Kaptunk egy kis levegôt
Kitalálják, mivel nyugtatja az okos pilóta az ideges utasokat?
"Semmi vész hölgyeim és uraim, eddig még egyetlen repülô sem maradt a levegôben!"
Az RMSZ szatmárnémeti légi tudósítójától", Dancs Arturtól tudjuk ezt. Pontosabban a helybeli Tarom-iroda helyettes vezetôjének Nem kapsz levegôt címmel bemutatott közel kétórás pódiumműsorából. Artur barátunkról megírtuk már, hogy a városi művelôdési ház keretében működô Kulissza Színpad oszlopos tagja, s több sikeres elôadás fôszereplôje. A mostani önálló műsora lényegében az "Év végi hangulatjelentés" felújítása és (miként a plakáton is olvashattuk) közkivánatra való újbóli bemutatása.
Ha valaki netán kételkedett volna a közkívánat hitelességében, azt a művelôdési ház nagytermének zsúfolt nézôtere és a sűrűn felhangzó taps egyértelműen meggyôzhette. Az "elnyújtott konferanszban" Arturnak sikerült egymagában kitöltenie a színpadot és magával ragadnia a közönséget. Elôadói tehetsége és megnyerô személyisége mellett elsôsorban a "felsorakoztatott" témák közéletiségével. Nagyon hiányzik mifelénk a közélet fonákságainak és kóros tüneteinek (mondjuk a hatalmi visszaélésnek, a korrupciónak, az urambátyámkodásnak, a szervilizmusnak, a munkahelyi ivászatoknak, a fônök- ünnepléseknek és hasonló nyavalyáknak) nyílt ostorozása és kicsúfolása. Nagy általánosságban, vagy más megyékbôl felhozott példákkal még-még szó esik róla a helyi sajtóban vagy különbözô fórumokon, de az összefonódások miatt a helyi dolgokról, méghozzá pontosan névhez és intézményhez kötve már kevésbé,vagy egyáltalán nem. Ennek hiányában már- már hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nálunk teljes társadalmi béke és harmónia uralkodik, mindenki a legjobbat akarja és csinálja.
Akiket mégis fojtogat ez a légkör, azok a műsort látva kaphattak egy kis levegôt. A humor, a paródia eszközével Dancs Artur többmindent kicsúfolt, pellengére állított. Az adóhivataltól a sajtóig, a kórházi állapotoktól a polgármesteri hivatalig (amely legutóbb úgy szervezte meg a szúnyogirtást, hogy "több ember-, mint szúnyogáldozata volt", amennyiben az akció hatására nyolc személyt kórházba kellett utalni); szólt az utcanevekkel (is) erôltetett "dákosításról". Elôször hallottam, hogy valaki nyílt fórumon veti fel: mielôbb utcát kell elnevezni a nemrég meghalt Reizer Pál püspökrôl, aki többet tett Szatmárnémetiért, mint száz más olyan személy, aki soha nem járt itt, talán még a város nevét sem hallotta, mégis külön utca viseli nevüket. Jót nevettünk az amerikai szokások szatmári majmolásán, a szánalmas elôkelôsködésen, s persze a Tarom (na meg a színház) körüli fonákságokon, már amit az elôadó annak tart.
A műsor végén többen is elmondtuk, mennyire hiánypótló volt ez az elôadás, s mennyire hiányzik a közéleti humor efféle megjelenítése.nálunk Innen is biztatnánk Dancs Arturt, menjen tovább ezen az uton, legyen még szókimondóbb, ne sajnálja a közélet magyar szereplôit sem, hisz ô igazán független, sem a tanácstól, sem máshonnan nem kap annyagi támogatást. Minden bizonnyal nem csak azok állnak melléje, akik mostani elôadását segítették (Bessenyei István, Schupler Arnold ,Erdei Leskovics István, Daniel Cozmuta ), de a közönség is még nagyobb számban.
SIKE LAJOS
(a szerzô újságíró)
Az utolsó simítások: "-Ezt még nehogy elfelejtsd!..."
