Gen. 11:1-9: A bábeli zűrzavar

 

 

Melyek azok a fontosabb világra szóló események, melyek az egész világ és az egész emberiség fejlődését nagyon komolyan befolyásolták?

 

1.      Bűneset

2.      Özönvíz

3.      Nyelvek összezavarása

 

Mindhárom esemény sok nép ősi legendáiban is megtalálható, mely ezen események fontosságát és az egész világot érintő voltát erősítik meg.

 

A Biblia legvitatottabb részének utolsó fejezetéhez érkeztünk. Az első 11 részt összefoglaló néven Őstörténet–nek szokták nevezni. Azt hiszem, nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy ezt az első 11 fejezetet érte és éri mindmáig a legtöbb támadás. A budapesti ref. teológián például az egyik tanár szerint a Biblia az I. Móz. 12-től kezdődik. Innen is kezdi el évről-évre a Biblia magyarázatát a diákokkal. Mi azonban bátran végigvettük most már lassan mind a 11 fejezetet és láthattátok, hogy mennyire fontos dolgok szerepelnek itt a világ keletkezéséről a bűn eredetéről, az emberiség elterjedéséről stb., amelyeket ha valaki nem ismer, nem fogja megérteni soha a Biblia lényegét.

 

Nézzük tehát a 11. részt.

 

Az első 9 vers tulajdonképpen arra adja meg a magyarázatot, hogy miért került sor a népek vándorlására, mi volt annak a kiváltó oka.

 

Fő kérdésünk:  Mi volt a célja Istennek a nyelvek összekeverésével? Miért volt jó, hogy erre sor került? Nagyon fontos, hogy ezt világosan értsük, mert a mostanában folyó globalizációval kapcsolatban is sok érdekes tanítást kaphatunk ebből a részből! 

 

Azzal a kijelentéssel indul a beszámoló, hogy „az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala” (1.).

 

Honnan ered a beszéd? Mi lehetett az emberiség ős-nyelve?

 

Az evolucionisták óriási bajban vannak, amikor az emberi beszéd kialakulásának kérdéséhez érkeznek. Honnan van a beszéd? A törzsfejlődés mely stádiumában kezdett el először beszélni az ember? Arra már ők is rájöttek, hogy az állati artikulátlan hangokból nem igen lehet levezetni a beszédet. Ezért egyszerűen úgy oldották meg a kérdést (Darwin elmélete alapján), hogy tulajdonképpen a kettőt (az állati hangokat és az emberi beszédet) ugyanannak tekintették, mely közül az emberi beszéd (a törzsfejlődés során) rendkívüli mértékben összetetté vált. Idővel azt is kiderítették, hogy a magasabb rendű majmok beszélő szervei alig különböznek az emberétől, melyből azt a következtetést vonták le, hogy nekik is tudniuk kéne beszélni, de akárhogyan próbálkoznak, a majmok nem fognak tudni soha megtanulni beszélni.

 

Ahogy elkezdték mélyebben tanulmányozni az ún. primitívebb törzsek (tehát a törzsfejlődés egy alacsonyabb stádiumában megrekedt emberek) beszédét, kiderült, hogy az bizony nem hogy egyszerűbb, mint a fejlettebb civilizáció nyelve, hanem az rendkívül komplex és bonyolult. Sőt, egy híres tudós (Eric Lenneberg) azt is kijelentette, hogy nagyobb intelligenciát igényel egy ún. primitív nyelv megtanulása, mint a mi ún. kifinomult beszédünk elsajátítása.

 

Az eddig talált írásos leletek is arról tesznek bizonyságot, hogy minél ősibb volt egy-egy kultúra, annál bonyolultabb volt a nyelve. Ez pedig éppen ellene mond az evolúció törvényszerűségének. (Elég, ha a héber nyelvet megnézzük a maga közel 300 igealakjával vagy -módosulatával!)

 

Egy szó, mint száz az ún. tudományos kutatások során arra az eredményre jutottak, hogy az emberi beszéd kialakulása továbbra is rejtély marad. A Biblia komolyan vétele nélkül nem is juthatnának más eredményre. Felvetődik a kérdés: lehet, hogy a nyelv nem is ment át törzsfejlődésen? De akkor ki kezdte el a beszédet? Mire jó itt tehát a tudományos vizsgálódás? Arra, hogy bemutassa, hogy hogyan nem jöhetett létre a beszéd.

