Anakreón a katedrán

 

61.
Nézik, milyen vagy: fiatal — vagy öreg?
Leülsz közéjük: szemük éle tükör.
Beszélni kezdesz: muzsikál az eszed.
Lelkük kezedben: kinyitod, becsukod.

62.

Felforrósul a tanterem,
költők szelleme testet ölt,

széttárt könyvlapon ég a vers —
     csínján kell vele bánni!

 

63.
Magyaráznád. Aki hallgat, betekinthet koponyádba,
s amit ott lát, azon épül…
Mi világít odabentről? Tud-e erről a tudásod?
A sötétjét ne beszéld el! Romos arcod temetője
elegendő magyarázat.

 

64.
Megnézem, ha elé teszi,
ujjammal kitapintom a
görcsét, hajlik a versszöveg,
     formálódik az íve.

65.

Nehéz kedvet csinálni
élethez, alkotáshoz…
Elég: szakismeretnek?
Nekem sok is. Mi gondom,
hogy mások mást csinálnak?

 

66.

A felsőoktatási altiszt
eljár, számonkér vasszigorral,
rálép az ifjúság tökére
(ha van), mert rend (ha nincs) a lelke -
s lesz minden ihlet elmetorna:
kiköttetés, csuklógyakorlat.

67.
Táncba viszem, kezét fogom csak, s úgy vezetem, segítem…
(Nincs lehetetlen, élvezet van, felszabadít a mérték…)
Forgatagos, kimért varázslat — munka! — a verstanítás:
hogy ne botoljon át a lábán… majd ha a lelke mozdul.

68.

A tanár úr sose fáradt?
Dehogyisnem. Bizonyisten,
fejem is már majd lecsuklik,
mire véget ér az óra.

 

69.

Kell utolsó táncra kelnem: bemutatásra futtatom
ezt a sort is, pont utána, s hamarosan kidőlhetek —
     de előbb ide leteszem: patanyomomat.

70.
Doktor — vagy ördög? Nem vagyok
tudós. Csak álruhám, amit
tudás fölé felöltenem
illik: a filológia.
De szakstíltől tartózkodom,
ha Isten óv: írni-olvas-
ni-nem-tudók oltárain
gyújtsak tömjént? Nem: kénkövet!
(Lásd ott: vonatkozó helyek.)

71.
A tanár komédiás is.
Alakíthatok, ha tetszik.
Legyek én a vén borissza,
aki ifjak közt megifjul!

72.
Mint unokákkal a bölcs nagyapó, kedves vagyok. Értem,
     mit kíván a gyerek — kérni se kell, megadom.
Megkapják magukét, de meg ám a goromba világtól…
     Addig is itt vannak, ringnak térdeimen.