Gen. 11:10-32: Sém leszármazottai a választottak vonalán

Egy újabb nemzettségtáblázathoz érkeztünk, mely Sém leszármazottait sorolja fel a választottak vonalán egészen Ábrámig. Látjuk, hogy itt újra megjelennek az életkorok.

Noé (950)

 (500)

Sém (600 évet élt)

    (100 évesen nemzette a megnevezett fiát: - ekkor kezdődött az özönvíz) 

Arpaksád (438)

    (35)

Sélah (433)

    (30)

Héber (464)

    (34)

Péleg (239)

    (30)

Réu (239)

    (32)

Sérug (230)

    (30)

Nákhor (148)

    (29)

Tháré (205)

    (70)

Ábrám-(Szárai)                                   Nákhor-(Milkhah)                               Hárán

                                                                                                          Lót    Milkhah     Jiszkah

Ez a táblázat a Gen. 5-nek a direkt folytatása. A formája és felépítése is hasonló azzal a különbséggel, hogy itt nincs feltüntetve az egyes emberek életének teljes ideje.

Mi derül ki ebből a listából?

Láthatjuk, hogy az özönvíz utáni időben élt ősatyák életének ideje átlagosan a fele az özönvíz előttiekének egészen Héberig. Pélegtől ismét átlagosan a felére csökken. Az ő idejében történt a nyelvek összezavarása és akkor oszlottak szét a népek a földön, mely esemény az özönvízhez hasonlóan szintén megfelezte az emberek átlagéletkorát. Az előbbi esemény a Föld klímáját, az utóbbi az emberek szokásit változtatta meg. Az özönvíz után lényegesen korábban születtek az utódok (30 éves kor körül). A Föld benépesítésének folyamata az életkor lecsökkenésével felgyorsult.

Az első 5 név (Sém, Arpaksád, Sélah, Héber, Péleg) az előző részben is szerepel

Noé 500 évesen nemzette Sémet (5:32). Noé 600. évében kezdődött az özönvíz és a 601-ben ért véget (7:11, 8:14). Sém „két esztendővel az özönvíz után” (vagyis 2 évvel az özönvíz kezdete után, azaz Noé 601. évében) nemzette Arpaksádot. Ha feltételezzük, hogy Sém Noé 500. évének vége felé született, Arpaksád pedig Sém 100. évének végén, akkor Sém még csak 99 éves volt, mikor az özönvíz elkezdődött és csupán „két esztendővel az özönvíz után”, azaz az özönvíz kezdetétől számítva a 2. évben (Figyelem, a zsidó időszámítás szerint a kezdeti év az első évnek számít!) lett 100 éves. Ekkor született Arpaksád. Látjuk tehát, hogy nincsen itt szó semmiféle ellentmondásról.

Sém születésétől Ábrámig összesen 390 év telt el. Sőt, Sémtől Táréig az összes Patriarcha élt  még Ábrám vándorlásakor. Táré még ismerhette Noét, Ábrám pedig még elvileg bőven találkozhatott Sémmel. Mivel mindketten átélték az özönvizet, így igen megbízható információi lehettek Ábrámnak az özönvizet illetően.

Figyelem! Sém Ábrám születése után 110 évvel halt meg.

Mikor született meg Izsák?

Ábrahám életének 100. évében (21:5). Sém tehát még akár láthatta az ígéret beteljesedését is, amiképpen az ÚSZ-ben a vak Bartimeusnak is megadta egykor az Úr, hogy megélje és meglássa a megígért Messiást, az ÓSZ-i ígéretek beteljesedését. Izsák 10 éves korában halt csak meg Sém!

Miért mondtam el mindezt?

Azért, hogy lássátok, hogy bizony egyáltalán nem lehetetlen az, hogy igen megbízható információk fennmaradhattak az ősidőkből a történelem folyamán akár az özönvizet illetően is.

Kit vett el feleségül Nákhor?

Hárán nevű testvére lányát!

Kit vett feleségül Ábrám?

Az ő féltestvérét (20:12)! Vagyis Thárénak egy másik feleségétől vagy ágyasától született lányát, akiről mindjárt a 30. versben meg van említve, hogy meddő volt.

Az 5. fejezetben található nemzettségtáblázathoz hasonlóan ez is 3 fiútestvér nevével zárul: Ábrám, Nákhor és Hárán nevével. Melyek mindegyike fontos szerepet játszik majd a választott vonal további történelmében. Ábrám – tőle származnak majd a zsidók és a hívők, Nákhor unokája volt Rebeka, aki Izsák felesége lett (22:20-23), Hárán fia volt Lót, aki sok vesződséget okozott Ábrahámnak a vándorlásai során.

