“hezitt állok,
mást nem tehetek”
Egy originál
haza-ötlet
hiányzott
péntek éjszaka.
Az égbolt
füstös, lomha kotlett,
szállongott
rím és vérszaga.
“Elmentem és
megyek haza”,
de hogy hová,
az fel nem ötlött,
fáradt agyam a
fellaza
memórián át kikönyöklött.
A Duna csak
folyt és Plaza,
folyott le
rajta kurd, török, lett,
múlt és jövő
híg halmaza,
folyott le
szerzet és öröklet,
Elmentem én hová haza,
s a rím
kedvéért negyed öt lett.
*
Ezernyi fajta
népbe töppedt,
de hetyke
elmebajsza áll,
láttam egy
szónok ordibál:
csak keze van,
mit égbe lökhet,
mert bár a
múlt merő öröklet,
miért, hogy
sorsa ily fatál,
s csörgőként
rázva csontos öklet,
azt hiszi
megdeterminál?
*
Ha nyelvvel és
ha felesel,
ha Cola Light
ha langy melasz,
ha pótkávé mit
teleszel,
kenyérrel
nénikém tavasz,
ha egyfogaddal
megeszel,
a nyammogásod
is vigasz,
ha fel-feldobott
kő leszel
ha óvatlan
vagy épp ravasz,
és mondjuk
puff, és rámesel,
Hazám, hazám,
te Mol, te Shell,
te szép
aranykalászvegasz,
tiéd vagyok,
bármit teszel,
tehozzád
mindenem ragasz
kodik s adyk
*
Mentem haza, s
a haza hol van?
halkan
szuszogtak kinn a fák,
álltak, mint
ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták
az éjszakát.
A rím
kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a
Jászai,
és jöttek
velem szembe holtan
kockacsaták
vén ászai,
aranypufajka
rajtuk, könnyü, vattás,
itt minden
éjjel hídavattás.
*
Az én hazám kopott
kabátú,
de nékem
zizzenő dzsoging,
szemében
egy-egy szívlapát bú,
csuklik
kicsit, kicsit meging,
a forma rácsán
rendre átbú,
(bár össze
kéne tartanom)
a szertelóbált
kezű-lábú,
de hazafias
tartalom,
mit illenék
kiköltenem:
hazám hazám te
min — de nem.
*
Engem a látvány
meghazáztat,
én városom
megkönnyezem,
Budapest mint
egy nyári láz hat,
és lázmérővel
szúr szemen.
Mint
szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek
higanygőz partidon,
te százszor
összejárt kamás’,
mennyit kibír
egy versidom,
csámpás
rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep
kényt, limlomot,
mi egy
kádmélynyi szürcs öröklét
rossz
lefolyóján elfolyott,
vagy most
folyik le rajta épp,
titá titá ez
töltelék
*
A péntek éj
most foszlad át,
keletről bordó
kombiné,
tolnak egy
rózsaszín ladát
az utcán Zombi
s Zombiné.
Mivel a Zombi
készüléke
tök lemerült
Vecsés alatt,
az erőltetett
feltöltése
leszívta nekik
a Ladat.
*
Hazám, kiírtam
már magam,
s ha olykor,
dinnyehéj nyomán,
verses lovam
megúsztatam,
novell kéne
inkább s román,
s ha épp
novell, félig román,
vagy tán
egészen az,
lírám szájában
édesül az étel,
két szék
között, az már igaz,
mire megy
gyémánttengelyével
ki nem
nyugodhat egy lován?
*
Hazám, te szép
vezérfonál,
ne hidd, hogy
elveszítelek,
a hajnal már a
sarkon áll,
a
köztisztaságimunka kezd.
Elszódalolt
egy évtized,
s bár törmelék
az lenne még,
mi csattogott
volt, hév tüzed,
akár a gáz,
dünnyögve ég.
Dünnyög a
lumbágós derék,
a század kissé
megtized,
kevesebb lend
és több kerék,
s nátótag
lettek Ischlerék.
*
Az éjjel
bársony nescafék
hűltek az
utcán, két csapott
kanál és
tejporszármazék;
rányitottam a
vízcsapot.
Ki ínyenc, az
tán fölsikolt
de lassabb
volt a gáz, min
a kávévíz csak
tapsikolt,
és dongott,
mint a jázmin,
szellőzködött
a nagy melegbe,
míg odva
mélyén elsimedve
morgott e
nyelvi mű miatt,
morogjon aki buksi
medve,
édes hazám ne
vedd szivedre,
hadd legyek
hűs