Beszállás

 

Azt hiszem, e fülkében

van helyjegye ebédem illatának.

Szabad ide az Ön koffere mellé

 helyeznem

egynémely gesztusom?

Ezeket hirtelen dobáltam össze,

 amikor eljöttem onnan.

Egészen diszkrét lábfej-penetranciám van,

 ha nem alkalmatlankodom,

behúznám az ülés alá. Úgy.

Nagyszerű. Itt jobb neki. Nekünk.

 

Látom, dohányosnak tetszik lenni.

Ha meg nem sértem, fogyasszon majd

 az enyémből,

az arany Astor füstje könnyű amúgy is.

Kezem nyomát feladtam személypoggyászként,

 ugye, mégis jobb, mintha a karfán.

Nyugodtan cserélje ki félúton

Könnyű Nyári Rejtvényturmixát

az én

Könnyű Nyári Magazinommal!

 Az udvarias, nyugtázó mosolyt

 ha szabadna, idekasírozom

az ablak sarkába. Fogyassza!

Itt meg tetszik nyomni egy gombot,

 és akkor megjegyzem az alagút után,

hogy meleg van,

és hogy lassúak ezek a vonatok,

 és hogy koszosak,

és hogy Japánban.

A másik gomb az üzenetrögzítőé.

 Ha kérhetném erre a választ.

Jó utat. És köszönöm.