A képzelet szálfái közt

 

A képzelet szálfái közt,

a tények bozótjában

kicsike gyermek elszalad,

a gyermek elszalad.

 

Ülnek a hűvös csillagon

valakik, s nézik ezt.

Kicsike gyermek elszalad

a képzelet szálfái közt.

 

Meg a tények bozótjában

fut el a kisgyerek.

Nézik a hűvös istenek:

élnek az emberek!

 

Ülnek a hűvös csillagon,

nézik a hűvös istenek.

Látják, hogy állok mostan itt,

s mondok egy éneket.

 

A képzelet szálfái közt,

a tények bozótjában

kicsike gyermek elszalad,

nézik az istenek.

 

Látják, hogy éppen állok itt,

s mondok egy éneket:

valahol hűvös csillagon

ülnek az istenek.

 

Látnak, látnak, látnak vad szemekkel!

 

Kicsike gyermek elszalad

a tények tüskéi közt.

Szanaszét tépi rajt a bőrt.

Nézik az istenek.

 

Nézik, nézik, néznek nagy szemekkel.

 

Ülnek a hűvös csillagon

valakik, s nézik ezt.

Tények és képzelet között

a gyermek hogy szalad.