Gen. 13:1-13: Ábrám visszatér Kánaánba és különválik Lóttól

 

 

Ábrám csodálatos módon, Isten kegyelméből megmenekül Egyiptomból és visszatér az ígéret földjére, azaz az Istentől rendelt helyére (a Negev sivatagba – NASB Bible). Egy nagyon komoly engedetlenségből ragadja ki őt Isten. Elbukott, mint Isten gyermeke, és mint hívő férj is csúnyán leszerepelt, igaz?

 

A 13. rész ugyancsak egy nagyon gazdag rész. Nem tudom, hogy lesz-e elég időnk végigmenni az egész fejezeten. Mi továbbra is a történet Főszereplőjére koncentrálunk. Ki is ennek a történetnek a főszereplője? Isten.

 

Ábrám példáján keresztül ma megint megtanulhatunk valamit arról, hogy hogyan bánik Isten az ő gyermekeivel, hogyan vezet bennünket.  Érdemes megfigyelnünk majd azt, hogy hogyan reagál Isten Ábrám különböző megmozdulásaira.

 

Az 1. versből megtudjuk, hogy Lót is ott volt Ábrámmal Egyiptomban, ő is végigélte a kalandot. Lót valószínűleg teljesen jól érezte ott magát, hiszen lévén, hogy ő is Ábrám házanépéhez tartozott, neki is csurrant cseppent valami a fáraó bőkezű ajándékaiból. Neki akkor még nem volt felesége, nem volt kit félteni. Dőlt a lé, Lót ott dőzsölt Egyiptom árnyas pálmafái alatt. Neki ez egy nagyon is kellemes kiruccanás lehetett, csak haszna származhatott belőle, emberileg nézve. És hogy mennyire megszerette az egyiptomi jólétet, Egyiptom gazdagságát, hogy mennyire elcsábult a szíve, az hamarosan ki fog derülni az Ábrámtól való elváláskor. Nem múlik el ugyanis nyomtalanul az, ha valaki Egyiptomban él, vagy Egyiptomba költözik. Meglátjuk majd, hogy kiben mi csapódott le az egyiptomi kitérő kapcsán.

 

Hova ment vissza Ábrám?

 

Egészen addig a pontig, ahol egykor letért az Úrtól rendelt útjáról, ahol engedetlenségbe esett, ahol egykor még nagyon szoros kapcsolatban volt Istennel: a Béthel és Ai közötti helyre. Nevezetes hely ez, hiszen ott épített először oltárt az Úrnak, hogy segítségül hívja az ő nevét (Gen. 12:8). Vagyis, ott kérte ki először az Úr vezetését. Ott még zavartalan volt az Istennel való kapcsolata, ott még minden rendben volt Isten és ő közötte.

 

Azt olvassuk, hogy Ábrám ott ismét segítségül hívta az Úr nevét. Hosszú idő után (nem tudjuk, hogy mennyi időt tölthettek Egyiptomban) ismét az Istenre bízza az életét. Ebben sok minden benne lehetett ám Ábrám részéről. Valószínűleg egy őszinte bűnbánat és egy nagyon komoly Istenhez való odafordulást fejezett ki az, amit Ábrám tett. A későbbi viselkedéséből is egyértelműen kiderül ez.

 

Tudjátok, nekünk is sokszor vissza kell mennünk addig a pontig, ahol letértünk az Úrtól rendelt utunkról ahhoz, hogy rendbe jöjjön az Istennel való kapcsolatunk (vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet már visszatérni eddig a pontig – zabigyerek stb.). Addig nem áll helyre a békességünk, nem lesz újra igazi örömünk és boldogságunk, amíg vissza nem megyünk oda, ahol engedetlenekké váltunk és meg nem valljuk Istennek az engedetlenségünket. 

 

Nagyon beszédes az 5. Vers. Mi tűnik fel itt Lóttal kapcsolatban?

 

Azt olvassuk, hogy Lót Ábrámmal járt vala. Emlékeztek rá, hogy mit ír a Biblia Énókról és Noéról?

 

Mindkettőjükről azt olvassuk, hogy az Istennel jártak (Gen. 5:22, 6:9).

