Hogy mondjam el, hogy miben hiszek?
(Neszmély, Filemon csendeshét, 2003.06.21,22.)
Alapige: „Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat.” (I. Pét. 3:15)
Úgy gondolom nem én vagyok az egyetlen ember ebben a teremben, aki naponta találkozik nem hívő emberekkel, akiknek szeretné továbbadni az Örömhírt, vagy akit néha napján megkérdeznek arról, hogy mit hiszek és miért hiszem azt. Mikor ilyen helyzetbe csöppenünk, mindenek előtt elkezdünk buzgón imádkozni magunkban, nagy levegő, és aztán mondjuk, több-kevesebb sikerrel.
Hogy mondjam el, hogy miben hiszek? Mit válaszoljak arra, ha azt mondja, hogy…? Amikor azt mondta, hogy… arra nem tudtam mit felelni. Mit lehet arra mondani, ha…?
Én tudom, hogy sokatokban merültek már föl ezek a kérdések a nem hívő osztálytársaitokkal, barátaitokkal, rokonaitokkal való beszélgetések során: „Hogy mondjam el?” Lehet-e ezt egyáltalán tanulni? Lehet-e egy beszélgetésre, vagy egy spontán bizonyságtételre készülni? Vannak-e olyan eszközök, a Biblián kívül, a kezünkben, amelyeket használhatunk egy ilyen beszélgetésben és ha vannak, melyek ezek? Ad-e ebben is számunkra útmutatást a Szentírás?
Hadd mondjam nektek a megnyugtató választ: Igen!
Jézus egy helyen azt mondja: „Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.” (Mk. 13:11) – A Lélek majd megmondja nektek, amit mondanotok kell, ígéri Jézus.
Ez megnyugtató, és nagyon fontos, hogy bízzunk Jézusnak ebben az ígéretében. Ez a bizonyságtételünk alapja! Csakhogy van még valami más is ezen kívül, amely segítségünkre lehet egy-egy beszélgetés kapcsán és én erről szeretnék ma beszélni nektek. Őszintén remélem, hogy az alkalom végére bennetek is összeáll majd a kép!
Nézzük meg azt, hogy mi mindent mond ez az Ige a bizonyságtételről. Mondhatnánk azt is, hogy ez az Ige a bizonyságtétel alapigéje.
Érdemes előre megfogalmazni, akár leírni néhány fontos mondatot, gondolatot, hogy mit mondanék el, ha rákérdeznének a bennem lakozó reménységre. A legtöbbször az a baj, hogy nem tudjuk elmondani érthetően azt, hogy miben hiszünk, hogy tértünk meg. Írjátok le nyugodtan egyszer azt, hogy hogyan ismertétek meg Istent, mit jelent számotokra az, hogy hisztek stb. Legyetek készen!
Milyen indulattal tegyünk bizonyságot? Szelíden, tisztelettudóan, jó lelkiismerettel. Ez mit jelent?
Szelíden - Ne legyetek lekezelők, ne tekintséteek magatokat különbnek a másiknál, aki esetleg még nem hisz! „Szegény elkárhozó barátom! Milyen rossz lehet neked, hogy nem hiszel! Bezzeg én! Nekem már örök életem van! És ha nagyon szeretnéd, akkor beszélek neked arról, hogy hogyan lehet neked is örök életed!” – EZ TILOS! Lebegjen ott szüntelenül a szemetek előtt, hogy ti is olyan elveszett, kilátástalan állapotban voltatok egykor, mint az, akivel beszéltek. S ha Isten meg nem könyörül rajtatok, akkor máig abban az állapotban lennétek ti is. Egyedül az Isten kegyelmének köszönhetitek azt, hogy új életetek lehet (Ef. 2:9)! Ez látszódjék is meg az életeteken és azon, ahogy másokkal beszéltek az Örömhírről.
Tisztelettudóan – vagyis adjátok meg azt a tiszteletet a beszélgetőpartnereteknek, ami őt emberileg megilleti. Ha idősebb nálad, ha a tanárod, ha az édesapád, édesanyád, akkor hozzájuk méltóan beszélj velük. (ld. még II. Kor. 8:21, Rm. 12:17)
Jó lelkiismerettel – Ne szégyelld azt, amiben/Akiben hiszel! Mond bátran! Ne szégyelld azt, Aki téged megmentett, aki egyszer az életét adta érted! Holnap meg fogjuk látni, hogy a Krisztusban való hitben nincs semmi szégyellni való! Hogy olyan alapokon nyugszik a mi hitünk, amilyennel semmilyen más vallás, meggyőződés vagy hit sem rendelkezik! Hogy a keresztyén világszemlélet minden más vallással ellentétben egy védhető, biztos alapokon nyugvó világszemlélet, az egyetlen biztos kapaszkodó.
Legyen olyan az életetek, hogy ne kelljen szégyenkezni amiatt, hogy nem úgy éltek, ahogy beszéltek. Mert így méltán lehet lelkiismeret furdalásotok!
