Idill

 

Gyönyörű hosszúlábu nő

sütteti combját a gyepen,

szoknyájával a déli szél

incselkedik lengetegen.

 

Legel az isteni ünő:

ibolyántúli sugarat,

vitamint és kalóriát

kínál szép testének a nap.

 

S mintha lakatlan szigeten,

a földön egyesegyedül

volna, úgy veti el magát,

Főbusz csókjába úgy merül.

 

Pedig én látom! A sövény

kibomló rügyei felett

szemem mint célpontot talált,

fenyegető fegyver mered.

 

Volnék csak szél, incselkedő,

volnék csak én a kandi Nap!

és bár sohase múlna el

e vágyban égő pillanat!