Petőfi-variációk

Egy zűrzavaros éjszaka

- A szamár elbeszélése -

 

Micsoda éjszaka volt! a juhász a telihold fényében,

amint őrjöngve hajszol engem, hogy gyorsabban, szamár!

És közben Kedvesem, kedvesem! - így zokogott.

 

Nemsokára elvágtattunk az elhagyatott temető mellett

ahol mint felhők mögött a hold, egy asszony

járkált föl és alá

férje sírhalmát keresve abból a célból,

 

hogy eldobhassa végre az özvegyi fátyolt

vagyis hogy egy fejfára sötét lobogóul akassza

de ebben a temetőben sem találta a fejfát.

Én megálltam kifújni magam. Asszony el. Ekkor

egy alak jött fel a síri világból

hogy levigye oda magának az özvegyi fátyolt

 

dehát az asszony nem találta a fejfát

s a férj nem találta a fátylat

 

és ekkor előgördült egy szekér csikorogva és imbolyogva

egyre közeledett

négy ökör vontatta

de mintha épp ez a síri alak ült volna a szekéren

azt kérdezvén: Ne válasszunk magunknak csillagot?

Aztán megint vágtatni kezdtem odahagyva a temetőt és a szekeret

éjt nappallá téve vágtattam míg végül

megérkeztünk Pestre a pásztor babájához

                de mintha épp ő lett volna az az asszony

                aki azelőtt a temetőben kószált

ám ekkor már nem lélegzett

és megpillantva az élettelen testet

Horváth Árpádné Szendrey Júlia elhagytál! így ordított föl a pásztor

és hatalmasat ütött botjával ártatlan szamár-fejemre.