„Az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben!” – Akik számára valóban szent Jézus neve, akiknek valóban drága ez a név, akik valóban komolyan veszik azt, amit Ő mond, akiknek az élete Krisztushoz igazodik, azok fognak tudni hiteles bizonyságot tenni Róla. Akiknek a szívében lomtár van (sok-sok világi kacat, rejtett bűnök, meg ott van valahol Jézus is), azoknak nem lesz hiteles a bizonyságtételük. Erőtelen lesz, üresek lesznek a szavak, amit mond. Nem ültethetjük Krisztust az életünk szemétdombjára! Mindennél fontosabb Jézus szava? Mindennél és mindenkinél jobban ragaszkodsz Hozzá? Hétről hétre imádkozod: „Szenteltessék meg a Te neved!”, de csakugyan szent-e Isten neve a te mindennapjaidban?
Megszégyenülnek az Isten ellenségei, akik titkon vagy nyíltan rágalmaznak minket, mint hívőket és büszkén és vakmerően gyalázzák Krisztust! Tehát vannak, akik gúnyolódnak, kinevetnek, megvetnek bennünket azért, mert mi Krisztusban hiszünk (ebben a felvilágosult világban). Legyen a ti bizonyságtételetek olyan, hogy annak hallatán ők szégyelljék el magukat. Derüljön ki a bizonyságtételetek során az, hogy nem nekünk, hívőknek van szégyellni valónk, hanem nekik, hogy képesek hinni abban, amit hisznek.
S hogy ezt hogyan és miként érhetjük el, arról a továbbiakban fogok beszélni!
Először is el kell, hogy mondjam nektek, hogy egyre inkább szeretek nem hívő emberekkel beszélgetni. Pláne olyanokkal, akik nem zárkóznak el attól, hogy együtt gondolkodjunk. Akik nyélből elutasítóak, azokkal persze nehéz még beszélgetést kezdeményezni is. Egyre nagyobb örömmel és izgalommal tölt el egy-egy ilyen beszélgetésre történő felkészülés. Egyszerűen azért, mert kezdek rádöbbenni arra, hogy igenis vannak olyan működőképes eszközök és módszerek, amelyeket bátran használhatok a beszélgetések során, sőt, amelyeket vétek lenne nem használni s amelyeket nekem is és minden ma hívő embernek meg kell tanulnia helyesen használni. Ezekről a módszerekről, segédeszközökről szeretnék ma beszélni nektek.
A mai alkalom felépítése:
Általában hogyan próbáljuk elmondani az Evangéliumot?
In medias res
Példák:
- „hányszor születtél?” – Tesóm barátjának sokkoló esete…
- Zimányi Józsi bácsi és a sofőr – „Egy halott visz engem!!!”
- Idézet Paul Little, Mondjuk el, de hogyan? c. könyvéből, 28.old.
És csodálkozunk rajta, hogy az esetek 90%-ban a bizonyságtételünk süket fülekre talál és még jobban elzárkóznak tőlünk az emberek. (10% Isten kegyelméből megnyílik)
Mt. 7: 24-27
Hát lehet így is. Én azonban ma egy másik módszerről fogok beszélni. Ez pedig nem más, mint a „hídépítő” módszer.
Nekünk kell megépítenünk a hidat a nem hívők világába! Nekünk kell az elveszettek után menni! Nem várhatjuk el tőlük azt, hogy ők jöjjenek át ezen a szakadékon.
Ennek pedig az a módja, hogy bele kell mennünk az ő világukba! Vagyis meg kell értenünk, meg kell ismernünk azt, hogy hogyan gondolkodik, mit hisz, miben hisz, mibe kapaszkodik, miben látják az élet értelmét, mitől várják a boldogságukat, vagyis, hogy milyen szemüvegen keresztül szemlélik ezt a világot. Persze nem így direktbe kell feltennünk ezeket a kérdéseket!
Ahogy egyre többet beszélgettek majd a körülöttetek élő emberekkel, meg fogjátok látni, hogy noha látszólag különböző válaszokat adnak majd a kérdéseitekre, mégis nagyon sok közös dolgot fogtok felfedezni a válaszaikban. Ezért állítom azt, hogy igenis lehet készülni egy-egy beszélgetésre. Nézzünk meg néhányat ezek közül a közös jellemzők közül.
Hogyan gondolkodnak ma az emberek? Mit sugall a mai világ, amelyben benne élünk?
Postmodern kor legfőbb jellemvonásai
Csakhogy az ember nem tud úgy élni, hogy ne hozzon szüntelenül erkölcsi döntéseket, hogy ne akarná megítélni azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Szüntelen késztetés az erkölcsi döntések meghozatalára. Egy állat nem hoz erkölcsi értékítéleteket. Ez is az ember, a többi élőlénnyel szembeni egyediségét, különlegességét mutatja.
