Opusz numero nulla

 

Késő estig dolgoztam rajta. Napközben

néhányszor elakadtam. Mint amikor az ásó

gyökeret lel. Éjszaka többször is

visszatértem a vacogó papírhoz,

s a verdeső szavakat lefejeztem -

hajnal felé kész lett a mű, kint már a kakasok

elszántan éljeneztek, amikor

az történt, hogy felkelt a nap.

Tisztán csorgott fénye az agyonírt papírra,

és én sápadtan ültem szégyenemben.