Csíksomlyói jelszavunk hármas: hit, anyanyelv, autonómia
Több százezren magyar hívo zarándokolt el idén is, a 438. pünkösdszombati búcsúra, Csíksomlyóra, Közép-Kelet-Európa leghíresebb katolikus szent helyére. Erre a székelyföldi Mária-kegyhelyre, amely ma a magyarság legnagyobb találkozóhelye, nem csak Erdélybol, a Gyimesekbol, Felvidékrol, Délvidékrol, Kárpátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem még a tengeren túlról is.
A liturgikus ruhába öltözött kordon a papsággal a kegytemplom elöl 11 órakor indult a Hármashalom-oltárhoz, a somlyói Nyeregbe. A kordont a világi méltóságok követték, köztük MÁDL Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége, DÁVID Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, SZABÓ Vilmos, kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár, BÁLINT-PATAKI József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és TERÉNYI János bukaresti magyar nagykövet.
– A zarándokokat PÁLL Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte.
– JAKUBINYI György, a Gyulafehérvári Foegyházmegye érseke üdvözölte a zarándokokat és felolvasta Leonardo SANDRI, Vatikán helyettes államtitkára üdvözletét, aki megköszönte, hogy a hívek imádkoztak XVI. Benedek pápa beiktatásakor. Jakubinyi érsek reményét fejezte ki, hogy a szentatya beváltja elodje, II. János Pál ígéretét, és ellátogat Erdélybe, Csíksomlyóra.
– "Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, szuzmáriás magyaroknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján nincs más, ki virrasszon, baráttalan, testvértelen; Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!" – magyar búcsújáró éneket idézve kezdte ünnepi szentbeszédét HAJDÓ István foesperes, gyergyószentmiklósi plébános.
„A Napba Öltözött Asszony, a csíksomlyói Szuzmária hazavárt, hazajöttünk” – mondta a foesperes, aki köszöntötte a minden évben Csíksomlyón imádkozó, népüket, családjukat, haldokló anyanyelvüket erre a szent helyre elhozó csángómagyarokat. Hiba, hogy a somlyói búcsusokról szólva csak Erdély népét, az anyaország, Kárpátalja, Délvidék, Felvidék népét szoktunk emlegetni, kihagyva a felsorolásból, hogy másutt is élnek testvéreink, így az Orségben is – mondotta.
„Ezer esztendeje elmúlt, hogy a Napba Öltözött Asszony oltalmazza népünket, nemzetünket, sorsunkat – folytatta az ünnepi szónok, majd három kéréssel fordult a Szuzanyához. – Elso kérésünk, hogy szeretnénk találkozni Veled, látni akarunk Téged. Második kérésünk: vezess el minket Szent Fiadhoz, hogy az emmauszi tanítványokkal kiáltsuk feléje: Maradj velünk, Uram! Harmadik kérésünk: segítsd meg alvó nemzetünket, hogy felébresszük, hogy mint megoldott kévét együttes erovel összegyujtsük!"
A foesperes szerint Erdély, melyet oseinktol kaptunk, számunkra Patmosz-szigete, ahol meg kell maradnunk. A jelenkorról szólva továbbá elmondta, hogy „a választások korát éljük. Özönével épültek bevásárlóközpontok, vannak tévéreklámok, politikusaink négyévenként jönnek, mindent megígérnek, még a lehetetlent is, s úgy mondják az ígéreteiket, hogy gondolatnyi szünetet sem engednek nekünk, majd kecsegtetve kérnek: Válasszatok újra minket. Pedig a keresztény embernek csak az ég és a föld között kell választania!"
Hajdó István foesperes szerint a mai vezetok olyan Európát akarnak teremteni, amelybol kihagyják a keresztény értékrendet: „Az erkölcsi rend fölött emberi törvényeket hoztak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az idoseknek a kegyes halál, és ifjúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert."
Felhívta a figyelmet arra, hogy válságban van a család szentsége, a házasság szentsége. A család megmaradásának, a gyermekáldás szentségének fontosságát hangsúlyozva kijelentette: „Egymás kezét csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, mert egymásba simuló kezek tartják fönt az eget s a világot." Tamási Áron népes családjának példáját említve hangsúlyozta, hogy „a nemzet feltámadása akkor jön majd el, amikor kiutasítja életébol a koporsót, megszünteti a gyermek-ellenes közhangulatot, amikor vállalja az életet."
„Mondjátok meg, Jézus nélkül hová akartok menni? – tette fel a kérdést, majd megadta a választ is: – Tanuljuk meg Pétertol, és esküként mondjuk az Úrnak: – Nem megyünk! Melletted maradunk. Hozzád akarunk tartozni. Mert az örök élet igéi Tenálad vannak. Ha bennünk lakik Jézus, nem szabad félnünk."
Márton Áronnak, Csíkszentdomokos nagy fiának üzenetét tolmácsolta: "Isten belénk szülte a Hargitát, Csíksomlyót. Nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt! Ne adjátok fel, ébresszétek a nemzetet, az oldott kévét gyujtsétek össze! – Jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent István öröksége; anyanyelvünk, ami, ma újra nagy veszélyben van. Kimondjuk bátran, hogy a szót nem adjuk csak úgy, ha nyelvünk vele tépik. A harmadik, amit kérünk: az önrendelkezés, az autonómia. A Csíksomlyói Szuzanya búcsúfiába kérjük: megmaradásunk reményét! Szuzanya, nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, a Kárpát–Duna-medencébe, még az óceánokon túl is, s ha Te velünk jössz, minden kicsiny otthonunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltözött Asszony, induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor gyozni fogunk. Miénk lesz a holnap."
A szónok végül üdvözölte a Duna Televíziónak azt a kezdeményezését, hogy egy autonómia-tévéadót akar létrehozni. Ez majd segíthet rádöbbenteni azokat a népeket és nemzeteket, amelyek Szent István koronájának a védnöksége alatt nottek naggyá, hogy nem kell félniük a határon túli magyaroktól.
A szent áldozás után felszentelték a Rekecsin moldvai csángó községben épülo „Béke Királynoje” nevu iskola hatvankilós harangját, melyet Lengyelországban öntöttek; adományozója a magyarországi „Monori Harangszó 2003 Betéti Társaság”, vezetoje ifjú Farkas Titusz.
A szentmise végén felcsendült: „Isten, áldd meg a magyart!"
Befejezésül több százezer zarándok együtt énekelte: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Csíksomlyó, 2005. május 15.
(Nagy Zsuzsanna tudósítása nyomán; fotó:: http://erdely.ma/hirek.php?id=10422 )