Mi az igazság, mi a helyes, mi a jó?
Az, amit annak tartasz. Mindenkinek saját igazsága van. Igaz, helyes az:
Nem ítélhetek el egy homoszexuálist, mert szerinte ő azt helyesnek tartja, hogy ő ilyen. Nem ítélhetem el a homokosok vagy leszbikusok házasságát, mert ők azt helyesnek tartják.
A személyes tapasztalat, a személyes élmény a mércéje az igazságnak. (sok keresztyénnél is!)
Hova vezet ez? Nincs igazi alapja az életemnek, minden változó, minden mozog -> mindenki a saját képzelt igazságával együtt sodródik a világban -> Kilátástalanság, depresszió, kétségbeesés, elkeseredés, hiszen nincs mibe kapaszkodnom. Ezt el akarják kerülni. Milyen megoldást kínálnak? Buszos példa: kapaszkodó mindenki kezében, de a kapaszkodó nem kapcsolódik a buszhoz. Mikor derül ki, hogy az én kapaszkodóm megtart-e engemet? Az első éles kanyarban, vagy fékezéskor. Mibe fogunk kapaszkodni, ha nem tart meg a kapaszkodónk? Egymásba! Pontosan ezt kínálja megoldásként a világ: egymással való kapcsolat, szerelem, szex stb. Ez az élet értelme, ez a kapaszkodó, ez az, amiért vagyunk. Erről szól a filmek 99%-a, ezt sugallja a média, erről szólnak a zenék, újságok, könyvek!!
Csodálatos elme c. film: alapmű, jól bemutatja a mai világ gondolkodását. Csúcspont a Nóbel-díj kiosztó ünnepségen elmondott beszéd: „Az egész életemet azzal töltöttem, hogy megválaszoljam a kérdést: Mi az ok, mi a magyarázat, amiért vagyok? Kerestem a tudományban, de nem találtam meg.” Majd a feleségére mutat, aki a film szerint hűségesen kitartott mellette a legnagyobb nyomorúságok közepette is és a következőket mondja: „Te vagy az ok, te vagy a magyarázat. Te vagy az, akiért vagyok!” Azaz, a vele való kapcsolat az élet egyetlen célja és értelme. A film itt véget ér, a szereplők boldogan élnek amíg, meg nem halnak. A film úgy mutatja be ezt a nóbel díjas tudóst, mint akinek az életében bejött ez a kapcsolat, mint élet értelme, mint akit megtartott ez a kapaszkodó. És az emberek, látva ezt a filmet, amely egy valódi személy életét dolgozza fel, el is hiszik, hogy ez működik. Csakhogy a valóságban a felesége elvált tőle, mert nem tudott kitartani mellette. Vagyis a valóságban nem vált be ez a kapaszkodó. Ennyit a médiáról.
"Ha 3 évesen nincs barátnőd, nem érsz semmit, nem lehetsz boldog ember!" - sugalmazza a világ. Nem ebben keresed az életed megoldását te is? Nem ez a te kapaszkodód (talán keresztyén létedre is)?
Munka, gyerekek
Nagy tanító volt, egy próféta, egy vallásalapító, egy követendő erkölcsi példakép. Semmiképpen sem Isten Fia, semmiképpen sem Isten.
o Egyre irracionálisabb gondolkodás és egyre gátlástalanabb hiszékenység.
· Hogyan lett ez a Világ?
o Véletlenül, evolúció során, hosszú évmilliárdok alatt
o Földön kívüliek hozták létre
o Isten teremtette
Mit tudhatunk meg a Bibliából a nem hívő emberről?
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;” (Rm. 1:18-22) – félreérthetetlen bizonyítékok (pl. csodálatos emberi test, az univerzum hihetetlenül precíz törvényszerűségei stb.), melyeket az ember megpróbál elnyomni, mint egy a víz alól újra és újra feltörő lufit. Ld. még: Zsolt. 19:2-4!
Pascal: "Isten éppen annyi bizonyítékot hagyott hátra ebben a teremtett világban a maga létezéséről, mely elegendő ahhoz, hogy kárhoztassa az ellene lázadó embert, de ahhoz kevés, hogy ezekből az ember, Istent megismerve, üdvözítő hitre jusson."