 

Mi a Szentírásból tudjuk, hogy maga Isten tanította meg az embert beszélni. Ő volt az, aki a teremtés során először beszélt: parancsolt a fénynek, a vizeknek stb., és elnevezte a Napot a Holdat, a vizeket. Azután azt mondta, hogy teremtsünk embert a magunk képére és hasonlatosságára, mely istenképűségbe bele kell, hogy értsük a beszédkészséget is.

 

(Those committed to the evolutionary origin of man must fall back upon the use of a magic word for the appearance of the special kind of brain man has which makes speech possible for him. They tell us it was a "mutation" of some sort! And there we have the whole "explanation." But even if a name were an explanation, they still have not told us who spoke first to start the process off, nor are we told what kind of a conversation would be most probable--though we might have guessed by now that the one who began the process must be one who was other than Adam and Eve, and prior to them and must already have been a speaking person. And we might have guessed too that the first words would have to be a list of the names of things… That God was not speaking to the heavenly host of angels when He said, "Let us make man..." is clear from the fact that man was to be made in His image, and after His likeness. This surely means that man was made in the likeness of God, and not in the likeness of the angels. When God therefore said, "Let us make man in our image..." He was not addressing Himself to the angels at all. This conversation was therefore originated and carried on within the Godhead. He who first spoke to Adam was God, who had already been conversing about him.) (Arthur Custance)

 

 

Milyen nyelvet beszélhetett Ádám? Mi lehetett az emberiség ősnyelve?

 

Egy nagyon fontos nevet kell megemlítenünk: Max Mullerét, aki egy igen nagy szaktekintélynek számít a nyelvészet területén. Két kötetes fő műve: The Science of Language (1875). Melyben, bár hitetlen tudós volt, mégis azt vallja, és próbálja meg bebizonyítani, hogy nincs semmi elképzelhetetlen abban, hogy egykor az egész emberiség egy nyelvet beszélt.

 

Sok évvel ezelőtt egy spanyol Jezsuita, Hervas összeállított egy azóta híressé vált Nyelvi katalógust (Catalogue of Languages), amit 6 kötetben adtak ki 1800-ban. Ő azt bizonyította be, hogy a héber, káldeus (babiloni), szíriai, arab, etióp és amhar (Amharic) ugyanannak az egy nyelvnek a különböző dialektusai és azok egy nyelvcsoportot alkotnak, a sémita nyelvcsoportot. A magyar, lapp, finn nyelveket egy másik nyelvcsoportba sorolta, a hamita nyelvcsoportba, melyek úgyszintén egyetlen nyelv 3 különböző dialektusai. Szerinte, de Humboldt szerint is a szálak É-Afrikába vezetnek. Ugyanis sok nyelvész (filológus) az egyiptomi nyelvet az előbb említett 2 fő nyelvcsalád keverékének tartja. Így máris elérkeztünk egy ősi közös nyelv létezésének igazolásához.

Az eddigi kutatások (tömören) arra engednek következtetni, hogy a sémita nyelvek kis változásokkal, a hamita nyelvek nagyon nagy változásokkal, az Indo-Európai (jafetita) nyelvek leegyszerűsödésükkel maradtak fenn.  Azaz a legnagyobb „zűrzavar” a hamita nyelvcsaládban keletkezett, ennél lényegesen kevesebb változások történtek a jafetitában és tuljdonképpen alig történt változás a semitában.

 

Sok híres egyházatya állítja azt, hogy a héber lehetett az emberiség ősnyelve (Augustinus, Jeromos, Origenész). A mai hívő bibliakutatók többsége szerint, ha nem is a héber, de mindenképen valamilyen formájú sémita nyelv lehetett az ősnyelv, melyhez manapság a héber áll a legközelebb.

 

Érdekes kérdés, hogy vajon milyen nyelvet beszélhetnek a mennyben, azaz milyen nyelven fogunk beszélni odaát…? (Lehet, hogy nem ártana megtanulni már most héberül…?)