 

Lót azonban (csupán egy emberrel) Ábrámmal járt. Nem követte ő az Urat, csak ment Ábrám után. Lótról nem olvassuk azt, hogy valamikor is oltárt épített volna az Úrnak, meg hogy segítségül hívta volna az Úr nevét. Ma is sokan vannak ilyenek, akik csak úgy odacsapódnak a hívők mellé. Nem az Úr Jézushoz kötődnek, hanem egy-egy személyhez. Sok mindent eltanulnak tőlük, néha még a hívőknek adott áldásokban is részesülnek, akárcsak Lót. Az ilyenek azonban előbb utóbb Lóthoz hasonlóan le is fognak morzsolódni, és ott fogják hagyni a gyülekezetet meg az ifit, hacsak nem jutnak ők is élő hitre az Úr Jézus Krisztusban. 

 

Mi történik ezután?

 

Isten újra megpróbálja a lelkileg helyreállított Ábrámot. Vajon tényleg bízik-e Ábrám Istenben? Isten egy próbatétellel válaszol Ábrám imádságára. Jön egy konfliktus. Mind Ábrámnak, mind Lótnak nagyon sok jószága volt, amelyeknek egyre több legelőre volt szükségük. Ráadásul ott voltak még az őslakók is (kananeusok és perizeusok - érdekes, hogy az utóbbiak nem szerepelnnek Kánaán leszármazottai között a Gen. 10:15-17-ben, lehetséges, hogy egyáltalán nem is voltak Hám leszármazottai). Ábrám és Lót pásztorai egyre többet veszekedtek a legelő területek miatt, míg végül egyszer csak Ábrám megelégeli a dolgot és egy megdöbbentő ajánlatot tesz:

 

„Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.” (8,9)

 

Figyeljük meg, hogy ki hogyan viselkedik ebben a feszült helyzetben.

 

Ti mit szóltok ehhez a javaslathoz? Bölcs dolog volt Lótra bízni a döntést? Helyesen cselekedett vajon Ábrám? Ti mit csináltatok volna ebben a helyzetben?

 

Noha Ábrám volt az idősebb, mégis ő az, aki felajánlja a választás előjogát a nála fiatalabb unokaöccsének. Kész volt megalázni magát a fiatalabb rokona előtt. Nem szolgáltatta ki magát ezáltal felelőtlenül a fiatalabb, tapasztalatlanabb unokaöccse szeszélyének? Mit fejezett ki ezáltal Ábrám?

 

Azt, hogy most már teljesen az Istenre bízza az élete további alakulását. Ábrám hitte azt, hogy Isten úgy fogja irányítani ezt a választást (még ennek az „emberkövető”, megcsalt szívű Lótnak a döntésén keresztül is), hogy az majd az ígéret beteljesedését fogja elősegíteni. Itt jön ki nagyon élesen az, hogy mennyire sokat tanult Ábrám az egyiptomi kalandból. Még véletlenül sem akarja kezébe venni az irányítást.

 

Nem így Lót! Mit csinál, ill. mit nem csinál Lót?

 

Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe. És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.” (10,11)

 

Először is, ő a fiatalabb, illett volna visszautasítani ezt az ajánlatott, nem? Még csak meg sem próbál udvariaskodni. 

 

Felemelé az ő szemeit” – Magyarán körbenézett, felmérte a terepet, megvizsgálta a lehetőségeket. Egyes bibliamagyarázók szerint akkor szokta felemelni valaki a szemeit, amikor imádkozik. E szerint az értelmezés szerint tehát Lót úgy tesz, mintha imádkozna.

 

 

Mit látott Lót?

 

Meglátta a Jordán vidékét, Sodoma és Gomorra városainak földjét (13. vers), amely kísértetiesen hasonlított Egyiptom földjére! Ez is egy dúsan termő terület volt, csupa jólét, gazdagság. Emberileg nézve ígéretes választásnak tűnt Lót számára, aki ahogy már korábban is említettük, elcsábult az egyiptomi jólét hatására. Nem véletlenül hasonlítja itt az Ige Egyiptom földéhez azt a területet.

 

Mint ahogy nem véletlenül említi meg azt sem az Ige, hogy még azelőtt került sor a választásra, mielőtt az Úr elpusztította volna Sodomát és Gomorrát!

 

 

Hova akart menni Lót? Milyen helyet választott magának?

 

Esze ágában sem volt, hogy megkérdezze az Urat, csupán emberileg mérte föl a helyzetet és a testi szeme után döntött. Egy olyan helyet választott magának, amit az Úr el fog pusztítani, amit az Úr már megítélt. Lót nem látta azt a kénköves tüzes esőt, ami Sodoma felett lebegett. Lót egyenesen a vesztébe rohant! Még azt sem tudta, amit a 13. Versben olvasunk: Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.”

