Gen. 13:1-13: Ábrám visszatér Kánaánba
és különválik Lóttól
Ábrám csodálatos módon, Isten kegyelméből megmenekül
Egyiptomból és visszatér az ígéret földjére, azaz az Istentől rendelt helyére
(a Negev sivatagba – NASB Bible).
Egy nagyon komoly engedetlenségből ragadja ki őt Isten. Elbukott, mint Isten
gyermeke, és mint hívő férj is csúnyán leszerepelt, igaz?
A 13. rész ugyancsak egy nagyon gazdag rész. Nem
tudom, hogy lesz-e elég időnk végigmenni az egész fejezeten. Mi továbbra is a
történet Főszereplőjére koncentrálunk. Ki is ennek a történetnek a
főszereplője? Isten.
Ábrám példáján keresztül ma megint megtanulhatunk
valamit arról, hogy hogyan bánik Isten az ő gyermekeivel, hogyan vezet
bennünket. Érdemes megfigyelnünk majd
azt, hogy hogyan reagál Isten Ábrám különböző megmozdulásaira.
Az 1. versből megtudjuk, hogy Lót is ott volt
Ábrámmal Egyiptomban, ő is végigélte a kalandot. Lót valószínűleg teljesen jól
érezte ott magát, hiszen lévén, hogy ő is Ábrám házanépéhez
tartozott, neki is csurrant cseppent valami a fáraó bőkezű ajándékaiból. Neki
akkor még nem volt felesége, nem volt kit félteni. Dőlt a lé, Lót ott dőzsölt
Egyiptom árnyas pálmafái alatt. Neki ez egy nagyon is kellemes kiruccanás
lehetett, csak haszna származhatott belőle, emberileg nézve. És hogy mennyire
megszerette az egyiptomi jólétet, Egyiptom gazdagságát, hogy mennyire elcsábult
a szíve, az hamarosan ki fog derülni az Ábrámtól való elváláskor. Nem múlik el ugyanis nyomtalanul az, ha valaki Egyiptomban él, vagy
Egyiptomba költözik. Meglátjuk majd, hogy kiben mi csapódott le az egyiptomi
kitérő kapcsán.
Hova ment vissza Ábrám?
Egészen addig a pontig, ahol egykor letért az Úrtól rendelt útjáról, ahol engedetlenségbe esett, ahol egykor még nagyon szoros kapcsolatban volt Istennel: a Béthel és Ai közötti helyre. Nevezetes hely ez, hiszen ott épített először oltárt az Úrnak, hogy segítségül hívja az ő nevét (Gen. 12:8). Vagyis, ott kérte ki először az Úr vezetését. Ott még zavartalan volt az Istennel való kapcsolata, ott még minden rendben volt Isten és ő közötte.
Azt olvassuk, hogy Ábrám ott ismét segítségül hívta
az Úr nevét. Hosszú idő után (nem tudjuk, hogy mennyi időt tölthettek
Egyiptomban) ismét az Istenre bízza az életét. Ebben sok minden benne lehetett
ám Ábrám részéről. Valószínűleg egy őszinte bűnbánat és egy nagyon komoly
Istenhez való odafordulást fejezett ki az, amit Ábrám tett. A későbbi
viselkedéséből is egyértelműen kiderül ez.
Tudjátok, nekünk is sokszor vissza kell mennünk
addig a pontig, ahol letértünk az Úrtól rendelt utunkról ahhoz, hogy rendbe
jöjjön az Istennel való kapcsolatunk (vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet
már visszatérni eddig a pontig – zabigyerek stb.). Addig nem áll helyre a
békességünk, nem lesz újra igazi örömünk és boldogságunk, amíg vissza nem megyünk
oda, ahol engedetlenekké váltunk és meg nem valljuk Istennek az
engedetlenségünket.
Nagyon beszédes az 5. Vers. Mi tűnik fel itt Lóttal kapcsolatban?
Azt olvassuk, hogy Lót Ábrámmal járt vala. Emlékeztek rá,
hogy mit ír a Biblia Énókról és Noéról?
Mindkettőjükről azt olvassuk, hogy az
Istennel jártak (Gen. 5:22,
6:9).
