Anakreón magánszínháza

 

1.

Rám néz. Várja az akciót.

Felfénylik szeme, színrelép.

Átfut életem alkonyán.

     Villog fürge bokája.

 

2.

Láthatsz: játszani vén bolond

fejjel lírai hőst megint.

Tessék. Megmutatom magam.

     Titkom nyílt titok: olvass!

 

3.

Ha a bort megittam este,

s a világ elült a ködben,

lefeküdni készülődöm,

hogy a semmi rám boruljon.

 

4.

A halálba magad indulsz:

ami voltál, ami lettél —

ha lehettél (ami) volna,

ami lennél — te magad vagy?

 

5.

Beköszöntött a karácsony: riadalmas örömünnep.

De korán lett! De ha itt van? Vörös újbort emelünk rá.

 

6.

Telefon riaszt meg éjjel.

A barátom: itt a hangja.

Szeret. Én is őt. De most már

csak a hang idézi múltunk

valahonnan, messzeségből.

 

7.

Megvan, persze, az élete.

Mindig van vele társaság.

(Kikkel táncol?) Amit nekem

     tudnom nem lehet: ő az.

 

8.

Miért iszom, ne kérdezd,

fiam. (Nehéz a lélek.)

Az asztaltól a testem

segítsd fel, tedd az ágyba!

 

9.

Itt a halál? Ágya körül teázunk,

mintha a bajt így elodázni tudnánk…

Míg koszorún gyújtjuk a gyertyalángot

s ünneplünk — ránk települ az árnyék.

 

10.

Ifjúság: teli kapkodó,

lázas kis jelenettel a

testek álomi színpadán     

     erre vágyik a vén szív.

 

11.

A lányunk (ifjú asszony)

felhív naponta többször.

A lányait meséli.

Boldog? Vagy hogy tanítsuk?

 

12.

Bort kell inni, ha múló évvel múlik az élet;

     borral a fájó fej, mint a pohár — kiürül.

Töltöm (mint) az időt, hogy félve magunkra köszöntsem:

     édes-e vagy keserű dd és idd ki velem!