"Isten ujjlenyomatai ebben a Világban olyanok, mint a KRESZ táblák: nem tudsz olyan gyorsan elhaladni mellettük, hogy ne vedd észre azokat. Nem tudsz olyan pergő, túlzsúfolt életet élni, hogy ne találd szembe magadat lépten-nyomon Isten létének bizonyítékaival." - Cornelius Van Till
„Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.” (Rm. 2:14,15) – Egy állatnak nincs lelkiismerete. Ebben is egészen egyedi az ember a többi élőlényhez képest. Isten az ő erkölcsi törvényeit minden ember szívébe beírta. Honnan tudhatjuk ezt? Nem tudtok olyan törzset mutatni nekem, ahol az emberek, ha én megölöm a törzsfőnököt, végigerőszakolom az asszonyokat és elrabolok amit csak tudok, barátságosan vállon veregetnének és szeretettel fogadnák mindezt, mondván, hogy ők is így élnek, „Köszönjük, hogy ezt tetted, nagyon örülünk, hogy eljöttél közénk.” Biztos, hogy nem néznék jó szemmel a ténykedésemet. Senki sem öl, lop, hazudik vidáman, teljes természetességgel születésétől fogva, ez a szívünkbe írt törvénnyel szembeni érzéketlenség csupán kialakul. Minek nevezzük azt, amit érzünk, amikor a szívünkbe írt törvény ellen vétünk? Bűntudat, szégyen, lelkiismeret furdalás. Isten egy érzékeny jelzőműszert helyezett minden ember szívébe, a lelkiismeretet. Amikor vétünk a törvény ellen, jelez ez a műszer. A szégyen érzet egyfelől nagyon rossz, mert rossz az, ha ez motiválja a cselekedeteinket. Ugyanakkor egy óriási ajándék Istentől, hiszen odahajt Őhozzá, odahajt a kereszthez, a bűnbocsánat helyéhez. Azonban a lelkiismeretet el lehet hallgattatni, el lehet nyomni. Ezért próbál mindent elkövetni a világ, a filmek, a környezeted. Ne szégyelld, hogy bűnös vagy, ne szégyelld, amit teszel, ahogy gondolkozol, ahogy élsz! Ragadd meg az életet, ragadd meg a pillanatot! Csakhogy a szégyen feloldására nem annak elnyomása a megoldás, mert újra és újra elő fog törni belőlünk a szégyen érzet és minél inkább próbáljuk elnyomni, annál keményebbé fog válni a szívünk, míg végül összetörik. Ez csupán depresszióhoz, kétségbeeséshez, öngyilkossághoz vezet. Az egyetlen megoldás a bűnbocsánat, amit egyedül Jézus képes adni.
Látjátok tehát, hogy két víz alól feltörő lufi ellen küzd az Ige szerint minden nem hívő ember, egy külső (Isten ujjlenyomatai a teremtett világban) és egy belső lufi ellen (lelkiismeret furdalás vagy szégyen).
Senki sem semleges Istennel szemben! Isten ellenségeként (Kol. 1:21) születünk a világra. Senki se keresi Istent (Rm. 3:11)! Keresik azokat az ajándékokat, amelyeket csak Isten adhat, de közben futnak az ajándékozó elől.
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.” (II. Tim. 4:3,4) – Nem bírják az igazságot, el nem szenvedhetik azt, inkább a mesék, mint az igazság (Gyűrűk ura, Mátrix, Csillagok háborúja, Harry Potter stb.).
„Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök” (Ef. 4:17,18) – Nem vesztette el az eszét az Isten nélkül élő ember, csupán nem használja helyesen, nem akarja helyesen használni, mert kemény a szíve Istennel, az igazsággal szemben.
És itt jövünk mi, keresztyének. Nekünk kell megtanítanunk a nem hívőket helyesen, vagyis a valóságnak megfelelően gondolkodni. Van ugyanis egy nagyon lényeges kapcsolódási pont a hívő és a hitetlen között. Ez pedig nem más, mint a hasonló módon való gondolkodás. Mit értek ez alatt? Azt, hogy minden ember a formális logika törvényszerűségeinek megfelelően próbál gondolkodni, vagyis ellentmondásoktól mentesen, ok-okozati összefüggésekben és az érzékszervei által felfogható dolgokból kiindulva. Mindjárt rátérünk arra, hogy mit is jelent pontosan ez a három logikai alapelv.
És itt jövünk mi, keresztyének. Nekünk kell megtanítanunk a nem hívőket helyesen, vagyis a valóságnak megfelelően gondolkodni. Van ugyanis egy nagyon lényeges kapcsolódási pont a hívő és a hitetlen között. Ez pedig nem más, mint a hasonló módon való gondolkodás. Mit értek ez alatt? Azt, hogy minden ember a formális logika törvényszerűségeinek megfelelően próbál gondolkodni, vagyis ellentmondásoktól mentesen, ok-okozati összefüggésekben és az érzékszervei által felfogható dolgokból kiindulva. Mindjárt rátérünk arra, hogy mit is jelent pontosan ez a három logikai alapelv.