A 27. vers első mondata, egy az előzőeknél sokkal hosszabb nemzettségtáblázat kezdetére utal: „Ez a Tháré nemzettsége:”. Ez a nemzettségtáblázat szűkebben véve a 25:11-ig, Ábrahám haláláig tart, tágabb értelemben azonban egészen a Jelenések könyvéig, hiszen innentől válik részletesebben is ismertté az egész üdvtörténet. Mivel Ábrahám élete az üdvtörténet igen fontos szakasza, ezért Isten úgy látta jónak, hogy sok-sok fejezeten keresztül mutassa be azt nekünk és ne csak annyit mondjon róla, mint az elődeiről (100 éves volt, mikor Izsákot nemzette, azután még 75 évet élt, majd 175 évesen meghalt). Így kell tehát majd olvasnunk Ábrahám egész életének történetét. Nem mint különálló történetet, hanem az üdvtörténet, vagyis a bűnös ember megmentésének, sőt a mi megmentésünk történetének egyik kiemelkedően fontos szakaszát.

„Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.”  (28) – Hárán, Lót apja meghalt, Lót tehát ott maradt árván. Jiszkáhról semmit nem tudunk.

„És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.” (31.) – Tháré és családja tehát Úr-Kaszdimban éltek. Tháré azonban összepakolt és csládjával együtt elindult, hogy letelepedjen Kánaán, azaz a megátkozott hámiták földjén. Tudjuk, hogy Thárénak ez a megmozdulása benne volt az Isten szabadító tervében, Tháré csupán egy eszköz volt Isten kezében Ábrám pogány környezetéből való kihozatalában (Gen. 15:7). Azonban azt olvassuk, hogy csak egy bizonyos Háránig jutottak el és ott letelepedtek. Kánaán földére indultak, de félúton megtorpantak.

Hol volt Úr városa és hol volt Hárán?

Az Eufrátesz mentén közel a Perzsa öbölhöz. Abban az időben Úr a sumérok egy központi városa volt. Kaszdim – babiloni, káldeus. Ó-Babiloniai királyváros volt és a holdistenség tiszteletének a melegágya. Tehát egy nagyon kemény bálványimádó környezetben éltek. Tháréról azt olvassuk, hogy idegen isteneknek szolgált (Józs. 24:2). Hárán É-Mezopotámiában van (kb. 350 km-re Úr-tól É-Ny-ra). Innen már nem lett volna messze Kánaán földje, de Tháré valami miatt mégis megáll félúton.

Nem tudom, közöttünk nincsenek-e olyanok, akik már elindultak ugyan a világtól, a régi bűneiktől, a régi bűnös életükből Kánaán földje, az ígéret földje felé, de útközben valami miatt megtorpantak. A mi végső lakhelyünk a mennyben van. Jézus világosan megmondta: „elmegyek, hogy helyet készítsek néktek” (Jn. 14:2). Mégis hányan vannak olyanok, akik beérik Háránnal, valami köztes megoldással? Hányan válnak céltévesztetté? Ezekről írja Pál, hogy „a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (I. Tim. 1:19). Vigyázz, hogy meg ne rekedj fél úton! Nagy kísértés a világ! Pláne most, amikor kezdtek felnőni és önállóvá válni, amikor kezd kinyílni a szemetek a körülöttetek levő világra. Mennyi mindent nem próbáltam még ki, és milyen csillogó-villogó, milyen csábító mindaz, ami körülöttem van. Vannak, akik megrekednek egy hitetlen lánnyal vagy fiúval való kapcsolatnál. Vannak, akiket a divat sodor magával, a világ tetszésének a keresése, a világnak való megfelelni akarás. Vannak, akiket a filmek szédítenek meg. Vannak, akiket a zene a bulizás a szabadosság szédített meg stb. Elég, ha csak az ifiben körülnézünk! Közöttünk is vannak olyan fiúk lányok, akikben mélyszántást végzett a világ az utóbbi néhány hónapban. Vannak, akiknek már nincs szükségük Istenre, már nem akarnak többé ifire járni… Pedig annak idején „szépen” indultak. Vigyázzatok, hogy el ne csábuljatok, meg ne rekedjetek Háránban! Le ne vedd a szemedet az Úr Jézusról, le ne vedd a szemedet a végső célról! Vigyázz, hogy nehogy Háránban érjen utol a halál, mint Thárét, aki nem ment tovább Ábrámmal Kánaán földjére. Vigyázz, nem elég elindulni Úr-Kaszdimból, meg is kell érkezni Kánaánba! Nem véletlenül mondja Pál, hogy csak „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt. 24:13)

Tháré ugyan csak 60 évvel Ábrám Háránból való kivonulása után halt meg, de azért említi már itt a Szentírás az ő halálát, hogy teljesen lezárja Tháré élettörténetét, hiszen a következő fejezettől kezdve már Ábrámról lesz szó, ő kerül a figyelem középpontjába.