Lót azonban (csupán egy emberrel) Ábrámmal járt. Nem
követte ő az Urat, csak ment Ábrám után. Lótról nem
olvassuk azt, hogy valamikor is oltárt épített volna az Úrnak, meg hogy
segítségül hívta volna az Úr nevét. Ma is sokan vannak ilyenek, akik csak úgy
odacsapódnak a hívők mellé. Nem az Úr Jézushoz kötődnek, hanem egy-egy
személyhez. Sok mindent eltanulnak tőlük, néha még a hívőknek adott áldásokban
is részesülnek, akárcsak Lót. Az ilyenek azonban előbb utóbb Lóthoz hasonlóan le is fognak morzsolódni, és ott fogják
hagyni a gyülekezetet meg az ifit, hacsak nem jutnak ők is élő hitre az Úr
Jézus Krisztusban.
Mi történik ezután?
„Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés
közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között:
hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind
az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra
tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én
balra térek.” (8,9)
Figyeljük meg, hogy ki
hogyan viselkedik ebben a feszült helyzetben.
Ti mit szóltok ehhez a javaslathoz? Bölcs dolog volt
Lótra bízni a döntést? Helyesen cselekedett vajon
Ábrám? Ti mit csináltatok volna ebben a helyzetben?
Noha Ábrám volt az idősebb, mégis ő az, aki
felajánlja a választás előjogát a nála fiatalabb unokaöccsének. Kész volt
megalázni magát a fiatalabb rokona előtt. Nem szolgáltatta ki magát ezáltal felelőtlenül a fiatalabb, tapasztalatlanabb
unokaöccse szeszélyének? Mit fejezett ki ezáltal
Ábrám?
Azt, hogy most már teljesen az Istenre bízza az élete további alakulását. Ábrám hitte azt, hogy Isten úgy fogja irányítani ezt a választást (még ennek az „emberkövető”, megcsalt szívű Lótnak a döntésén keresztül is), hogy az majd az ígéret beteljesedését fogja elősegíteni. Itt jön ki nagyon élesen az, hogy mennyire sokat tanult Ábrám az egyiptomi kalandból. Még véletlenül sem akarja kezébe venni az irányítást.
Nem így Lót! Mit csinál, ill. mit nem csinál Lót?
„Felemelé
azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész
melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr
kertje, mint Égyiptom földe. És választá
Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék
Lót kelet felé: és elválának egymástól.” (10,11)
Először is, ő a fiatalabb, illett volna visszautasítani ezt az ajánlatott, nem? Még csak meg sem
próbál udvariaskodni.
„Felemelé az ő szemeit” – Magyarán körbenézett, felmérte a terepet,
megvizsgálta a lehetőségeket. Egyes bibliamagyarázók szerint akkor szokta
felemelni valaki a szemeit, amikor imádkozik. E szerint az értelmezés szerint
tehát Lót úgy tesz, mintha imádkozna.
Mit látott Lót?
Meglátta a Jordán vidékét, Sodoma és Gomorra városainak földjét (13. vers), amely kísértetiesen hasonlított Egyiptom földjére! Ez is egy dúsan termő terület volt, csupa jólét, gazdagság. Emberileg nézve ígéretes választásnak tűnt Lót számára, aki ahogy már korábban is említettük, elcsábult az egyiptomi jólét hatására. Nem véletlenül hasonlítja itt az Ige Egyiptom földéhez azt a területet.
Mint ahogy nem véletlenül említi meg azt sem az Ige,
hogy még azelőtt került sor a választásra, mielőtt az Úr elpusztította volna Sodomát és Gomorrát!
Hova akart menni Lót? Milyen helyet választott
magának?
Esze ágában sem volt, hogy megkérdezze az Urat, csupán
emberileg mérte föl a helyzetet és a testi szeme után döntött. Egy olyan helyet
választott magának, amit az Úr el fog pusztítani, amit az Úr már megítélt. Lót
nem látta azt a kénköves tüzes esőt, ami Sodoma
felett lebegett. Lót egyenesen a vesztébe rohant! Még azt sem tudta, amit a 13.
Versben olvasunk: „Sodoma
lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.”
Sok mindent fel tudott mérni Lót, emberileg nézve
ebben a döntési helyzetben. Sok mindent fel tudunk mérni mi is egy-egy döntés
meghozatala előtt (pl. pálya-, pár- és munkahely választás),
de egy dolgot, Istent kivéve, senki sem tud nekünk megmondani előre. És ezért
vagyunk óriási előnyben egy-egy döntéshelyzetben a
hitetlenekkel szemben. Senki sem tudja ugyanis megmondani azt, hogy mit hoz a
jövő! Ha kihagyjuk Istent a döntéseinkből, akkor a világ legfelelőtlenebb
emberei vagyunk.
