Bukolika

 

Minden bizonnyal nyáresti éj van.

 Így. Amúgy

szurokba merült a nappal keksze,

kipállott szájú szónok az este.

 Közben latin derű.

Jön le a pásztor a hegyről,

ballag a hegyre a költő,

féluton Ünnepi Könyvhét.

Leng, leng a szmoggyár füstje kéken,

dögcédulák az estikéken.

Patak patak hátán,

olyik eldobált trabanton folyik át.

Félúton félúti zászló,

mámorban a karcsú kilátó,

 csúcsán Kánaán mímelődik,

 a töve újratermelődik.

Nyáresti éj minden bizonnyal,

grill-csillagok zizegnek

 sztaniolban.