodomában nem volt egyetlen oltára sem a mindenható Istennek (igaz hogy Lót sem épített soha oltárt Neki), de rengeteg oltára volt a pénz bálványának. Ez, úgy látszik nem nagyon zavarta Lótot. Lótot nem zavarta az, hogy a lelke haldoklik, hogy ott gyötrődik lelki táplálék nélkül, ő kibírta Sodomában a végletekig. Az volt a lényeg Lót számára, hogy anyagilag jól álljon, hogy meglegyen a mindennapi betevője és akkor minden rendben lesz. Lót, ismét mondom, a materialista, testi hívő, vagyis a vallásos ember megtestesítője. Azé az emberé, akinek az életén nem látszik meg az, hogy hisz Istenben, akinek a hitéből nem fakadnak cselekedetek. Én vallom azt, hogy egy hívő, újjászületett ember nem tud hosszantartóan megmaradni egy ilyen Sodomához hasonló, lelkileg halott üres, sivár, istentelen környezetben! Egyszerűen nem bírja ki, hogy a lelke haldoklik.
Na de nézzük tovább a történteket. Sodoma királya kiment a győztesen visszatérő Ábrám elé a Sáve völgyébe (Kirjátajim), azaz a király völgyébe, ahol később Dávid fia, Absolon egy emlékművet emeltetett magának (II. Sám. 18:18), mely nem messze volt Sálemtől (Jeruzsálem – 76. Zsolt. 3) és ott fogadta őt és a vele együtt visszatérő népet. Ez vagy azt jelenti, hogy Sodoma királya túlélte a szurok forrásba való beesést és valakik kimentették őt onnan, vagy azt, hogy a meghalt király jogutódja fogadta Ábrámot (14:10).
Ekkor lép színre ez a titokzatos személy, Melkisédek! Az ő személyét mindenképpen meg kell vizsgálnunk egy kicsit közelebbről is.
Mit tudunk meg róla ebből a részből?
Mit tudunk meg róla a Biblia más helyeiről?
Mit jelent mindez?
Azt, hogy a bálványimádó, bűntől teljesen megromlott kánaáni népcsoportok közepette volt egy kicsiny „sziget”, egy olyan hely (Sálem), ahol az igaz Isten igaz tisztelete folyt Melkisédek vezetésével, akit közvetlenül az Isten tett pappá és királlyá és nem úgy örökölte ezeket a tiszteket! Isten ezáltal gondoskodott arról, hogy megőriztessék a tiszta istentisztelet és ne borítsa el a földet teljesen a bálványimádás.
Itt Ábrám egy újabb próbatételnek van kitéve, miben áll ez a próbatétel?
Ábrám és csapata óriási győzelmet arattak az Úr kegyelméből. Az ilyen győzelmek után szoktak jönni a legnagyobb bukások. Miért jelenthetnek „veszélyt” egy hívő ember számára az ilyen győzelmek, sikerek?
Mert könnyen elbízhatja magát az ember. Nagy a kísértés, hogy valamit mégis csak magamnak tulajdonítsak a győzelemből!
Példa: Nagyon kemény témazáró előtt állok. Rengeteget kellene tanulnom. Az anyag nagyon nehéz, kevés időm van rá. Nagyon kicsinek érzem magam a feladathoz. Mindjárt az elején elismerem, hogy teljesen Isten segítségére szorulok, nélküle biztos, hogy nem fogok tudni rendesen felkészülni. Hozzá kiáltok és őszintén kérem a segítségét. Aztán nekifeszülök és megpróbálok úgy felkészülni, ahogy csak tőlem telik, közben folyamatosan könyörgök az Úr Jézushoz. Még azt is átélem, hogy Ő ad nekem erőt, jó felfogóképességet stb. Elérkezik a dolgozatírás napja. Úgy érzem, hogy bár rengeteget tanultam, mégsem tudok semmit. Megírom a témazárót, amely tényleg nagyon nehéz volt, és az eredményhirdetéskor kiderül, hogy az egész osztályban egyedül nekem lett ötös. Mit szoktál ilyenkor érezni? Mi az első gondolat, ami átsuhan az agyadon?
Igen, ezt megcsináltam! Nem hiába tanultam annyit! Mégis csak okos fiú vagyok én! Méltán dicsérnek meg ezért a teljesítményért. Megkísért a büszkeség. Lehet, hogy csak este jut először eszedbe, hogy hálát adj az Úrnak azért, hogy ilyen nagy „győzelmet” arathattál, hogy amit te emberileg nézve lehetetlennek hittél, Ő mégis lehetővé tette. Ugye ismerős ez a helyzet?
Nézzük csak meg, hogyan viselkedik Ábrám?
