Hajléktalan a körúton

 

Hány hónapja áll a

                McDonald's előtt?

Csak haja, szakálla

                méri az időt.

Pár lépésre tőle

                - krómozott közöny -

araszol előre

                az autó-özön.

Rá se néz, ki elhaladva

                pénzt ad, meg se áll:

tízest, húszast gyűrt kalapba

                csak szokás dobál.

S ő? Álmodva, tompán

                az égre mered:

rongy felhőraj, ott száll,

                ami elveszett.

 

Gyerekkor vadalma-

                íze, friss tudás

izgató hatalma,

                fény, folyók, futás.

Tervek, bor, barátok,

                tűz, testvériség,

évek, áldás, átok,

                márciusi ég.

Lázat hűtő férfi-láva,

                lágyan táruló

combközök forró virága

                - elment a hajó.

Nem vár már szerencsét,

                nincs már hátra sok:

léte már a nemlét

                tengelyén forog.

 

Nincs vagyona más, mint

                amit hord magán,

nagyujja kiásít

                a cipő lyukán.

Koldul, csikkszedéssel

                öli a napot,

s várja minden éjjel

                a Nyugati. Ott

eldől, ha nem bántja rendőr,

                a váróterem

padján. Féldeci kevertből

                rossz álom terem.

S reggel újra itt áll:

                a létből telik.

Vár a McDonald's-nál,

                ha fúj, ha esik.

 

Áll. Bemenni nem mer.

                Bent illatozó

krumpli, hús - sok ember.

                Kint fagy, hull a hó.

Jégcsap lába, karja,

                fázva arra vár:

jöjjön el, takarja

                be a jó halál.

Fenn, az ólmos téli égen,

                honnan, meglehet

(anyja így biztatta régen)

                Isten integet,

a neon-reklámból,

                nézi, dől a fény:

földiekkel játszó

                égi tünemény.