Trubadúr-ének

 

A légszeszgyár előtt vártalak, én szeretőm,

több ízben fel-felugrott,

mint ami el akar szaladni

nagy csörömpöléssel, teszem fel,

mint egy szaunázó kukásautó,

páncélos lovag, szóval a légszeszgyár

 

Előtt, elhoztam a gumizokni-­

és gyufacímke-gyűjteményemet,

nemhiába kérleltél oly állhatatossággal,

persze éretted bízvást

nyakamba venném betlehemül

a korn ilonka trafikját és sétálnék a légszeszgyár

 

Előtt akár föl-alá, a trafikkal,

nem a korn ilonkával, félre ne érts,

neki így se, úgy se tetszene a dolog,

de Neked, ó Neked annál inkább a trafik,

gondolom én

(közben sérveim, mint rügyek, feltehetőleg)

 

Továbbra is a légszeszgyár előtt várlak,

szép hölgyem, haránt, a török cukrászda felé

nívótlan ivó van, oda is bemennék Érted,

Utánad, be a füstbe, mely mint a

légszesz, gondolom én,

meg a nagy hűvös kések közé is, sőt,

 

Grálságom, édes hölgyem, egyre, egyre,

majdhogynem invocatióba

kezdek, mint a gazdátlan,

éhes locomotivok a légszeszgyár

előtt, ahol várlak talpig, tudhatod, mióta

világ a világ, ez a megbeszélt hely és idő,

 

Gomblyukaimban törökszegfű, ez igen nagy

patentja, mondhatom, az emésztő tűznek,

ami itt bent, ajaj,

még ha ez a légszeszgyárnak smafu is,

ahogy mondják, kicsapattam

magam Miattad az önképzőkörből,

 

Nem várok érte hálát moment a légszeszgyár

előtt, csak várlak, beleepedvén a füstös őszbe,

hogy köhögök... ha hallanád... majd hallod,

ha jövel légszeszekkel bóduland, ah,

itt a légszeszgyár előtt legalább

százan várunk grálok,

 

S majdhogynem snúrozunk,

ó, de minő azúr ereszkedik arról alá,

hogy mást ne mondjak, többen már

a harmadik biciklit lopják el

és szerelik szét ábrándosan,

míg én lazán összezárt álkapoccsal

 

 

Könnyűded trubadúr-dalt szerezek itt, a

légszeszgyár előtt, én szeretőm,

és moment én sem értem, csak

sétálok átlényegült grálok és biciklik között

fel-alá a korn ilonka trafikjával

a nyakamban, kirakattal kifelé.