R.Ö.F.I.

1994 szeptemberében, némi előgyakorlattal, de egyébként teljesen dilettánsként író-újságíró szakkört hirdettem meg az iskolában, amelyre meglepően sok (10-15) diák kezdett járni, és többségükben ügyesnek, kreatívnak, tehetségesnek bizonyultak. Pár hónap alatt elég sok publicisztika, tárca, novella, vitairat született. Szükségünk lett volna egy lapra. Az iskolának persze volt diákújságja akkor (a Csúzli), de annak megvolt a saját csapata. Meg hát, mi tagadás, nem is éreztük magunkat odavalónak. Úgy véltük, mi valami mást (izgalmasabbat, jobbat) tudnánk.

1994 novemberének végén eljött az időnk. Az első fesztivál adott számunkra lehetőséget önmagunk megmutatására. December közepén, November címen alkalmi diáklapot adtunk ki (jórészt persze a fesztiválról), amelyet meglepően sokan, körülbelül kétszázan vásároltak meg és ennél is jóval többen olvastak. A visszhang erősen pozitív volt, bár egyesek felháborodásuknak adtak hangot. Ezzel a Csúzli sorsa megpecsételődött, a R.Ö.F.I. pedig elindult több, mint négy éves útjára. Futott — a kifulladásig.

A lap címe a diákszerzőktől (egészen pontosan Galambos Pétertől és Zubor Tamástól, az elválaszthatatlanoktól) származott. Mozaikszó volt, ennyit jelentett: Ráció, Ötlet, Függetlenség, Igazság. Ők akkor hittek a szavakban. (Akkor még egy kicsit én is hittem.) De egybeolvasva még jobb volt a cím: valóban röfögtünk, disznólkodtunk.

Négy év alatt körülbelül 400 újságoldalt adtunk ki, kezdetben 150 fölötti, később 100 körüli példányban. A lap az első időkben kegyetlenül kritikai szellemű volt: főleg a publicisztika, a vita dominált benne. Nemigen volt lászlós rendezvény, ami ne kapta volna meg tőlünk a magáét.

Pár év múlva aztán a R.Ö.F.I. megszelídült. Változtak az idők — és a szerzők is. Egyre inkább irodalmi-kulturális lap lettünk. Ebben a formában természetesen az olvasókat egyre kevésbé érdekelte, amit írtunk. Végül kénytelenek voltunk az egész vállalkozást feladni. De azóta is nosztalgiával gondol a lapra (gondolom, de elég sokukról tudom is) az az 50-60 ember, aki valamely időszakában szorosabban kapcsolódott hozzá.

Történtek azóta újabb meg újabb diáklapalapítási kísérletek (Utóirat, Leslie News); általában nem húzták sokáig. Ebben a tanévben épp a Parapedállal kísérletezünk. Végre megint itt egy friss, jó szemű, némileg már írni is tudó csapat. Kíváncsian várom, mi lesz belőlük. Azt is, lesz-e ennek az új lapnak olvasója. Mert — azt hiszem, ebben egyetértünk — lapot olvasó nélkül csinálni nem érdemes.