Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK), az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának elnöke MARKÓ Béla úrral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével folytatott 2004. július 2-i egyeztető megbeszélése során szükségesnek mutatkozott, hogy az EMK írásban rögzítse az RMDSZ 2004. évi képviselőválasztási program-tervezetével kapcsolatos álláspontját. Platformunk jelen Memoranduma MARKÓ Béla elnök úr személyes kívánságára került megfogalmazásra.
Platformunknak jó oka lett volna távol tartania magát a tárgyalástól, illetve Memorandum-készítéstől, mert az EMK megalakulásától, 1992 márciusának idusától máig közérdekű akcióit, kezdeményezéseit, megszólalásait, a bel- és külföldi sajtó útján közzé tett írott dokumentumait a MARKÓ Béla elnök úr által vezetett közképviseleti és érdekvédelmi szövetségünk hivatalos írott- meg elektronikus dokumentumai következetesen elhallgatták, elhallgatják.
Ez történt olyan közösségi jogsérelmek esetében, mint amilyen a Székelyföld központi irányítással, katonaság, csendőrség, rendőrség, román egyházak betelepítésével történő románosítása, illetve a magyarellenes koncepciós pörökben ártatlanul elítélt és bebörtönzött székelyek ügye, csakúgy, mint a nemzetstratégiai jelentőségű autonómia- meg kettős állampolgárság-követeléseink nyilvánosságra hozása esetében.
Mindezen tények ellenére, önzetlen közéleti felelősség-tudatunktól hajtva vállaltuk a nézetegyeztetést, sőt vállaljuk vonatkozó diagnózisunk és terápiás igényeink írásba, memorandumba foglalását is.
Megállapítjuk, hogy nemzeti közösségünk társadalma az immár több mint nyolc évtizede kezdődött kisebbségi küszködésének legsúlyosabb belső válságát éli át.
Ennek elsődleges oka, hogy a romániai magyar nemzeti közösséget ma rendkívül kiélezett belső ellentétek szabdalják egymás ellen feszülő, egymást gyűlölő részekre.
Ma súlyosabb a baj, mint volt a kommunista diktatúra terrorja idején átélt válságos időkben, mert akkor nemzeti közösségünk túlnyomó többsége, noha véleményének nyílt kifejezésére egyáltalán nem nyílt lehetősége, hangját sehol sem hallathatta, egységes volt az elnyomó hatalommal szemben: istenverésének tekintette, kollaboránsait, haszonélvezőit megvetette, és okkal reménykedett a diktatúra egészének közeli bukásában.
Míg ma, amikor az európai közösség a romániai demokrácia megerősödését és a lakosság túlnyomó része leszegényedési folyamata megállítást, illetve az egyre általánosabbá váló és elmélyülő korrupció megfékezést szorgalmazza, mindezeknek a jogos, „európai” igényeknek teljesülésére még csak reményünk sincs a közeljövőben.
Az ország egész társadalmát megosztó ellentétek keretében a romániai magyar nemzeti közösséget károsító ellentétek feloldására csekély az esély, mert a kommunisták „hőskorszaká”-ra emlékeztető gyűlölködés vált úrrá nemzeti közösségünkben a különböző, és többnyire keresztényietlen, karrierista csoportosulások között.
Nem csökkenti, hanem növeli gondjainkat, hogy anyaországunk politikai torzulásai és feszültségei megjelentek és anyagilag érdekelt ágensekre, képviselőkre találtak a romániai magyar nemzeti közösség közéletében.
Nyilvánvaló tény, hogy közképviseleti és érdekvédelmi szövetségünk, az RMDSZ csúcsvezetése a szavazóbázisától eltávolodva, különösen 1996, a CIORBEA-kormányba lépés óta gyakran mutatkozik a bukaresti politika nyílt kiszolgálójaként. Közismert, hogy az RMDSZ-csúcsvezetés útja 1996-ban, vált el, kanyarodott el és vezet egyre messzebb a romániai magyarság, mint autonóm nemzeti közösség megmaradását biztosító úttól.
A csúcsvezetésnek a romániai magyarság belső önrendelkezéséről, a háromszintű autonómia kivívásáról, illetve az EMK által egy évtized óta követelt ún. kettős állampolgársági igényről való nyilvánvaló lemondása perspektívátlanságba és az RMDSZ egyre elmélyülő erkölcsi-politikai válságához vezetett, amely tovább mélyíti a nemzeti közösségünk egész társadalmát szétszabdaló ellentéteket, ellenségeskedéseket.