Na itt jön a képbe a hídépítő módszer, melyet a következő ábrával szeretnék szemléltetni:
El kell vezetnünk a nem hívőt a világképe, az előfeltevései tarthatatlanságához, meg kell mutatnunk neki, hogy nem élhet következetesen úgy, ahogy gondolkodik és nem is él úgy, ahogy gondolkodik. Szembesítenünk kell azzal, hogy hova vezet az, ahogy gondolkodik és hogy az nem egyezik meg a valósággal. Minden, a keresztyén Istenben nem hívő ember a valós világ és az ő saját előfeltevései logikai következményei között lebeg valahol. Csak úgy tud megmaradni ebben az állapotban, ha a gondolkodásában egy ponton ún. illogikus, értelemellenes ugrást követ el, mert ő is érzi tudat alatt, hogy különben a gondolkodásmódjával nem tudna következetesen élni ebben a világban. Nekünk, keresztyéneknek kell segítenünk megtalálni azt a pontot, ahol elköveti ezt az ugrást. Térjünk vissza Jézus hasonlatához (Mt. 7:24-29).
A hitetlen élete olyan, mint a fövenyre épített ház, a viharok hatására összedől, nincs szilárd alapja. Egyszerűen nem állhat meg hosszútávon. Csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön. Meg kell mutatnunk neki a repedéseket, a réseket az ablakoknál, ahol befúj a szél, a lyukakat a falon, a gyenge, vékony tetőgerendákat, el egészen a ház alapjáig: a fövenyig, amely nem képes megtartani ezt az építményt. (Ld. tápiószelei parókia esete – nem volt alapja, alámosta az eső, éjszaka kidőlt az egyik oldalfal.) Ezért én úgy is szoktam nevezni ezt a módszert, hogy házrengető bizonyságtétel/érvelés.
Néhány alapelv, amelyet feltétlenül szem előtt kell tartanunk egy ilyen beszélgetés során:
1. Fontos, hogy hagyjuk őt beszélni, hagyjunk időt arra, hogy megismerjük a beszélgetőpartnerünk gondolkodását, világnézetét. Derítsük ki, milyen szemüvegen keresztül szemléli a világot. Először mindig hallgatás, kérdezgetés! Péld. 18:13!
2. Segítsük az illetőt abban, hogy jobban értse a saját világnézetét, hogy tulajdonképpen miért, mi alapján hisz abban, amit hisz.
3. Nagyon fontos, hogy bátorítsuk őt abban, hogy éljen következetesen - mutassuk meg vagy hagyjuk, hogy saját maga jöjjön rá, hol van az a pont, ahonnan kezdve nem tud következetesen élni ahhoz, ahogy gondolkodik. (Péld. 26:4,5!) Ha valamit hisz, annak vannak bizonyos következményei (ld. Fenti példákat). Vezessük el a következményekhez. Ezzel szembesülve vagy bekeményít vagy meghasonlás, depresszió, kétségbeesés, befogadó képessé válás, érdeklődés, nyitottság. Lehet, hogy nem mindjárt. Ezek után szabad/érdemes beszélni neki arról, hogy milyen a mi világszemléletünk és hogy miért hiszünk abban. Miben/ Kiben a van a mi reménységünk (Ha ezzel indítunk az esetek 90%-ban elrémisztjük az illetőt, de nagy valószínűséggel értetlenségre, zárt ajtókra találunk.)
4. Ha valaki azt állítja, hogy csak azt tudhatjuk biztosan, hogy semmit sem tudhatunk biztosan (pl. Isten létezésével kapcsolatban), Akkor erre én azt kérdezem, hogy mi alapján állítja ezt? Nagyon fontos alapelv, hogy neki (a nem hívőnek) kell bebizonyítania azt, hogy nincs Isten, hogy nem tudhatunk semmi biztosat az ő létezéséről, és nem nekünk kell bizonyítani azt, hogy van, nem nekünk kell bizonyítani azt, hogy a Bibliának van igaza! Ld. Newton és a kártyavár esetét (a tanítvány nem hitte el, hogy a professzora által épített kártyavárat senki nem építette, az csak úgy magától lett, de a csodálatos világegyetemről szemrebbenés nélkül képes volt elhinni ugyanezt.)
5. A beszélgetőpartnerünk által is látható, hiteles, egyértelmű, következetes életvitelünk kell, hogy legyen! - "Úgy fényjlék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőitsétek a ti mennyei Atyátokat" (Mt5:16)
6. Nagyon fontos hitvédelmi alapelvet fogalmaz meg Jézus a Jn. 13:34,35-ben: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” – vagyis a keresztyének egymás iránti, a világ által is látható szeretete is nagyon fontos ahhoz, hogy hiteles legyen a bizonyságtételünk.
7. Jn. 17:21: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” – Az előző pontban idézett Jn l3-ban a lényeg az volt, hogy ha egy keresztény nem mutat szeretetet egy másik keresztény iránt, a világnak jogában áll úgy ítélni, hogy nem keresztény. Itt Jézus valami mást állít, ami sokkal mélyebb, sokkal élesebb: nem várhatjuk, hogy a világ elhiggye, hogy az Atya küldte a Fiút, hogy Jézus szava valóság, és hogy a kereszténység igaz, ha nem látja a keresztények egységének valóságát.
8. Szeressük nagyon azt, akivel beszélünk, függetlenül attól, hogy elfogadja-e azt, amit mondunk vagy sem, hanem egyszerűen azért, mert ő is Isten képére teremtetett s ezért nagyon értékes.
