Gen. 13:14-14:12: Isten újra megszólítja Ábrámot, Lótot foglyul ejtik

Múlt alkalommal láttuk azt, hogy Isten helyreállította az ő engedetlenné vált szolgáját, majd nem sokára egy újabb próbatételnek vetette alá őt. Láttuk azt is, hogy Ábrám, Isten kegyelméből, tanulva az egyiptomi kalandból, kiállta a próbát. Teljesen átengedte a választást az unokaöccsének, vagyis teljesen Istenre bízta a dolgok további alakulását. Ábrámnak maradt a Kánaán földje, egy dimbes-dombos hegyvidék, ahol alig van legelő, ahol nehézzé vált a megélhetés. Lót pedig elköltözött a gazdagon termő Jordán menti területre.

Lót az ő testi szemei, a szíve csalárdsága után ment, Ábrám pedig hit által egészen Istenre bízta a konfliktus megoldását. Hogyan oldódott meg a konfliktus? Úgy, hogy Ábrám emberileg nézve veszített. Figyeljük csak meg, mi történik ezután. Amint Lót elválik Ábrámtól, abban a pillanatban megjelenik neki Isten. Újra megszólítja az Úr Ábrámot. Amikor isten egy ember először vagy újra megszólít, az mindig a kegyelem jele!

Nem csak az egyiptomi kaland volt engedetlenség Ábrám részéről, hanem volt egy régebbi dolog is, amiben Ábrám szintén nem engedelmeskedett teljesen az Isten parancsának.

Mit is mondott pontosan az Úr, amikor elhívta Ábrámot?

„Eredj ki a te földedből,” – Megtette? Megtette.

„és a te rokonságod közül” – Megtette? Részben. Hiszen nem hagyta ott Lótot. Most érkezett el az a pillanat, amikor Ábrám egészen megcselekedte az Isten akaratát. Lótnak ugyanis Isten terve szerint nem volt semmi része az Ábrámnak adott ígéretekben és az ő Istentől kapott örökségében. Ábrám és az ő utódai az ígéretek örökösei, nem Lót. Ezért külön kellett válniuk.

Tudjátok, mi is kapunk ilyen próbatételeket az Úrtól. Arra kíváncsi ilyenkor az Úr, hogy tudunk-e hitből, a benne való bizalom alapján dönteni. Ezek azok a helyzetek, amikor Isten nem ad világos vezetést, nem mondja meg nyíltan, hogy melyik lehetőséget válasszuk, hanem ránk bízza a döntést. Ábrámnak egyetlen biztos kapaszkodója volt. Mi volt ez?

Azon a helyen volt, ahová Isten küldte. Isten parancsának engedelmeskedve került ebbe a helyzetbe. Nekünk is érdemes ilyen helyzetekben végiggondolnunk azt, hogy melyek azok a dolgok, ígéretek, Igék, amelyekbe belekapaszkodhatunk. Ezek nagyon sokat segíthetnek a döntéshozatalban. Van néhány bíztató ígéretünk a döntéshelyzetekre vonatkozóan:

„Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, a melyet válaszszon.” (25. Zsolt. 12.) – Aki bízik az Úrban, aki az élete minden területén számol Vele, az meg fogja érteni, hogy mit válasszon. Azzal az Úr meg fogja értetni a helyes utat.

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”  (Péld. 3:5) – Ha az életed minden egyéb területén is neki engedelmeskedsz, Őt követed, akkor ígéreted van arra nézve, hogy egy adott kérdéssel kapcsolatban is meg fog segíteni téged az Úr. Ha az egész életed az úré, akkor veled lesz a konkrét döntéshelyzetekben is. Ha csak akkor akarod pánikszerűen kikérni a véleményét, amikor egy döntés előtt állsz, egyébként magad irányítod az életedet, akkor ne számíts az Úr segítségére.

Sokszor csak miután helyesen döntöttünk, azután szólal meg Isten, mintegy megerősítve ezzel a választásunkat. Bíztat, bátorít az ő Igéjével, örömöt, belső békességet ad stb. Nem feltétlenül változnak meg a körülmények, nem biztos, hogy bármi is változni fog körülötted, de az Úr meg fog erősíteni téged a döntés helyessége felől.

Miután Ábrám engedelmeskedik, Isten megismétli és újra megerősíti a neki tett ígéreteket. Isten ígéretei megváltoztathatatlanok, az ő terve végbe kell, hogy menjen.

Kikre vonatkoztakat ezek az ígéretek?

A hívőkre (Gal. 3:7, 26-29), az egész földre. Hiszen a világ minden részén élnek hívők.

Ezután azt parancsolja neki Isten: „Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.” (17)

Ábrám pedig a körülmények ellenére hitt az Úrnak és engedelmeskedett az ő parancsának: „Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.” (18) – Ettől fogva ez a hely lett Ábrám „állandó” lakhelye.

