Szövetségkötés Ábrámmal
Múlt alkalommal láttuk azt, hogy Isten megújította az emberrel kötött szövetségét Noéval, mely által egész családjával és minden más teremtett élőlénnyel szövetségre lépett. Ez Isten általános megtartó kegyelmét fejezte ki, melybe beletartozik az egész megromlott teremtett világ és amely mindmáig érvényben van. Mi is tagjai vagyunk ennek a szövetségnek.
Láttuk azt is, hogy ez a szövetség nem az üdvösségre vonatkozik, hanem ez csupán a kárhoztatás alapja lesz odaát mindazok számára, akik noha Isten általános kegyelmi rendjében éltek, mégsem Őt dicsőítették ezért, mégsem Neki adtak hálát, mégsem rendelték alá életüket az Isten uralmának.
Most azt fogjuk megnézni, amikor Isten, egy az előzőnél speciálisabb szövetségi kapcsolatba lép egyetlen a maga számára elkülönített emberrel, Ábrámmal. Tehát nem a világon élő összes emberrel, hanem csupán egyetlen eggyel.
Noé után az emberek újra elkezdik benépesíteni a földet. Az üdvtörténet, vagyis a bűnös ember megmentésének története Sém vonalán folytatódik tovább. Tőle származik Ábrahám, ahogy azt a 11. Fejezetben olvashatjuk. Nézzük meg tehát az Ábrámmal kötött szövetséget.
I. Móz. 12:1-3: „És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.”
Isten először is tehát kihívja Ábrámot a (már idegen isteneknek is szolgáló) családja, rokonsága közül, mintegy elkülönítve őt a maga céljaira. „Gyere Ábrám, mert nagyon nagy tervem van veled:
1. Nagy néppé teszlek és megáldalak
2. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat (különleges védelemben részesítelek)
3. Általad nyer áldást a föld minden nemzettsége Mi tehát a végső célja Istennek a vele kötendő szövetséggel?
Nem más, mint az, hogy az egész emberiséget megáldja. Istennek az egész emberiséggel terve van, amit Isten Ábrám és az ő utódai által fog véghezvinni! Isten Ábrámon és az ő utódain keresztül fogja kiárasztani az ő áldását az egész földre! Nekik kell majd továbbadniuk ezt az áldást.
Mit láttunk eddig?
Megint azt látjuk, az Isten kezdeményez. Nem Ábrám lép oda Istenhez, hanem fordítva. Ismét egy feltétel nélküli szövetségről van szó. Nem azt mondja az Úr, hogy Ábrám, mit szólnál ahhoz, ha szövetségre lépnék veled, mit szólnál ahhoz, ha egy óriási tervet vinnék végbe általad? Nem! A mindenható Isten úgy dönt, hogy Ábrám és az ő utódai által egy különleges tervet fog megvalósítani és velük, ennek érdekében egy különleges kapcsolatra lép.
I. Móz. 15:1-6: „E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr őhozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”
Eltelik jó néhány év, ismét megszólítja az Úr Ábrámot, méghozzá egy látomás formájában. Isten továbbra is az ő védelmét és áldásait ígéri neki. Ábrám egyre idősebb, rég olyan korban van, amikor már természetes úton nem lehet neki gyereke és akkor Isten újra megerősíti neki a korábbi ígéretét: Annyi utódod lesz, mint az égen a csillag! Méghozzá attól fog származni ez a rengeteg utód, aki a te halott testedből fog származni és akit én adok neked. És ekkor hangzik el egy nagyon fontos fontos mondat: „És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul” (6. vers)
Hadd kérdezzem meg most tőletek, mi alapján üdvözültek az ÓSZ-ben élő emberek, vagyis azok, akik Jézus előtt éltek?
„Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne.” (ApCsel. 10:43) – az ÓSZ-ben is hit által igazultak meg az emberek Isten előtt! Az ÓSZ-ben élő emberek, köztük Ábrám is, mind az eljövendő Messiásban hittek, vagyis az eljövendő Messiásra vonatkozó ígéretek formájában hittek Jézusban. Hamarosan meg fogjuk nézni, hogy mi volt konkrétan Ábrám hitének a tartalma.
Nézzük meg magát a szövetségkötést: 15:7-21 – (történtek kielemzése, rekonstruálása!)