9. Egyedül a Szentlélek tudja megtörni a nem hívőt, a Szentlélek munkája nélkül csak ellenségeskedést, értetlenséget fogunk tapasztalni. Ezt egy alkalmas időben a beszélgetőpartnerünknek is el lehet mondani, hogy tudja, hogy mindenestől Isten kegyelmére van utalva.
10. Valljuk be, ha nem tudunk valamit.
11. Óvakodjunk az érzelmileg megalapozott érvektől! Pl. Én szeretem az Úr Jézust, ezért nem értek veled egyet, ha te is szeretnéd, akkor te se tudnád ezt csinálni, akkor megértenél engem…
12. Ott kapcsolódjunk a beszélgetőpartnerünkhöz, ahol éppen tart. Ha hisz Isten létezésében, akkor ne próbáljam őt meggyőzni Isten létezéséről, hanem mutassam meg neki a Hozzá vezető utat, kezdjek el beszélni neki Jézusról.
Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?
Mindenek előtt tisztázzuk a logika három alapelvét.
Tehát nagyon fontos látni azt, hogy a nem hívőkkel való kapcsolódási pont az, hogy ők is gondolkodó emberek, ők is hasonló logikai alapelvek alapján gondolkodnak. Ha valaki elveti ezeket az alapelveket (akár hívő, akár hitetlen) a vele való értelmes kommunikáció lehetetlenné válik. E három alapelv tehát a következő:
1. Az ellentmondásosság vagy inkább ellentmondás mentesség alapelve
2. Az okság alapelve
3. Az emberi érzékszervek által történő megfigyelés/észlelés/érzékelés alapvető megbízhatósága
Mit jelentenek ezek? (röviden)
1. Ellentmondásról akkor beszélünk, amikor két egymást egy adott viszonyban (ugyanazon a szinten) kizáró dolgot állítunk egyszerre. Ha például egyszerre állítom azt, hogy Isten mindenható és Isten nem mindenható, akkor ez egy nyilvánvaló ellentmondás. Csak az egyik állítás lehet igaz. Ha viszont azt állítom, hogy Isten szuverén, vagyis minden az ő terve és akarata szerint történik ebben a világban és ugyanakkor az ember felelős az ő tetteiért, akkor itt egy paradoxonról van szó. A paradoxon egy látszólagos ellentmondás, mely egy magasabb szinten vagy egy mélyebb vizsgálat során feloldható. Ilyen paradoxon például az is, hogy a Szentháromság Isten lényegileg egy és mégis három személyből áll. Ha azt állítanánk, hogy a Szentháromság lényegileg egy és lényegileg három egyszerre, akkor ellentmondásról lenne szó.
2. Ez a törvény pontosan úgy hangzik, hogy minden hatásnak van egy oka. Sokan tévesen idézik ezt, amikor azt mondják, hogy mindennek van egy oka ezen a világon, és ebből próbálják kiügyeskedni azt, hogy Isten létezésének is kell, hogy legyen valami oka, valami létre kellett hogy hozza Istent. Ezért nagyon fontos, hogy nem mindennek, hanem minden HATÁSNAK van oka. Tehát bármi, ami nem öröktől fogva létezett, vagyis valamikor keletkezett, annak kell hogy legyen egy kiváltó oka.
3. Ezzel a törvényszerűséggel szoktak a filozófusok és a filozofálgatni szeretők a legtöbbet kötözködni, mondván, hogy azért mert te azt mondod erre a tárgyra, hogy az egy asztal, az még nem biztos, hogy egy asztal, az lehet, hogy csak egy illúzió, amit te asztalnak látsz. Különben is olyan sokféleképpen látják emberek ugyanazt a dolgot, pl. egy bűncselekményt. Ez a törvény nem is azt állítja, hogy abszolút megbízhatóak az érzékszervünk által felfogott információk, mert csak Isten képes ezt a világot olyannak látni, amilyen, egyedül Ő tudja objektíven szemlélni a dolgokat. Ez az alapelv inkább arra utal, hogy az a szint, ahogy mi látjuk, érzékeljük a körülöttünk levő világot, elegendő ahhoz, hogy Isten felelőssé tegyen minket azért, hogy az ő létezésére utaló, érzékszerveinkkel felfogható isteni újlenyomatok ellenére sem hiszünk benne.
Azoktól pedig, akik inkább filozofálgatnak azon, hogy vajon ahogy látjuk-e a dolgokat, az csak egy illúzió, és nem is biztos, hogy létezik, hanem lehet, hogy csak az érzékszerveink csalnak meg minket, meg lehet kérdezni, hogy ha az úttesten átkelve egy megrakott kamion közeledik feléjük 1000-rel, mit fognak csinálni. Nem hiszem, hogy van olyan ép eszű "illúzionista", aki egy ilyen helyzetben elkezd filozofálgatni azon, hogy az a kamion létezik-e vagy sem. :) El fog ugrani előle azonnal! Tehát nem tud következetesen viselkedni ahhoz képest, ahogy gondolkodik, mert gondolkodás nélkül el fogja ismerni azt, hogy ami feléje közeledik az egy valóságos kamion, ami nagyon is valóságos hatást tud kifejteni az elé kerülő emberre.