Először is, Sodoma királya igen nagylelkűen felajánlja Ábrámnak az összes visszaszerzett jószágot és arra kéri, hogy csak az embereket hagyja meg neki (hogy továbbra is legyen kiken uralkodnia). Ábrám szó nélkül elfogadhatná a király ajánlatát. Ezzel szemben mit látunk:
„És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.” (22-24)
Miközben Ábrám mindent feltétel nélkül elfogad Melkisédektől, aközben az égvilágon semmit sem fogad el Sodoma királyától. Minden kell neki, amit a Magasságos Isten ad, de semmi nem kell neki egy istentelen királytól, semmi nem kell neki Sodoma kincseiből! Ábrámnak nem kell semmi, ami jogosan járhatna neki Sodoma királyától, de mindenre szüksége van, ami kegyelemből adatik neki a menny és föld Urától. Ábrám tisztában volt azzal, hogy a Magasságos Isten áldásaival ő összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint Sodoma királya minden földi kincsével együtt. Mit mond?
„Felemeltem az én kezemet az Úrhoz” – Figyelitek? Múlt idő! Mire utal ez?
Ábrám még a felajánlás, még a próbatétel, az előre várható kísértés előtt esküvel fogadta meg azt, hogy semmit sem fog elfogadni Sodoma királyától, hogy nem akar semmit Sodoma kincseiből! Ábrám felkészült a próbára. Nem közben kezdte el mérlegelni a helyzetet, nem a felajánlás kapcsán kezdett el imádkozni, gondolkozni azon, hogy vajon elfogadhatja-e ezt az ajánlatot vagy sem. Ábrám már a próbatétel előtt eltökélte a szívében, hogy Istennek fog engedelmeskedni és nem hagyja magát meggazdagíttatni Sodoma istentelen királyától. Ábrám azért ment a harcba, hogy az unokaöccsét megszabadítsa, nem azért, hogy meggazdagodjon, hiszen már gazdag volt. Nem akarta magát megfertőztetni a harc során. Ő tudta, hogy ő az Úr szolgája. Ő nem engedhette meg magának azt a könnyelműséget, hogy az Úr követeként Sodoma kincseiből gazdagodjon meg és hogy aztán elterjedjen róla a hír, hogy Sodoma királya gazdagította meg Ábrámot, a Magasságos Isten követét. Ábrámnak nem kellett Sodoma elismerése, dícsérete, honoráriuma. Ábrámnak volt tartása. Ez a tartás a mindenható Istenbe vetett hitéből fakadt.
Emlékeztek-e arra, hogy ki állt meg Ábrámhoz hasonlóan, egy hasonlóan nehéz kísértés közepette?
Dániel: „Eltökélte szívében, hogy nem fertőzteti meg magát…” (Dán. 1:8)
József. Amikor Potifárné szüntelenül kísértette őt, József ahelyett, hogy mérlegelte volna a helyzetet, világosan megmondta az igen csak rámenős asszonynak: „Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (Gen. 39:9) – Látjátok, ugyanaz az indulat volt József szívében is, mint Ábráméban! József is az Istenhez akart rendületlenül hű maradni, aki őt addig is gazdagon megáldotta és ezért eltökélte magában, hogy csak azt fogja tenni, ami Neki kedves és semmi olyat nem fog tenni, ami Isten előtt útálatos és amivel Őt megbántaná.
Tudjátok, nekünk is nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy mit fogadunk el a világtól és mit nem. És hogy milyen hírbe keverjük magunkat, mint Isten gyermekeit. Nagyon sok mindent kínál a világ! Építhetsz karriert, lehetsz sikeres üzletember, rengeteg módot kínálnak a gyors meggazdagodásra! Én pont a napokban szembesültem ezzel.
Tegnap egy olyan állást kínáltak nekem (és már csak arra várnak, hogy igent mondjak), ami kapásból egy vezető beosztás, 5-600 e Ft-os kezdő fizetéssel, mobiltelefon, „sajnos” kocsit egyelőre még nem tudnak adni, de úgy vettem ki a munkaadó (a műszaki vezérigazgató) szavaiból, hogy néhány hónapon belül azt is elintéznék, ha akarnám és szinte közvetlenül a műszaki vezérigazgató alá kerülnék. Azt hiszem, így első hallásra is döbbenetes (és minimum gyanús) ez az ajánlat és bizony sokan szó nélkül ráharapnának erre a horogra. De nekünk, mint a Magasságos Isten gyermekeinek józannak kell lennünk! Szerintem nem véletlen, hogy éppen most került sorra ez a rész és hogy éppen most beszél velünk, velem erről a kérdésről az Úr.
Nekünk, de nektek is már most, egész fiatalon el kell tökélnetek magatokban azt, hogy kinek akartok engedelmeskedni, kinek akartok tetszeni, kinek akartok megfelelni, kinek akartok szolgálni. A mindenható Istennek vagy a világnak? A kettő együtt nem megy. Vagy az Isten gazdag áldása és örök békessége, boldogsága (ez egy hosszú távú „befektetés”) vagy a világ csalárd, múlandó gazdagsága! Most kell választanotok, most kell döntenetek! Ha már benne lesztek a konkrét döntési helyzetekben, akkor már sokkal nehezebb lesz mérlegelni és helyesen dönteni. Mert akkor majd nagyon erős lesz a kísértés és ne feledjétek: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jer. 17:9)
„válaszszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs. 24:15)
De az is meg van írva:
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (Jer. 17:7,8)