Az elköszöngetés balladája

 

Belőletek hogy mit se látok

Többé, okosok, ostobák,

Portásbácsik, magyartanárok,

S ti sok sínylődő kisdiák

(Nektek se legyen mostohább

A sorsotok, mint volt nekem),

Szívembe kardok kínja vág,

S hiány ül majd a lelkemen.

 

Rosszakaróim, jóbarátok,

Temérdek angyal és svihák,

Szép, szőke, barna, csúnya lányok,

Sakkpartnerek, konyhásmamák,

Tavaszi leves, tészta, mák,

Rongy testem innen elmegyen,

Közös sorunknak vége hát!

Hiány ül majd a lelkemen.

 

Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,

Kerámiák, köcsögdudák,

Könyvtárosok és csillagászok,

Vegyétek szívem búcsuját!

Nem vágok hozzá bús pofát,

Ha könnyem csorran, elkenem,

De mit tagadjam, sok pupák?

Hiány ül majd a lelkemen.

 

Ajánlás

Hát nem is folytatom tovább,

Bozontos orrú hercegem:

Ha nem lakom már iskolád,

Hiány ül majd a lelkemen.