A korábbi állítások megcáfolása.
Leöntöm egy kanna forró vízzel, ellopják a kocsiját, milyen alapon lesz mérges?
Az élet értelme: az egymással való kapcsolat, szex, szerelem. Ez a kapaszkodó, ez az, amiért vagyunk, ettől várjuk a boldogságunkat. Ez az életem megoldása.
Bejön? Akkor miért váltogatják az emberek havonta a barátnőjüket, feleségüket élettársukat? Mert rájönnek hogy hosszútávon nem képesek boldoggá tenni egymást. Boldog házasság csak két boldog ember kapcsolatából jöhet létre.
Munka, gyerekek.
Isten a bűneset után nehézzé, keservessé, fájdalmassá tette azt, amit azelőtt megáldott (házasság, gyerekáldás, munka), jónak mondott (Gen. 3). Azért tette ezt, hogy a tőle elszakadt ember ne tudja megtalálni Nélküle ezekben a dolgokban a boldogságot. Csak az Istennel való helyreállt közösségben találhatja meg az ember ezt a boldogságot. Ha ezt nem tette volna meg, akkor az emberek boldogan, örömmel rohantak volna a kárhozatba.
- Isten formájú űr van minden ember szívében.
"Sokan arra szoktak hivatkozni, mikor túlfűtött szexuális vágyaikat próbálják menteni, hogy hát végül is az állatoktól származunk, és a bennünk rejlő ősi állatias ösztöneink vezetnek minket abban, hogy párosodunk. Mire mi azt felelhetjük, hogy rendben van, barátom, de akkor legyél következetes. Ha te az állatias ösztöneidre hivatkozol, akkor évente csak egyszer, a párzási időszakban...!!!"
"Az Isten nélkül élők élete tele van következetlenségekkel. Egyfelől ódákat zengnek az emberi méltóságról, temetéseken vesznek részt, hogy megadják a végtisztességet elhunyt családtagjuknak, barátjuknak, rokonuknak és leróják a tiszteletüket az elhunyt holtteste előtt, miközben amellett kardoskodnak, hogy az ember valójában nem más, mint az evolúció egyik terméke és nem különb egy kutyánál, majomnál vagy egy lónál. A nem hívő kitart azon álláspontja mellett, hogy az ember nem több, mint bonyolult bio-kémiai kölcsönhatások összessége, melyet a fizika törvényszerűségei vezérelnek és közben megcsókolja a feleségét, gyermekeit, amikor hazaér, akik szintén kifejezik iránta érzett szeretetüket. A hitetlen amellett érvel, hogy egy szexuális kapcsolatban "bármi megengedett" "azaz nincsenek abszolút erkölcsi törvények, de szemrebbenés nélkül elítéli azt az embert, aki gyerekeket molesztál (netán épp a saját gyerekeit) vagy aki nekrofil (halottakkal fajtalankodik). Szilárd meggyőződéssel vallja, hogy a világon a dolgok véletlenül, esetlegesen történnek, s közben szabályszerűségek, törvényszerű magyarázatok után kutat. A nem-keresztyén embernek nincs működőképes világnézete, s ez lépten nyomon kiderül, ha a viágnézetéhez következetesen próbálja élni az életét." - Greg Bahnsen, Tools for Apologetics
Nagy tanító volt, egy próféta, egy vallásalapító, egy követendő erkölcsi példakép – mondják. Csakhogy Ő azt állította magáról, hogy az Isten Fia és, hogy egyenlő Istennel. Vagy igaz minden, amit Jézus mondott, vagy Jézus a legnagyobb csaló, hiszen az, aki fennen hirdette, hogy ne hazudj, egy óriásit hazudott azzal, hogy magát Istennek mondta.
Nem Isten Ígéje. Cáfolat: Objektív tényeken, szemtanúk által leírt beszámolókon nyugszik a hitünk. Nem azért igaz, mert működik, mert nekem bejött (szubjektív érv), hanem mivel (objektíve) igaz, ezért „működik”! Nincs benne mitológikus elem, történelmi tényekkel alátámasztott, valós történelmi kontextusban keletkezett Kijelentés.