 

Sok mindent fel tudott mérni Lót, emberileg nézve ebben a döntési helyzetben. Sok mindent fel tudunk mérni mi is egy-egy döntés meghozatala előtt (pl. pálya-, pár- és munkahely választás), de egy dolgot, Istent kivéve, senki sem tud nekünk megmondani előre. És ezért vagyunk óriási előnyben egy-egy döntéshelyzetben a hitetlenekkel szemben. Senki sem tudja ugyanis megmondani azt, hogy mit hoz a jövő! Ha kihagyjuk Istent a döntéseinkből, akkor a világ legfelelőtlenebb emberei vagyunk.

 

Egyedül Ő az, aki ismeri a jövőt. Egyedül Ő az, aki tudja azt, hogy mire van szükségünk. Egyedül Ő ismeri azt a tökéletes tervet, amit a mi életünkre vonatkozólag elgondolt. Nélküle a sötétben tapogatózunk (lehet ezt egy egész életen át csinálni! – de milyen élet lesz abból!). Nélküle mi is, bármilyen sikeresek vagyunk emberileg nézve, a biztos pusztulásba rohanunk!

 

Olyan nincs, hogy valaki az Isten nélkül él és mégis valahogy sikerül azon az úton járni, amit az Isten készített neki! Nélküle mi is a testi szemünk, a megcsalt szívünk után választunk és döntünk! Nélküle mi is mindig „Sodomát és Gomorát” választjuk!!! Ez nem vicc! Nem választhatsz mást Isten nélkül!

 

Egy-két példát hadd említsek.

 

1.      2001. Szept 11-e előtt sokan sok mindent megadtak volna azért, hogy mondjuk egy éves ösztöndíjat kapjanak New Yorkba, vagy hogy kiküldjék őket dolgozni a WTC-be. Hányan voltak olyanok, akik horribilis összegeket fizettek ki azért naponta, hogy a WTC valamelyik tornyának akár csak az alsóbb szintjein is egy irodahelyiséget bérelhessenek. Ezek közül senki sem tudta azt, hogy Isten már megítélte azt a helyet és az ott dolgozó emberek pénzimádatát!! 

 

(Csak érdekességképpen hadd mondjam el, hogy van egy keresztyén ismerősöm, akinek a felesége a SUN Microsystems-nél dolgozik Amerikában (nem New Yorkban), egy kihelyezett ügynökségen. Ennek a vállalatnak a központi irodája a WTC-ben volt.  A kihelyezett ügynökség képviselői szept. 11-re kaptak meghívást egy nagyobb vállalati gyűlésre a WTC-be. Az ismerősöm felesége is hivatalos volt oda, azonban ő már hetekkel a tragédia előtt szabadságot kért arra a napra. Így Isten kegyelméből megmenekült az ítélet alól. Mert Isten már hetekkel azelőtt gondoskodott az ő megmentéséről.)

 

2.      Amikor polg. szolg. után újra elhelyezkedtem a Matávnál, engem is megcsalt a szívem a munkahely választáskor. Sajnos el kell, hogy mondjam nektek, hogy engem is elcsábított az a fizetés, amit ajánlottak. Lett volna egy másik lehetőség, ahol bizony sokkal kevesebbet fizettek volna, de mint utóbb kiderült, sokkal értelmesebb és hasznosabb munkát végezhettem volna, amit a Matávnál nem tudtak biztosítani számomra.

 

Tudjátok mi lett a döntésem eredménye? Nagyon jól fizettek, de nem tudtam érdemi munkát végezni, a tétlenség idegileg teljesen felőrölt, megszűnt a békességem, a belső leki nyugalmam, akadozni kezdett az Istennel való kapcsolatom és egészen addig nem állt helyre mindez, amíg ott nem hagytam azt a munkahelyet, ahová az Úr engem nem küldött. Most megint nincs munkám, de van békességem, boldog vagyok, helyre állt az Úrral a kapcsolatom. A folyószámlám lassan nullára íródik, de lelkileg gazdag vagyok, és tudom, hogy az Úr hamarosan gondoskodni fog arról, hogy újra legyen állásom.

 

3.      Hányan vannak, akik a csalárd szívük kívánságát követik a párválasztásban is, akik a szemük után mennek! A legmerészebb vállalkozás, nem? Isten nélkül választani magamnak egy olyan társat, akivel (reménység szerint) egy egész életet fogok majd leélni! Ez a legnagyobb őrültség!!