 

„mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.” (2) – Hol volt Sineár földe?

 

A mai Mezopotámia területén.

 

„És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.” (4.)

 

Kik voltak a város építői?

 

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy mind az özönvíz előtt, mind azután az első városok építői Isten ellenségei voltak és soha nem az Isten fiai! Az előző részből tudjuk, hogy a hírhedté vált Nimród vezetése alatt zajlott Bábel építése (10:10), s Bábel csupán az egyike volt azoknak a városoknak, amelyeket épített. Valószínűleg ez lehetett a birodalma fővárosa. Tehát első renden Hám utódai vettek részt ennek a „metropolisznak” az építésében. Ezért használja azt a kifejezést következetesen az Ige, hogy az emberek fiai, megkülönböztetve őket az Isten fiaitól, ahogy azt korábban is láthattuk (6:1-5). Ezért talán nem véletlen az, hogy a hámita nyelv zavarodott össze a leginkább a jáfetita és sémita nyelvhez képest, hiszen ők voltak az élenjárók az Isten elleni lázadásban.

 

Milyen toronyra kell itt gondolnunk?

 

Valószínűleg egy óriási zikkurat-ra.

 

Az őstörténelem legnagyobb összefogásáról, akkori legnagyobb emberi vállalkozásáról van itt szó. Ez a torony lett volna az Isten ellenes erők összefogásának szimbóluma, vagy emlékműve. Olyan, mint ma, mondjuk, az ENSZ székház, vagy az Európa Parlament (Strasbourg-ban).

 

Mi volt a célja az embereknek a tornyépítéssel?

 

Mit jelenthet az a kifejezés: ”szerezzünk magunknak nevet”?

 

Hírnevet, dicsőséget akartak szerezni (ld. még Ésa. 63:12,14, Jer. 32:20). Az Istentől elszakadt ember büszkévé, önmagát magasztalóvá és nagyravágyóvá vált. Rajta, mutassuk meg, milyen erősek vagyunk, milyen jól boldogulunk, milyen sokra tudjuk mi vinni Isten nélkül, milyen nagy dolgokat tudunk alkotni egyesült erővel! Gyertek, fogjunk össze!

 

Miben voltak egyek ezek az emberek?

 

A gonoszságban, az Isten elleni lázadásban. Nyíltan megfogalmazzák a célt: „hogy el ne széledjünk a földön”. Isten világos parancsa az volt, hogy „töltsétek be a földet” (Gen. 1:28)- Nehogy elszéledjünk a földön, az Isten akarata szerint, hanem inkább maradjunk együtt! Nyílt szembeszegülés Istennel: 1. Nem Istennek, hanem maguknak akarnak nevet, dicsőséget szerezni.  2. Tudatosan éppen az ellenkezőjét teszik annak, amit Isten parancsolt.

Ez az óriási összefogás (relatíve) igen komoly társadalmi berendezkedést és kulturális fejlettséget tételez föl. El tudnánk-e képzelni mondjuk azt, hogy a bantu négerek egy ilyen tornyot építsenek. Az egy közös nyelvnek és az egy szívbéli szándéknak köszönhetően igen gyorsan létrejöhetett ez a terv és annak kivitelezése is gördülékenyen folyhatott, hiszen mindenben egyet értettek és teljesen megértették egymást az emberek. Egy rendkívül jól szervezett, hamis, istentelen egység volt kialakulófélben.

 

„Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.” (5.)

 

Mi van e mögött a tette mögött Istennek?

 

1.      Óriási irónia. Van az Úr Istennek humora. Azt mondja: Nézzük csak meg, mi az a kis mozgolódás odalent, le kell hajolnom, hogy lássam, milyen mütyürke építkezés folyik ott lent a földön, hol egy nagyító… Az emberiség óriási építkezése, a legmagasabb égig érő torony a végtelenül hatalmas Isten számára csupán egy szánalmasan picike, miniatűr porszem, amelyhez „alá kell szállnia trónjáról”, hogy láthassa mi is folyik odalent. Ez tehát a mennyei minősítés.