1 szerző, 2 részben, több mint 40 író által, 66 könyvben, kb. 1700 év alatt írta, melynek fő témája: Krisztus. Ma ennek az óriási projektnek az eredményét forgathatjuk és olvashatjuk minden nap. Gondoljunk csak bele, hogy milyen hosszú idő 100 esztendő. A magyar népnek kb. 1100 évre visszamenőleg van igazából történelme itt a Kárpát-medencében. A Biblia viszont 1600 év alatt készült el. A legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó emberek írták (király, orvos, pásztor, államfő, hadvezér, pap, halász, vámszedő…), a legkülönbözőbb lelki állapotban (öröm, bánat, félelem…), a legkülönbözőbb helyen (pusztában, börtönben, palotában…), három földrészen íródott (Ázsia, Afrika, Európa) három nyelven (héber, arámi, görög). Mindezek ellenére finoman összehangolt egységet képez. Van-e hozzá fogható dolog a történelemben?
Ha valaki azt állítja, hogy a Biblia tele van ellentmondásokkal, akkor erre bátran mondhatjuk neki azt, hogy kap rá egy napot vagy egy hetet, hogy mutasson nekünk mondjuk 30 ellentmondást. Valószínű, hogy fog tudni hozni néhány vagy néhányszor tíz példát, ha nagyon jól ismeri a Bibliát, de arról szép sorban ki fog derülni, hogy az valójában paradoxon, hiszen az egymásnak látszólagosan ellentmondó bibliai állítások nem ugyanabban a viszonyban,. Nem ugyanazon a síkon hangzanak el, vagy nem is teljesen az ellenkezői egymásnak. Ezt egy papír ceruzával könnyedén le lehet vezetni.
· Hogyan lett ez a Világ?
o Véletlenül, evolúció során, hosszú évmilliárdok alatt
o Földön kívüliek hozták létre
o Isten teremtette
A második a 3-at feltételezi! Hiszen az UFO-kat, akik szintén a világ részei, is teremtenie kellett valakinek, aki ezen a világon kívül áll! Egyetlen elképzelhető megoldás létezik és ez a 3. Továbbá szintén nagyon fontos érv az evolúcióval szemben az, hogy honnan van az ember személyes volta, az ember személyisége. Minden ember egyedi, minden ember egy egyedülálló személyiség. Az állatokról nem mondható el ugyanez. Ez is egy személyes Alkotóra utal.
Elterjedt nézet, hogy a világ önmagát hozta létre. Ez az elmélet azonban sérti az ellentmondás mentesség törvényszerűségét, hiszen ezáltal azt állítjuk, hogy a világ már azelőtt létezett, hogy létezett volna! :) Ez nyilvánvaló ellentmondás. Csak ezt nem szokták végiggondolni ennek az elméletnek lelkes hirdetői.
Sokan mondják azt, hogy a világ véletlen folytán keletkezett. Csakhogy ez is egy óriási félrevezetés, mert ez sem nem magyaráz meg semmit, hiszen a véletlen az nem egy kiváltó ok, annak nincs hatáskifejtő képessége, az csak egy fogalom, amit a számunkra érthetetlen, megmagyarázhatatlan folyamatokra húzunk rá. Amikor egy kockával "véletlenül" 6-ost dobunk, az sem a véletlennek köszönhető, hanem a légellenállásnak, a gravitációnak, az asztal felületi súrlódási együtthatónak és ki tudja még hány, a számunkra ismeretlen fizikai tényezőnek, amit nem ismerünk, nem tudunk kiszámolni, lenyomozni, ezért inkább ráhúzzuk, hogy véletlen.
Mi az, amiben radikálisan más a keresztyénség? Mi az, amit bátran elmondhatunk a nem hívőknek?
Tudhatjuk, hogy van abszolút Igazság, egy abszolút erkölcsi mérce, mert Isten kijelentette azt nekünk a Szentírásban. Eredendő bűnben születtél, nem tudod megütni az abszolút mércét, az életeddel naponta bosszantod azt az Istent, akit megpróbálsz kitagadni ebből a világból és akiről a szíved mélyén te is tudod, hogy létezik, aki téged megteremtett. Ezt jelzi az egyre halványabban pislákoló lelkiismereted is és te mindent megteszel azért, hogy ezt elhallgattasd. Keresed az életed értelmét, a boldogságot és valami kapaszkodót, de sorra cserben hagynak (és cserben fognak hagyni) az ötleteid, Isten nélkül. Csak idő kérdése, hogy a házad összedőljön. Olyan súlyos az állapotod, amelyen nem tud segíteni egyetlen öngyógyító technika sem, nem tudod magadat megmenteni, külső segítségre, Szabadítóra van szükséged. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy elküldte az ő Fiát, Jézus Krisztust, aki eljött, hogy az életét adja a bűnösökért, hogy tökéletesen eleget tegyen mindazok bűnéért, akik Őbenne hisznek, akik egyedül Hozzá fordulnak segítségért, szabadulásért! S akik Őbenne hisznek, azoknak Ő örök életet ad és igazi, tartós boldogságot. Benne találhatod meg egyedül az életed értelmét.
Hát ez az, amit el kell mondanunk a nem hívő barátainknak, családtagjainknak, ismerőseinknek, a többit pedig nyugodtan bízzuk Istenre.