Kelet-Európa

 

Kelet-Európa,

Európa lichthofja,

kidobált szemetek, a fal ridegen mered.

Kelet-Európa,

vagy Kelet-Közép-Európa,

sor került rád is, Káin, mostohagyerek.

Édes szivem, te,

vak, süket nóta,

ócska a verkliéneked.

 

56-Európa,

68-Európa,

debillé pofozott, ősz, eltorzult gyerek.

Kelet-Európa,

ott ülnek a boltba

tiranno- marxo- geronto- és trabantfejesek.

Kényszeres nóta,

vak zongorista,

hallgatom tompa éneked.

 

Félszeg Európa,

részeg Európa,

rokona embernek, így hát majomrokon.

Nem is Európa,

igenis Európa,

szemüveged kapd le, tán jár még egy pofon.

Nem is Európa,

igenis Európa,

mit álmodsz, én továbbgondolom.

 

Prága-Európa,

Varsó-Európa,

szőrszálat hasogatsz, csűrsz és csavarsz.

Remény-Európa,

röhej-Európa,

jópofa hatalmi játék e tavasz.

Édes szivem, te,

reszli-Európa,

álmom, hogy másmilyen maradsz.

 

Na mi van Európa,

Kelet-Európa,

hol a bal, hol a jobb, már nincs itt irány.

Reszli-Európa,

köztes-Európa,

feketepiacon vett engem anyám!

Hájas az élet,

részeg kis népek,

sok egymást vádoló talány.

 

Most te jössz, Kelet-Európa,

mindennek tudója,

bakancsban ugrálod hős tojástáncodat.

Valaha-Európa,

csak volt-Európa,

adtál te ezért már vért, szégyent sokat.

Járd, Kelet-Európa,

tánc van, Kelet-Európa,

táncolj, mert éppen most szabad.

 

Lóden-Európa,

kübli-Európa,

hol a tömegbe szállt, leszállt az ész.

Gyerünk, Európa,

Kelet-Európa,

sunyítva képzelegsz és röhögsz, ha remélsz.

Édes szivem, te,

szóljon a nóta,

énekeld azt, hogy semmi vész.

 

Szeretlek, Európa,

földnek sója,

vén gazemberek játéka, szivem.

És ismét Európa,

Kelet-Európa,

mondd azt már megintcsak kérlek, hogy igen!

Szűk, boros szájjal

énfölém hajolva

dúdold még ezt kicsit nekem:

 

igen - Kelet-Európa...