Anapesztusok

 

Heveredj ide hűs lepedőre velem

simogatni a hátadat, úgy szeretem

neked adni, mi kell, ami szép, ami jó,

cigaretta az asztalon, ennivaló,

ami harmatos és jeges, itt a pohár,

a redőny kicsi réseiben les a nyár,

örök egyszeri, mintha először, olyan,

a szemed zavaros, hegyi tó szine van,

nyugalom piheg itt, csak az utca nyüzsög,

ne törődj vele, hogyha veled repülök,

lihegő kocsisor, benzinszagu út,

hiszi mind, hogy lényeges az, hova fut,

a világ, ha kegyetlen, ha múlt, ha jövő

nem ijeszthet, örök jelen itt az idő,

kezed add ide, és ne siess, ha ölelsz,

karod és sima vállad napszagu lesz,

szerelem szaga száll, nincs rózsaszirom

finomabb, soha nincsen erő, hatalom,

mi legyőzheti ezt a fehér lepedőt,

megadás ez, alázat az Isten előtt,

nem a szolga, az úr, nem a fent meg a lent,

de a föld meg az ég meg a víz meg a csend,

nem a gép, nem a harc, nem az ezrek, a pénz,

csak az egy meg az egy, csak a kézben a kéz,

ha a pillanat elrepül is, marad az

tenyered puha öbleiben, simogass!