1996 óta tette teljhatalmúvá a „neptuni álmát" valóra váltó és mindössze 5 tagú csoport az anyagilag meg karrierjükkel hozzájuk kapcsolódó kliensei támogatásával az Operatív Tanácsot Szövetségünkben. 1996 óta ez az 5 személy következetesen vezeti Szövetségünket az önfeladás útján. A példa az „átkosból" való: a hajdanvolt kommunista pártokban oly sokat emlegetett „demokratikus centralizmust” gyakorlatba ültető központi bizottsági politikai titkárságok „jól bevált” gyakorlata.
Ismeretes, hogy az RMDSZ erkölcsi-politikai válságának egyes állomásain, az ún. paktumok megkötése során az Operatív Tanács lemondott nemcsak Szövetségünk autonómia-programjáról és a kettős állampolgárság-követelésről, hanem önálló külpolitikájáról is, sőt utóbb – az ILIESCU-csoporttal paktálva – nem egyszer szembefordult még a jogállamiság igényét vállaló román demokratikus ellenzékkel is.
Ismeretes, hogy ennek a „tájba-simuló” Operatív Tanácsnak egyre inkább tehertétellé vált az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform tiszteletbeli elnöke, TŐKÉS László, aki Szövetségünk szatmárnémeti kongresszusáig, a megújulást remélve egyre türelmetlenebbül követelte az Operatív Tanácsban, a Szövetségi Képviselők Tanácsában és Szövetségünk kongresszusain a tisztességesen, európai normák szerint megtartott belső választásokat, azaz a romániai magyarság politikai akaratának érvényesítését, az egész RMDSZ-szavazótábor megkérdezését az 1996 óta járt operatív tanácsi tévútról.
Mit kíván most az Erdélyi Magyar Kezdeményezés?
I.
Tekintettel arra, hogy a bukaresti kormány az uniós csatlakozás kényszerétől hajtva 1998 óta foglalkozik az ország közigazgatásának területi átszabásával, mégpedig a romániai magyar nemzeti közösség érdekeinek figyelembe vétele nélkül, sőt ezen érdekeket sértve, fontosnak tartjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelenlegi csúcsvezetése haladéktalanul foglaljon állást ebben a sorsdöntő, a tömbmagyarság létét érintő kérdésben, mégpedig az ország nyilvánossága előtt.
A bukaresti kormány magyarellenes ún. regionalizálási törekvésének mielőbbi kivédése céljából és Szövetségünk érvényes Programja önrendelkezésünket illető követelésének valóra váltása érdekében az EMK, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja minden bel- és külföldi akciót támogat, amely kiáll nemzeti közösségünk háromszintű autonómia programja megvalósításáért, elsősorban a tömbmagyarság megmaradása feltételének, az etnikai alapú területi autonómiának megvalósításáért a Székelyföldön, a Partiumban és Kalotaszegen.
Ezért vállalta föl az EMK elnöksége, és nyújtotta át MARKÓ Béla elnök urnak, hatékony támogatását igényelve a román törvényhozás elé tárás folyamatában a BAKK Miklós által kidolgozott autonómia statútum-tervezetet: Kerettörvény a nemzeti közösségek személyi elvű önkormányzatáról
Megállapítjuk, hogy az érvényes RMDSZ-programban szereplő háromszintű autonómia-követelésünk nem lehet semmiféle alku tárgya az RMDSZ és a román politika között.
Az EMK különösen sürgető feladatnak tartja, hogy az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetése autonómiánk ügyében érdemi tárgyalást kezdeményezzen és folytasson az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőségével.
Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy ezügyben tisztázó megbeszélést kezdeményezzen az alakuló-félben levő Polgári Szövetség képviseletével, amely a nyilvánosság előtt felvállalta az RMDSZ háromszintű autonómia-programját. – Egyébként kalandor felelőtlenség, közösség elleni bűn lenne megfeledkezni a Sabin GHERMAN nevéhez fűződő pártalapítási kudarc józan konzekvenciájáról: a mai Romániában csekély esély mutatkozik új párt vagy politikai szerveződés törvényes bejegyzésére, különösen, ha az nem a hagyományos román nemzetstratégiát kívánja szolgálni. –
Tekintve, hogy az anyaországi ún. jobboldali vezető politikusok, tehát a nemzeti elkötelezettségű pártok vezetői újabban, kivétel nélkül a kettős állampolgárság intézményes bevezetésének elkötelezettjei lettek, kívánatosnak tartjuk, hogy a jelenlegi budapesti kormány-oldallal ezirányú tárgyalásokat kezdeményezzen az RMDSZ csúcsvezetése, igen nagy szükség lenne az ún. baloldali politikusok nemzeti elkötelezettségű részének támogatására, hogy a magyarság az alanyi jogon járó kettős állampolgárság vonatkozásában fölzárkózzék az ún. utódállamok politikumához és politikai gyakorlatához.