Itt egy tipikus, akkori szövetségkötési formulát látunk. Egy nagyobb hatalommal bíró uralkodó kötött ilyen szövetséget egy kisebb, gyengébb ország uralkodójával mondván, ha hűséges maradsz hozzám, akkor én megvédelek és megsegítelek téged. Egymagadban nincs sok esélyed a fennmaradásra, de majd én megsegítelek téged.
Kettévágták az állatokat és ezután került sor a feltételes önelátkozásra! Vagyis, a kisebbik királynak a szövetség elfogadásának megerősítése végett át kellett mennie a ketté vágott állattetemek között és meg kellett fogadnia, hogy ha megszegi a szövetséget, akkor úgy bánjanak vele, mint ezekkel az állatokkal, vágják ketté.
Mi történik Ábrám esetében?
Mi a furcsa az Ábrámmal való szövetségkötés során?
Isten megy át az állatok között, pedig Ábrámnak kéne átmennie. Isten azonban ezt nem engedi meg neki. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten nagyon jól ismerte Ábrámot, tudta előre, hogy milyen szövetségszegéseket fog még elkövetni. Ezért mintegy azt mondja neki, hogy Ábrám, te ne fogadkozz, ne esküdözz, mert úgysem tudnád megtartani!
Mi lett volna, ha Ábrám átmegy az állatok között?
Az első alkalommal, amikor hűtlenné válik a vele kötött szövetséghez, szét kellett volna vágni! (Gondoljunk csak a Hágárral való engedetlen ügyeskedésére, amelyről rögtön a következő fejezetben olvasunk!)
Isten azonban ezáltal a szimbolikus tette által azt adja tudtára Ábrámnak, hogy Ő lesz az, aki magára fogja vállalni az Ábrám és utódai által elkövetett szövetségszegésekért járó büntetést, vagyis a szövetségi átkokat Ábrám és utódai helyett!
Milyen tehát ez a szövetség?
Mindent az Isten ad, mindent az Isten készít el, mindent az Isten vállal, Ábrám és utódai csupán elfogadják mindezt.
Mi közöm van nekem az Ábrámmal kötött szövetséghez, meg az állatok széttrancsírozásához?
Azt írja az Ige, hogy Isten Ábrámnak tett ígéretei a mieink és a mi gyermekeinké. Miket ígért Ábrámnak Isten, milyen ígéretekben hitt tehát Ábrám?
Ha hiszed, hogy ezek rád nézve is igazak, ha hiszed, hogy ezek Jézusban teljesedtek be, vagyis ha hiszel abban a Jézusban, akire nézve Ábrám az ígéreteket kapta és akiben Ábrám is hitt, akkor te vagy az, akivel Isten szövetséget kötött, mert akkor Ábrám utóda vagy, akkor te is azok közé tartozol, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülnek!
Gal. 3: 26-29: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
Hogyan vette magára az Úr a te szövetségszegéseidért járó átkot? Hogyan biztosítja számodra a szövetség áldásait, az ő üdvözítő, megőrző speciális kegyelmét?
Gal. 3:13, 14: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” - Krisztus maga lett átokká érettünk. Ott van az átok Jézuson, Jézus eleget tett a szövetségszegéseinkért. Ezáltal lehetnek a mieink a szövetség áldásai! Isten azt ígérte, Ő úgy döntött, hogy megáld minket, amely döntés nem a mi cselekedeteinken alapul, hanem egyedül az Isten kegyelmén!
Mi volt a célja Istennek ezzel a szövetségkötéssel?
Nem az csupán, hogy téged megáldjon, hogy neked örökéleted legyen, hanem ennél sokkal több! A veled kötött szövetség által akar másokat is megáldani! Neked tovább kell adnod az áldást! Neked áldássá kell lenned mások számára! Neked másoknak is beszélned kell Jézusról, mert Istennek a körülötted élő emberekkel is terve, célja van, ő másokat is meg akar menteni általad!! Te egyszerűen nem hallgathatsz!