Általában, amikor a keresztyén ember a hitbeli fejlődésében tesz egy lépést előre, akkor azt mindig megelőzi valami kísértés, vagy próba. Ezt nézhetjük úgy is, hogy ha az Isten próbál bennünket, ha kísértések érnek bennünket, akkor az azt jelenti, hogy az Úr előre akar vinni minket a hitbeli fejlődésünk útján. Az Úr el akar végezni valamit bennünk. Az Isten atyai gondoskodása van még ezek mögött a nehéz próbatételek, kísértések mögött is. Nem azért adja ezeket az Úr, hogy tönkre menjünk bele, hanem, hogy fejlődjünk, erősödjünk, edződjünk. Így kell, hogy szemléljük a próbatételeket az életünkben.

Na, de menjünk tovább, nézzük meg a 14. részt.

Ki az, aki érti, hogy miről szól pontosan ez a beszámoló az 1-12 versekben?

Nézzük meg együtt. Kik a szereplők? Ki ki ellen harcol? Miért harcolnak egymás ellen? Mi volt a háború kiváltó oka?

Ebben a fejezetben az akkori világtörténelmi eseményekbe kapunk egy kis bepillantást. Természetesen az üdvtörténet szempontjából mutatva be az eseményeket.

Szereplők: 

·        Amrafel, Sinear királya (Nimrod alapította ezt a királyságot, babiloni birodalmat – Gen. 10:10) – Hammurabi, Babilonban uralkodik. Kr. e. 1945 környékén. Kiterjeszti a hatalmát egészen a Földközi-tengerig.

·        Ariókh, Elászár királya – D-Babilóniában uralkodik.

·        Kedorlaomer, Elám királya – belső Ázsiában uralkodott.

·        Thidál, Góim királya – Kurdiztán királya, Kaukázus vidékén uralkodott

Olyan lehetett ez a szövetség, mint a volt Szovjetunio. A folyamon (Eufrátesz) túli és inneni népeket is adóztatták. Azt mondták ezeknek a kisebb népeknek, hogy mi a barátaitok vagyunk, mi megvédünk titeket, ti pedig fizettek nekünk. Olyan ez a védelem, hogy csak próbáljon meg ebből valaki megszabadulni, mindjárt meglátja, kivel áll szemben. Ilyen volt a kommunizmus uralma, ilyen lesz a NATO az EU és minden Isten ellenes uralom vagy szövetség. Az ősi babiloni birodalom tehát rohamosan terjeszkedik. Már a Jordán gazdagon termő vidékét is uralmuk alá hajtották a babiloniak.

·        Bera, Sodoma királya

·        Birsa, Gomora királya

·        Sináb, Admáh királya

·        Seméber, Czebóim királya

·        Bélah vagyis Czoár királya (nincs megnevezve az uralkodó)

Ők a folyamon túli, egymással szövetségben levő, a nagy babiloni birodalomnak immár 12 éve adót fizető királyok. Akkoriban minden kánaáni városnak volt egy királya. Ezek tehát kiskirályok voltak.

Egyszer csak megindulnak a hazafias szólamok: Meddig tűrjük még ezt a szolgaságot! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Éljen a szabad Sodoma! Éljen a szabad Gomora! Rázzuk le az igát és a zsarnokot! Fogják tehát magukat és fellázadnak az őket uralmuk alatt tartó Kedorlaomer ellen. Összetoboroznak egy hadsereget és felsorakoznak a Siddim völgyében (a még nem létező Holt-tenger területén), hogy megütközzenek az őket elnyomó szövetséges királyokkal. Kedorlaomer és szövetségesei útközben több várost és települést is elpusztítottak, mire megérkeztek a Siddim völgyébe (5-7). Nyilván ezek a területek is fellázadtak Kedorlaomerék ellen és megpróbálták lerázni magukról az igát. Kedorlaomer azonban kegyetlenül megtorolta ezeket a próbálkozásokat.

Ilyen véres győzelmek és pusztítások után érkezett meg Kedorlaomer a Siddim völgyébe, hogy megvívjon az ellene fellázadt öt kiskirállyal. Annak rendje és módja szerint ugyanazzal a lendülettel le is veri őket. Sodoma és Gomora királya elmenekülnek, de menekülés közben beleesnek egy-egy ottani szurok-forrásba, a megmaradt nép pedig felmenekül a környező moábita hegyekre. Ugyanez történt a szovjetunió uralmától szabadulni akaró népekkel és ugyanez fog majd történni a NATO és az EU esetében is. Erre lehet számítani.

Mit olvasunk a 12. versben?

„Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.” – Kemény helyzet. Ezt Lót nem látta előre, amikor nagy fennen úgy döntött, hogy Sodomába megy lakni. Sodoma egy nagyon gazdag város lehetett és ez nem csak Lótnak tűnt fel, hanem Kedorlaomer is tisztában volt vele. Aki úgy dönt, hogy gazdag helyre megy lakni, az bele fog kerülni a pénzért való harc zűrzavarába. Ábrám is ott lakott néhány 10 km-re a történtektől, egy szegényebb helyen. Érdekes, hogy őt békén hagyja Kedorlaomer. Hebront nem akarta kifosztani, mert nem volt mit elvinni onnan.