Egyedül Ő az, aki ismeri a jövőt. Egyedül Ő az, aki
tudja azt, hogy mire van szükségünk. Egyedül Ő ismeri azt a tökéletes tervet,
amit a mi életünkre vonatkozólag elgondolt. Nélküle a sötétben tapogatózunk
(lehet ezt egy egész életen át csinálni! – de milyen
élet lesz abból!). Nélküle mi is, bármilyen sikeresek vagyunk emberileg nézve,
a biztos pusztulásba rohanunk!
Olyan nincs, hogy valaki az Isten nélkül él és mégis
valahogy sikerül azon az úton járni, amit az Isten készített neki! Nélküle mi
is a testi szemünk, a megcsalt szívünk után választunk és döntünk! Nélküle mi
is mindig „Sodomát és Gomorát”
választjuk!!! Ez nem vicc! Nem választhatsz mást Isten
nélkül!
Egy-két példát hadd említsek.
1. 2001. Szept
11-e előtt sokan sok mindent megadtak volna azért, hogy mondjuk egy éves ösztöndíjat kapjanak New Yorkba, vagy hogy kiküldjék őket
dolgozni a WTC-be. Hányan voltak olyanok, akik
horribilis összegeket fizettek ki azért naponta, hogy a WTC valamelyik
tornyának akár csak az alsóbb szintjein is egy irodahelyiséget bérelhessenek.
Ezek közül senki sem tudta azt, hogy Isten már megítélte azt a helyet és az ott
dolgozó emberek pénzimádatát!!
(Csak érdekességképpen hadd
mondjam el, hogy van egy keresztyén ismerősöm, akinek a felesége a SUN Microsystems-nél dolgozik Amerikában (nem New Yorkban), egy
kihelyezett ügynökségen. Ennek a vállalatnak a központi irodája a WTC-ben volt. A
kihelyezett ügynökség képviselői szept. 11-re kaptak meghívást egy nagyobb
vállalati gyűlésre a WTC-be. Az ismerősöm felesége is
hivatalos volt oda, azonban ő már hetekkel a tragédia előtt szabadságot kért
arra a napra. Így Isten kegyelméből megmenekült az ítélet alól. Mert Isten már
hetekkel azelőtt gondoskodott az ő megmentéséről.)
2. Amikor polg.
szolg. után újra
elhelyezkedtem a Matávnál, engem is megcsalt a szívem
a munkahely választáskor. Sajnos el kell, hogy mondjam nektek, hogy engem is
elcsábított az a fizetés, amit ajánlottak. Lett volna egy másik lehetőség, ahol
bizony sokkal kevesebbet fizettek volna, de mint utóbb kiderült, sokkal
értelmesebb és hasznosabb munkát végezhettem volna, amit a Matávnál
nem tudtak biztosítani számomra.
Tudjátok mi lett a döntésem
eredménye? Nagyon jól fizettek, de nem tudtam érdemi munkát végezni, a
tétlenség idegileg teljesen felőrölt, megszűnt a békességem, a belső leki nyugalmam, akadozni kezdett az Istennel való
kapcsolatom és egészen addig nem állt helyre mindez, amíg ott nem hagytam azt a
munkahelyet, ahová az Úr engem nem küldött. Most megint nincs munkám, de van
békességem, boldog vagyok, helyre állt az Úrral a kapcsolatom. A folyószámlám
lassan nullára íródik, de lelkileg gazdag vagyok, és tudom, hogy az Úr
hamarosan gondoskodni fog arról, hogy újra legyen állásom.
3. Hányan vannak, akik a
csalárd szívük kívánságát követik a párválasztásban is, akik a szemük után
mennek! A legmerészebb vállalkozás, nem? Isten nélkül választani magamnak egy
olyan társat, akivel (reménység szerint) egy egész életet fogok majd leélni! Ez
a legnagyobb őrültség!!
Egyedül Isten tudja azt,
hogy milyen lesz mind külsőleg, mind belsőleg az a lány vagy az a fiú (hogy
milyen lesz a szíve) 5, 10, 20, 50 stb. év múlva, mi nem tudjuk! Egyedül Ő
tudja azt, hogy ki az, akivel valóban összeillesz, akivel ki tudjátok
egészíteni egymást egy egész életen át, te nem tudod! Mégis hányan választanak
maguknak társat egy életre Isten nélkül!