Micsoda kiváltság, hogy éppen téged akar felhasználni az Úr ebben a csodálatos munkájában! Nagyon gyanús számomra az, aki képes hallgatni az Úr Jézusról és arról, amit Ő elvégzett az életében, amikor kényes kérdéseket tesznek fel neki! Mikor lehetősége lenne bizonyságot tenni Róla másoknak is! Vallom azt, hogy az igaz megtérés egyik jele, hogy nem tudok hallgatni Jézusról és mindenkivel meg szeretném osztani az örömömet, hogy az Isten gyermeke vagyok, mert a szívem ilyenkor csordultig van hálával. Ne tartsd vissza ezt az áldást a környezetedtől. Ne feledd, nem neked kell megtéríteni másokat, hanem Isten az aki el akar érni másokat általad! Ő az, aki szabadít, Ő az, aki ment általad!! Azért te ne hallgass!
Az Úr elrendeli a körülmetélkedést Ábrámra és az ő utódaira nézve: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.” (10, 11)
Ez a körülmetélkedés volt nem csak a szövetség jele, hanem annak pecsétje, hogy Ábrám már hit által megigazult! „És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.” (Rm. 4:11,12)
A körülmetélés mindig akkor volt igazi, ha a szív körülmetélése, megtisztítása társult hozzá. Erre a lelki megtisztulásra utalt, azt hivatott jelképezni a körülmetélkedés (V. Móz. 10:16, 30:6, III. Móz. 26:41, Jer. 4:4, Ez. 44:7). Vagyis pontosan az jut ebben kifejezésre, amit fentebb mondtam, az Isten tisztának nyilvánít engem, ezt a testi körülmetélkedés által nyilvánítja ki számomra, amit az kell, hogy kövessen, hogy a szívem is körülmetéltessen, vagyis, hogy tiszta szent Istenhez és az állapotomhoz méltó életet éljek. Szentek legyetek, mert szentek vagytok! Nem üdvözült senki az ÓSZ-ben, aki csak testileg metéltetett körül. Isten tehát mindazoktól, akik körülmetéltettek, egy szent, tökéletes életet várt el, vagyis azt, hogy tartsák meg a szövetséget, amelyet az Úr velük kötött.
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Rm. 2:26-29)
Kiket kellett körülmetélni?
Ábrahám és az ő háznépe közül való minden férfi, akár háznál született, akár pénzen vásárolt. Minden 8 napos fiú gyermeket. Tehát nem csak Ábrahám utódait, hanem azokat is, akik nem az ő utódai közül valók, de hozzátartoznak a háznéphez. Vagyis Ábrahámon keresztül Ábrahámmal és az ő háznépével köt szövetséget az Úr! Ebben is Isten szeretete mutatkozik meg Ábrahám iránt. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy Isten mindig háznépben gondolkodik. Vagyis, ha egy embert a családban igaznak nyilvánít, újjászül, megment, akkor számítani lehet arra, hogy annak az embernek az egész családját meg fogja áldani azért az egyetlen igaz családtagért. Említettem már, hogy nálunk odahaza is pontosan így történt minden: először én születtem újjá, majd nem sokára a testvérem és édesanyám, most apu van soron (nem sokára már másodszorra is kiolvassa a Bibliát!) Emlékszünk még rá, hogy hol terjesztette ki még így Isten az ő irgalmát egy emberre és az ő háznépére?
Noé esetében.
Figyeljünk csak, Ábrahámnak is van ám azért ebben némi szerepe. Micsoda? Neki Isten parancsának és ígéreteinek engedve körül kellett metélnie minden férfit az ő házanépéből, vagyis tovább kellett adni a pecsétet. Tudatni kellett az utódaival és a háznépével az áldást és az ígéreteket. Neki kellett kifejezésre juttatnia azt, hogy milyen kapcsolatban van Isten a háznépével. Ennek kifejezése volt a körülmetélkedés. És nekünk is hajszál pontosan ez a feladatunk, ha ugyan Isten gyermekeivé lettünk. Add tovább a családodnak az örömhírt, tudasd velük az ígéreteket, mondd el odahaza, hogy Isten az ő szövetségébe fogadott téged és a te családodat!!! A többit bízd az Úrra. Ja, és rád is érvényes a parancs, akit már Isten megigazított, hogy „Járj énelőttem és légy tökéletes”! Élj úgy, ahogy Isten gyermekéhez illik, miközben bizonyságot teszel Róla! Ez nagyon fontos.