Talán ebből most látjuk azt, hogy amikor nekünk az Úr egy tisztes, szerény, szolid, mértéktartó életet javasol, akkor ezáltal bennünket ki akar vonni a világ pénzéhes fiainak háborúskodásaiból. Egy keresztyén embert nem hajt bele az Úr ilyen viszályokba. Ábrám ebből az egészből kimarad és kimaradhatna Ábrám végig, de majd meglátjuk, hogy mit tesz mégis az unokaöccséért, mikor értesül a történtekről.

Tanúlságok:

Amit vet az ember, azt fogja learatni. Bennünket is utolérnek az Isten nélkül hozott döntéseink következményei. Szép fokozatosan, feltartóztathatatlanul begyűrűznek az életünkbe azok a bajok, melyeket az engedetlenségünkkel hoztunk a saját fejünkre. Lót jócskán megszedhette magát Sodomában, de egyik napról a másikra minden szerzeményétől megfosztatik és Lótot magát is fogságba viszik. Vége mindennek. Most szembesülnie kell a rossz döntésével. Most már hiába gondolkodik el azon, hogy lehet, hogy jobb lett volna, ha egy másik helyet választ. Lejárt a változtatás megtételére adott idő. Lót nagyon jól érezte magát Sodomában, esze ágában nem volt eljönnie onnan. Úgy is mondhatnánk, hogy megtalálta a számításait.

Két elrettentő példa, ismét a párkapcsolat területéről: Mindkettő egy-egy lelkész házaspárról szól, akik Isten nélkül mentek bele a házasságba és rövid időn belül pokollá vált az életük. Az egyik esetben a fiú hívő, a lány nem az. Az utóbbi nagyon csinos, szembetűnő szépség, olyan világias „keresztyén”. Mindig is egy kicsit kihívóan öltözködött, és szerette felhívni magára a figyelmet a viselkedésével. Sikerült is neki tőrbe csalni ezt a hívő fiút. Miután összeházasodtak, kirendelték őket egy parókiára, ahol rengeteg teendőjük akadt. A lány azonban már attól kezdve, hogy odakerültek, nem nagyon akarta kivenni a részét a munkából. Nem rég pedig bejelentette, hogy ő szeretne egy kicsit „élni” és discoba akar járni. A férj megmondta, hogy nem tud elmenni vele, mert annyira sok a feladat a gyülekezetben és örülne, ha inkább ő is besegítene neki. A lány azonban kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő akkor is el fog járni szórakozni, ha kell akkor a férje nélkül is. Így is lett. A fiú egyedül maradt a feladatokkal és az egyre növekvő keserűségével. Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy mit érez mostanában. Azóta egyre rosszabb a helyzet.

A másik esetben a lány a hívő, és ők is házasságkötés után kerültek ki egy parókiára, ahol szintén rengeteg tennivaló van. A fiú borzasztóan infantilis volt már a kezdetektől fogva és mindannyian, akik ismertük a lányt, csodálkoztunk, hogy állhatott össze ezzel az éretlen sráccal. Ő csak annyit mondott, amikor ezt megkérdezték tőle, hogy annyira viccesnek találta őt és mindig úgy felvidult mellette. Kb. ez volt minden nyomós érve. Isten valahogy kimaradt a számításból. Nem rég ennek a srácnak megtetszett egy lány a gyülekezetből és nem is rejtette véka alá a dolgot. Rövid időn belül bejelentette, hogy el akar válni. A felesége borzasztóan kétségbe volt esve, de továbbra is próbálta megmenteni a helyzetet. Egy idő után azonban ő sem bírta tovább és bejelentette, hogy ő is el akar válni. Ekkorra azonban már ez az idegen leányzó ejtette a behálózott férjet, és így ő meggondolva magát, visszavonta a válási szándékát. Azonban addigra már késő volt. Időközben ugyanis óriási botrány lett a dologból, egészen a püspökig eljutott az ügy és ki is penderítették őket a parókiáról…

Nem sorolom tovább a példákat. Álljanak ezek mind stop táblaként előttünk. Jelezve azt, hogy nem kell, hogy velünk is hasonlóak történjenek ahhoz, hogy észhez térjünk, hogy teljesen az Úrra bízzuk a választást. Ha valamibe Isten nélkül vágunk bele, azon nem lesz áldás, higgyétek el! Ne is várjuk, hogy az Úr majd megáldja a magunk választotta utakat. Az a félelmetes az egészben, hogy nem is azonnal tapasztaljuk meg a magunk választotta utak súlyos következményeit. Lehet, hogy csak évek múlva, amikor a legkevésbé számítunk rá, akkor üt be a krach. Ami késik, nem múlik.

Addig hagyd el Sodomát, addig hagyd el a magad választotta utakat, amíg el nem jön érted Kedorlaomer, amíg menthetetlenül fogságba nem visznek. Lót nem halt meg, de nyomorult, kifosztott, kiszolgáltatott rabbá lett Sodomában. Micsoda kegyelem, hogy nem ér véget itt a történet! Micsoda kegyelem, hogy számunkra is van szabadulás! De erről majd a következő részben fogok beszélni.