Kis meghitt idegesség

 

1.

Megveszek minden asszonyért és lányért!

Amikor röpítik felém a tányért,

a fazekat, a vízzel teli vázát,

csak úgy kortyolom a nők ősi lázát,

szemük villámait, amelyek ölnek:

égő tekintetük ígérete

az asszony-ölnek.

 

2.

Mindig eszembe jut legforróbb csókjuk,

mikor képen töröl gyöngéd kacsójuk,

elmondhatatlan keccsel, gráciával:

ez a könnyed, pontos, erős ütés

a fehérszemélyekre rávall,

előle nincs menekülés.

 

3.

Aztán elbűvöl bíbor ajkuk is,

melyet megnyílni látok,

amikor védtelen fejemre

e varázslatos résen át

dől a szitok, az átok,

s számomra ekkor is templom harangja

az asszony hangja.

 

4.

- De szép is vagy! - megrendülten sóhajtom,

mikor a nő, ki nekem minden,

megint kilök az ajtón.