Embertol emberig, lélektol lélekig!
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti
platformja jóérzéssel ad hírt arról a cselekvokészségrol
és együttmuködésrol, amely a székelyföldi
árvíz idején általánosan jellemzi nemcsak
a szörnyuséges megpróbáltatásokat szenvedetteket,
hanem szukebb közösségeiket is. A rettenetes bajban föltámadt
a szolidaritás, a hajdani, és olykor-olykor már kiveszettnek
vélt kaláka-tudat népünkben. Sot, a nyomorúságunkban
a kölcsönös segítségvállalás mellett
örvendhetünk a másik keresztény erény föltámadásának:
a karitász, az emberszeretet, a jótékonyság erényének.
Az ország, a kormányzat és az anyaországunk kormányzata
anyagi segítséget ígért, amely természetszeruleg
foként a társadalmi tulajdonban lévo, tönkrement vagy
károsodott infrastruktúra: az amúgy is, eddig is elképesztoen
silány közút- meg vasút-hálózat, a villany-
és földgázvezetékek, valamint a középületek
javítását, jó esetben helyreállítását
jelenti. Viszont a mindennél fontosabb emberáldozatok mellett
mindezeknél nagyságrendekkel nagyobb kárt a magánemberek
szenvedték, a Székelyudvarhelyen meg a környékbeli
falvakban élok; annak a vidéknek népe, mely az évszázaddal
ezelotti népszámlálás tanúsága szerint
a történelmi Magyarország legtisztább magyar térségét
lakta és lakja.
Korunk hírközlése révén a természeti
katasztrófát, több ezer embertársunk tragédiáját
közlo híradások meg képsorok százakban és
ezrekben, magyarokban és nem magyarokban szították föl
a keresztényi emberszeretet érzését, és akárcsak
1989/1990. telén, segélyszállítmányok indultak
és indulnak a Székelyföldnek ezekre az árvíz
sújtotta településeire.
Kötelességünknek érezzük figyelnünk és
figyelmeztetnünk egy, az árvíz melletti igen szomorú
jelenségre, ami már 1989 decembere után is, sajnos, sok
helyen és sokszor jelentkezett: az adományok szétosztásában
megmutatkozó méltánytalanságokra, sot visszaélésekre
és harácsolásokra, társadalmunk erkölcsi válságának
talán legszomorúbb tüneteire. Tény, hogy országunk
éppen legjobban rászoruló néprétegeinek –
az öregeknek, a betegeknek, a kisnyugdíjasoknak – egyáltalán
nincs érdekképviselete, sot a munkavállalóké
is többnyire erotlen vagy névleges, így széles teret
nyerhettek, nyerhetnek a lehetoségeikkel visszaélo harácsolók.
Ezért kérjük a karitász erényét most
gyakorló embertársainkat az országhatáron belül
és kívül, hogy ha tehetik, személyesen gondoskodjanak
adományaik eljuttatásáról a rászorulókhoz:
„embertol emberig, lélektol lélekig!”
Közeledik a tél, és a saját hibájukon kívül
ezrével maradtak fedél vagy megfelelo hajlék nélkül
olyan dolgos székely emberek, akiknek esetenként odavesztek még
a háziállataik vagy az idei mezogazdasági termésük
is.
Ne feledjük a régi mondás igazságát: „Kétszer
ad, ki gyorsan ad!”
Katona Ádám
az EMK elnöke
535 600 – EMK Székelyudvarhely, Tamási Áron út
15.
[email protected] , tel/fax: 00-40-266-211 697, 00-40-722-790 924