 

Egyedül Isten tudja azt, hogy milyen lesz mind külsőleg, mind belsőleg az a lány vagy az a fiú (hogy milyen lesz a szíve) 5, 10, 20, 50 stb. év múlva, mi nem tudjuk! Egyedül Ő tudja azt, hogy ki az, akivel valóban összeillesz, akivel ki tudjátok egészíteni egymást egy egész életen át, te nem tudod! Mégis hányan választanak maguknak társat egy életre Isten nélkül!

 

Mi az eredménye ma annak, hogy az emberek többsége így dönt?

 

Egyre több a kudarc, egyre több a tönkre ment kapcsolat és házasság, egyre nagyobb a kiábrándultság és a csalódottság az emberekben, egyre többen vannak, akik már nem is házastársat keresnek és választanak maguknak, hanem mondjuk úgy: „játszó társat”. Egyre népszerűbbé válik az együttélés és a futó kaland. 

 

Míg Ábrám hitből cselekszik, addig Lót a szeme és az Egyiptomi kincsek által megcsalt szíve szerint dönt. Sodomában több a pénz, jobbak a lehetőségek, dúsabbak a legelők. Mondhatnánk úgy is, hogy a látszólag jobbat választja. Lótot nem küldi Isten Sodomába lakni, Lót saját elhatározásból megy oda. Lót nem tanul az egyiptomi kalandból. Rá pont az ellenkező hatással volt ez a kaland, mint Ábrámra. Lót megszerette Egyiptomot Egyiptomban.

 

Tudjátok, Isten néha megengedi azt, hogy a szívünk szerint döntsük és a saját bőrünkön érezzük az engedetlenségünk következményeit. Lótnak is megengedte, hogy Sodomába menjen. Ábrám azonban még egyszer nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát. Ő úgy gondolkodik, hogy hadd vigye Lót, amit választott, hadd menjen a gazdagabb vidékre, rólam meg majd itt fog gondoskodni az én Uram.  

 

Szerintetek ki választott jobban?

 

Isten. És az az Ábrám, aki Benne bízott, mikor ezt a merész döntést meghozta.

 

Nagyon kérlek benneteket, hogy mindig várjátok meg az Úr választását, az Úrtól elkészített megoldást és mindig kérjétek ki az Ő tanácsát!! És jól gondoljátok meg minden döntésetek előtt azt, hogy valójában miért akarjátok azt az adott dolgot választani, hogy mi a szívetek legbelsőbb szándéka. Figyelem!! Ehhez mindenek előtt egy új, Istenre figyelni tudó szívre van szükségetek.

 

Ne a szemetek után döntsetek! Ne menjetek Sodomába, nem éri meg! Lehet, hogy egy ideig látszólag jó dolgotok lesz, de ami kezdetben édes, az idővel elviselhetetlenül keserűvé és fájdalmassá fog válni.

 

Tudjátok, most én is az Úrra várok. Keresem, de ugyanakkor azt várom, hogy Isten mutassa meg azt a munkahelyet, ahol engem látni akar (most már kész vagyok szerényebb körülmények között, akár sok értelmes munkát végezni). Tőle várom, hogy megmutassa a páromat, és tudom, hogy az ő választása a legtökéletesebb választás lesz. Sőt azt is tudom, hogy már el van készítve a társam, csak még nem jött el az ideje annak, hogy egymásra találjunk. Én például már most is imádkozom a páromért.

 

Mögöttem is vannak kudarcok ezen a téren, amelyeket szívesen megspóroltam volna, de többek között ezek a kudarcok hajtottak ide hozzátok is, hogy még időben szólhassak nektek, hogy még időben figyelmeztesselek benneteket ezekre a veszélyekre és csapdákra. Ha Istenre bízzátok az egész életeteket, a döntéseiteket, mindent, akkor komolyan mondom, hogy nagyon-nagyon boldog életetek lesz.

 

Két ígérettel szeretném befejezni ezt az alkalmat, amelyet Isten mondott egykor személyesen nekem. Az egyiket akkor kaptam, amikor szakítottam azzal a lánnyal, aki nem az Úrtól való volt és én nagyon el voltam keseredve. Ez így hangzik:

 

„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer. 29:11) – Az Úr mindannyiunknak kívánatos, boldog véget akar adni, nem háborúságot, fájdalmat, gyötrelmet, kiábrándultságot. Ő Olyan életet tervezett nektek, amelyet megkívánnak majd azok is, akik látják azt.

 

A másik ígéret pedig így hangzik: „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt. 6:32,33) – Ha Isten van az első helyen az életetekben, akkor Ő mindent meg fog adni nektek, amire csak szükségetek van. Hiszitek ezt?

Hosted by www.Geocities.ws

1