Mi az eredménye ma annak,
hogy az emberek többsége így dönt?
Egyre több a kudarc, egyre
több a tönkre ment kapcsolat és házasság, egyre nagyobb a kiábrándultság és a
csalódottság az emberekben, egyre többen vannak, akik már nem is házastársat
keresnek és választanak maguknak, hanem mondjuk úgy: „játszó
társat”. Egyre népszerűbbé válik az együttélés és a futó kaland.
Míg Ábrám hitből cselekszik, addig Lót a szeme és az
Egyiptomi kincsek által megcsalt szíve szerint dönt. Sodomában
több a pénz, jobbak a lehetőségek, dúsabbak a legelők. Mondhatnánk úgy is, hogy
a látszólag jobbat választja. Lótot nem küldi Isten Sodomába lakni, Lót saját elhatározásból megy oda. Lót nem
tanul az egyiptomi kalandból. Rá pont az ellenkező hatással volt ez a kaland,
mint Ábrámra. Lót megszerette Egyiptomot Egyiptomban.
Tudjátok, Isten néha megengedi azt, hogy a szívünk
szerint döntsük és a saját bőrünkön érezzük az
engedetlenségünk következményeit. Lótnak is
megengedte, hogy Sodomába menjen. Ábrám azonban még
egyszer nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát. Ő úgy gondolkodik, hogy hadd
vigye Lót, amit választott, hadd menjen a gazdagabb vidékre, rólam meg majd itt
fog gondoskodni az én Uram.
Szerintetek ki választott jobban?
Isten. És az az Ábrám, aki Benne bízott, mikor ezt a merész döntést meghozta.
Nagyon kérlek benneteket, hogy mindig várjátok meg
az Úr választását, az Úrtól elkészített megoldást és mindig kérjétek ki az Ő
tanácsát!! És jól gondoljátok meg minden döntésetek
előtt azt, hogy valójában miért akarjátok azt az adott dolgot választani, hogy
mi a szívetek legbelsőbb szándéka. Figyelem!! Ehhez
mindenek előtt egy új, Istenre figyelni tudó szívre van szükségetek.
Ne a szemetek után döntsetek! Ne menjetek Sodomába, nem éri meg! Lehet, hogy egy ideig látszólag jó
dolgotok lesz, de ami kezdetben édes, az idővel elviselhetetlenül keserűvé és
fájdalmassá fog válni.
Tudjátok, most én is az Úrra várok. Keresem, de
ugyanakkor azt várom, hogy Isten mutassa meg azt a munkahelyet, ahol engem
látni akar (most már kész vagyok szerényebb körülmények között, akár sok
értelmes munkát végezni). Tőle várom, hogy megmutassa a páromat, és tudom, hogy
az ő választása a legtökéletesebb választás lesz. Sőt azt is tudom, hogy már el
van készítve a társam, csak még nem jött el az ideje annak, hogy egymásra találjunk.
Én például már most is imádkozom a páromért.
Mögöttem is vannak kudarcok ezen a téren, amelyeket
szívesen megspóroltam volna, de többek között ezek a kudarcok hajtottak ide
hozzátok is, hogy még időben szólhassak nektek, hogy még időben figyelmeztesselek
benneteket ezekre a veszélyekre és csapdákra. Ha Istenre bízzátok az egész
életeteket, a döntéseiteket, mindent, akkor komolyan mondom, hogy nagyon-nagyon
boldog életetek lesz.
Két ígérettel szeretném befejezni ezt az alkalmat,
amelyet Isten mondott egykor személyesen nekem. Az egyiket akkor kaptam, amikor
szakítottam azzal a lánnyal, aki nem az Úrtól való volt és én nagyon el voltam
keseredve. Ez így hangzik:
„Mert én tudom
az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr;
békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer. 29:11)
– Az Úr mindannyiunknak kívánatos, boldog véget akar adni, nem háborúságot,
fájdalmat, gyötrelmet, kiábrándultságot. Ő Olyan életet tervezett nektek,
amelyet megkívánnak majd azok is, akik látják azt.
A másik ígéret pedig így
hangzik: „Mert jól tudja a ti mennyei
Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van… keressétek először Istennek
országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt. 6:32,33) – Ha Isten van az
első helyen az életetekben, akkor Ő mindent meg fog adni nektek, amire csak
szükségetek van. Hiszitek ezt?