Mindezekért elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy az RMDSZ 2004. évi választási programjában kiemelt helyet kapjon a kettős állampolgárság iránti erdélyi magyar igény.
II.
Az elmúlt évtized során a Romániai Magyar Demokrata Szövetség működésében sokszor súlyosan sérült a demokrácia egyik alapelve, a választhatósági jog.
Szégyenletes tény, hogy – a diktatúrában általános eljárást követve – eddigi gyakorlatával az RMDSZ csúcsvezetése kizárta Szövetségünk tagságának túlnyomó többségét a különböző tisztségekbe való jelölésből: ma valójában csupán egy igen szűk réteg „választ”, az RMDSZ tagságának egésze pedig csak „szavaz”.
Nyilvánvaló, hogy a törvényhozók (képviselők, szenátorok), az önkormányzati vezetők (polgármesterek, helyhatósági tanácsosok), a kormányzati tisztségviselők (államtitkár-helyettesek, minisztériumi osztályvezetők stb.) jelölése nem maradhat ezután csupán a jelenlegi csúcsvetés és annak bizalmátélvező területi szervezeti vezetők kiváltsága!
A vonatkozó jelölési folyamat haladéktalan kiterjesztésének indítványozását várjuk Szövetségünk készülő-félben levő választási programjától.
Azt várjuk, hogy ezután az utóbbi néhány esztendőben egyre erősebben megmutatkozó „politikai párt-arculat" helyett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség újra a romániai magyar nemzeti közösség egészének közképviseletét és érdekvédelmét szolgáló valódi „szövetséggé" váljon.
Vitathatatlan tény, hogy az ún. független önkormányzati magyar tisztségviselők többsége nem ellensége nemzeti közösségünknek, hanem közösségi érdekvédelmünk harcosa, ezért sorozatos támadásuk a Szövetség jelenlegi csúcsvezetése által méltánytalan és igazságtalan. Egy számukra különösen hátrányos választási törvény által kialakított helyzetben szerezték meg a választók bizalmát, aminek konzekvenciáit a velük szemben megbukott RMDSZ-jelölteknek, illetve Szövetségünk vezetésének ajánlatos levonnia.
Ezért elvárjuk, hogy valamennyiünk szövetsége, az RMDSZ égisze alatt társadalmunk legerősebb és leghatékonyabb intézményrendszerének, történelmi egyházainknak, a ténylegesen működő kulturális és egyéb civil szerveződéseknek, akárcsak az elsorvadásra ítélt RMDSZ platformoknak joguk legyen, jogunk legyen törvényhozókat és kormányzati tisztségviselőket jelölni.
A gyűlölködő torzsalkodás helyett ideje lenne valamennyiünknek megkeresnünk az egymástól elválasztó tényezők helyett azokat, melyek összekötnek, összeköthetnek bennünket.
III.
Mindezek érdekében biztosítani kell végre az egészséges, demokratikus hatalommegosztást Szövetségünkben: el kell választani egymástól az ún. törvényhozói hatalmi szférát a végrehajtóitól és az ellenőrzőitől.
Tekintve, hogy Szövetségünk a romániai magyar nemzeti közösség egészének közképviseletét vállalja, szakítani kell azzal a torz gyakorlattal, mely szerint egy szűk csoport jelöli ki a képviselőket és szenátorokat, illetve azzal, hogy ezeket a jelöléseket az illető képviselők és szenátorok fizetett alkalmazottjai végzik, az RMDSZ területi szervezetek tisztségviselői minőségükben.
Újabb torzulása az intézményi demokráciánknak, hogy ugyanezek az alkalmazott személyek alkotják, mégpedig alkalmazóikkal, az általuk megválasztatott képviselőkkel, szenátorokkal együtt az RMDSZ vezetésének bázisát.
És elsősorban ugyancsak nekik kellene – mint területi szervezeti tisztségviselőknek – ellenőrizniük a kenyéradó gazdáik, a képviselők meg szenátorok törvényhozói tevékenységét.
Mindezekért elvárjuk, hogy az RMDSZ csúcsvezetése végre tűzze ki a tömbmagyarság területi szervezetei számára kötelező érvénnyel az egy évtizede indokolatlanul halogatott, esélyegyenlőségen alapuló, titkos, általános, álló urnás belső választások pontos időpontját.
Székelyudvarhely, 2004. augusztus 18.