 

2.      Isten, mielőtt ítél, alaposan megvizsgálja a bűnt. Nem felszínesen, hirtelen felindulásból, „első látásra” ítél az Úr, hanem alapos vizsgálat, kivizsgálás után. Minden elkárhozó ember egészen nyugodt lehet afelől, hogy amikor majd meg fog állni Isten ítélőszéke előtt, igen megalapozott bírói ítélet alapján fog örök kárhozatra ítéltetni. Emlékeztek a szilveszterkor levetített Kovács úr – ra? Egyik szereplő sem tudott felhozni egyetlen elfogadható érvet az ítélet alóli felmentése érdekében. Nagyon alapos vizsgálat alá esett mindegyikük földi élete és láthattuk, hogy odaát már nem lesz több lehetőségünk az örök kárhozattól való megmenekülésre, ha itt a földön elszalasztottunk annak lehetőségét.

 

Az alapos vizsgálat után Isten kijelenti az ember bűnösségét: „Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.” (6) – egyek a gonoszságban.

 

Majd kihirdeti és végrehajtja az ítéletet: „Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.”  (7, 8)

 

Mi volt tehát a célja Istennek a nyelvek összezavarásával?

 

Eredetileg nyilván jónak gondolta Isten azt, hogy az emberek egy nyelvet beszéljenek, hogy így egyek legyenek a jóban, egymást segítve és bátorítva. Azonban a bűn elhatalmasodásának megfékezése érdekében szükségessé vált ennek az egységnek a megbontása, melynek leghatásosabb módja a közös nyelv összezavarása volt. Ezzel Isten véget vetett az egységnek, és megtörte a bűn hatalmát, meggyengítette a gonosz erőit. Tehát óriási kegyelem volt Isten részéről az, hogy nem hagyta kibontakozni ezt a gonosz összefogást. Továbbá ezáltal töltette be az emberekkel az ősi parancsot, hogy népesítsék be a földet.

 

Ennek a megosztottságnak, elkülönülésnek szükségszerűen fenn kell állnia addig, míg az ember bűnben él. Ez azóta egy szükségszerűen rossz állapot a bűn és az istentelenség fékentartására! Egyedül az Istentől való, az Isten Lelke által szervezett egység hozhat jó gyümölcsöket. Ennek reménye csillant fel pünkösdkor a nyelveken szólás ajándékában, mely által újra mindenki ugyanazt és ugyanúgy érthetett az apostolok prédikációja során. Ez az egység ma is fennáll a hívők egységében és majd a mennyben fog teljességre jutni, ahol mindannyian újra egy nyelvet fogunk beszélni és teljesen egyek leszünk a jóban, vagyis az Isten dicsőítésében.

 

A kegyelem pedig abban mutatkozik meg számunkra ebből a történetből, hogy Isten nem pusztítja el a lázadókat, mint ahogy tette azt az özönvíz során, csupán megosztja őket. Bizony velünk sem bűneink szerint bánik az Úr, ezt ne felejtsétek el soha!

 

Mi mindebből a tanulság a mi számunkra?

 

Akkor az Úr Isten megakadályozta ezt a globális összefogást. Ma, a végidőkben azonban úgy tűnik, hogy megengedi ugyanezt.  Ma is óriási erőfeszítéssel és világméretű összefogással folyik egy új bábel-torony, egy Új Babilon  építése!

 

Miben nyilvánul ez meg?

 

 

Mi mindent értünk már el eddig

 

 

Mennyire igaz Isten kijelentése a ma élő emberiségre: bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.” – tehetségüket, a tudásukat a gonosz szolgálatába állítják, rosszul él az ember az alkotótehetségével.

 

És úgy tűnik, hogy Isten mindezt hagyja…

 

Jó lenne most felülvizsgálni a mi saját terveinket, elképzeléseinket is, vajon Isten mit szól hozzájuk? Vele, vagy nélküle tervezel? Pályaválasztás, párválasztás, hétköznapi döntések?

 

Kikkel fogsz te össze? Kik a te társaid, barátaid? Melyik táborba tartozol? Az Új Babilont építed, vagy az Isten országát? Nincs köztes állapot!

 

Jézus világosan megmondta: „A ki velem  nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol”! (Mt. 12:30)

Hosted by www.Geocities.ws

1