Egy helytartóhoz, 25 év után

 

 

Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják.

Megszelídültél. Naftalinba tetted

a kötelet s előkerült a kolbász.

                Azt hallom, hogy szeretnek.

 

Trézsi anyánk! jó öreg Ferenc Jóska!

Tisza István: esze mint a borotva!

bölcs vezetőnk, Rákosi! Ha az ember

                meg nem szökik, megszokja.

 

Lehet utazni, csendesen morogni

s lopni - várhatsz-e helytartóktól többet?

Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny:

                mind elmarad mögötted.

 

Álnok vagy, szkizofrén, provinciális

s hazug. Opportunizmusod csigája

hány orosz elvtárs nadrágján mászott fel!

                Többnyire nem hiába.

 

Erős vagy. Néked a hatalom minden,

más nem számít. Ezért, hogy alkirályi

székedből még legjobb barátaid sem

                tudtak kiintrikálni.

 

Egy népet segítettél megalázni

a szovjetnek. Függetlensége álmán

tipródsz  fölényes közönnyel mint Pálffy,

                Bach Sándor, Tisza Kálmán.

 

A szabadság csodaszarvasát űztük

négyszáz éve. De ki fut most utána?

Te érted el. Szívós vagy. Egy országot

                toltál át Ázsiába.

 

Tiéd a jelen. Agyoncenzúrázott

múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben

hallod-e újra, ahogy Rajk barátod

                nyakcsigolyája reccsen?

 

Ha altatóval sem tudsz már aludni:

Tóth Ilonka sóhaja utolér-e?

s Losonczy hörgése, akinek kását

                töltöttél tüdejébe?

 

Mint vízalatti elmerült harangok:

hintáznak-e hajnal felé ágyadnál

a tizenhat esztendős iskolások,

                kiket felakasztattál?

 

És a jövő? Aki még el nem gárgyult,

az ismeri a kilövőpályákat,

miket Brezsnyevék szerte a Dunántúl

                gyér erdeibe vágtak.

 

Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld

olajfestéke hámlik. Izzó szőre

leperzselődik. A Balaton fölforr,

                gázfelhő lesz belőle,

 

a városok rizsporrá kenődnek szét,

halálsugarak csapnak fel az égre,

és nem marad se sír, se rom, se emlék.

                Más nem lehet a vége.

 

Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok

csámcsognak körül és ha meghalsz, tested

díszsírba kerül. És hol vannak ők már,

                akik utat kerestek,

 

hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya

közt magunkat békésnek és szabadnak

tudjuk egyszer. Nagy Imre így kívánta.

                Őt is felakasztattad.